Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám

1996. június 12., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Több mint 100 ezer, tisztán Aldebrő és Tófalu tapsolt és támogatott A két település közös fenntar­tású intézménye, az Általános Művelődési Központ több mű­kedvelő csoportnak ad otthont. A produkciókban tetten érhető felkészültségüket az elmúlt hét végén jótékonysági est kereté­ben mutatták be.- Nem várt nagy számban voltak kíváncsiak a gyerekekre - mondja Hangrád István, az ÁMK igazgatója. - A három­száz főnél is népesebb közön­ség jó néhány tagja - aldebrői, tófalusi polgárok, vállalkozók - egyéni felajánlásaival is hozzá­járult a rendezvény céljához. A nemes ügy mellé állt a két önkormányzat is, amely 25-25 ezer forinttal támogatta az est elképzelését. Valójában a művészeti cso­portokban szereplő diákok szü­lei kezdeményezték az elő­adást. Ennek pedig a tiszta be­vétele a 100 ezer forintot is meghaladta.- Ez a szülői „kuratórium” gondozza a befolyt összeget, s a csoportok támogatására for­dítja - említette az intézmény- vezető. A szombati színrelépés kü­lönös izgalmát az jelentette, hogy ezúttal a táncosoknak, népzenészeknek, színjátszók­nak nem idegenek előtt, hanem hozzátartozóik, a barátok für­késző tekintete közepette kel­lett helytállni. Ami tapsokban mérhető sikerben jelentkezett. Az est előadói között ünnepelte a publikum Tömöri Gábort, aki ezúttal nemcsak táncpedagó­gusként, hanem szólótáncos­ként is jeleskedett. A dallamkí­séretről a fővárosi Csikó együt­tes gondoskodott. Vendégként fellépett a kompoltiak nép­tánccsoportja is. Ha hozzányúlsz, nem fogom meg a kezed ­„fenyegetőzött” a tanító néni, „tisztes” távolságból szem­lélve a hüllőket. A füzesabonyi gyerekek nem ijedtek meg. Ha már a kígyótól sem félnek... mit nekik egy ilyen „ko­molytalan” Ígérgetés?! Vakáció Nyíregyházán Ötnapos nyári táborozás. Hely­színe: Nyíregyháza, Sóstó. Program: strandolás, csónaká­zás, városnéző séták, betekintés a tábor melletti lovastanya éle­tébe. Kitérő Műhiba, a tatárok­kal vívott ütközet helyszínén lé­tesített emlékparkba, látogatás Tokajba, az örsi pincékbe, a bormúzeumba. Utazás oda és vissza különautóbusszal; étke­zéssel, szállással, s a belépők áraival mindössze 3900 forin­tért. E kedvező ajánlatot a fel- debrői iskola diákjai kapták.- A teljes összeg természete­sen lényegesen magasabb, ám pályázatok, valamint a környé­ken működő cégek támogatása révén sikerült előteremteni a költségek egy részét - mondja Csíkos József igazgatóhelyettes, aki évek óta lelkes szervezője a nyári táborozásoknak. - Ügy vélem - folytatja -, hogy a ta­nulóknak szükségük van arra, hogy „kimozduljanak” a falu­ból. Ám a családok nagyobbik része semmilyen üdülést, ki­rándulást nem engedhet meg magának. A gyerek nyaralásá­hoz mégis igyekeznek össze­szedni a pénzt. De csak részben képesek állni a költségeket. Fontos tehát, hogy támogatókra találjunk. Ajánlatunk elnyerte a szülők tetszését, a tanulók 40 százaléka jelentkezett. Egyik fő programunk a strandolás lesz, ami kiegészül azzal, hogy Vit- kovics Edina testnevelő úszni tanítja a gyerekeket. V.V.É. Zabrálni, azt megtanultunk... „Szárazon” úszik el a hal a Tisza-tóból A múlt héten több mint háromórás munkaértekezlet volt Po­roszlón. Pedig már az első öt percben kiderült: csak eről­ködni, illetve erőltetni lehet valamiféle megoldást. A Föld­művelésügyi Minisztérium által kezdeményezett fórumon a helyi halászszövetkezet vízigénykérelme dőlt el ugyanis pil­lanatok alatt. A MOHOSZ testületének „üzenetét” dr. Tahy Béla és dr. Loydl Péter nagyon keményen, kitartóan ki­mondta: NEM halászhatnak a poroszlóiak az ő felségvizei­ken. De ha már ilyen szépen összejöttek, legalább kimond­hatták a véleményeket. Kezdetben még remény­kedhettek is a halászok, mert tavaly május 5-én a Földműve­lésügyi Minisztérium Vad­gazdálkodási és Halászati Fő­osztályától, dr. Tahy Béla fő­osztályvezető-helyettes, főta­nácsos aláírással olyan hatá­rozatot kaptajc kézhez, ami jogtalannak minősítette a MOHOSZ 1994 őszén hozott döntését, miszerint beszüntet­ték a halászatot a Tisza-tavon. Az „akkori” Tahy úr szak­mailag és jogilag is helytelení­tette a dolgot. Csakhogy, mint azt ő maga is elmondta, azóta változtak az idők. Meg a ke­nyéradó gazdák - tették hozzá többen is az értekezleten. S különben is, valahogy meg kellett akadályozni a szabad rablást, amit a halászok foly­tattak - volt a véleményük a MOHOSZ képviselőinek. A szabad rablásról Godó Lajos MSZP-s országgyűlési képvi­selőnek, aki Tiszanánán él, az a tapasztalata, hogy ezzel nem szüntették meg. Mert most is megy, csak most a horgászok teszik ugyanezt. A poroszlói halászok szerint is zsákszámra fogják és árusítják a halat az élelmesebbek, ha már a hor­gászengedélyt kiváltották... De amíg a halászoknak kötele­zettségük volt a halállomány pótlására, a horgászoknak ilyenen nem kell törniük a fe­jüket. Egy biztos: a hal nem marad a vízben. Kilenc-tíz ember megélhe­tése parányi gond 360 ezer horgász luxusával szemben.- Ausztriában, Szlovákiá­ban már nincsenek halászok - fejtette ki dr. Tahy Béla. - Semmi sem történik, ha Ma­gyarországon sem lesz... Meg aztán, mi az, hogy ősi mesterség?! Senki nem szüle­tik a csónakba. Meg aztán, mi az, hogy ősök földje, ősi juss? A poroszlói nagyapák kárpó­tolva voltak, amikor elvette erdőjüket, szántójukat, gyü­mölcsösüket a kolhozosítás, majd ismét kárpótolva volt a hetvenes években a Május 1. Halászati Szövetkezet. Kapott akkori kemény forintban közel egymilliót, s még huszonhat- milliót egy halastó létesíté­sére. Nos, ez utóbbi után nyo­moztak a halászok, de nyomát nem találták annak, hogy ezt az összeget az állam leutalta volna a halastó létesítésére. Mert ugye, az állam kárpótolta a poroszlóiakat... Majd ezután, ahogyan a halászok elmond­ták, egy „Kedves Elv társak!” kezdetű levél után a MO­HOSZ megkapta a halászati jogot a Tisza-tó területére. Persze, voltak feltételek. Az például, hogy amíg a halastó el nem készül, a poroszlói ha­lászok dolgozhatnak a tavon. Ha eddig nem készült el a halastó, ezután már biztos nem fog. Mert kinek van rá pénze? Lám, a halászok is ingyenesen kérték a MOHOSZ-tól a halá­szati jog átengedését, pedig, mint a szövetség képviselői rámutattak, ez a mai üzleti vi­lágban már nevetséges. Ők mai kemény forintokat fektet­nek be, s más gyarapodjék? A gondoskodást azonban Po­roszlón nem érzékelik - mondta ki véleményét Borne­misza János polgármester. Mert lehet, hogy a MOHOSZ tagsága nő, a halfogási muta­tóval együtt, de a szemét is nő, ami itt marad a horgásztársa­dalom után. Eddig még csak arra volt példa, hogy a helyi iskola diákjait kérte fel a helyi egyesület: ugyan, takarítsák már ki a partszakaszt. De a 360 ezer horgászból még nem szerveztek takarítóbrigádot. Senki sem akarja a kilenc halászt szembeállítani a hor­gásztársadalommal. El kell azonban fogadni, mondta Far­kas Gabriella, az MDNP or­szággyűlési képviselője, hogy míg az egyik foglalkozás, a másik kellemes időtöltés. S a horgászoknak nem a hobbi­jukból kell eltartaniuk a csa­ládjukat. A képviselőnő jogi kérdéseket is bdncolgatott. Hi­szen a MOHOSZ az államtól kapta a halászati jogot, tény, hogy határozatlan időre, de az állam el is veheti... Nem az van odaírva, hogy az idők vé­gezetéig. Az országos szövet­ség képviselőitől idézve: vál- toznak'az idők. Készül egy halászati tör­vény. Már túl van a tárcaközi egyeztetésen - konszenzus is van a tárcák között -, kaphat­tak a résztvevők egy kis fülest a jövőre Pintér Károlytól, a Földművelésügyi Miniszté­rium főosztályvezető-helyet­tesétől. Ebben már határozott időre szóló haszonbérleti szer­ződésekről esik szó... Hogy valójában kinek kedvez majd a törvény, kiderül. De addig van egy bizottság, mely együttmű­ködési szerződést kell hogy kidolgozzon július 31-ig a po­roszlói halászszövetkezet és a MOHOSZ között. Homlokráncolgatva elfo­gadták a felek a főosztályve­zető-helyettes javaslatát.-Nem sok reményünk van - mondotta Evellei József el­nök, de semmilyen lehetősé­get nem hagyhatunk ki, ha dolgozni akarunk. Mi talál­tunk egy megoldást, a Horto­bágyi Nemzeti Park igazgató­sága elvi hozzájárulását adta. De itt most 17 millió forintba kerülő lekerítésről beszéltek, amit nem értek. Csak nem gondolják, hogy dróthálót húzzunk ki egy terület körül... Azt meg miből tételezik fel, hogy majd terelgetnénk a ha­lakat le meg fel a Tisza-ta­von?! Teljesen mindegy, mi­lyen képtelen ötletekkel áll elő a MOHOSZ a NEM után. A MOHOSZ-képviselők radikális hangnemét kifogá­solta Dögéi Imre, az FKGP or­szággyűlési képviselője, aki a halászok érdekében interpel­lált már a Parlamentben. Csat­lakozott ehhez a véleményhez Deáki János, a poroszlói ön- kormányzat képviselő-tanács­noka is. Úgy ide jönni a ta­nácskozásra, hogy megoldást találni nincs is mód, hiszen a kompromisszumra jutás hal­vány szikrája sem mutatkozik az országos szervezet képvise­lőinek részéről, szinte fölösle­ges időtöltése közel harminc embernek. Sérelme is a po­roszlói embernek. Mert abból kiindulni a halászat felszámo­lásánál, hogy itt lopnak, csal­nak, nagyon bántó. Mert bizo­nyítékokat erre nem tud bemu­tatni az országos szövetség. Talán egyet. Az sem nyert bi­zonyítást, de a halász életébe került... Zabrálni - azt megtanul­tunk az eltelt negyven év alatt. Alsó és felső szinten - vonta le a munkaértekezlet vége felé Dögéi Imre képviselő. S aki egyszer megszerzett valamit, ahhoz foggal-körömmel ra­gaszkodik, noha talán valahol érzi is, hogy annyi joga van hozzá, mint bárki másnak eb­ben az országban. S hogy mit éreznek azok, akik saját föld­jüket messziről nézhetik, s lé­lekben soha nem lesznek kár­pótolva?!... rada A gázközmű tovább­épül Sarudon Sarudon egy újabb utca lakói jelentették be igényüket a gáz bevezetésére. A Ságvári utca fejlesztése lakossági önerőből készül. Négyszázméteres sza­kaszon építik a vezetékrend­szert. Nagyút: a hivatal a kultúrházban fogad Nagyúton a polgármesteri hiva­tal június közepétől előrelátha­tólag két hónapig a kultúrház­ban fogadja a lakosságot. El­kezdődik ugyanis a hivatal épü­letének tatarozása. A felújítás összes költségét, 1,4 millió fo­rintot céltámogatásként kapja az önkormányzat. A rendelő is kiköltözik, mégpedig a terme­lőszövetkezet irodaépületében kap helyet. Három jelentkező az igazgatói székre A Besenyőtelki Általános Mű­velődési Központ igazgatói állá­sára három pályázat érkezett. Az önkormányzat oktatási bi­zottsága, valamint az ÁMK dolgozói véleményezik a je­lentkezők benyújtott elképzelé­seit. A kérdésben döntést a képviselő-testület június végén hoz. Nagytályán: három építési telek eladó Az önkormányzat tíz építési telket alakított ki Nagytályán, a vasútvonal közelében. Az érté­kesítési felhívás nyomán hét már gazdára talált, a leendő tu­lajdonosok választottak a lehe­tőségek között. Három 600 négyzetméteres telek még be­építésre vár. A közművesítéssel együtt 370 ezer forintért kínál­ják. A szemerei pályázat június 21-én jár le Június 21-ig lehet jelentkezni a Mezőszemerei Általános Iskola igazgatói pályázatára. A tantes­tület a jelöltekről június 26-án formál véleményt, az önkor­mányzat egy nappal később hozza meg döntését. Eddig hárman érdeklődtek a májusban meghirdetett beosztás iránt.’ Kétes sztárok - köztünk Lejáratta az egész szakmát ez a pedagógusdiplomát bi­torló hölgyike - háborgott egy csapat férfitanár. Nem elég a baj, most hallgathat­juk a szülőktől az ő por- nósztársága miatt a szem­rehányásokat... Hová jutottunk, hová tartunk?! Hihetetlen, hogy a mai világban legyen az 11 éves lány, ne tudja, mi az, amit csináltatnak vele. Fel­tételezhetően volt valami előzetes megbeszélése a do­lognak, netán próba? S a szülök pénzért eladták lá­nyukat? A hölgyike vajon hogy nézett tanítványaira? Rajzórán milyen készségü­ket fürkészte? Háborgunk! Bűnös tet­tek, bűnös gondolatok ellen - tehetetlenül. r. k. Jó ütemben folynak a munkálatok. Egyike az öt legnagyobb felújításnak az országban A feldebrői altemplomnak egész Európában nincsen párja. Az Országos Műemléki Felügyelőség nagy gondot fordít megóvására, restaurálá­sára. Az idén az országban az öt legnagyobb felújítás között szerepel. Az altemplom, s benne a királyi sírkamra lát­ványát még csak fokozza a fa­lakat és a boltozatokat díszítő festmények sora. A szakembe­rek szerint a falfestmények száz évvel későbbiek lehetnek, mint maga a monostortemp­lom. A festmények hiányosak, de a részletek utalnak ikonog­ráfiái rendszerükre. A falkép­restaurátorok csapata most az ószövetségi alakok portré­szerű képeit varázsolja újjá. (kelemen) Ismeretleneknek, ismeretlenül A véradó - ugye - soha nem kérdi: kié lesz a vérem?! S azt meg pláne nem: mit fizetnek érte?! Csakis saját lelkiismeretére hall­gatva segít a számára ismeretleneken. Azok közül, akik más vérével életben maradnak, biztosan számos akad, aki nemcsak az orvosok igyekezetét méltányolja, hanem az ismeretlenét is. Mert véradónak lenni olyan hivatás, melyért csak egy társadalom tud hálát kifejezni. Ezt a nemes célt szolgálta a közelmúltban Besenyőtelken a véradók találkozója, ahol Szakái Antalné, a Vöröskereszt helyi, illetve Jakab Rudolfné, a füzesabonyi körzet vezetője és Kalóz András polgármester köszönte meg valamennyiünk nevében az önzetlen, s a legemberibbnek nevezhető cselekedetet. Az elmúlt évben a besenyőtelki véradók 69 egységnyi vérrel járultak hozzá beteg embertársaik gyógyulásához. Lukács Ist­ván ötvenszer, Veres Pál negyvenszer, kilencen harmincszor, 16-an hússzor, 27-en tízszer tartották oda segítő karjukat. Va­lamennyien emléklapot kaptak, s átvehették a hozzá tartozó jel­vényt is. Ez alkalomból két iskolás, Vincze Petra és Homonnai Judit mondott verset, majd a citerazenekar szórakoztatta a megjelen­teket. Az önkormányzat, a mezőgazdasági szövetkezet és Lud­vig Oszkárné anyagiakkal járult hozzá a véradók ünnepéhez. Pólyák Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents