Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-08 / 185. szám

1996. augusztus 8., csütörtök Hatvan És Lőrinci Körzete 5. oldal Egy polgármester Atlantában A tévé jóvoltából milliók szerezhettek tudomást arról, hogy lőrinci résztvevője is volt az atlantai olimpiai játékoknak. Igaz, ehhez nem nyerni kellett, mint mondjuk a sportolók­nak - az őket kísérő, nem biztos, hogy indokoltan felduzzasz­tott óriási slepről most ne beszéljünk -, hanem éppenséggel veszíteni. Nos, Varga Antal azzal nyert, hogy - nem nyert. Megyénk legfiatalabb városá­nak polgármestere játékos ember. Rendületlenül töltögeti a lottószelvényeket, s ha nem is üti jelentős összeg a markát, nem adja fel. így tett a legutóbbi ak­ció során is, amikor nye­retlen szelvé­nyeket kellett beküldeni 1500 forint értékben, s a szerencsések tengerentúli utazással let­tek gazda­gabbak. Kö­zéjük tarto­zott Varga Antal is.- A hat te­rületi igazga­tóság mind­egyikéből ki­sorsoltak egy-egy ne­vet - mondta tíznapos kint­tartózkodását követően,' kissé álmos tekintettel. Még nem tudott visszaállni a hazai időszámításra... - Közü­lük egyedül én éltem a lehető­séggel, a többiek - jutányosán - eladták a félmilliót érő nye­reményt. Mondhatom, jól tet­ték, hiszen így velem tartha­tott a feleségem is.- Élmények?-Rengeteg. Csodálatos ki- kapcsolódásban lehetett ré­szünk. Nemcsak a sportra összpontosítottunk; próbáltam közelebbről is megismerni At­lantát, ezt a többmilliós met­ropolist. Különösen az építé­szete tett rám mély benyo­mást: jól megférnek egymás mellett a szolid kis házacskák és a hatalmas felhőkarcolók.-De azért gondolom, az első mégiscsak az olimpia volt...- Természetesen. Láttunk birkózást, kézilabdát, ping­pongot, úszást és vízilabdát, na meg vívóversenyeket. Örülök, hogy ott lehettünk Imre Géza sikerénél, aki bronzérmet szerzett. A vízilabdázók vi­szont kissé csalódást okoztak.- Sokan panaszkodtak a szervezésre!- Nem véletlenül, noha ne­künk nem volt okunk rá. Pom­pás ellátásban részesültünk. Hatvan kilométerre laktunk a sportcentrumtól, de a Márta nevű gyorsvasúttal fél óra alatt a központba értünk. Néha fél­tünk, hogy eltévedünk a színes kavalkádban.-Egy elengedhetetlen kér­dés: hol tartózkodtak, amikor a bomba robbant?- Éppen éj­szakai parkláto­gatásra csalogat­tam egy baráti mohácsi házas­párt, de lebeszél­tek a program­ról. így nem vol­tunk a detonáció közelében, amit utólag nem is bánok.- Magánem­berként vett részt az eseményen, de úgy tudom, Lőrincire nézve is lesz eredmé­nye az útnak...- Sok sporto­lóval felvettem a kapcsolatot. Kö­zülük Szabó Gyöngyi, Jánosi Zsuzsa és Feri Attila megígér­ték: a Lőrinctől Lőrincig rendez­vénysorozat ke­retében augusz­tus 24-én élménybeszámolót tartanak városunkban.- Mindent egybevetve, kel­lemes út volt?- Igen, beleértve a repülést is. Délben indultunk, s délután kettőkor odaértünk... Vissza­felé pedig a gépből láttuk a napfelkeltét. Emellett a mulatt és a mesztic nők is tetszettek, akik valóban gyönyörűek, de higgye el: a magyar hölgyek a legcsinosabbak. (t. o.) Közel a szállodához, egy helybéli „motorizált” rendőrrel Juhász-kupa • Heréden mindenki ismerte Ju­hász István és Juhász Mihály nevét. A fiatalon elhunyt labda­rúgók korábban számos alka­lommal örvendeztették meg já­tékukkal a sportbarátokat. A helyi egyesületet, valamint Merkó Ferencet és barátait a hagyományteremtés szándéka is vezérelte, midőn társaik tisz­teletére kiírták a Juhász-kupát. A mérkőzésekre - amelye­ken pályára léptek a zagyva- szántói, az apci és a héhalomi futballisták is - vasárnap került sor. Végül a házigazdák vehet­ték át a győztesnek járó trófeát. Éjszakai portya gumicsővel, marmonkannával Tolvajok a kastélykertben A minap éjszakai szolgálatot teljesített Marsi István r. törzsőr­mester és Bangó Mihály r. őrmester, a lőrinci rendőrőrs két jár­őre. Ellenőrző kőrútjuk során elhatározták: körülnéznek a vö­rösmajori kastélykertben is. Az épületben épp lakodalmat tartottak. A mulatozók a parko­lóban hagyták gépjárműveiket, nem is sejtve, micsoda lehető­séget kínálnak ezzel a benzintolvajoknak. Az egyenruhások két legényre lettek figyelmesek, akik gu­micsővel és marmonkannával a kezükben ólálkodtak a járgá­nyok között; nem volt nehéz kitalálni, miben mesterkedtek. Az igazoltatás során régi ismerősként üdvözölhették a zagyvaszán­tói 18 éves K. P.-t és fiatalkorú társát, akik beismerték: így kí­vántak üzemanyaghoz jutni. Lebukásukkor éppen a második „kanyarra” tértek vissza. Körzeti ünnepség Véglegessé vált a térségi mille- centenáriumi ünnepség prog­ramja. A központi megemléke­zést augusztus 19-én, hétfőn Hatvan főterén tartják. Az esemény délelőtt fél 10-kor kezdődik, s az éjszakai órákban ér véget. Dr. Scharle Horton Rövid ünnepségen emlékeznek meg Horton a honfoglalásról. Augusztus 16-án a településre látogat dr. Scharle Péter, a Közlekedési Minisztérium he­lyettes államtitkára, s 17 órakor köszöntőt mond a községházán. Kistérségi ülés Augusztus 9-én, pénteken 10 órakor tartja soros tanácskozá­sát a Hatvan és Környéke Kis­térségi Fejlesztési Társulás el­nöksége. A hatvani városházán zajló ülésen többek között dön­tenek arról is, ki legyen a körzet képviselő-helyettese a megyei fejlesztési tanácsban. Megnyitó Lőrinciben Augusztus 10-én, szombaton tartják a Lőrinctől Lőrincig ün­nepségsorozat megnyitóját Lő­rinciben. A volt mozi épületé­ben 15 órakor Érsek Zsolt or­szággyűlési képviselő mond köszöntőt. Ugyanitt Szabó Judit kézdivásárhelyi művészettörté­nész megnyitja az erdélyi vá­rosból érkezett babakiállítást. Ecsédi tanácskozás A jövő kedden, augusztus 13- án ülésezik az ecsédi képviselő- testület. A község vezetése a polgármesteri hivatalban 13 órakor kezdődő tanácskozáson meghallgatja a költségvetés első félévi végrehajtásáról szóló beszámolót. Egy Perc Temesvári Józseffel, Heréd „új” polgármesterével Az elmúlt vasárnap időközi polgármester-választást tartot­tak Heréden. A helybéliek döntő többséggel a két évvel ez­előtt nyugdíjba vonult egykori tanácselnöknek, majd pol­gármesternek, Temesvári Józsefnek szavaztak bizalmat. A végeredmény kihirdetését követően vele beszélgettünk.- Miért csak az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy ismét vállalja a megméretést?- 1994-ben azért mentem korengedménnyel nyugdíjba, hogy kipihenjem több évtizedes fáradalmaimat. Mindez nem teljesen sikerült az elmúlt másfél év alatt, de amikor a mostani kampány időszakában a lakosság jelentős hányada megkeresett, elgon­dolkodtam, hátha sikerül a békét helyreállítani.- Tehát nem volt taktikai szerepe a kivárásnak?- Ez szóba sem került. A támogatóim megnyugtattak, hogy eséllyel indulhatok, s utólag a szavazatok száma is ezt igazolta. Az a rengeteg rágalom, amit rám szórtak, a jelek szerint nem befolyásolta a többséget. A lakosság nem felejtette el korábbi, közösen elért eredményeinket.- Most a legfontosabb a béke megteremtése lesz...- Áttekintjük a testület tevékenységét, s nyíltan tájékoztatjuk a herédieket a gazdasági helyzetről. Minden képviselővel egyetértésre törekszem, s komolyan veszem a többségi akara­tot.- Milyen konkrét feladatok várnak önre a közeljövőben?- Az infrastruktúra fejlesztése érdekében elkezdjük a mint­egy 560 millió forintba kerülő csatornahálózat építését. Eltökélt szándékunk, hogy a lakosságnak ehhez ne kelljen anyagiakkal hozzájárulnia, de a rácsatlakozás költségei rájuk hárulnak.-A jövőt illetően: hogyan tovább?- Ezt az időszakot a legjobb tudásom szerint végigdolgozom, ígéretemhez híven: társadalmi munkában. ' (tari) Számítástechnika Ecséden A nyári szünidőben sem tétlen­kedtek az Ecsédi Általános Is­kolában. Az egyik tanteremben számítástechnikai képzésre al­kalmas helyiséget alakítottak ki, amelybe rövidesen beszerelik a hét hálózati számítógépet. Mint arról Bóta Lajosné pol­gármester tájékoztatta lapun­kat, a felsősök kibernetikai is­mereteit bővítő beruházás ösz- szesen több mint 600 ezer fo­rintba került, amelynek anyagi fedezetét részben az önkor­mányzat, részben pedig az isko­lai alapítvány teremtette elő. Hat kicsi indián A táborlakók fotó: körömi kázmér Hatalmas sikerrel zárult az Alkotótábor és Szabadidő- központ, valamint a Orczy- kert közös rendezésében életre hívott indián tábor Hat­vanban. A szervezők jövőre valódi indiánt is szeretnének vendégül látni. Egy nap - 450 kilometer Sikerült, méghozzá nem is akárhogyan! Mint arról beszámoltunk, há­rom fiatalember elhatározta: 24 óra leforgása alatt lebringázik Röszkéig, majd vissza Hat­vanba. Sajnos, egyikőjük - Bedő Adrián - egy sajnálatos baleset miatt kiesett a csoport­ból, de az utolsó pillanatban File Zsolthoz és Puis Henrikhez csatlakozott Dobi Gyula is, így mégis hárman vághattak neki a távnak.- Persze, valójában többen mentünk - eleveníti fel a törté­néseket Henrik. - A kísérő fur­gonban velünk tartott a petőfi- bányai Juhász Zoltán is, aki vállalta, hogy a kritikus szaka­szokon szélfogóként teker előttünk. 28-án 0 órakor indul­tunk, s délelőtt fél 10-kor már Röszkén jártunk. Egy ottani ét­terem tulajdonosa bélyegzővel igazolta ottlétünket.- Innen már viszonylag könnyű dolgunk volt, hiszen „csak” haza kellett érnünk. Az itthoniakkal folyamatosan kap­csolatban álltunk, így tudták, mennyire tartjuk magunkat az útitervhez. Különösebb gond nem volt, csupán két defekt ne­hezítette a haladást.- Összességében a vártnál könnyebben teljesítettük a tá­vot, amelyhez persze mások segítségére is szükségünk volt. Különösen sokat tett sikerünk érdekében a városi sportszövet­ség, valamint a Pedál kerékpár- szaküzlet, a Keti sportbolt, az Olimpia Sportdivat, a Zene­kuckó, na meg a törzshelyünk, a Windsor Pub.- Zárszóként Tnit mondhat­nék? Jövőre, veletek, ugyanitt! Lányok a nyeregben Elválaszthatatlanok fotó: t. o. Békésen autóztunk Szigeti Tomi barátom­mal, amikor a gombosi úton poroszkáló lovasokra lettünk figyelmesek. Nincs eb­ben semmi rendkívüli; eme ősi passzió művelői gyakorta választják a környéket kedvtelésük helyszínéül. Az igazi meglepetésnek maguk a lova­sok számítottak. Melléjük érve kiderült: két csinos leány üli meg a szürkékét bri- csesznadrágban és bikinifelsőben. Amikor a közelükbe merészkedtem - hiába, az én kedvelt közlekedési eszkö­zöm nem fújtat, és a fejét sem rázza -, sok mindent megtudtam róluk. Többek között azt, hogy Ézsiás Adrienn és Szekszius La­ura már gyermekkorukban is az utcára ro­hantak, ha paták zaját hallották. Mindez nem lehetett túl rég - tekintve 14, illetve 16 éves korukat -, ám tény, hogy végér­vényesen beleszerettek a négylábúakba. Hogy sokat kellett-e küzdeniük szüle­ikkel, mire megkapták életük legkedve­sebb ajándékát? ' Nem tudom, de az biztos, hogy amióta Bátor és Lepke az övék - előbbi heréit amerikai póni, utóbbi Welsh-arab keverék kanca -, azóta ők né­gyen elválaszthatatlan barátok. Nem olcsó mulatság, az igaz, magya­rázzák, hiszen egy csikó több mint 50 ezerbe kerül, s további 100 ezer a fenntar­tása évente, de úgymond megéri. Ők gon­dozzák, etetik, tisztítják „társaikat”. Augusztus 19-én persze ott lesznek a millecentenáriumi felvonuláson Hatvan­ban, majd a nagy túra következik. Szep­tember 10-től 24-ig Kecskeméten tartják a túra- és távlovasok első világtalálkozóját, amelyen 5000 paci vesz részt a gazdájával együtt. Köztük természetesen Adrienn, Laura, Bátor és Lepke is. A távot oda és vissza lóháton teszik meg.- Nagyon szeretjük egymást - paskol- ják meg búcsúzáskor a már egyre türel­metlenebb állatok nyakát. - Sose dobná­nak le magukról. Esni ugyan már többször is estünk, de azt is együtt... T. O.

Next

/
Thumbnails
Contents