Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-29 / 201. szám

4. oldal Horizont 1996. augusztus 29., csütörtök „A vagyont védték a margaringyárban” Nem két, hanem három résztulajdonos a gyöngyösi Brima Kft.-nél Végh Antal olimpiai naplója Ötkarikás szemmel (Részletek az író hamarosan megjelenő könyvéből) Ma, 1996. július 19-én megnyílt a 26. nyári olimpia. Színpompás tévéközvetítés. Micsoda ünnep. A világ találkozik önmagával. Méltó, szép együttlét. A földkerekség színe-java együtt. Öt világrész kézfogása. Ragyogó napok várnak ránk. Sejtelmes éjszakák, kékesen vibráló ablakok. Gyönyörű és felejthetetlen, amit olykor az emberiség alkot. (Folytatás az 1. oldalról) „A holland üzletember 60 százalékos tulajdoni arány he­lyett 51 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik a Brima Kft.-ben. A Brima Kft. tulajdoni arányai a következők: Brinkers Trading 51 százalék; Neerland Kft. 40 százalék; Lantai Wal- czak Kft. 9 százalék.” Mivel a fentiek valódiságát nem volt módunkban ellen­őrizni, elfogadtuk a „kívül tar­tott dolgozók” és a holland üz­letember képviselőjének ada­tait. A Lantai Walczak Kft.-röl szó sem esett, de tulajdoni há­nyadukat a Neerlanddal össze­adva is kisebbségben maradnak a Brinker Kft.-ben. A Neerland ügyvezető asszonya utóbb nem cáfolta, hogy mindössze 10 szá­zalékos részesedéssel vezeti a céget. Úgy látja, ennek meg­vannak a jogi feltételei, mint ahogy kisebbségi hányaddal is lehet vezetni a Bánkért. „Nem fegyveres kommandó­sok szállták meg a Brima Kft. területét, hanem a valóságban a Brima Kft. területén lévő va­gyon fegyver nélküli védelmét kezdték meg az erre megfelelő jogosítvánnyal rendelkező vál­lalkozás munkatársai" - áll dr. Kamarás György levelében. Ezt az álláspontot (is) közöl­tük cikkünkben, mégpedig úgy, ahogy a Niké Mátra-Security ügyvezető igazgatója a tudo­másunkra hozta. Arról legke­vésbé sem tehetünk, hogy az események idején az üzemben dolgozók egy része másképpen emlékezik. „Nem felel meg a valóság­nak, hogy Neerland Kft. üzlet- asszonya került megválasztásra a Brima Kft. ügyvezetőjévé, mi­vel a Brima Kft. élére a tulaj­donosok kívülről választottak ügyvezetőt” - zárja levelét dr. Kamarás György ügyvéd. Az utolsó pontnál valójában félreértés történt. Az üzemben vagyonvédelmet ellátó Niké Mátra-Security Kft. a Neerland Kft. ügyvezetőjétől - mint a Brima Kft. résztulajdonosainak képviselőjétől - kapott előzetes megbízást a Gyöngyös, Ipar út 2. szám alatti telephely őrzé­sére. Papp László ügyvezető igazgató szerint a szerződés megkötése előtt tisztázták a megbízó jogi helyzetét és jogo­sultságát, majd megkezdték a feladat végrehajtását. Zárásként megemlíti: a cégbíróságon be­jelentett új ügyvezető igazgató­val az előzetes megbízási szer­ződést meghatározatlan időre véglegesítették. A szövegkörnyezetből adó­dóan nem különíthető el egyér­telműen, hogy a végleges szer­ződés aláírója más, mint akivel az előzetes tárgyalásokat foly­tatták. *** A fentiekkel egyidejűleg nyi­latkozatot juttatott el lapunk­hoz a holland Brinkers Tra­ding B. V. budapesti képvise­lője is. Alábbiakban közöljük álláspontjukat: „A gyöngyösi üzemegysé­günket 1996. augusztus 9-én, a déli órákban a 9 százalékos tu­lajdoni hányaddal bíró L. L. húgával, Cs. K.-néval, dr. Sz. E. ügyvéddel és tíz fegyveres­sel rajtaütésszerűen elfoglalta. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a cégen belüli nézeteltéré­sek eldöntésére Magyarorszá­gon ilyen módszerek alkalma­zása lehetséges. Mi sem a beru­házás, sem az árutermelés idő­szaka alatt védőhadsereg felál­lítását nem terveztük, ilyen események bekövetkezésével nem számoltunk. A behatolók tettüket a hatóságok felé jog­szerűtlenül létrejött iratokkal igyekeznek igazolni, bár állás­pontunk szerint törvénytelen el­járásukra semmilyen igazolás nem fogadható el. Jelenlegi is­mereteink szerint jogviták el­rendezésére ilyen módszereket a törvény nem engedményez. Ezúton is kijelentjük, a fegy­veres behatolás minden jogkö­vetkezményeiért a tetteseket terheli a felelősség. Partnerein­ket, vásárlóinkat tájékoztatjuk: a dolgozók elbocsátása és a termelés leállítása miatt ré­szükre árut nem tudunk szállí­tani. A bennünket ért sérelmet mi törvényes úton kívánjuk or­vosolni. Minden szükséges lé­pést megteszünk a korábbi helyzet visszaállítása érdeké­ben. Erezve a vevőinkkel szemben fennálló kötelezettség felelősségét, átmeneti ideig a Brima Kft.-ben korábban gyár­tott termékeket a Brinkers Tra­ding B. V. más üzemegységei­től kívánjuk leszállítani.” (tari) Sorkoszt és túlsúly Ha jól emlékszem, a minap egy idős, fogatlan, meggyötört arcú, elnyűtt ruhájú, testben és lélekben romos polgártársunk kérdezte a televízióban: az a sportoló, aki elmegy a nagy versenyekre és költségbe veri a hazáját, miközben nem nyer, csak téblábol a teljesítmények árnyékában. Szóval, az ilyen versenyzőkkel nem kellene visz- szafizettetni a ráfordítást? És ha a sportvezetőket kény- szerítenék a visszafizetésre? Akik felkészítenek, akik válo­gatnak, akik döntenek a sporto­lók részvételéről? Akik kiviszik az érdemteleneket és itthon hagyják az utazásra érdemese­ket? Ha volna ilyen számonké­rés, menten kevesebben nyúl­nának a karmesteri pálca után. Bizony, a válogatások és az utaztatások menetében nem egy visszásságot látunk. És itt nem arról van szó, hogy aki esélyte­len a pontszerzésre, az kussol- jon csak itthon. Mert jövő is van, meg a versenyzői rutin megszerzése. Az a tollaslab­dázó lány, aki egyetlen leját­szott mérkőzésért utazott Atlan­tába, végül is szerzett pontot. Igaz, nem olimpiait. Az első szettet még 0:11-re veszítette el, a másodikat viszont már csak l:ll-re. Majd a legköze­lebbi olimpián jobban megy neki. De az tálán túlzás, hogy ezzel az egy szem tollaslabdá- zóval egy tollaslabda-sportve­zető is utazott. A magyar olimpiai küldött­ség józanabb tagjai közül sokan mondják, hogy érdemesebb lett volna az úgynevezett kis sport­ágakat „összecsapni”. Ame­lyiknek a képviseletében egy­két versenyző indult, azt nem kellett volna sportáganként egy-egy vezetővel kísértetni. Tízüknek-húszuknak elég lett volna egy főnök is. Néhány kirívó példa. A legszebb egy lóé... Még itthon megpatkolták, és az egyik szeget rosszul verték a patájába. A pata érzékeny, ha­mar meg tud sérülni. És nehe­zen is gyógyul. Csakhogy a ló kísérői testben és lélekben már felkészültek a nagy utazásra. Keresem a legudvariasabb kifejezést, ezért úgy fogalma­zok, hogy elhallgatták a ló sán­taságát. Miközben a paci hajó­zott az újvilágba. Az egyik for­rás szerint hatmillióba, a másik szerint nyolcmillióba került, hogy átkelhetett az óceánon, to­ronyiránt Atlanta felé. És aki a paripát megülte volna? Dallos Gyula eleddig ötöd­ször tett esküt, de olimpián még soha-soha, egyetlen alkalom­mal sem indult. Csak jött és ment, meg látott és hazaérke­zett. Aztán készült a következő olimpiájára. Most is jó reménnyel vágott neki az útnak. Hátha lova sán­taságát nem veszi észre az ame­rikai állatorvos. Pechje volt, de kint a magyar adófizetők pén­zéből volt pechje. És lehet, hogy Sydneyre is benevez? Hogy a magyar lovassport vezetői on­nan se maradjanak le? Bátorfi Istvánnak, a gyer­mekgyógyászból lett pingpong­edzőnek nem jutott hely a hiva­talos küldöttségben, mégis elju­tott Amerikába. Saját költségén „kísérte" két olimpikon-gyere­két, a hatszoros Európa-bajnok Bátoifi Csillát és a szintén te­hetséges Bátorfi Zoltánt. Mert ő edzi őket. Két versenyző - egy kísérő 221 sportolónkat 113 vezető kí­sérte. Hivatalosan legalábbis. Nem hivatalosan? Sorolom. Nemzetközi sportvezetőként még negyvenhármán voltak kint. A Magyar Olimpiai Bizott­ság elnökségét tizenheten kép­viselték. VIP-ek, azaz rendkívül fontos személyiségek, vagyis miniszterek és egyéb politiku­sok heten tették tiszteletüket At­lantában. A hazai szövetség el­nökei közül nyolcon szurkoltak. Az egyesületi elnökök közül szintén nyolcán. A kiutaztatott szponzorok számáról többféle adatot kaptam: ötven és hatvan közöttieket. És ehhez még nem számoltam a feleségeket, gye­rekeket, unokákat. Meg persze, Buda elvtársat. Száznegyven-százötven, plusz száztizenhárom, az annyi, mint kétszázötven-valahány. Nem kell matematikai zseninek lenni, hogy megállapíthassam: a körítés jóval felülmúlta a húsételt. Erre mondta keserűen a Barcelonában olimpiai baj­nokságot nyert birkózó, Farkas Péter: „Egy versenyzőnek min­denképpen ki kell harcolnia a részvételi jogot, hogy az edzők meg a vezetők kiutazhassanak Atlantába.” Lehet benne va­lami, mert egy másik olimpiai bajnok, a Montrealban győztes gerelyhaj ító Németh Miklós meg ezt találta mondani: „Az olimpiai keret összeállításánál szinte elsődleges szempont, me­lyik sportág hátára hány vezető kapaszkodhat." Bánja a fene, ha legalább a dolgukat is végezték volna. Mert vajon mit csináltak a kísé­rők, amikor Lakatos Pál tíz de­kával túlesett a súlyhatáron? Az olimpiai faluban még 47 kiló húsz deka volt, a hivatalos mérlegen viszont már 48 kiló tíz deka. Mitől hízott kilencven dekát az olimpiai falu és a ver­seny színhelye között, az útköz­ben meg sem álló buszban? És hol voltak a kísérők, ami­kor barcelonai olimpiai bajno­kunk, az Atlantában is esélyes birkózó', Repka Attila összeesett egy buszmegállóban? Nem volt mellette egyetlen edző, egyet­len sportvezető sem. Járókelők szedték össze az utcán, az or­vosi vizsgálat a kiszáradás utolsó stádiumában találta. Egy fogyasztó, napok óta éhező esé­lyest nem kísért el senki az edzők, vezetők közül. A repülőgépen még hét sportvezető üldögélt a tíz ma­gyar birkózó mellett. De az is lehet, hogy ők az első osztályra kaptak helyet. Lám, Buda Istvánnak is járt a repülőjegy. Bár nekem az egy­kori sport-államtitkár személye ellen semmi kifogásom. De az nem ötlött eszébe senkinek, hogy aki vajat tart a fején, az újból és újból ne álljon ki a napra? Ő kiállt! Arról nem szól a fáma, hogy több vagy kevesebb konyakot fogyasztott-e, mint tíz eszten­deje, a mexikói labdarúgó-vi­lágbajnokságon? Atlantában, távol lévén a tenger, egy köny- nyű séta alkalmából - hatás alatt — vajon mibe csúszott bele? És két évvel korábban, 1984-ben, Moszkvából jövet milyen utasítást tartott be, hogy sportolóink nem indulhattak a Los Angeles-i olimpián? Még így is szerencsésebb Buda Ist­vánt elviselni a küldöttségben, mint helyette egy AVH-s tisz­tet. Bár ez is talányos dolog. Helsinkiben egy magyar ver­senyzőre két AVH-s jutott, mégis tizenhat aranyat szed­tünk össze. _ (Folytatjuk) N YÁR VÉGI A CENTRUMBAN augusztus mmm 29 - 30 és 31-én. Minden vegyi-, kozmetikai áru engedménnyel. (Kivéve a nyerő áras termékek) Chipcsempészet a divat Az amszterdami és a bécsi repülőtéren még zöld a folyosó Divatba jött Európa repülőterein a számítógépalkatrész-csem­pészet. Bőröndszám csusszannak át a vámon a parányi, ám szerfölött értékes - összeszerelő üzemek, továbbá gépek telje­sítményét, tudását alapvetően meghatározó - processzorok. A vám kijátszásával akár sok százezer forintnak megfelelő nyereséget zsebelhetnek be a csempészek, akik olcsó ipar­cikként jelölik meg az általuk hozott alkatrészeket. Vámnyomozók különböző európai repülőtereken találkoz­tak már elrejtett, több ezer dol­láros elektronikus alkatrésszel is. Georg Schnürer hannoveri szakértő szerint például akár 25 millió forintnak megfelelő nye­reségre is szert tehet az a csem­pész, aki feltűnés nélkül elsétál bőröndjével a vámos orra előtt. Pár évvel ezelőtt a véletlenen múlott, hogy az illetékesek föl­figyeltek a csempészés eme vi­rágzó és jövedelmező ágaza­tára. A számítógépekhez jól értő vámost akart becsapni egy „bőröndös” azzal a mesével, hogy telefon-, illetve mosógép­alkatrészekként jelölte meg csomagja tartalmát. A szinte hetente korszerű­södő komputeralkatrészeket jól szervezett, pontos munkameg­osztással dolgozó bandatagok hordják Szingapúrból, Malajzi­ából, Dél-Afrikából, az Egye­sült Államokból Európába. A távoli földrészeken fillérekért vásárolják föl a gyakran hami­sított, ám az eredetivel azonos minőségű termékeket, amelye­ket aztán futárok, „térítők” tesznek pénzzé a mütyürökre éhes Nyugat- és Kelet-Éurópá- ban. Még számlát is adnak ró­luk, persze, sohasem létezett cégek nevében. Németországban jelenleg hatvankét eljárás folyik 159 chipcsempész ellen, tizenkét gyanúsított pedig már jó ideje vizsgálati fogságban ül. A vámhatóság 335 millió márkás tartozással gyanúsítja őket. A német szigorúságot tapasz­talva a csempészek újabban el­sősorban Amszterdamot és Bé­cset szemelték ki. Szerintük ott még zöld a folyosó. Kulcsár László Panelépületek, energiamegtakarítás A panelházak cnergiameg­takarítást szolgáló felújítá­sáról, az e munkálatok el­végzéséhez igénybe vehető hitelekről tartanak tájékoz­tatást ma délután fél egytől ötig az egri Technika Házá­ban az OTP Rt., a városi ön- kormányzat és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola képviselői. A szakmai naphoz kiállí­tás is kapcsolódik, amelyre várják a panelépületek tu­lajdonosait, használóit, ter­vezőit. valamint kivitelezőit a MTESZ Klapka György út 1. szám alatti épületében. Az eseményt az Építőipari Tudományos Egyesület és a „ kas" Szigeteléstechnikai Fejlesztő és Vállalkozó Rt. szervezi. Újfajta terepjáró. A Yabe Motors Company mérnökei egy Isuzu-modellből fejlesztették ki a képen látható járgányt. Háromszög alakúra formált, különleges könnyűgumi mászótal­pakon jár, és nem akadály előtte a kő, a sár vagy a homok. Októberben kezdik árusítani, 41.600 dollárért. FOTÓ: FEB-Reuters

Next

/
Thumbnails
Contents