Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)
1996-08-31 / 203. szám
Hamisítatlan, vérbeli vásári hangulat... Lehet csak úgy sétálgatni, szemlélődni, netán vásárolni, avagy a hosszas, kimerítő bámészkodást követően néhány jó falat és egy korsó hideg sör „társaságában” megpihenni. Mert a vásár mindenki számára mást és mást jelent, más és más élményt nyújt. S ez az, amiért kitalálták. Bízvást reméljük, hogy a holnap befejeződő Agria Vásártól joggal búcsúzhatunk így: jövőre, veletek, ugyanitt... tCf.lt, GK". VASAK AGRIAI m ÍoP / ~ f ■‘dm-5 5 JL *5 K K T j ‘v Ç-+• S c I Négyessy Zita: Hagyaték M icsoda egy békéden, vén majom - mondogatták egymás között a szomszédok. Tölgyes úr a földszint 3.- ban lakott, onnét lesett pókként, várva, keresve az alkalmat, mikor törhetne borsot bárki orra alá.-Az anyátok megveszekedett, loboncos... - dohogta, és partvisnyelével hamarjában lepiszkálgatta a fecskefészkeket. - Fogtok majd nekem ide piszkítani! Tölgyes úr szerette a rendet. Ezt szokta meg. Vasfegyelem mindenekelőtt. A testületben, ahol szolgált, mondják, alaposan megfingatta a népet. Nem ismert pardont, kegyelmet. Mikor aztán megkapta obsit- ját, dolog nélkül maradt. Ugyan kit taníthat móresre eztán? A felesége nem jöhetett szóba. Az asszonyt - „de sokat szenvedett mellette szegényke”, emlegették gyakran a szomszédok - már rég eltemette. Egyetlen fia beállt az idegenlégióba, azóta se hallani felőle, kis szerencsével örökre eltűnt a gyerek. Maradtak hát a házbeliek, azután a járókelők, meg az állatok. Utóbbiakon vett leginkább elégtételt Tölgyes úr. Az ablaka előtt szerelmesen komyi- káló kandúrt jeges vízzel öntötte nyakon, a kukák körül szimatolgató kutyákat kővel hajigái ta. A háziaknak egyéb tréfákat eszelt ki. Ha észrevette, hogy a második emeleti asszony papucsban, pongyolában futott le dakszlijával egy röpke pisiltetésre, bezárta utánuk a kaput. Kettőre. A lakótársak mind ismerték a zár titkát: belülről gyerekjáték, kívülről kínkeserv. Nem is fordították többször a kulcsot, csupán egyszer. A parkoló autók kerekei alá farostlemezbe vert szögeket helyezett gondosan. Az özvegy házmestemé féltett orgonáját sósavval öntözgette. Ne ragozzuk, egy szó, mint száz: Tölgyes úr egy végtelen aranyos ember volt.-Talán unalmában gonoszkodik. Olyan magányos a nyomorult - vette pártfogásába egy titkosított lakógyűlésen az egyik fiatalasszony. A szomszédok nem így gondolták. Mégis felderültek, amikor Boriska képében új lakót üdvözölhettek. Boriska csupa mosoly asz- szonyság volt. Nem is értették, hogyan állhatott össze ezzel a vadkannal. Boriska életet lehelt a földszint 3.-ba. Csurig pakolt gyümölcsöskosárral érkezett reggel a piacról, délután már lekvárillat szállingózott. Másnap kapros-túróst sütött, s kóstolót kapott a szomszédság. Negyednap uborka ková- szolódott a napon.- Meddig bírja vajon? - tanakodtak a szomszédok. Két hét múltán sírva bú- csúzkodott Boriska: - Visz- szamegyek a falumba...- De miért? - értetlenkedett az asszony a másodikról.-... tegnap - hüppögött Boriska - sétálni voltunk. Ő bement a presszóba, nekem meg azt mondta: „oszolj!” Tölgyes úr imádta a katonai vezényszavakat. A labdázó gyerekeknek azt ordította: „takarodó!”, a járdán gubbasztó részegnek: „haladjunk!”. Évek teltek el, mire ismét feltűnt egy idegen arc a földszint 3. ajtaja előtt.- Mit csináltál, kicsi húúú- som? - kérdezte türelmetlenül az alig harmincas nő a fürdő- köntösben, hajhálóban kikukucskáló Tölgyes úrtól.- Ugyan mit gazsulál ennek a vén gügyének? - találgatták a szomszédok. Aztán megvilágosodtak: - A lakásért. Erika három hónapon át dédelgette az öreget. Hol demi- zsonnal érkezett, hol gusztusosán csomagolt cukrászsüteménnyel. De csak a hét páratlan napjain. A páros napokon Margó szuszogott a maga főzte töltött káposztával, ínycsiklandozó disznótorossal.-Te! Ez a trotty két vasat tart a tűzben - osztotta meg felfedezését az egyik szomszédasszony a másikkal. Egy frontátvonulásos undok napon mentőautó állt meg a ház előtt. Két nappal később gyászcédula került a kapura.- Hiába versengtek a kegyeiért a szépasszonyok - kuncogott sokat tudóan a házmestemé.- Végre, végre, micsoda békesség! - sóhajtottak nagyot a szomszédok Tölgyes úr ajtaja előtt. F él évig sem tartott az örömük. Az önkormányzati lakást egy sokgyermekes család vehette birtokába. Az apróságok még éjszaka is sivalkodnak, apuka és anyuka úgyszintén.- Egy békéden, vén majom volt - dugták össze a fejüket a szomszédok. - De legalább nyugton alhattunk. ; x:; j : . ■ MM
