Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22 / 145. szám
A Szentatya Jézus evangéliumát képviseli Az igaz élet reménye Krisztushoz kötődik Dr. Seregély István egri érsek a pápalátogatásról A végleges forgatókönyv szerint II. János Pál szeptember 6-án, délelőtt érkezik Budapestre. A fővárosból Pannonhalmára utazik. Magyarországi tartózkodása során találkozik - többek között - Göncz Árpád államfővel és Horn Gyula miniszterelnökkel is. A hazai és nemzetközi szempontból is számottevő esemény mélyebb összefüggéseiről kérdeztük dr. Seregély István egri érseket.- Mit jelent hazánk számára az egyház első emberének honi látogatása?- A katolikus egyház feje, a római pápa mindenkor a keresztény egység kifejezője és összetartó ereje. Akik hozzá ragaszkodnak, Isten földi népéhez ragaszkodnak. A vele való találkozás minden esetben ezt tanúsíthatja. A pápák - a hajdani pápai állam 1870- ben történt megszűnése után - hosszú ideig a Vatikán foglyainak tekintették magukat. Ezen még az 1929-ben aláírt late- ráni egyezmény sem változtatott. Azóta a pápa a nemzetközileg elismert, független állam, a fél négyzetkilométer területű Cita del Vaticano államfője is. XXIII. János pápa volt az első, aki véget vetett a bezárkózásnak. Az ő első, Rómán kívüli utazásai óta már nem csak Rómában, Szent Péter római templomában lehet találkozni Péter apostol utódával, hanem a pápai lelkipásztori utazások színhelyén és alkalmával is. így került sor első ízben 1991-ben II. János Pál négynapos magyarországi lelkipásztori látogatására, melynek emléke maradandó nyomot hagyott mindnyájunk lelkében. Most másodszor látogat hozzánk. Látogatása jóval rö- videbb, és csupán Pannonhalma és Győr lesz látogatásának színhelye. A magyar kereszténység ezer év előtti születésének emlékét híven őrző szent hegyen, Pannonhalmán és az ugyancsak majdnem ezeréves múltra visszatekintő Győri Egyházmegye székvárosában nyílik lehetőség arra, hogy kifejezésre juttassuk keresztény elkötelezettségünket és pápahűségünket.- A katolikus hívőket milyen lelki útravalóval gazdagítja ez a másfél napos út?- H. János Pál idei rövid látogatása változatlanul eleget kíván tenni a mindenkori pásztori küldetésnek, melyet Jézus Krisztus bízott Péterre. „Imádkoztam érted, hogy megeröDr. Seregély István: „Az idei pápalátogatás jelmondata: Reményünk, Krisztus...” sítsd testvéreidet." Ez a megerősítés ma is, mint minden időben, a katolikus keresztény hithez való hűségre irányul. Az Egyház n&n e világi intézmény. Küldetése, élén a pápa küldetésével, arra irányul, hogy ebben a világban, mely évmilliárdok óta halad az élet beteljesedése felé, minden idők embere is megtalálja helyét és boldogulását. A pápa annak a Jézus Krisztusnak evangéliumát, jó hírét képviseli, aki „ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké", akiben áldást nyert a Föld minden nemzedéke, aki érvényes eligazítás ma is minden embernek a vélemények zűrzavarában. Szükségünk van erre az eligazításra, az abban való megerősítésre, mert egyetlen életünk van, és nem szabad elronta- tunk. II. János Pál pápa megannyi utazásának ez volt a célja. Azért vállalja ma is az utazások fáradalmait, mert eleget kíván tenni a rábízott feladatnak, amíg a Gondviselés itt tartja közöttünk.- Miért a Reményünk, Krisztust választották a látogatás jelmondatául?- A hívő ember sem ismeri a jövőt, de kötelessége a jövőnek élni. Ez egyrészt a meggyőződéshez hű életutat jelenti. Tesszük, ami tőlünk telik Krisztus követőiként. Feladatunk, hogy úgy adjuk oda mindenképpen elmúló életünket embertársainknak, hogy méltók legyünk Krisztus üdvösségére, „aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és életét adja mindenkiért”. Erre csak akkor számíthatunk, ha Isten megígért kegyelme, oltalma és erőssége velünk marad. Isten jóságára alapozzuk tehát a bizalmat, hogy meg fogunk felelni az ismeretlen jövő, magunk és az egész emberi család jövőjének szolgálatában. Ezért mi mindenkor reméljük, hogy Krisztus hiteles tanítványaiként tudunk élni e világban. Bár józan ésszel felismerhető volt, hogy egy számunkra nagyon szerencsétlen évszázad keserű örökségét máról holnapra nem lehet felszámolni. Hazánk és népünk sorsának megújulása hosszú időt igényel. Ezt tudjuk, mégis az állandóan hajszolt igények be nem teljesülése miatt kiábrándultság vesz erőt rajtunk. Ezért nekünk, magyaroknak szükségünk van arra, hogy az örökkévalóságot hirdető keresztény üzenet megerősítsen bennünket az igaz élet reményében, mely a mi Urunk, Jézus Krisztusban van. Innen tehát az idei pápalátogatás jelmondata, a „Reményünk, Krisztus”, mert Krisztushoz való ragaszkodásunk jövőt építő hivatásunk alapja és erőforrása.- Az egyházi tulajdonok visszaadásának tempóját befolyásolhatják-e II. János Pál itteni megbeszélései?- A pápa nem megbeszélésekre jön Magyarországra. Lelkipásztori látogatása legfeljebb bátorít arra, hogy a mar gyár egyház megújulását eredményesebben tudjuk szolgálni. Az egyház küldetése teljesítéséhez szükséges feltételeket a Magyar Köztársaság Parlamentje által hozott törvényeknek kell garantálnia a közéletben. Ilyen az 1993. évi 32. törvény is az egyházi ingatlanok részbeni kárpótlása tárgyában. Hosszú távú és nemzetközileg érvényes megoldás érdekében kérjük és keressük továbbá a magyar állam és a Szentszék közti kétoldalú megállapodást a lényeges kérdésekben. Ezek a tárgyalások azonban nem képezik részét a pápa lelkipásztori látogatásának.- Ön a Katolikus Püspöki Kar elnöke. Ilyen minőségben és személy szerint is mit vár a fópászíori úttól?- Azt hiszem, hogy a fenti kérdésekre adott válaszok erre már feleletet adtak. Ugyanazt várom, amit pápalátogatáskor minden ország püspöke, illetve amit országunk minden püspöke vár. Szeretném, ha az ezeréves, Szent István alapította Egri Egyházmegye hívő népe a mai idők rendkívüli anyagi terhei mellett áldozatot tudna hozni a látogatás céljának minél teljesebb beteljesülése érdekében. Merem kérni, hogy aki hitét, a másfél milliárdos kereszténységhez való tartozását élete meghatározó alapjának tekinti, tegyen meg mindent ennek az elkötelezettségnek az erősítésére. Vegyen részt a pápa szentmiséjén a győri ipari parkban. A hónap végéig várják a rendezők a jelentkezéseket a plébániák közvetítésével, az egyházmegyék pápalátogatási vezetőinél. Semmi sem pótolja a személyes részvételt, de a médiák révén remélem, hogy mindenki bekapcsolódhat II. János Pál pápa szeptemberi, másfél napos magyarországi látogatása ünnepségeibe. Bízom benne, hogy a látogatás hozzájárul a nélkülözhetetlen erkölcsi magyar megújuláshoz és 1100 éves hazánk boldogabb jövőjének építéséhez. A kérdéseket összeállította és a válaszokat lejegyezte: Pécsi István Ot esztendőre ítélt házak... %Jzubjektív JÓLLEHET, ebben a országban hovatovább már szinte semmin sem lehet csodálkozni, a meglepetés erejével hatott, amikor „leleplezték” azokat a sajátos vállalkozásokat, amelyeknél az „élelmes” üzletemberek fantomházak egész sorát építették állami támogatással. Rászoruló családok nevében vettek fel pénzösszegeket szociális segítségként. Aztán a felépült, vagy alig kész, netán még az ettől messze járó lakásokat is gyorsan lebontották, s az anyagukból újabb kivitelezésekhez kezdtek további juttatásokkal. Ám a sasszeműek éberségét képtelenek kijátszani nálunk! Ha nem is mindjárt, utóbb azért csak felismerték a csalafintaságot, szóvá tették a szabálytalanságot, s megpróbáltak gátat vetni elébe. Azóta a jogszabály is készül, hogyha éppen már meg nem alkották teljesen. S amint hallom, szigorú lesz megint a törvény: legalább öt esztendeig nem engedi lebontani a szociális támogatással épített lakásokat! Csakis öt év múlva tehetnek velük bármit. Olyant is, hogy nyomuk, emlékük se maradjon! Szóval, fél évtized múltán már minden további nélkül nekik eshetnek a csákánnyal, jöhet a bulldózer, s mindenféle más csihi-puhi. Vagy talán ez sem kell hozzájuk. Eleve úgy épülnek majd az ilyen házak, hogy előbb - mondjuk - a tető kezd romlani. Meg sem várja a cserép az idő vasfogát, szép lassan, esetleg ütemesebben csúszkálni kezd lefelé. Amelyik meg veszteg marad, az mállik. Aztán becsurog a helyén a csapadék, s átáztatja a gerendát, majd lejjebb is, amit talál. Repedeznek, megroggyannak a falak. Csupán azért nem jut el az enyészet egészen az alapokig, mert a fundamentum eleve hiányzik... S eközben aki csak látja, hallja, tétlenül szemléli az elkerülhetetlen végzetet. Legfeljebb annyit tesz, hogy öt év múlva az építménynek közelében sem lesz, kerüli a különben magára nézve is végzetes következménnyel járó totális összeomlást, a személyes sérülést, tragédiát. Már amennyiben egyáltalán születhetnek ilyen házak! Mert - gondolom - azért csak odanéznek a tervekre, mielőtt engedélyt adnának a kivitelezésre, s a lakhatást is kötik valamiféle biztonsághoz, ha a maradandósághoz netán nem is ragaszkodnak annyira. S ez a biztonság aligha öt év. HA MEG MÉGIS mindössze ennyi, hát nyeljük le azt a bizonyos békát! S eszünkbe ne jusson, hogy ezért is fogy a népünk, amikor nemzetünk pusztulásán kesergünk! Gy. Gy. Szomorú századvégi báj Budapest székesfőváros éppen ezekben a hetekben fogadta volna a csodájára járó népeket, nemzeteket. Mégsem lett világkiállítás, kár is keseregni rajta, meg azon is, hogy jó-e ez vagy sem. Nekünk szinte édesmindegy már ilyen távlatból. Azért egyszer-egyszer ellátogatunk a fővárosba, és konstatáljuk. hogy ott sem más a légkör, mint vidéken. A kánikulai hőségben az ember vágyik a hús Duna-partra, szépségre, az Országház nyújtotta látvány harmóniájára, egy kis csendes derűre. Aztán elmetrózik a Batthyány térig, sétálni egyet a folyó mellett. S óh, nemzetközi lelemény! Az a zsibvásár, ami fogadja, felér egy nemzetközi világkiállítással. Ennek a tárlatnak a hangulata ironikus szomorkás, a végkövetkeztetés pedig még inkább az. Csudálatos dolgok vannak itt: antik szekrénykulcsok (bútor nélkül), lengyel zuhanyrózsa, teljes hazai fürdőszobafelszerelés (nyilván lopták), orosz gumibaba és matruska, román fafaragás és porcelánnipp. Drágán kínálják a század eleji halcsontberakásos tükröt, és egy petróleumfőző (ó, csendes ötvenes évekbeli vasárnap délutánok a gangon!), amely megér négyezret is. Több száz méter hosszan a Duna-parton fogatlan szájú cigányasszonyok, s hajdan jobb napokat látott szakállas urak, kiknek állszőrzetét az ágyrajárás és szállástalanság csimbókokba zsírozta, kínálják itt a századvégi magyar világkiállítás kincseit. Egy ezüstkanál, két pár hatvanas évekbeli (ma újból divatos!) klumpa és egy mackónadrág között találtam rá egy Turgenyev-kötetre meg egy múlt századi angol polgári író lányregényére. Micsoda távlatok egy standon! Gyerekkorom kedves (ma már förtelmesnek talált) játékfiguráira, nagyanyáink kopott, de csillagászati árakkal mért régiségeire ismertem rá orosz katonai jelvények, NDK-s turmixgép és a csehszlovák orkánkabát között. Nemzedékek tárgyai a júniusi kánikulában a Duna-par- ton, szomorú századvégi bájjal. Zűrzavaros, kesernyés, de igaz. Komolyan, ekkor fogott csak el az az oly sokszor kigúnyolt, megcsúfolt, innen-onnan megtépázott - félve írom le - nemzeti érzés. Jámbor Ildikó Á Félkarú Jack barátsága Nemrégiben olvastam valahol a következő szöveget: „Jól jár, ha Félkarú Jack a barátja.” Megtudtam továbbá azt is, ha naponta felhívom Jacket a megadott telefonszámon - percenként csekély 88 forint plusz áfa - nyerhetek tőle ezer vagy akár egymillió forintot is. Tyűha, egy hívás, és dől a lóvé! Miközben a telefon közelébe lopakodtam, azon gondolkodtam, miféle barát lehet az, akitől én, az egyszerű és gyanútlan magyar állampolgár nyerhetek akár egymilliót is. Aztán - mivel tényleg gondolkoztam - letettem az ilyen irá- myú szándékomról, ugyanis Jacket nem is ismerem, ő sem engem, így nem lehetünk még haverok sem. Különben meg mit szólnának a barátaim, a Lujó, a Móric és a többiek, hogy én ezzel az ismeretlen Jackkel csak úgy lepaktálok. Tisztáztam magamban a kérdést: effajta barátságról szó sem lehet. Igen ám, de a szövegben is ott áll: jól járok. Én? - röhögtem magamon gúnyosan. A büdös életben nem volt szerencsém a pénznyeréshez. Ellenben Jack (meg szerintem sok más hasonszőrű) nagyon jól járna, ha naponta felhívnám a megadott számot. Közben megsajnáltam Jacket, mert azt is közölte, hogy ő rokkant, ugyanis csupán fél karja van. Nos, ide figyeljen, Jack! Bizonyára ön is tudja, demokratikus államban élünk, piacgazdaság közepette, és ismerheti az egészségügy helyzetét is. Itt nem lehet érzékenykedni, meg mindenféle szociális helyzetre hivatkozni. Azért ne keseredjen el, ha nem leszünk barátok, s telefonálni sem fogok. Megteszik ezt helyettem mások. Egyébként megsúgom: hívnak engem elegen, kapok sok-sok levelet, én pedig csak fizetek. Valószínű, hogy nekik két karjuk van, nem is a barátaim, és még csak nem is Jacknek hívják őket. Fáczán Attila H1r(Telen)kék... Az infláció alakulása - nyilatkozta a rádió 16 óra című műsorában Horn Gyula - az idei év kulcskérdése. Ő már csak tudja: kulcspozícióban van... * Kolozsvár magyaréi lenességéről hírhedt polgármestere emléktáblát kíván helyezni az Országház falára annak okán - mint indokolta -, hogy 1919-ben a román seregek száz napra megszabadították a kommunista kormánytól Budapestet. Azaz: Budurestit * Magyarországon - olvasom egy külföldi gazdasági tudósító beszámolóját - „hervadva virágzik a tőzsde”. Hát, igen: elkelne egy kis „lé"... * A férje ondója helyett egy fekete férfiéval termékenyítették meg, s így néger gyermeke született egy fehér amerikai nőnek, aki - mint hírlik - ezért a vétkes spermabanktól félmillió dollár kártérítést követel. Szerecsenmosdatásra... (szilvás)
