Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

Dr. Ranschburg Jenő a fejlődéslélektani vizsgálatok tanulságairól Nem kis felnőtt, a mi gyermekünk L- 1 L- l'i. 1 rí ^ ABATU TAT Óvodáskorba cseperedő kisfíam gyakran emlegeti Zsolti bá­csit, aki náluk a karbantartást végzi. Füvet nyír, szegei, megja­vítja a törött széklábakat. A gyerekek nem hagyják figyelmen kívül. Akaratlanul is példaként szolgál. Erre mondja a pszicho­lógus szakember: felháborító, hogy az óvodából „kiirtották a férfiakat”, s még hozzáteszi: az általános iskolából is. Mert a kisgyerek ebben a fogékony életkorban tanulja meg a nemi szerepeket. Dr. Ranschburg Jenő nemrégiben Egerben tartott előadást a megyeszékhely óvodapedagógusainak. A hatvanesz­tendős professzor, az MTA Pszichológiai Intézetének tudomá­nyos osztályvezetője, a gyermeklélektan országos szaktekinté­lye a Hírlapnak is készséggel nyilatkozott. „A társadalom nálunk gyerekellenes...”- Professzor úr! Ma a társa­dalom meglehetősen gyermek­ellenes. Mi a véleménye erről?- Érdekes, hogy ezt maga mondja. Rendszerint ugyanis ezt én szoktam hangoztatni. Nemcsak most, hanem tulaj­donképpen amióta a szakmában vagyok. A társadalom nálunk mindig is gyerekellenes volt. Minden kormány csak az orráig lát, nem érdekli, hogy mi lesz a három-négy évesekkel. Ezt újra meg újra hangoztatni kell. Ë1- sőként mondtam el, hogy az új törvény a gyessel és gyeddel kapcsolatban elhibázott. Nem szabad ezeket a juttatásokat alanyi jogon adni. Teljesen rossz a struktúra, hiszen bizo­nyos társadalmi réteg nem en­gedheti meg magának, hogy az anya, a másik kereső ne dol­gozzon, hiszen akkor komoly jövedelemcsökkenés lesz a csa­ládban. Bizonyos, alacsony képzett­ségű rétegek számára pedig vonzó még ez a kevés juttatás is. Néhány év múlva ezeket a gyerekeket el kell tartani, eset­leg állami gondozásba kerül­nek. Tulajdonképpen előnyte­lenül változik majd meg a tár­sadalom szociális összetétele, s nagyon sokba fog ez kerülni az országnak.- A hétköznapi életünk is egyre több feszültséggel terhes. A szülök gondjait a gyerekek konfliktusokkal élik meg, eset­leg agresszívek lesznek.-Valóban megnehezül az óvónők munkája. Soha ennyi ágybavizeléses panasszal nem találkoztam, mint manapság. A gyermek a maga módján „gyá­szol”. Az ő idegessége például a bepisilésben, az úgynevezett tickkelésben (a szem akaratlan rángása), vagy kötekedő maga­tartásban nyilvánul meg. Erre mindig oda kell figyelni. Az óvoda mit tud ez ellen tenni? Csak ami az adott szituációra érvényes, amit a szülőnek is tennie kellene. A probléma ott van, hogy ha a magatartása egy időre meg is változik a kicsi­nek, ha hazamegy és érzékeli a családi feszültségeket, a tüne­tek újratermelődnek. Sokan azt gondolják, hogy csak a válás az, ami megviseli a kisgyere­ket. Ez nem így van. A válás előtti időszak még inkább kriti­kus lehet, hiszen a diszharmó­nia, a bizonytalanság tartósan fennáll a családban.- Professzor úr! Ont televí­ziós személyiségként valaha egy ország ismerte, szerette. Mostanában eltűnt a nyilvános­ság elől: mivel foglalkozik, mi­lyen témán dolgozik jelenleg? — Az MTA Pszichológiai In­tézetében már évtizedek óta foglalkozom fejlődéslélektan­nal. Ma már tizenhat-tizenhét évesek azok a gyerekek, akiknek a fejlődését a születéstől kezdve nyomon követjük. Négyszáz­hetven családot vizsgáltunk a munkacsoportunkkal. Ez négy főállású szakembert jelent, és igen sok bedolgozót (többnyire főiskolások, egyetemisták, szakmabeliek), akik egy-egy adatfelvételnél a segítségünkre vannak. Ezeket a családokat időről időre meglátogattuk, s megnéztük, hogyan viselked­nek a gyerekükkel a különböző életszakaszokban.- Bizonyára vannak rész- eredmények. Kérem, osszon meg velünk néhány érdekes ta­pasztalatot!-Számomra az egyik legiz­galmasabb, s újdonságnak szá­mító eredmény a szülő-gyerek kapcsolatban az, amit mi szak­mai nyelven „otthagyásnak” nevezünk. Az a helyzet, amikor a szülő - bármilyen indokból - magára hagyja a gyermeket. Ez a tény - eddig mi sem gondol­tuk - előremutató jelentőséggel bír a kisgyermekkori magatar­tászavarok, s később a felnőtt­kori személyiségproblémák kia­lakulásában. Korábban nem tudtuk, hogy ez rossz dolog, ma a megítélésünk változott az ott- hagyásról. A vizsgálódásaink során a fiús, lányos magatartás kialakulásával is foglalkozunk. Nem kizárólagosak, de fonto­sak a személyes példák, ezért ha a gyermek apa nélkül nő fel, jó, ha a közelben van egy férfi, aki a gyermek számára minta­ként szolgál. S nemcsak a fiúk esetében fontos, de a lányoknál még inkább. S tulajdonképpen ez magyarázza, hogy tanácsos­nak tartanánk, ha az intézmé­nyekben is több lenne a férfi pedagógus.- Számít-e, hogy hány gyerek van?- A születési rangsor - szin­tén új eredménye a kutatása­inknak - nagymértékben befo­lyásolja a kis ember jellemének alakulását. Az első gyermek — amely szülővé nevel bennünket - tulajdonképpen nagyon meg­szenvedi az első bizonytalansá­gainkat. Ezért aztán határozot­tabb, komolyabb, felelősségtel­jesebb lesz, mint az utána jö­vők. Érdekes még, hogy a sok- gyermekeseknél mindig az utolsó előttivel van probléma. Ennek is megvan az oka. Az el­sőszülött a szorgalmas, a legki­sebb a benjámin, a kivételezett. Az utolsó előttinek esetleg nem jut szerep, ezért néha negatív viselkedéssel hívja fel magára a figyelmet.- S Önnek hány gyermeke van?-A lányaim már felnőttek mindketten, s tizenhat év kü­lönbséggel született a fiam, aki most tízesztendős. S vannak már unokáim: óvodáskorúak, s még kisebbek. Jámbor Ildikó mm Nyolcvan Eve Történt Az admirálisok csatája v A 27.430 tonnás Queen Mary, amely 1916-ban elsüllyedt 1916. május 31-én a dániai Jüt- land-félszigetet a svéd partok­tól elválasztó Skagerrak-szo- rosban messze hordó ágyúk vad dörejei, majd égnek szökő víz- és tűzoszlopok jelezték: meg­kezdődött az első világháború legnagyobb tengeri ütközete, amely máig az európai vizek legnagyobb tengeri összecsapá­sának számít. Kétszázötven hajó rontott itt egymásnak 25 admirális pa­rancsnoksága alatt. A tengeri dinoszauruszok, a modem csa­tahajók párbaja volt ez, ahol a tengerészeti szaktudás mellett a nehézlövegek száma és nagy­sága, a hajók páncélvastagsága, a hajógépek ereje és a modem tüzérségi és távközlési beren­dezések játszották a legna­gyobb szerepet. A modem páncéloshajók, vagy ahogy akkor nevezték: „dreadnought”-ok az orosz-ja­pán háború után jelentek meg a nagyhatalmak tengeri arzenál­jaiban. Nevüket az első ilyen típusú hajóról, az angol „Dre- adnought”-ról kapták, amelyet 1906-ban építettek a brit flotta számára. A „dreadnought” tí­pusú hajók 18 ezer és 30 ezer tonna vízkiszorítású, forgatható páncéltoronyban kettesével, esetleg hármasával elhelyezett, 10-12 nehézlöveget hordozó, 20-22 tengeri mérföld sebes­ségre képes, vastag páncélzattal ellátott hajók voltak, melyek hatalmas tűzereje szinte lesö­pörte az ellenséget a tenger fel­színéről. A világháború kitörésekor az angolok felülmúlták a német flottát, hiszen a császári Né­metország 16 csatahajójával 22 britet tudtak szembeállítani. Dargay Lajos és az esztétikai igazság A század művészete 1909-1910-ben született Picasso és Bra­que műtermében. A kubista kép az ábrázolás mind elvontabbá való redukálása anélkül, hogy mellőzne egy-egy utalást a tárgyra. A kubizmus bizonyos szakaszaiban azt is leolvashatjuk a mesterek műveiről, mintha az elvontból közelednének a töre­dék, voltában csak jelzett tárgy, azaz az ábrázolás felé. A konceptuális festészet (a szó Khanweiler leleménye) alap­elve szerint a művész célja az önmagából eredő és önmagában teljes mű létrehozása, nélkülözhetetlen eleme azonban „a kép keletkezésének folyamatához tartozó reflexió” (Arnold Geh­len). Nem elég az utalások, képzettársítások segítségével hatást keltő rendszerére gondolni csupán, az alkotó személyiségre is szükséges: önmaga is, megfigyelésének is nélkülözhetetlen tár­gya­Dargay művészetéből, pályafutásából levont tanulság is le­hetne ez a modem, természetére épp csak utalni képes, lexikon­cikkbe illő pár mondat. Amikor csaknem harminc évvel ezelőtt Egerben megismertem, még a nyilvánosságtól elzárt, bélyeges ember volt, de amit láttam nála, nem feledhető élmény. Munkáit Moholy Nagy - akkor csupán Schöjfer közvetítésé­ben ismert - a maga tehetsége természetével egyező kutatóösz­töne biztatta életre, reliefjei, kinetikus plasztikái nem ábrázol­tak, azonban idéztek. A század tudományának szellemét, mely szabadságában rokonabb a művészetével, mint a technikáéval, melynek céljára, a végső dolgok megismerésére 'Werner Hei­senberg a Planck-évfordulón mondott beszédében így hivatko­zott: „ Úgy látszik, e bonyolult erőterekből álló világ alapja egy formula..." Dargay munkái - anyaguk, az anyag igényelte munkafolya­matok és technikák révén - ugyan emlékeztetnek az ipar pro­duktumaira, de gépezeteinek mintha lelkűk lenne, mintha in­kább szolgálnának esztétikai igazságot, mint praktikus célt. Dargay vonalra, geometriai idomra, fényre-ámyra, tömegre egyszerűsíti a bonyolultat, hogy megidézhesse a csak intellek­tussal és érzelemmel felfogható tárgyat. A valóságban nem létező vonal a redukció végső célja Dar­gay művészetében, s a nézőben érzelmi visszhangot verő hatása olyan, mint a fogalmaké, amelyekkel létünk igazságait közelít­jük. Ez a következetes művész, akit a magáétól sosem tántorított el sem divat, sem műkereskedővel kötött alku, nem szorul ün­neplő jelzőkre. Ha Magyarországon a konstruktivizmus nem izmusként, hanem művészi magatartásként, egyáltalán emberi tartásként valahol szóba kerül, mindig ő az egyik példa. Képes kíváncsivá tenni a nézőt, érzékennyé a művészete nyújtotta örömre, amely nélkül jóval szegényebbek lennénk. Sík Csaba Ráadásul az angol hajógyárak 1916-ig még hat csatahajót épí­tettek, miközben a németeknek egyet sem sikerült. Ez volt az oka, hogy a német flotta, bár Tirpitz admirális nagyon sze­rette volna, császári parancsra kerülte a nagy tengeri összeüt­közéseket. Óvatos volt az angol admiralitás is, hiszen csak a biztos győzelem reményében engedte flottájának a németek­kel való összeütközést. Szá­mukra az angol flotta megőr­zése fontosabb volt, mint a né­met megsemmisítése. így 1916 májusáig nem került sor a nagy felszíni flották találkozására. Persze, kisebb csatározások folytak a tengereken. Ilyen volt von Spee admirális csingtaui flottájának tevékenysége. Von Spee cirkálóflottája a kínai Csingtau kikötőjében állomá­sozott a háború kitörésekor, ahonnan azonnal kifutott, ne­hogy a japán hadihajók bezár­ják. Hat hajójával a chilei par­tok felé tartott, miután az Em­den cirkálót az Indiai-óceánra küldte kalózkodni. A német cirkálóflotta Chile partjai mel­lett, Coronelnél összecsapott egy brit flottaegységgel, ame­lyet heves harcban megsemmi­sített, majd betört az atlanti vi­zekre. Az angolok azonban ve­szélyeztetve látván utánpótlási vonalaikat, egy erősebb egysé­get küldtek felkutatásukra, amely a Falkland-szigetek kö­zelében rá is bukkant a német cirkálókra, és heves harcban a tenger fenekére küldte őket. Csak a Drezda cirkálónak - melynek egyik tisztje a csata idején Wilhelm Canaris volt - sikerült elmenekülnie, rövide­sen azonban ő is követte társait a hullámsírba. Az igazi nagy tengeri csata tehát 1916 májusáig váratott magára. Annak az évnek az ele­jén változást történt a német flotta vezetésében, és az új ad­mirális, von Scheer tengernagy lehetőséget kapott a nagy csa­tahajók bevetésére. Az új pa­rancsnok elképzelése az volt, hogy brit ellenfelét részenként semmisíti meg. 1916 május végén von Scheer csapdát készített az an­gol flottának. Hipper tenger­nagy csatacirkálói voltak hi­vatva Beatty tengernagy brit flottáját a német flotta fő ereje elé csalogatni. Az angolok azonban ismerték a német flotta kódjait, amelyet orosz búvárok találtak meg a Balti-tengeren elsüllyesztett német hajóban, és átadták szövetségeseiknek. így az angolok pontosan tudták, mire készül Scheer. Beatty csa­tacirkálóit kisebb távolságból az egész brit flotta követte Jel- licoe admirális parancsnoksága alatt. Az angoloknak készített csapdából német kutyaszorító lett. Hipper és Scheer azonban nem futamodott meg, hanem keményen harcolt. A német ha­jótüzérek egymás után süllyesz­tették el az angol hajókat, kö­zöttük a legmodernebbet, a Queen Mary-t, miközben ma­guk is súlyos veszteségeket szenvedtek. Az ütközet mérlege szerint 115 ezer tonna hajóteret és több mint 6000 tengerészt, a németek 61 ezer tonna hajóteret és 4500 tengerészt vesztettek. A csata mérlege ezek alapján a németek oldalára billent, a va­lóságban azonban angol straté­giai győzelem született, hiszen a nagy német hajók továbbra is be voltak zárva hazai kikötő­ikbe, a blokádot nem sikerült megtörniük. Az ütközetből az a német következtetés született, hogy a nagy csatahajók helyett tengeralattjárókra van szükség. Kratochwill József Aki egy délután leforgása alatt elveszíthette volna a hábo­rút: Jellicoe tengernagy a zászlóshajón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents