Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08 / 133. szám
_______ 1996. június 8., szombat [ 6. oldal ______ „Magáért az emberért politizálunk...” Szabó Iván, az MDNP parlamenti frakcióvezetője a célokról-Az MDF márciusi országos gyűlése utáni első nyilatkozatai arról szóltak, hogy „nem akarnak rossz házasságban, veszekedve élni”, ezért is döntöttek úgy híveivel, hogy új pártot alakítanak. A Magyar Demokrata Néppárt azóta él.- És gyarapszik - tette hozzá kérdéseimet megelőzve káli beszélgetésünkkor Szabó Iván.-Mi mást, mi újat tudnak Önök nyújtani, kínálni gyarapodó tagjaiknak, a választóknak, amikor az MDF-hez hasonlóan az antalli örökség továbbvitelét hirdetik?- Az antalli örökség egy stratégiai gondolkodás, mely világosan felismerte: azzal, hogy felbomlott a Szovjetunió, azért Oroszország nem szűnt meg imperialista nagyhatalom lenni. Igaz, pillanatnyilag még gyenge, beteg. De ha Magyar- ország szuverenitását, szabadságát, demokratikus rendjét meg kívánja őrizni, akkor, még mielőtt az orosz birodalom újra világhatalmi tényezővé lép elő, s igényt tart régi befolyási övezetére, nekünk a nyugat-európai részhez kell csatlakoznunk, mert különben nem ússzuk meg. Ez Antall örökségének leghatározottabb része. Az, hogy hazánk jövőjét az európai integrációban, nem pedig az orosz birodalom hálójában képzelte el. Ez az egyik alapvető kérdés. S ez sajnos az MDF-en belül megkérdőjeleződött. Elég erős módon. Nem véletlen, hogy az Antall-kormány négy minisztere átjött a néppártba. S egyik sem a funkcióért, s nem a miniszteri tárcákért. Azért, mert nagyon sokan meggyőződhettek arról, hogy az említett stratégia ott nem folytatható.- Hangsúlyváltás azonban mindenképpen van. Előre, és nem visszafelé kell tekinteni. Meg kell szabadulnunk egy sor berögzült sztereotípiától, amit az MDF-ben nem tudtunk levetkőzni.- Melyik „gúnya” a legkellemetlenebb ezek közül?- Köztudomású, hogy a régi rendszer összefonódott a termelőszövetkezetekkel. Ennek eredményeképpen az agrárértelmiséget divat volt a régi rendszer reprezentánsaiként kezelni. Sajnos, elég sokan vörös báróztak, zöld báróztak. Holott, aki elvégezte az agrármérnökit, hol is helyezkedhetett volna el, ha nem a tsz-ekben?! Ezektől az emberektől - azt kell mondanom - elnézést kell kérni. Mi nem emberek és foglalkozások ellen kívánunk menetelni. Ennek az országnak a változott körülmények között is nagy szüksége van a szakképzettségre. Itt van részünkről a hangsúlybeli eltolódás. Egy normális, mérsékelt, kiegyensúlyozott, az emberért folyó politikát szeretnénk a magunkénak mondani. Ami új, az az, hogy megpróbálunk felszabadítani alkotó energiákat. Tagjaink az ország száz településén vannak eddig. Ami viszont érdekes momentum: 35^40 százalékban olyan a tagságunk, hogy eddig semmilyen pártban nem volt. Tehát az a célunk, hogy megszólítsunk olyanokat is, akik eddig távol tartották magukat a politikától, jó úton halad. Úgy látszik, sikeres, mert nyitni egy olyan réteg felé, mely szemlélője volt csak az eseményeknek, s ott meghallgatásra találni mindenképpen bizonyítja, hogy a társadalmunk mobilizálható.- Szabó Iván neve hallatán éveken át, s még ma is sokak „szeme előtt” az MDF jelenik meg. Mikorra azonosítják majd az emberek az MDNP- vel?- Remélhetőleg rövid időn belül a néppártot azonosítják majd így. Azt a politikát, ami az MDF-en belül egy résznek a politikája volt, most pedig egy párté. Amit nagyon szeretnék hangsúlyozni: munkánkkal visszaadni az emberek önbizalmát, hitét. Bizonyítani azt, hogy sorsunk alakítására van esélyünk. Ne érezzük azt, amit a társadalom nagyobbik fele ma érez: kiszolgáltatottja egy véletlen sorozatnak, egy sorscsapássorozatnak, amit nem tud elhárítani a feje felől. De ehhez egy dolgot tisztán kell látnia. Azt, hogy mi az, ami szükségszerűen történik, s mi az, amit elkerülhetünk. Megpróbálunk mindig reális képet festeni, s nem olyasmit ígérni, amit magunk is tudunk, hogy teljesíthetetlen. Akkor sem, ha ez nem hoz vok- sokat. Akkor is a tisztességes politizálást, nem a mások lejáratásával való előnyhöz jutást vállaljuk. Objektív képet rajzolni, hogy az emberek tudják, hogy mi az a közeg, amiben mozognak, és akkor az esélyeiket is tisztábban látják.- Az MDNP esélyei...-Azt hiszem, vannak, lesznek esélyeink a választásokon. Különösen akkor, ha sikerül az ellenzék összefogása. Megelőzvén a kérdést: kivel látnánk a jövőt? A mai ellenzék közül bárkivel. A kisgazdapárttal mint olyannal sincs semmi bajunk. Torgyán Józseffel már nem ilyen a helyzetünk. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ő ellenzéki. Az utóbbi időben minden megmozdulása inkább az ellenzék szétverésére, a kormány pozícióba hozására irányult. A Bokroscsomag bizottsági tárgyalásainál például nem szavazott az ellenzékkel, s így még módosító indítványainkat sem vihettük a Parlament elé. A csomag végleges elfogadásánál pedig a kisgazdák a bizottságban mellette voksoltak. S ezután kiáll a Parlamentben, özvegyek és árvák könnyeit emlegetve...- Sokan felvetik, hogy az aktív politizálás Budapestre vagy a nagyobb városokra korlátozódik. Kisebb településeken nem érzékelhető a pártélet. Mennyire kíván lejönni az MDNP a tömegek közé?- Kálban a találkozó végén a férfikórus szerepelt. Én azt hiszem, hogy egy ilyen kórus nagyon fontos szerepet játszik egy ilyen településen, mert az mindig jelen van, az mindig értéket hordoz, őriz és továbbad egy kultúrát. Ha ez így megszerveződik a társadalomban, akkor szinte automatikusan adódik, hogy egy országgyűlési választáson az emberek mégiscsak tudják a helyüket, hol van az az értékrend, ami ebbe beilleszthető, s könnyűvé teszi a politizálást. Helyben az emberi együttélés civil szféráinak van hatása, nagyobb mozgástere és feladata. Mégpedig abban, hogy a választók tudják, kik azok a politikusok, akikben bízni lehet, s pontosan azt az életformát, amit szeretnének élni, képesek esetleg egy ország irányítása révén biztosítani. A megélhetést, a munkahelyteremtést, a kulturális értékek megőrzését, a nyugalmat és a stabilitást. Nem az a lényeg: hetente tartanak-e pártgyűlést, hanem hogy kialakítják azt a gondolkodásmódot, amellyel az emberek meggyőződnek arról, hogy kiben vagy kikben lehet bízni, kikre lehet rábízni az országot. Innentől kezdve azt kell mondanom, a politika hit kérdése. Mert ha a programokat nézzük, kevés olyan párt van, mely azzal indul a választáson, hogy most el fogom vágni a torkod. Azért az emberek mégis úgy érzik, hogy vannak, akik mégis ezt teszik.-Azt elfogadom, hogy Budapesten és a pártműhelyekben születnek meg az elvi és elméleti sarokpontok. Minden elvi, ideológiai kérdést nem tudhat mindenki, mert tulajdonképpen neki a gyakorlati életben megvalósuló politika az érdekes. Akik csinálják a politikát, azoknak viszont az ismeret birtokában kell lenniük. S ezzel a tarsollyal kell elindítaniuk egy tömeggondolkodást, s az emberek elé tárni az ismeretanyagot: mi között lehet választani. Objektiven. A Magyar Demokrata Néppárt ebben a gondolkodásalakításban vállal szerepet.- Köszönöm a tájékoztatást. Rada Katalin Futnak a pénzünk után... SVSzubjektív MEGVALLOM, még mindig bosszant, hogy az egri vásárcsarnokban az újság figyelmeztetése ellenére is mindmáig csak a szakbolt ad blokkot a tojásról, s az sem régebben néhány hétnél. A zöldséggyümölcs kereskedőkből pedig pár hajlik a számlára. Igazából azonban nem tudok neheztelni, haragudni rájuk akkor sem, ha a szerényebb mulasztás is mulasztás, s sok kis csalás is sokra mehet. Hiszen az APEH jelenlegi 276 milliárd forintos „kintlévősége” - az országos adóhátralék - többnyire aligha az ő lelkűket nyomhatja. A legutóbbi másfél év alatt megduplázódott tartozásról inkább mások tehetnek. Akik tízezernél több olyan üggyel adtak munkát a hatóságoknak, amelyek mindegyikéért ötesztendős vagy hosszabb büntetés járna. Kimondani is iszonyatos a bliccelők, pontosabban a csalók, szélhámosok, bűnözők számát, s várható ítéletükből tetteikre következtetni sem kevésbé fejfájdító. Ha valamit hamar megtanultak hazánkban, a törvényen kívüli élést fölöttébb gyorsan elsajátították. S mind többen vannak, akikre a példa ragad. Gyakran már a pályakezdő is úgy indul, hogy ne csak alig, hanem ha lehetséges, egyáltalán ne adózzék. Egyszóval virul hazánkban a feketegazdaság, s lassan már nem is tudjuk, hogy hol kezdődik. A tojás- vagy zöldséggyümölcs számlát visszatartó kereskedőknél, s a hasonlóan „élelmes” autószerelőnél? Vagy a szinte semmiből előbújt pénzembernél, aki akár egész üzlet- vagy műhelysorokat, üzemek tucatját képes máról holnapra megvásárolni, majd továbbadni hatalmas haszonnal. Anélkül, hogy a nyereségét ugyanolyan arányban megosztaná az állammal, mint aligjövedelmű honfitársa. Ha egyáltalán eszébe jut, hogy tisztességgel osztoznia is kellene azon. Amikor meg már nagyon szorít a cipő, félreáll, kivonul, eltűnik. S aztán bizony bottal üthetik a nyomát! Mégsem kell a tervezett központi nyomozóhivatal, tiltakoztak ellene, megakadályozták, akiken múlhatott. Mondván: más megoldást is lehet találni a rendhez. Csak azt nem tették hozzá, hogy mit s mikor. Jobb híján így csak várjuk, hogy kitalálják. Az a 276 milliárd forint pedig eközben természetesen tovább növekszik. Ha nem találnak ellene gyors, hatékony megoldást, a következőkben másfél esztendőt sem kell várni, hogy az összeg megduplázódjék. S AKKORA hiányból még annyira sem futja az országra, amennyi már most is kevés követeléseink töredékére. Gyóni Gyula Idegborzoló „reform” Legalább két évtizede gyanakvással fogadom a reform címszó alatt bejelentett, zömében átgondolatlan, kapkodó és hosszú távon semmi jót nem ígérő elképzeléseket, intézkedéseket. Bizalmatlanságomat sajnos az élet igazolta. Újabban az érettségit szeretnék „korszerűvé” formálni. Elvileg ez nem lenne baj. A súlyos gond azonban az, hogy az ezzel összefüggő valóságidegen nézetek íróasztali szülemények, s annyi közük van a hétköznapokhoz, mint egy jól fejlett tyúknak az ABC-hez. Az agilis tanügyi bürokraták jobban tennék, ha önigazolás helyett vad ötleteiket megvitatnák, kontrolláltatnák azokkal, akik a katedrán állnak. Nem tegnap, hanem évtizedek óta. Ők most is háborognak. Elsősorban azért, mert meg sem kérdezték őket arról, hogy helyesük-e a kétlépcsős, feltupírozott semmit. Joggal hiányolják azt is, hogy előbb az alapokat kellene renoválni, mert még ez sem történt meg. Észhez térhetnének végre a hivatalnokok, s pénz helyett legalább a nyugalmat, alkotó-teremtő légkört garantálhatnának a pedagógusoknak. Ez ugyanis nem kerül semmibe... Pécsi István A dezodor és az önbizalom Egykedvűen nézem a tv ragyogó reklámjait. Itt van például egy bájos, csupa mosoly szőke hölgy, aki egy dezodort szorongatva állítja, hogy telve van önbizalommal, amit kizárólag a hónaljzsímak köszönhet, ami garantálja, hogy 24 órán keresztül nem izzad meg a használója. Ha továbbgondolom a dolgot, ez a végzetesen optimista és öntudatos nő ha valamikor szülni fog, minden bizonnyal gondos, aggódó édesanyává szelídül, aki kizárólag ultrahanggal ellátott Pampers-pelenkába csomagolja dundi babáját. Aztán felelősségteljes szülőként a legelegánsabb bankban nyit folyószámlát, és a legkorrektebb biztosító- társaságnál köt gyermeke számára biztosítást. Később aztán ránctalan, derűs nagymama lesz, aki felnőtt gyermekeinek leginkább egy bizonyos levesporból főz levest, ha azok hazalátogatnak. Desszertként drága jégkrémet tesz az asztalra, mert mint tudjuk, abból egy szelet soha nem elég. Az unokák ruháit szuper mosóporral és energiatakarékos automata mosógéppel mossa, mert így a málnaszörp foltja 30 fokon is eltűnik. Zsong az agyunk ennyi tökélytől, aztán belenézünk a pénztárcánkba, és szembesülünk a letaglózó valósággal. Tudván tudjuk, hogy ha megvesszük a boltban az önbizalom zálogát, a hónaljzsírt, azt már a konyhapénz bánja. Sebaj, ma is megizzadunk egy kicsit. De mi lesz a többi reklám keltette illúzióval? Higgyék el, semmi. A gondjainkat pillanatnyilag ugyanis nem oldja meg se egy spray, se egy doboz mosópor. Akármilyen szépen csomagolják. Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK Göncz Árpádtól - franciaországi látogatása alkalmából - interjút kért. s terveiről érdeklődött a tekintélyes párizsi lap, a Le Monde. No nem arról, hogy - lömond... .* A külföldi üzletemberek szerint hazánk továbbra is azok közé az országok közé tartozik, ahol meglehetősen elterjedt a korrupció. Nincs új a Nap alatt... * Távozása okán - mint hírlik - mintegy tízmilliós végkielégítés illeti meg az ÁPV Rt. vezérigazgatóját. Lascsiké lesznek a millesik... * A sztavropoli Mihail Szivcov - az elnök iránti tisztelete jeléül - Jelcin portréját tetováltatta a jobb mellére. Borulj a keblemre, Borisz! * Egy magyar stáb tagjai a közelmúltban egri leánykákat szerepeltettek egy világszerte terjesztett kemény pornó- filmben. Hogy pezsdüljön a bikavér... * Összeveszett két helybéli férfi a vajszói kocsmában: ebből az lett, hogy U. József mérgében hazarohant a szip- pantós autójáért, amellyel aztán beterítette vitapartnere, I. József házának falát. Aztán otthagyta, mint kutya a Szaharát... (szilvás)
