Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06-07 / 82. szám
4. oldal Horizont 1996. április 6., szombat „Nem volt elég aktív, nemzeti és eredményes a korábbi vezetés” Nyerges Andor az MDF jövőjéről, támogatottságáról és az optimizmusról- Sokan megdöbbenéssel értesültünk az országos gyűlésen történtekről, arról, hogy a korábbi pártvezetés egy csoportja kivált az MDF-bői. Egyszerűen nem hittük, hogy idáig fajulhatnak a dolgok. Mindamellett Szabó Ivánék távozását nem lehet pártszakadásnak minősíteni, egyszerű kilépésekről van szó. Mindezt Nyerges Andor, az MDF megyei választmányának közelmúltban megválasztott elnöke jelentette ki, hozzátéve: a távozások ellenére optimista a párt jövőjét illetően. Nyerges Andor szerint a Magyar Demokrata Fórumot nem érte komoly vérveszteség: a tagság több mint 90 százaléka hű maradt pártjához. Nem igaz ez az állítás viszont a megyei választmányra, lévén a testület 13 tagjából hét átlépett az MDNP-be. Az űj helyzetet követő számvetés során az is kiderült, hogy csupán két megyei szervezet szűnt meg, emellett több településen is regisztráltak kilépőket, igaz - tette hozzá a megyei elnök -, nem nagy számban. Hogy azonban nem minden téren lehetett teljes mértékben elégedett a tagság a korábbi pártvezetéssel sem, azt az is mutatja, hogy néhány hét leforgása alatt mintegy 70 új tag kérte felvételét az imigyen „megtisztult" demokrata fórumba. Ezeken túl olyanok is feltűntek a politikai tömörülés háza táján - állítja Nyerges Andor -, akik ugyan szerepeltek a nyilvántartásokban, ám korábban némiképp eltávolodtak a párttól. Az időközben megejtett tisztújításokkor az is kiderült, a fórumos apparátus sem követte a távozókat.-Eddig összesen kilenc új MDF-szervezet alakult meg vagy alakult újjá, és joggal remélhetjük: a kedvező folyamat nem áll meg itt. Összességében tehát azt kell mondanom: a negatívumokon túl jelentős pozitív hozadéka is volt a történteknek - vonta meg a mérleget a politikus. - Ennek magyarázatát elsősorban abban látom, hogy sokan vannak szükebb pátriánkban is, akik nem tartották elég aktívnak, nemzetinek és eredményesnek sem a korábbi megyei, sem pedig az országos vezetést. Azokat az állításokat, amelyek szerint Szabó Ivánék szabályosan lefejezték az MDF-et azzal, hogy a vidéki szervezetekből is magukkal vitték az értelmiséget, Nyerges Andor határozottan cáfolva megjegyezte: soraik között a szétválás után ugyanúgy jelen vannak a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői, mint azelőtt. - Ráadásul - tette hozzá - a hangulat is kiváló: lelkes és bizakodó, így semmi okunk nincs arra, hogy ne legyünk optimisták a jövőnket illetően. A párt politikai irányvonalának alakulásáról szólva elhangzott: a demokrata fórum az egyetlen politikai tömörülés, amelynek megalakulása óta a mai napig programjának egyetlen mondatát sem kell megváltoztatni. Ennek megfelelően továbbra is a jobbközép támogatása a feladat, a cél pedig, hogy a '98-as országgyűlési választásokon kormányzati pozícióba kerüljön a párt. Ehhez azonban - vallja a megyei elnök - továbbra is elengedhetetlen ezen erők összefogása, azaz az MDF nem kezelheti ellenfélként az MDNP-t sem. Nyerges Andor ugyanakkor azt is megerősítette: az MDNP-sek már kezdeményeztek egy találkozót velük. Ez ugyan valamilyen oknál fogva meghiúsult, ám az MDF vezetése úgy véli: vannak olyan kérdések, amelyeket célszerű lenne mihamarabb megvitatnia a két pártnak. Ide tartozik például a megyei önkormányzatban betöltött pozíciók újraosztása: az MDNP sorait erősítő Derecskéi Csabának a pénzügyi bizottság élén betöltött pozícióit nem kívánják ugyan vitatni, ám a művelődési bizottság külsős helyét - amelyet most a szintén MDNP-s Czenthe Huba tölt be - az MDF feltétlenül magának akarja, ezzel szemben Egerben változások nélkül képzeli el a jövőt. Nyerges Andor szerint ez idáig semmilyen súrlódás nem volt a szétválásból: a távozók a megállapodásnak megfelelően, szó nélkül adták át az irodákat. Kényesebb kérdésnek számít viszont a párt megrendült anyagi helyzete. A megyéi vezetés azonban állítja: a szétválásból pluszterhek nem nehezednek a demokrata fórumra, így arról sincs szó, hogy irodákat kellene bezárniuk Hevesben. Ugyancsak óvatosan kezeli az új vezetés a szövetségi politika kérdését. Noha a jobbközép erők összefogása mellett hitet tettek a megyében, a korábban már neuralgikus pontként jelentkező „kisgazda- kérdésnél" Nyerges Andor is igyekszik finoman fogalmazni. Szerinte az egyre inkább aktivizálódó tagság az MDF társadalmi bázisának növekedését jelzi, és vélhetően ez áll a Független Kisgazdapárt, illetve a Magyar Demokrata Fórum legfelsőbb vezetése között újonnan kirobbant vita hátterében. „Ezt már ’94 őszén, a Vili. Országos Gyűlésen meg kellett volna lépnünk” Dr. Farkas Gabriella a szétválásról, a kapcsolatokról és az MDNP terveiről- Nem számítottam még szombaton este sem pártszakadásra, ez is az MDF - mondtam magamban -, legfeljebb némiképp háttérbe szorulunk - emlékezett vissza az MDF X. országom gyűlésén történtekre dr. Farkas Gabriella, a Magyar Demokrata Néppárt Heves megyei országgyűlési képviselője. A politikus asszony ugyanakkor úgy véli, a demokrata fórumban már régóta két párt létezett, s a mostani elhatározásuk még nem jött későn. A képviselőnő szerint az ominózus országos gyűlésen már szombaton eluralkodtak a durva hangok: Szabad Györgyöt is ekkor érte inzultus, ám ekkor még hittek benne, hogy az egység fenntartható lesz.- Persze, az is látható volt - tette hozzá -, hogy nincs minden rendben: az MDF egyes vezetői mérgezett egérként szaladgáltak, hogy engem is húzzanak ki az elnökségi- tag-jelöltek közül. Vasárnap reggel azonban már kezembe került Lezsák Sándor azon listája, amelyben megnevezi a nyolc központi elnök- ségitag-jelölt- jét. Nos, erről a papirosról már Pusztai Erzsébet neve is hiányzott. Ezek után viszont mi nem tudtuk elhinni az új elnök által egy nappal korábban elmondottakat, amikor is kijelentette: mindenkire számít, aki tudásával elöreviheti a párt ügyét. A hét végén történt kellemetlen tapasztalatok közé sorolja dr. Farkas Gabriella azt is, amikor Kulin Sándor vasárnap reggel, napirend előtt kérte az országos gyűlést, hogy nyilatkozatban kövesse pieg Szabad Györgyöt. A javaslatot azonban Lezsákék nem támogatták. - Ezzel - fogalmazott a képviselőnő - egyszerűen betelt a pohár, sorra vontuk vissza a jelölésünket azzal, hogy itt már nincs helyünk. Harag nélkül álltunk fel, de biztos vagyok benne, hogy ezt Antall József sem viselte volna el. Dr. Farkas Gabriella szerint döntésükben az is közrejátszott, hogy maradásukkal az MDF belső ellenzékeként konzerválták volna az akkori viszonyokat, amivel csak ártottak volna mindenkinek. Éppen ezért gyorsan kellett lépni: ismerve a „Kisgazda 36-ok” példáját, egy frakció párt nélkül bukásra ítéltetett, függetlenekként gyakorlatilag kizárták volna magukat a tényleges politizálásból. Ennek megfelelően Heves megyében is sorra alakulnak az MDNP-s szervezetek, ám annak okát, hogy az MDF-es tagság nem lépett át tömegesen, másképp látják ők és másképp „odaát”. A politikus asszony szerint e kérdést a párthűség felől kell megközelíteni: nagyon sokan vannak olyanok, akik emiatt maradnak az MDF-ben. Azokra az állításokra reagálva, melyek szerint az MDNP más pártoktól, így például a KDNP-töl igyekszik elcsábítani a tagságot, dr. Farkas Gabriella kijelentette: ők még az MDF-töl sem kívánnak senkit sem átcsábítani, az MDNP elsősorban a nem szavazókat és a bizonytalanokat akarja megnyerni magának. - Azokat a KDNP-seket azonban - fűzte hozzá -, akik a megváltozott körülmények között úgy érzik, közöttünk a helyük, természetesen szívesen látjuk. Remélem, a keresztény- demokraták azért kiheverik az MDNP megalakulását, bár talán tartalmi tisztulásra ott is szükség lenne. A „Kisgazda 36ok” közül pedig már többen is jelezték belépési szándékukat.- Meggyőződésem, sokan vannak olyanok is, akiket az MDF nem volt képes megszólítani, vagy épp taszított. Ne feledjük: az agrárértelmiséget nevezték már ebben az országban zöld- meg vörösbáróknak is... Az sem igaz ugyanakkor, hogy Torgyánék a parasztság pártja: a polgárosodó paraszt- embereket vagy az agrárértelmiséget ők sem szólították meg. Szintén kimaradt a műszaki értelmiség is, ők is nagy vesztesei voltak a rendszerváltásnak, a szocialista nagyipar összeomlásának.-Igaz, korábban Szabó Iván sem nyitott ezen rétegek felé, ám erre nem is volt igazán lehetősége, lévén az al- elnökei - akiknek igazán a feladatuk lett volna ez — Lezsák hívei voltak. Csak azt sajnálom, hogy ezt nem '94 őszén, a Vili. Országos Gyűlés után léptük meg. Mindemellett felteszem, az MDF- ben is megköny- nyebbültek a történtek után. Az MDNP Heves megyei jövőjéről szólva elhangzott: már beadták a kérelmet egy székházra, amelyet várhatóan Egerben, a Katona téren kapnak meg. Nem lenne ugyanis szerencsés, ha az MDF ingatlanjaira spekulálnának. Emellett meglehetősen szerény infrastruktúra és régiónként - jelen esetben Heves, Nógrád, illetve Szolnok megyében - egy főállású alkalmazott segíti a párt munkáját. A nehézségek dacára áprilisban már feláll az új megyei vezetés is. Ugyancsak érdekes kérdésnek ígérkezik a párt szövetségi politikája. A plitikus asszony szerint az MDNP-nek az összes ellenzéki erővel fel kell vennie a kapcsolatot, de helyben még a Torgyán-féle kisgazdapártot sem szabad kizárni a tárgyalások lehetőségéből. Természetesen teret szeremének nyerni a helyi politikában, és jó kapcsolatra törekszenek a különböző civil szerveződésekkel, valamint az egyházakkal is. Összeállította: Kühne Gábor A megváltás misztériuma, evangélikus szemmel A húsvét a lelki feltámadást sugallja A Miskolcon élő De me Károly nyugdíjasként az egri és Heves megyei evangélikusok gyülekezetének hitéletét szolgálja. Rögvest megnyer korából, hivatástudatából, bölcsességéből fakadó higgadtságával, békét árasztó nyugalmával. Hajdan gyermekkoromban, rokonom hatására, magam is elhatároztam: ezt a pályát választom. Később aztán közbeszólt a történelem, és konfirmálni is csak titokban lehetett, hisz a pillanatnyi hatalom az ateizmusra esküdve ott sértette a vallást, ahol éppen érte. Az a mag azonban szárba szökkent bentiem. Akkor is, ha megkésve bonthatott zöldbe. A felsejlő atmoszféra könynyítette meg a közös hullámhossz meglelését. Kibontakozott egy kis létszámú közösség krónikája.- Egerben * mintegy 200-an vagyunk. Ugyanennyien várnak ránk Heves megye 80 településén. Ezenkívül hozzánk tartozik még Tiszafüred és néhány borsodi település is. A barokk városban - a Vörösmarty út 28. szám alatt - finn testvéreink anyagi segítségével 1938-ra készült el az a templom, amely ma is fogadja a Teremtő szavára fogékony társainkat. Küldetésem az, hogy hetente felkeressem őket, és tolmácsoljam számukra a Mindenható üzenetét. Bár fáradságos, mégis készséggel, szívesen teszem, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem hiába munkálkodom. Ez a meggyőződés kalauzol mindenhová. Jó érzés arról is szólni, hogy az emberekben él a megtisztulás iránti vágy, s arra is vállalkoznak, hogy vasárnaponként kocsiba üljenek, s a távoli községekből ide utazzanak. Együtt pásztázzuk az ünnep atmoszférájának felemelő motívumait, azokat, amelyek mindnyájunkra hatnak, s valamilyen mértékben, formában, módon, de mindenképpen befolyásolnak bennünket.- Hadd kezdjek egy jézusi mondattal: „Halott voltam, de íme élek, örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (János, Jelenések könyve, 1/18). Úgy vélem, ez az indíttatás a lényeget ragadja meg, s érzékelteti Krisztus szerepét az emberiség történetében, sorsának formálásában. Ebből következik, hogy hús- vétkor valamennyiünket átsugároz az az áhítat, amely a lelki feltámadást sugallja mindenkinek. Nagypénteken a Messiás kereszthalálára koncentrálunk. Ilyenkor felolvassuk a Passiót, azaz a szenvedéstörténetének stációit. Vasárnap pedig együtt örvendezünk a mi Urunk feltámadásának, s annak, hogy közösségében élhetünk, annak, hogy rá mindig számíthatunk. Nem véletlenül hangsúlyozta Pál apostol a következőket: nem akarok másról tudni, mint Deme Károly Krisztusról. Megfeszítéséről és feltámadásáról. Természetesen arra is utal, hogy ebben az átmeneti, vesződséges, álságos, ellentmondásoktól terhes, indulatoktól átszőtt korban mennyire mentőövet jelent mindez.- Nála menedék vár, ha szellemében szorgoskodunk, akkor olyan katarzissal ajándékoz meg, amely valódi gyógyír, s létfogytunkig kamatozik. Nekünk, lelkipásztoroknak az a kötelességünk, hogy folyvást erre utaljunk, s a tőlünk telhető legnagyobb igyekezettel hirdessük Isten igéjét. Arra sarkallva a hajlékába betérőket, hogy a gyakorlati szeretettan hassa át minden pillanatukat. Egyházunk emellett - szerte az országban - lehetőségeihez mérten felkarolja, támogatja az elesetteket, a magányosokat, a sanyargatottakat, a hajlott komákat. Ilyen indíttatással foglalkozik a fiatalokkal is, s elégedetten jelezhetem, hogy közülük többen megtérnek, s velünk együtt tevékenykednek azért, hogy egyre közelebb kerülhessünk az Univerzum Urához, aki miattunk, üdvözülésünkért feszíttette magát keresztre... Pécsi István Nyerges Andor: „Nem kezelhetjük ellenfélként az MDNP-t sem...” FOTÓ: MAJOROS TAMÁÍ Dr. Farkas Gabriella: „Egyszerűen betelt a pohár...”
