Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-11 / 110. szám

Heves megye és a millennium (Vili.) Az országos ünnepségeken Az ezredéves ünnepély és ezredéves kiállítás közlönye Az 1896. július 27-28-i várme­gyei közgyűlésen dr. Kállay Zoltán főispán értékelte az or­szágos ünnepségeken való sze­replést is: „Ott voltunk a fővá­rosi nagy rendezvényeken is. És az ottani közreműködésünk He­ves vármegye itthoni ünnepi perceit gyarapították.” Heves vármegye képvisele­tében az első nagyobb küldött­ség a május 2-án megnyitott or­szágos kiállításra ment. A vár­megye vezetői közül tizenket- ten jelentek meg az udvari sátor körül a királyi megnyitón, majd a kiállítási csarnokban. A többi, 200-220 főnyi ér­deklődő - Eger, Füzesabony, Tiszafüred, Heves, Pétervá- sára, Gyöngyös, Pásztó, Hat­van polgárai - a vendégsereg­ben foglalt helyet. A vármegyei pavilon épülete és kiállítási anyaga nagy közönségsikert ért el. Jellemző, hogy a pavilon lá­togatóinak nevét vagy elismerő bejegyzéseit nyolc vaskos al­bum örökítette meg. A kiállítási megnyitóra az „egri remete”, Gárdonyi Géza is elment. Ő úgy látta, hogy a jelenlevők a millennium ünnep­lése helyett inkább a királyi családot dicsőítették. Meg is jegyezte naplójában: „A király beszédétől meg a Gotterhalte- tól az ezredik ünnepen rosszul lettem." A második nagyobb küldött­ség a június 8-i országos felvo­nuláson képviselte Heves me­gyét. Ezen a napon zajlott le a káprázatos pompájú ezerfős bandérium - lóháton és díszko­csin - millenáris felvonulása, amelyet összefűztek /. Ferenc József koronázási évfordulójá­nak napjával. A besorolásnak megfelelően Heves vármegye a törvényha­tóságok küldötteivel — Három­szék után és Hont megye előtt - vonult a Vármezőtől a Várba, a királyi család elé. Utána a Má­tyás-templomig, onnan a Szent Koronával a Margit hídon ke­resztül az új Országházba. „Heves megye húsz bande - l istája általános föltünést kel­tett — írta a Millennium országos tudósítója a június 10-i szám­ban. - Valamennyien Dobó ko­rabeli hadiöltözetben voltak; kék selyem attilában, páncél­ingben párduckacagánnyal, kék nadrágban." Megyénket a következők képviselték: a címeres várme­gyei zászlót Beretvás Endre kamarás vitte a csoport élén. Őt követte a lovasbandérium veze­tője, dr. Kállay Zoltán főispán, majd 4-es sorban Altorjay Sán­dor, Baranyai István, Bíró La­jos, Borhy György, Greafl An­dor, Greafl Jenő, Ivády Tiha­mér, Jankó Miksa, gr. Károlyi Mihály, Kovách Kálmán, Oko- licsányi Lajos, Okolicsányi Miklós, Remenyik István és Za- leszky Imre. A lovasbandérium mellett jobbról és balról egy-egy dísz­ruhás hajdú haladt a vármegye színes, zománcdíszes címeré­vel. Az előző közleményekben említett - különféle szervezésű - fővárosi utakon a vármegyé­ből közel nyolcezren vettek részt. A Heves Megyei Gazda­sági Egyesület a fővárosba vas­úti programot szervezett Pász- tóról, Gyöngyösről, RecsklPa- rádról (Pétervásáráról), Tisza­füredről, Hevesről, Egerből és Hatvanból. Augusztusban a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara a miskolci (Borsod), egri, gyön­gyösi (Heves), rimaszombati és rozsnyói (Gömör) helyi bizott­ságokkal vezetett kirándulást és látogatást a millenniumi kiállí­tásokra. A legtöbb látogató az Eger vidéki búcsúra és az egri lako­dalmasra utazott volna, de a ki­állítási igazgatóság egyik ren­dezvényt, illetve csoportot sem fogadta. Meg is jegyezte az Egri Híradó 1896. szeptember 1-jei tudósítása: „(Harmadik) határidőt már nem is tűznek ki, mivel... semmi sem lesz abból a bizonyos lagziból, amelynek oly nagy előkészültséggel tartották meg a próbáját... A lakodalma­sok... eltehetik ruháikat a késői unokák számára - a második évezredre..." Több küldöttség is képviselte a különféle kongresszusokon Heves vármegyét vagy Egert. A közegészségügyi és orvosügyi kongresszuson dr. Turtsányi Gyula megyei és dr. Akantisz Jusztin egri főorvos volt. Az or­szágos közművelődési kong­resszuson egri, gyöngyösi és pásztói, az augusztus 19-i or­szágos turista-kongresszuson az Egri Bükk Osztály küldöttei jelentek meg. Az augusztus 15- i országos tűzoltó-kongresz- szusra és -versenyre az egri egyesületi küldöttséget Simonyi Károly főparancsnok kísérte el. Az egyik kiemelkedően neve­zetes rendezvényen, az augusz­tus 15-16-i országos dalos ver­senyen az egri dalkör Sza- bolcska Mihály-Lányi Ernő: Erősödünk című dalával lépett fel. Az országos kiállítás bíráló- bizottságának tagjai között is helyet foglaltak a Heves me­gyeiek: a Vl/e. szőlészet és bo­rászat csoportban Koppély Géza, a XIX. élelmi cikkek csoportban Hatvani Deutsch József. Heves vármegye 22 te­lepülésének 98 kiállítója - kö­zöttük 49 magánszemély - ka­pott kiállítási emléklapot. Sze­repeltek ipari remekekkel, me­zőgazdasági, erdészeti és halá­szati termékekkel, halász- és vadásztrófeákkal, tanügyi ta­lálmányokkal. Millenniumi nagy érmet nyert:- a történelmi főcsoportban az egri érseki líceum,- az egészségügy és gyer­meknevelési főcsoportban Pa- rádfürdő (gr. Károlyi Mihály),- a mezőgazdasági csoport­ban Borhy György, Gyöngyös- Heves Vármegye Mezőgazda- sági és Erdészeti Bizottsága, Eger - gr. Károlyi Mihály deb- rői hitbizományi uradalma, Kompolt,- a vízépítési csoportban Heves, Szolnok, Jászvidéki Tama- és Belvízszabályozó Társulat (Szolnok vármegye, Jászkisér). Ezüstérmet kapott:- a szőlészeti és borászati csoportban borokért Acs József, Gyöngyös - Kánitz Lipót és fia, Eger - Braun Károly, Eger. Kiállítási érmet kapott:- Bartalos Gyula, Eger - Egri Főkáptalan - Egri Érsek- megyei Könyvtár - Gyöngyösi Szt. Ferenc-rendi Zárda. Az emlékév tiszteletére vál­lalt felajánlásokból néhányat nem valósítottak meg. A külön­féle történelmi tárgyú festmé­nyek közül csak egy-kettő ké­szült el 1896-ban, de nem épí­tették fel az Egedre tervezett menedékházat sem az Árpád- toronnyal. (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos Ujjé, a legfejlettebbek között! CiSzubjektív A SOK „talán” és „majd­nem" után hazánk végre hiva­talosan is tagja lett az OECD- nek, bekerült a világ legfejlet­tebb országainak szervezetébe. Örülnöm kellene a hír halla­tán. Valami azonban fékezi kedvem lobogását. Akaratla­nul is visszafogottabb vagyok, amikor a bejelentés ízét kós­tolgatom. Valahogy kevésbé dob fel, mert alig látok többet belőle, mint a mesés autójából vagy sétálgatva is telefonál­gató menedzsert. Jómagam izzadva számol­gatom már hosszú ideje hó­napról hónapra a pénzt, ami hazakerül a fizetésnél, s már abba is belefájdul a fejem, hogy mennyire kevés. Az meg már majdnem beteggé tesz, hogy futja-e majd belőle pusz­tán az elkerülhetetlen, a leg­szükségesebb, a kötelező havi kiadásokra. Csak kapkodom a fejemet az utcai árak láttán, nem egy megkívánt cikk vásárlására már reményem sincs. A túl­nyomóan külföldi árut ugyanis többnyire nem az importálók zsebeihez mérik, s ami kevés magyar kézből kerül a piacra, üzletbe, az sem igen olcsóbb. Maholnap - mint egyre sűrűb­ben elkapom a panaszt jártam- ban-keltemben — már a napi jóllakás sem természetes. Az agyonszeretett gyermeknél is jó, ha a drága tanszerek után az iskolai napközit, menzát meg­fizetheti a szülő. S külön öröm, ha odahaza különöseb­ben már nem követelőzik tőle. Mind bizonytalanabb a nyug­díjellátás, kérdőjelek vannak a családi pótlék körül, döcög a kórházak működése, noha a magyar igencsak, sőt túlontúl leromlott egészségi állapotával hovatovább az egész emberi­séget ijesztgetni lehet. A fejlett világ valódi ittlétét talán csak az amerikai kato­náknál szolgáló konyháslá- nyok érzik. Mivel ők nemcsak testközelből látják a Nyugatot, hanem - mint mondják - a bő­rükön is tapasztalják újra meg újra. Az idegenek bele-belecsíp- nek domborulataikba, meg- megsimogatják, ami nekik tet­szik. Tapizzák őket. Ám ez sem minden! Okkal és joggal keveslik. Bosszan­kodnak, panaszkodnak miatta, s alighanem agyondicsért pi­acgazdaságunkat is szidják. Hiszen az lehet a ludas abban, hogy félreértette a hadfiakat, amikor friss húst kívántak. Bizony, sokkal inkább azo­kat a leányzókat kellett volna konyharuhákba bújtatni, akik annak idején saját húsuk tála­lásáért vonultak vérmesebb reményekkel a dunántúli gar- nizonok környékére. HÁTAT fordítva a mesés Balatonnak, otthagyva esetleg a mi hármas utunkat is... Gyóni Gyula Talán egy halászlé Mindig is büszke voltam arra, hogy egy Tisza melletti tele­pülésen születtem. Közvetlen szomszédságunkban jó pár megrögzött pecás élt, akik szenvedélyes rajongói voltak en­nek a csodálatos hobbinak. Élményszámba ment, amikor kora délután hazatértek a kisebb-nagyobb zsákmánnyal. Nagy tisztelettel és ámulattal méregettük a 10-12 kilós har­csákat, a gyönyörű pontyokat. Ilyenkor aztán a szerencsés szomszéd első dolga volt szólítani az asszonyt, hogy ké­szítse elő a nagy bográcsot, mert az alapanyag immáron elő­állt a vacsorához. Akkoriban nem volt még fagyasztóláda, s természetes do­lognak számított, hogy jó tiszai halászlét kizárólag friss hal­ból lehet készíteni. À gazda büszkén tisztította, filézte a bográcsba valót, föl sem vetődött, hogy szétporciózza, s el­tegye nehezebb napokra a finom falatokat. Estefelé ínycsik­landó illatok úsztak a levegőben. A gyönyörű szertartás, a halászléfőzés a végéhez közeledett, s jöttek a meghívott szomszédok tányérral, kanállal, szelet kenyérrel, a férfiak az ilyenkor illendő boroskancsóval. Ma is számban érzem az ízt, az enyhén csípős, forró, fű­szeres lé utánozhatatlan aromáját, a szálkátlan kecsege om­lós húsát. Jó néhány év telt el azóta. Ma drága szórakozásnak számít a horgászat. Egy jó felszerelés, az engedély borsos össze­gekbe kerül. Akinek pedig kedvez a szerencse, s sikerül egy-egy méretes példánnyal hazatérnie, százszor is meg­gondolja, elherdálja-e a drága zsákmányt a szomszédok kedvéért. Pedig az együvé tartozás élménye, a közösen elkészített és elfogyasztott étek semmi mással nem pótolható. A klasz- szikus tiszai halászléből ez a „speciális fűszer” nem hiá­nyozhat. Márpedig ez a boltokban nem kapható. Barta Katalin Rátarti kerttársadalom Botcsinálta kerttulajdonos vagyok, de fűt a természetátala­kító indulat. Sajnos, nálam többnyire kudarccal végződik a dolog, mert amikor mérlegre kerül a benti munka meg a kinti, mindig a pénzkereső elfoglaltság veszi el a teret a má­siktól. Pedig csudálatos varázsa van a szabad ég alatti tény­kedésnek. Közel az ég, csak a föld van, meg a jótékony ziva­tar, az égzengés, és érlelő nap, születés és halál. Egyszóval, közel a jóisten. Ezért vonulnak az emberek ebbe a zöld menedékbe. Itt nincs piacgazdaság, itt nincsenek rangok, hivatalok, a természet törvényei vannak. Azazhogy mégse. Más itt az ér­tékrend. A szorgosság, s a természet adta lehetőségek ki­használása ad rangot a kertgazdának. Jutalma a szépen gon­dozott növény, az időben betakarítható termés, a többiek di­csérő szava. Már aki teheti. Az idén megint elkéstem a ten­nivalókkal, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor a minap hazafelé mentemben elém toppant az egyik kertszomszéd. Kézi’csókolom, írjon rólam egy cikket! Miért, talán olyan jót tett velem, netán olyan rosszat? Ezután kissé bonyolult fejtegetés következett kötelezett­ségekről, meg előnyökről, meg hátrányokról, úgyhogy meg­értettem. A többiek - egyébként joggal - megszólnak, ami­ért hanyagolom a zöldmunkákat. Mert a kert nem terem, s a gyom átmegy, átkúszik a szomszédos területre. A többiek vigyázzák a másét is, illetéktelen kezekbe ne kerüljön egyet­len szem málna, egy szál zöldhagyma se. A magukéval bő­kezűen bánnak, ajándékozzák egymást, magokkal, hajtá­sokkal, jó tanáccsal, permetezőszerrel. A kisemberek büszke rátarti társadalma ez, szigorú íratlan törvényekkel. Szóval, az én szomszédom megfigyelmeztetett szelíden, aztán elpanaszolta elvált felesége ármánykodásait, egy ki­csit politizáltunk, egyszóval kezdett megérteni. Elébb még összevont szemöldöke megszelídült, már nem is haragudott annyira, mint amikor a kúszó gyomokat huzigálta ki, ami átment hozzá az én területemről. Aztán tessék kilátogatni, mert várjuk! - mondta még el­köszönőben. Azóta készülök mindennap a hegyre. Jámbor Ildikó HÍR(TELEN)KÉK.. Fogyókúrára fogták az államot - olvasom -, mégis hízik. Vajon kinek a zsebére...? * Valószínűleg a Tolna megyei Udvariban létesül a paksi erőmű atomtemetője, amely egyben a település anyagi gya­rapodását jelenti. így nem a temetőre, hanem a polgármesteri hivatalra írják majd ki: „Feltámadunk...!" * A lovasok I. világtalálkozója alkalmából lószépségversenyt rendeznek ősszel a kecskeméti Katona József Színházban. (Ló)Csiszárral és S(z)örényivel a zsűriben... * Az amerikaiak szexuálisan zaklatják Taszáron a konyháslá- nyokat. A betevő miatt... (szilvás) Az ünnepélyek csarnoka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents