Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. június 12., szerda A családok jól szórakoztak a szombati játék közben Gazdálkodj okosan - együtt Szeretnénk megkérni a Heves Megyei Hírlap szerkesztősé­gét. hogy lapjukon keresztül megköszönhessük az egri Északi Városrész Családse­gítő Központ összes dolgozó­jának a „Gazdálkodj okosan" cím alatt rendezett és közösen eltöltött szombat délutánt. Emlékezetes percek voltak a csaknem száz gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Köszönet érte. A további munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kí­vánunk. Kovács és Szabó család NOE-tagok (cím a szerkesztőségben) A „szégyenfoltok” felszámolására Emlékezés a „két Trianonra” Május 26-27-én, pünkösd ün­Vérlázító, amit a Heves Megyei Hírlap április 20-i számában a „Bérlakások helyett saját ott­honok” című cikkben olvastam. A református egyház állás­pontja a helyes: bérlakásért ugyanaz jár. Ehelyett közpénz­ből, az adófizetők pénzéből kö­zel 20 millió forintot az önkor­mányzat arra költött, hogy öt famfliának egy-egy belvárosi öröklakást vegyen ! Ezt a pénzt Eger város javára kellett volna fordítani, például az utak javítására, középületek renoválására, esetleg a még mindig meglévő „szégyenfol­tok” - Buttler-ház, Dózsa György tér, Frank Tivadar utca stb. - felszámolására. B. Z.-né Eger (teljes név és cím a szerkesztőségben) népének ezen a két napján nemcsak ünnepeltünk, hanem emlékeztünk is. Május 26. a hő­sök napja volt, május 26-27-én emlékezett az ország a két vi­lágháború magyar hőseire, akik a legdrágábbat, az életüket ad­ták a hazáért, még akkor is, ha értelmetlen volt ez a cél, ami bennünket a nagyhatalmak há­borúiba sodort. A hadjáratok befejeződtek, ezeket lezárták a békedekrétumok. Trianon, 1920. június 4. és 1947. február 10. a párizsi békekonferencia határozatai. Ez volt számunkra a második Trianon. Amit 1896- ban, országunk fennállásának 1000 éves évfordulóján boldo­gan ünnepelt a nemzet, az a tri­anoni határozatokkal darabokra hullt, és magyar lakosságunk egyharmad része idegen uralom alá került. Ezt még egyszer megpecsételték 1947-ben Pá­rizsban. Nem tudom, szabad-e most erről beszélni, ami az elmúlt rendszerben tilos volt. Mindszenty József 1947. feb­ruár 10-én a következő szövegű táviratot küldte el a budapesti francia követségen keresztül a Párizsban székelő békekonfe­renciának: „A mai békekötésről beszélni nem szabad, de a leg­súlyosabb vádlottnak és elma­rasztaltnak hallgatni sem lehet. Amíg a népek sorsának felelős intézői üléseznek és aláírnak, a Duna mentéről a Szudéták közé életpusztító nagy hidegben, borzalmak borzalmával depor­tálnak, önálló egzisztenciából szolgákká aljasítanak magyar százezreket, akiknek a világ nemzetei tegnap emberi jogokat ígértek, de a helyi érdekű nem­telen emberüldözés - bizonyára a békeszerződés elítélésével - önkívületében tobzódik az em­beri jogok felett. A világ bírái félelmetesen nagy problémák mélyére ható vizsgálattal hárít­sák el Közép-Európában és mindenütt az újabb világi­szonynak békeműveletekre rá­vetődő éjsötét árnyékát. Esengö kéréssel: Mindszenty bíboros, Magyarország hercegprí­mása." Mialatt a magyar küldöttség Gyöngyösi János külügymi­niszter vezetésével aláírási ak­tuson vett részt Párizsban, Bu­dapesten a Bazilikában tízezrek gyülekeztek össze szentség- imádási órára. A templomban Mindszenty bíboros a tömegek zokogása közben mondta el megindító imáját. „Ez a máso­dik megcsonkítás sokkal súlyo­sabb az elsőnél. Újabb terüle­teket vettek el tőlünk. Nyo­masztó, megroskasztó fizetése­ket raknak ránk. Most még pa­piroson sincsenek különleges kisebbségi jogok az elhasított magyarok számára. Törvényen kívül állnak, mintha magyarnak lenni már magában is bűn és nem emberi lét volna. A Duna, Garam mentén kegyetlenül bontják már nagy világrészvét­lenség közepette az ősi magyar tömböt. Ki tudja, mit tartogat még számunkra az emberi el- vadulás? Isten óvja több csa­pástól a mai magyar hazán­kat!” A békekonferencián Moszkva volt legádázabb ellen­felünk. A legkönyörtelenebb vádbeszédet Visinszkij szovjet delegátus, a néhai hírhedt fő­ügyész tartotta. Beszédét, amelyben a magyar nép még a hitleri hordáknál is vérengzőbb banda gyanánt szerepelt, oda­haza nem volt szabad leadni, így ez a szónoklat máig is ismeretlen Magyarországon. Gerő Ernő, Moszkva egyik legmegbízhatóbb ügynöke, mint a Komintern munka­társa tevékenykedett. A magyar delegáció harca egy magányos ország, egy magára hagyott nép magányos hangja volt. Az idézeteket - a 2-4. be­kezdésben - Haas György: Második Trianon című könyvé­ből vettem. Kiss Lajos nyugdíjas tanár tartalékos honvéd százados (cím a szerkesztőségben) Nem csupán nagyszerű volt! Szeretném a Hírlap segítsé­gével köszönetemet kife­jezni a Táncstúdió 13 taná­rainak és növendékeinek a ritka élményért. Június 2-án régi egri barátom meghívá­sának eleget téve részesévé válhattam egy olyan vizsga- előadásnak, amely meggyő­zött arról, hogy amit a két tanár-koreográfus képvisel, az nem csupán nagyszerű dolog, hanem maga a csoda. Mint megannyi parányi csillagocskák, fényt képe­sek bocsátani nekünk, fel­nőtteknek is. Mindezt teszik nemcsak élvezetből, hanem értelemből. Mert már a gye­rekek is képesek a külvilág ingereit belső életté, él­ménnyé formálni. Nekünk szülőknek, pedagógusoknak pedig az a dolgunk, hogy mindezt fejlesszük és hasz­nosítsuk. Ezt igyekezett visszatükrözni a megálmo­dott koreográfiákon keresz­tül, az önkifejezés sajátos eszközeivel a két kiváló táncpedagógus, Kelemen Márta és Gyuricza Lilian. Ahogy néztem a gyerekeket, Erkel Palotását, Bach Air duettjét, a Tarantellát, vagy a Menken zenéjére kompo­nált etűdöt, a musical szakos lányok előadását, eszembe jutott Konfuciusz gondolata: „Az élet értelme nem az, hogy mi mindent birtokol­hatunk, hanem hogy ezek ál­tal mivé válhatunk.” Ezek a gyerekek pedig a fegyelem, az akaraterő és az önuralom birtokosaivá váltak. Csodá­latos élmény volt. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Jövőre is visszavárjuk őket Május 30-án a vámosgyörki Idősek Otthonában színházi előadást láthattunk. A helyi önkormányzat ajándékaként a Gyöngyösi Játékszín Jankó­vies Jenő vezetésével Színes évek című műsorát mutatta be. Az előadást táncest követte, amelyhez a színház zenekara szolgáltatta a zenét. Ezúton szeretnénk megköszönni az önkormányzatnak és a szerep­lőknek a kellemes estét. Jö­vőre is visszavárjuk őket. Sándor Teréz, Vámosgyörk Qrnennyv Gyöngyi Eger, Ki Öröm

Next

/
Thumbnails
Contents