Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

1100 esztendő okító üzenete (7.) Az Árpádok: sokarcú dinasztia Nemzetközi szempontból is kü­lönös dinasztiának számít az Arpád-ház. Talán azért, mert a messzi Keletről sajátos örökséget hoz­tak. Olyat, ami Nyugaton isme­retlen volt. Tőlünk sok ezer kilométerre egy nép első famíliája nem véletlenül vált azzá, amivé lett. Tagjaira felnéztek a szabad sorsú „alattva­lók”. Mindenekelőtt azért, mert közülük jó néhány an rendkívüli képességekkel büsz­kélkedhettek. Azt is mondhatnánk, hogy tartották a kapcsolatot a második, a szellemi világgal, s emiatt du­kált nekik az elismerő főhajtás. Tulajdonképpen sá­mánok is voltak, vagyis kettős funkciót töltöttek be, s ez szülte a sokáig megtépázha- tatlan nimbuszt. Köztudomású, hogy I. István és I. László kézrátétellel gyó­gyított. Az utóbbi uralkodó által használt tárgyakhoz, ruhadara­bokhoz hozzájuthattak a segít­ségre szorulók, s a krónikások megjegyzik azt, hogy ezek cso­datevő erejűek voltak, hiszen gyógyították a különböző be­tegségeket. Az effajta szerep­kör is hozzátartozott a királyi kötelmekhez. Legalábbis errefelé, a Duna-Tisza táján. Imre herceg még tökélete­sebb „parafenomén” volt. Bű- völetes képességeire apja is fel­figyelt, s azokat elismerő sza­vakkal méltatta. Nem mindenkire testálódott ennyi érték, hiszen bőven akad­tak köztük majdhogy átlagfigu­rák is, akik épp olyan kegyetle­nek, embertelenek voltak, mint az időben oly sokan. Ellenfelei­ket nemcsak elfogták, hanem gondosan fel is szabdaltatták. Megtette ezt az erényekben bővelkedő István is Koppány- nyal. Vászolyt pedig megvakíttatta és megsüketíttette. Különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül. Ez akkor is igaz, ha a későbbi ra­jongói mindenáron mentegetik. Az igazság az, hogy a „ne ölj” parancsolata ilyenkor aligha jutott eszébe. A kulturáltnak minősülő III. Béla - végtére is Bizáncban ta­nult, s a császárságra készült - megrendülés nélkül mérgez- tette meg elődjét, közvetlen ro­konát, III. Istvánt. Annyira só­várgott ugyanis azért a jellem- tipró, fertelmetes uralomért. Ezt az érzést ismerik mai poli­tikusaink is, méghozzá igen jól. Sajnos... Dicséretes vonásuk volt vi­szont a bátorság, a vakmerőség. Érdemes felidézni I. Imre ese­tét, aki ellen - ki tudja, hányad- szorra — fellázadt élvhajhász, pazarló, léha öccse, a majdani II. András. Az idősebbek tan­könyvből ismerik ezt a sztorit. A seregek szemben álltak egy­mással. Magyar irtotta volna a magyart. Ekkor az ország ura magára öltötte méltósága dí­szeit, s fegyvertelenül ment át testvére táborába. A sorok szét­nyíltak, mert így érvelt: ki mer kezet emelni a felkent királyra? Továbbengedték. Győzött a magabiztosság, a ritka kurázsi. Felemelő érzés szembesülni azzal a tudattal, hogy ebben a méreg, intrika által fertőzött időszakban is termettek tiszta- szívű, nemesveretű egyénisé­gek. Olyanok, mint magyaror­szági Szent Erzsébet, az a le­nyűgöző egyéniség, aki több mint 900 esztendeje kijelen­tette: minden ember egyenlő. Döbbenetes meglátás. Külö­nösképp, ha hozzátesszük, hogy nemcsak vallotta ezt, ha­nem ekként élt is, mindent meg- téve a szegényekért. Előttünk áll unokahúga, Margit hercegnő, IV. Béla lá­nya, aki lelkében hozta magá­val a jót, az ártatlanságot, s nem mocskolta be ezt a kincset a fer­telmetes udvari miliő, a kolos­tori irigykedés, intrika. Korán született. Érthető, hi­szen - nagynénjével együtt - még ma is XXII. századi karak­tereknek tűnnének. Egyikőjük se ismert semmi­féle előítéletet. Nyitottak voltak minden újra. Nem von­zotta őket sem a rang, sem a cím, sem a pompa. Távol állt tőlük mindenféle léhaság, ké­nyelemszeretet. Kizáró­lag arra törekedtek, hogy használhassanak másoknak. Azoknak, akiket a hozzájuk legkö­zelebb állók semmibe se vettek, lenéztek, megve­tettek. Nehezen tolerálták őket, hiszen elütöttek az átlagtól. Ugyanakkor éppen ez adta bűvöletes kisugárzásukat. Az unokahúg minden törékenysége, fizikai gyengesége ellenére is megütközött a családi érdekkel. Ha kellett, kioktatta koronás szüleit, folyvást békét teremtve az egymásra acsarko­dók között. A mítoszt, illetve a vele tár­sult irigységet csak fokozta az, hogy különleges jelenségeket produkált. Béla Istennek szánt gyermekét olykor glória övezte, s levitáim is tudott, azaz eltávo­lodott a földtől. Mindez csak néhány kiraga­dott példa, s csupán töredéke­sen érzékelteti egy híres dinasz­tia sokrétűségét. Arra azonban mindenképpen magyarázatot ad, hogy miért ismerték el kiválasztott voltu­kat, miért birkóztak meg több­nyire igen sikeresen ellensége­ikkel. Eredményeiket krónika iga­zolja. Akkor is, ha olykor el­uralkodtak rajtuk negatív tulaj­donságaik. Akkor is, ha - ez valószínű­leg Vászoly-ági örökség - zö­müknek meglehetősen rövid lét adatott. Mintha sejtették volna ezt, s ezért edződtek gyorsakká, célratörőkké. Ösztönösen is megmintázták okító emlékművüket, amely arra emlékeztet bennünket, hogy valódi képességek nélkül nem szabadna babérra pá­lyázni. Mint napjainkban szokásos. Pécsi István A csodaszarvas-monda képi ábrázolása Egri és beregszászi rendőrök közös erőfeszítése vezetett el a gyanúsítotthoz Hamis útlevelével bukott meg a rövid csövű vadászpuskás zsaroló Rács mögött ücsörögve, előzetes letartóztatásban elmélked­het az egri bv-intézetben egy ukrán állampolgár. Éspedig azon, hogy mivé fejlődött a világ: már az otthoni és a magyar zsaruk is oly gyakran találkoznak, hogy lehetetlen őket kike­rülni! Esetére a beregszászi rendőrkapitányság delegációjá­nak mostani látogatásán derült fény. A küldöttség a Rendőr­kék Hét idei rendezvénysorozatának a vendége. Kékében a buszok Az ukrajnai bűnüldözők még júniusban a magyarul beszélő rendőrök óhazai találkozója alkalmából töltöttek egy napot megyeszékhelyünkön. Akkor kaptak meghívást dr. Petrovits János r. alezredestől, egri ka­pitánytól az augusztus végi Heves megyei eseményekre. A beregszászi kapitány, Orosz Gyula r. ezredes szíve­sen vette az invitálást, hiszen addig csak fővárosi és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei kapcsolatokat mondhattak magukénak. Azzal viszont tisztában van, hogy hazánk más vidékein - így Hevesben - is adódnak gondok az ukrán bűnözők áldásosnak nem ne­vezhető ügyködése miatt. S ez fordítva is fennáll. Segítettek például a lehető­ségeken belül olyan budapesti és mátészalkai emberölési ügyek felderítésében, ame­lyeknek elkövetői honfitársaik voltak. Ezt Pliszka Jurin r. őr­nagytól, beregszászi igazga­tásrendészeti osztályvezetőtől tudtuk meg.-Az együttműködés ered­ménye - fűzte hozzá Orosz ez­redes -, hogy a buszmegállítá- sos esetek száma (amikor uk­ránok ukrán buszok utasait fosztják ki) a tavalyi 17-ről az idén a nullára csökkent. Feltűnt a más fotója Hogy mennyire szükséges az együttműködés, azt jól pél­dázza az alábbi történet is. Az Egerben tartózkodó be­regszászi rendőrtisztek hívták fel a helyiek figyelmét : a Gris- csak Vaszilij névre kiállított útlevélben más személynek a fényképe található. Az illető nem más, mint Jogügyin Va­szilij Mihajlovics, akit kitolon­coltak korábbi jogellenes ma­gatartásáért Magyarországról. Azért csináltatta a hamis útle­velet, mert így - Griscsak névre - kishatárátlépésre ka­pott engedélyt. Mint kiderült, korábban őt gyanúsították alaposan vissza­élés lőfegyverrel bűntettével, továbbá kétrendbeli zsarolás kísérlete bűntettével, s kitar- tottság vétségének alapos gyanúja miatt is indult ellene eljárás. Úgy is nevezhető ő, mint a rövid, azaz lefűrészelt csövű vadászpuskás elkövető, aki bűncselekményeinél ezzel fenyegetőzött Egerben az egyik bárban még májusban. Egyszer azt követelte a bártu­lajdonostól, hogy tulajdoni ré­szét adja neki, máskor 100 ezer forintot kért egy egri pol­gártól, mondván, az az ő en­gedélye nélkül futtatott ukrán lányokat. Egyébként 1994 feb­ruárjától - a nyomozás adatai szerint - Natalja G. és B. Ka­talin ukrán állampolgároktól vett el pénzt megélhetésének fedezésére, miközben a höl­gyek üzletszerű kéjelgéssel ke­resték a kenyérrevalót. Jagugyin ellen most a zsa­rolás és önbíráskodás alapos gyanúja miatt is indult eljárás, amelynek befejezését előzetes letartóztatásban várja. Hay) _______________________Toilyégem_______________________ J ó szándékú agresszivitás Amióta megnyílt a Vásár Agriában, azóta min­den évben kint voltam. Jórészt a munkám miatt, de akadtak olyan délutánok, amikor csak az ér­deklődés vonzott ki. így aztán volt lehetőségem megszokni a vásár különös hangulatát. A töme­get, a sorok hömpölygését, az állandó hangza­vart. Csak egyetlen dologgal nem bírok megba­rátkozni: az agresszivitással. A minap vesztemre beálltam a sorba egy csodamasinát megnézni. Két perc után megál­lapítottam, valóban sok mindent tud a robot. S mivel úgy gondoltam, az első három művelet után már semmi újat nem láthatok, megpróbál­tam angolosan lelépni. Ekkor jött az első meg­lepetés. A hölgy ellentmondást nem tűröen rám szólt: maradjon a helyén! Gondoltam, várok egy ki­csit, s majd elosonok - úgy hiszem, értelmetlen lett volna vitát nyitni az emberi szabadságjo­gokról -, amikor ismét kiszúrt, s ezúttal rafinál­ton kávékínálással bírt maradásra. Bedőltem a csábításnak. Amikor újra az eljövetellel pró­bálkoztam, dorgálóan a fejemhez vágta: nem ám eltávozni az itallal! Egyre kényelmetlenebbül álltam. Gondol­tam, jobb lesz kivárni a végét, akkor talán elen­ged. Tévedtem. Végig kellett hallgatnom az árakat, a kedvezményeket, kalapot kellett emel­nem a szenzációs akció előtt, s akkor még min­dig ott volt egy akadály: vásárolni is kellene. Csak álltam lelombozva, s kényelmetlenül éreztem magam, hogy miért nincs a zsebemben egyhavi fizetésem, talán azt otthagyva, a masi­nával a szatyromban is jobb lenne már menni, mint itt állni kiszolgáltatottan egy olyan eladó előtt, aki képtelen felfogni: csak érdeklődöm, nem vásárolok. Magam sem tudom, hogy sikerült lelépnem. Csak egy dolog volt biztos: nem kell álmatlan éjszakákon forgolódni az ágyban és azon medi­tálni, kell-e a gép nekem vagy sem, mert az el­adó eldöntötte a választ: nem akarok többet a látószögükbe kerülni! Szuromi Rita Már a Balatont is lopják 4Szubjektív MÉG A GYERMEKKO­ROMBAN hallottam a már akkor is meglehetősen régi tör­ténetet — számos más szélhá­mossággal együtt emlegetve — az egyik ismert budapesti „utca”, pontosabban a köveze­tének szabálytalan eladásáról. Meglepődtem az eseten, majd jót derültem rajta. Aztán a máig sem felejtett fővárosi kaland valahogy a saját fantá­ziámat is megmozgatta. S amikor láttam, hogy még mi minden előfordulhat ebben az országban, egyre többet gon­doltam a magam kitalálta „csínytevésre”. Ami persze, szintén korántsem lett volna egészen játék, nekem is hoz va­lamennyit a „konyhámra”. Ha belefogok. Eddig azonban soha nem jutottam. Tagadha­tatlanul tartottam a következ­ményektől. Bizonyos voltam abban, hogy amilyen peches vagyok, mindjárt észreveszik, amit csinálok. S mert a tisztes­ségnek ebben sincs nyoma, menthetetlenül lebukok. Úgy látszik azonban, hogy rajtam kívül vállalkozóbb ked­vűek, bátrabbak is élnek e honban, s meglehetősen nagy számban. Szemrebbenés nél­kül elvitték, eltulajdonították a legkülönfélébb javakat évtize­deken át. Ha másra már nem futotta elméjükből, energiá­jukból - hát lopták a napot. S megfújnak még mindig mást is a sípon, trombitán kívül. Olykor már egészen elké­pesztő dolgokról is hallok. Olyanokról, amelyek talán ál­momban sem jutnának eszembe. Közéjük tartozik az is, aminek a híre a napokban jutott el hozzám, jóllehet, igencsak régi lehet. Hiszen idő kell ahhoz, s nem is kevés, hogy a Balatont csöndben, szépen, körös-körül feltöltö­gessék... Őszintén szólva majd kies­tem a fotelből, amikor ez is a tudomásomra jutott a tévé előtt. Mégoly dús fantáziám s meglehetősen edzett fülem el­lenére is sok volt már szá­momra, hogy ily módon a ma­000 gyár tengert is lopják. Ki itt, ki ott csíp el belőle egy-egy da­rabkát. Aztán f)edig nagyob­bacskát is, ha az avatatlanok nem veszik észre. így növeli vele a saját telkét. Akkor is ta­lán, ha figyelik, s felismerik a „turpisságot”. Legfeljebb leta­gadja. A legrosszabb esetben könnyedén kifizeti a bírságot, mivel még így is jól jár. Mi jöhet még ezután? Fo­galmam sincs róla, S attól tar­tok, hogy előre el sem árulja senki. Nehogy véletlenül eset­leg mégis megelőzzem, he­lyette arassam le a babért, amit ez vagy az természetesen ma­gának szánt! HISZEN UGYAN MI IS LENNE a világból a tőlem le­leményesebb emberek nél­kül...?! (gyóni) HÍR(TEIEM)KÉK. Megszületett a döntés: szeptemberben feláll a Központi Bűnügyi Igazgatóság. „Ki tudja, vajh hol áll meg, s ki tudja, kit hogyan talál meg..." * A héten érkezett hír szerint megszűnt a moszkvai Pravda, helyette - Pravda 5 címmel - egy bulvárosított lap került az utcai standokra. Az Igazság az utcán hever, csak... * Az augusztus 20-án avatott fiatal honvédtisztek olyan he­lyeken kapnak beosztást, amelyek belátható időn belül nem szűnnek meg. Mint például az Üdvhadsereg... * A kormány legújabb tervezete szerint vállalkozói igazol­vánnyal, számlatömbbel ellátott egyéni vállalkozók lesznek az utcalányok. Az Állam bácsi meg a legnagyobb strici... * Szinte egymáshoz tapadó, titokzatos gabonaköröket fedez­tek fel Heréden. Ez aztán a - termékenység...! (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents