Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-06-07 / 82. szám

1 s szombat Mm _ _______.___.____________, _____ 5 . oldal I Heves megye és a millennium (III.) Az egri örömünnepek A vármegye a fő ünnepséget május 11-én, Egerben, a szék­városban rendezte meg. „Amily magasztos, amily fenséges volt ez a történelmi mozzanat (a honfoglalás - M. L.), éppoly lelkesedéssel és fénnyel ülte azt meg az egész magyar nemzettel együtt Heves vármegye” - jel­lemezte a megemlékezés napját a kortárs történetíró, Orosz Ernő. Eger már az előtte levő na­pokban ünnepi díszben pompá­zott. A vármegyeházat, a dísz­közgyűlés épületét kívül-belül virág- és zászlódísz tette káprá­zatossá. A szőnyegekkel bon­tott lépcsősor, az ország címe­rével és a nemzeti zászlóval ékesített lépcsőház (a fordulók­ban díszegyenruhás megyei hajdúk álltak kivont karddal), a közgyűlési nagyterem gazdag díszítése eleve megteremtette az ünnepi hangulatot. A díszközgyűlést az elnöklő főispán, dr. Kállay Zoltán nyi­totta meg. Az ünnepi beszédet a haladó eszméiről és hazaszere­tetéről híres Zalár József alis­pán (Petőfi Sándor hajdani ba­rátja) mondta. Miután áttekin­tette országunk és népünk ezer­éves történetét, szónoklatát a következőkkel zárta: „Ha visz- szatekintünk az átélt ezer évre, ott látjuk az egyik század bérce ormán Szent Lászlót, a másikon Nagy Lajost, a harmadik ormon Mátyást, az igazságost. Hát, ezek dicsősége nem volt elég Széchenyinek? Hogyan, hát ő még nagyobbnak, még di­csőbbnek látta lelki szemeivel a jövő Magyarországát? Bizo­nyosan úgy értette, hogy bár­mily nagy és dicső volt hajdan a magyar, főleg harci erényei s fegyver- és országló hatalma ál­tal vala az... De ő mindezekhez a tudományokhoz irodalomnak és művészeteknek fényét, a polgárosodás sugárzó derűjét, a magyar lélekben lakozó égi szikrák csillagragyogását, szó­val a szellem tündöklő hatalmát kívánta, óhajtotta, várta, re­mélte - hogy ekképp a nemzet- gazdasági fejlődés paradicso­mává váljék a magyar föld, s műveltségben legyen boldog a szabad magyar. A második év­ezredben sok teendő, nagy munka vár reánk. Nem tudom mikor, az első vagy második század bérce ormán kiálthatjuk- e azt a diadalmi szent szót, hogy Széchenyi jóslata betelje­sedett. De el fogjuk kiáltani. Én hiszek Széchenyi jóslatában.” A díszközgyűlés 3. napirendi pontjaként a vármegye hódoló feliratot juttatott el br. Bánffy Dezső miniszterelnök közvetí­tésével I. Ferenc József király­hoz. A 4. napirendi pont az elő­zőhöz kapcsolódott: Megfeste­tik a király arcképét, s a várme­gyeház tanácstermének falára függesztik. A díszközgyűlést a főispán mon­datai zárták. Eger váro­sának ünnep­ségei három hónapon ke­resztül tartot­tak. Volt nap, amikor négy egyesület rendezett ün­nepséget. Legtöbben az iskolai ün­nepélyeken jelentek meg. Május 8-án a róm. katoli­kus iskolák, 9-én a cisz­terci rendi fő­gimnázium, 14-én az an­golkisasszo­nyok polgári leányiskolája, 18-án az an­golkisasszo­nyok felsőbb leányiskolája és tanítókép­zője, 17-én az érseki tanító­képző intézet, 19-én az érseki joglíceum. A főünnepséget május 10-én és 14-én rendezték Egerben. Május 10-én a főszékesegy­házban a róm. katolikus egyház emlékezett hálaadó isteni tiszte­lettel, amelyen dr. Párvy Sán­dor apát kanonok mondta az emlékbeszédet. Dr. Párvy töb­bek között Eger és Magyaror­szág történelmi kapcsolatát emelte ki: „Emlékeink a nem­zet emlékei. Történetünk fé­nyével, gyászával, tanulságai­val - kicsiben a nemzet törté­nete. (Ezért) ünnepünk, örö­münk, hálánk is legyen közös a nemzettel. Te Deumunkban di­csérjük a nemzettel a nemzetek Istenét!” Beszédét fohásszal fe­jezte be: „Isten, nemzetek Is­tene!... Óh, vezesd, szeresd őt (a magyarságot - M. L.)\ Véré­vel, könnyeivel, hűségével, sze- retetével tulajdonjogot szerzett ő a földre. Irgalmaddal, igazsá­goddal - amelyekért hálát zen­günk - tartsd meg őt jogos örö­kében... Örökké áldjon ő Té­ged, a Te nemzeted, és Te áldd meg, óh, Isten, áldd meg a ma­gyart! Ámen.” A millenniumi emléknapot május 14-én ünnepelték az eg­riek. Hajnali 4 órakor vala­mennyi templom negyedórás harangzúgással köszöntötte az ünnepnapot. A harangszó után a várban 6 mozsárlövés követ­kezett, és ezekre válaszul a Lí­ceum tornyának tetején négy vi­lágtájra harsonaszó zengett. Délelőtt a helyi katonazenekar járta a várost, és játszott a tere­ken, 11 órakor pedig a városhá­zán Grónay Sándor polgármes­ter megnyitotta a képviselő-tes­tület díszközgyűlését. 2. napi­rendi pontként Szederkényi Nándor, Eger országgyűlési képviselője mondta az ünnepi beszédet. Szederkényi a köl­csönhatás jegyében tekintette végig az ország és Eger történe­tét. Külön hangsúlyozta Eger török elleni végbástya szerepét: „A magyar betöltötte feladatát, mint védbástya, mert az osz­mán áradat hazánk határán túl, Bécs falain áthatolni nem volt többé képes. A mi városunk nemcsak részese, egyik köz­pontja volt ezen ádáz tusának. Egy országrésznek, a Felvidék­nek biztonsága nyugodott az egri vár szilárdságán.” Beszéde bizakodó jövőt ígért annak el­lenére, hogy Muhi, Mohács és Világos sújtotta a nemzetet. „(Ezek) felett ragyog a mai év, 1896, midőn a nemzet milliói­nak szemében örömkönny ül, s ... ünnepeljük hazánk megalko­tásának ezredéves emlékét... Szent fogadásunk az, hogy mint eleink, úgy mi sem leszünk mél­tatlanok soha a hazához.” Re­ménykeltő, a jövőbe vetett hitet sugárzó beszéde után a dísz- közgyűlés elhatározta, megfes­teti azt a jelenetet, amidőn Má­tyás király az 1468. évi egri or­szággyűlésen fogadta a külföl­diek küldötteit. Grónay pol­gármester záróbeszédében a következőket emelte ki: „S most Eger város ezredéves ün­nepi közgyűlését azon fohász- szál zárom be: Áldja meg a ma­gyarok Istene az új ezredév kü­szöbén e sok vihart látott hazát egy békés, boldog jövővel!” A díszközgyűlést követően az egri ünneplő tömeg 15 óra­kor a Kossuth Lajos téren gyü­lekezett, és innen több zenekar kíséretével a várba vonult. Ott a Szt. István-szobor mellett az Egri Dalkör hazafias dalokkal, Horváth ./őz.ví/képviselő-testü- leti tag beszéddel és szavalattal emlékezett az ezer évre. Utána az ünneplő emberáradat az Ér­sek-kertbe vonult, és népmulat­ság következett. 20 órától dísz- kivilágítás és a katonai zenekar hangversenye, dísztakarodója zárta az ünnepi megemlékezést. „Felejthetetlen napok voltak ezek” - jegyezte meg a várme­gye és Eger központi rendezvé­nyéről, ünnepnapjáról a megye krónikása, Orosz Ernő. Az egri ünnepségek sikerso­rába tartozott az a műkedvelő díszelőadás is, amelyet május 25-én a kát. legényegylet szín­körében mutattak be. Tóth Kálmán: Dobó Katica című színművének végén, „midőn a győzelmes vámép Isten oltal­mát kérte a hazára - az „Éljen a haza!” felkiáltásra a közönség zajos éljenzésben tört ki” - tu­dósított az előadásról az Egri Híradó 1896. május 27-i száma. Június 28-30-ig a Heves megye tanítói rendezte megem­lékező közgyűlésnek ugyan­csak Eger adott helyet. Megemlítjük, hogy a május 11-i vármegyei és a 14-i egri ünnepi díszközgyűlés részletes jegyzőkönyve díszes emlékal­bumba foglalva a mai napig fennmaradt. Mindkettőt a He­ves Megyei Levéltár őrzi. (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos __„ _ ____ceejvrrjmeyye' tímny/taéáfdyt f i'x lMifútfránit/c JCagyxtirirjtíát/ fenti/IcLttttnctA ni t‘<j f 1 /'eaece ^ 6rn, 'ÍS86 meyuf fi-tn úirtoPt- disz,., Jctrxÿyyufèjiérd/.. A Heves Megyei Levéltár gyűjteményéből Harang, ha szól ••• Ezekben az április eleji, a tavaszt nagyon váró napokban a keresztény világ sok százmillió hívőjének szívdobbanása összecseng ezernyi-ezer harang messze zengő hangjával. Ez a hang, úgy érezzük, mintha tisztább és csengőbb lenne, mint máskor. Bizonyára azért van ez, mert világtörté­nelmi eseményt hirdet, a krisztusi feltámadás örömteli meg­emlékezését, amelyet így fejez ki a húsvéti ének: Feltámadt Krisztus e napon! A kétezer év előtti csoda az embermilliók hitének az egész földkerekségre való kiterjedésében nyert megvalósulást. A világban sok ezer mártír vértanúsága pe­csételte meg az ács és egyben Isten fiának feltámadás utáni szavát: Pax vobis - ego sum! Béke veletek - én vagyok! Ez az a béke, amely zűrzavaros és feldúlt világunkban egyre inkább hiányzik az egész emberiségnek. Hiányzik, mert az élet szörnyűségei, a halál aratása, az emberi lét semmibe vevése és gátlástalan gyilkolása, a tömegsírok ál­dozatainak látványa hangtalanul is az égbe kiált. Az elmé­lyült hitben példamutatók sokasága is elfárad a mindent el­árasztó szennytenger tajtékzó hullámverésében. Hol lehet a kiút, hol egy kapaszkodó, amelyet egyre erőt- lenedő ujjakkal is szeretne megragadni, akiben még él a re­ménynek, a bizakodásnak egy picike szikrája? Sötét képek ezek. Ijesztőek. Ezért szeretné minden jóér­zésű ember legalább kismértékben is napfényesebbé vará­zsolni a szürke eget, hogy ne a felgyújtott házak lángja per­zselje halálra az útjába kerülteket. S jönne egy nagy tisztító eső, amely kimosná a foltot, piszkot, szennyet az elvadult ember testéből, leikéből. A sötétség erői gonoszságot gonoszságra halmozva igye­keznek bűneiket álcázva az ártatlanság álarca mögé bújni. Persze, ez csak ideig-óráig sikerül, ha egyáltalában sikerül, mert a feltámadt isteni személy kezében tartott fehér zász­lócskára írt egyetlen szó határozottan kiált feléjük: Béke! Béke, mert Krisztus feltámadása őértük is történt. A Megváltó kínszenvedése után meghalt, de feltámadt jókért és gonoszokért egyaránt. Ezért kell a jónak jobbnak lenni, a gonosznak pedig tetteit megbánva, embertelenségét levetkőzve, megjavulni. Reménykedő szívvel várjuk, hogy ez így lesz, s akkor még csengőbben szólnak majd templomaink tornyából a ha­rangok, még messzebb száll az érces hang, amely az ünnep áldott hírét viszi a világba. A hírt, amely lélekben felemel és megnyugvással tölt el, mert a halott élővé lett újra, s a szik­lasírba helyezett feltámadott. A húsvéti gyertyák lobogó lángjával együtt így mi is mondhatjuk: Alleluja! Alleluja! Csillag László Füstbe ment tarja Pelikán József a gáton kerékpározott, amikor harsam a kiál­tás: Húst hoztak, Józsi! Odakerekezett, de az orra előtt-elfo­gyott a mócsing. Maradt hát a feketevágás, és dr. Kotász. Valami hasonló történt Egerben, tudtuk meg felháboro­dott olvasónktól, aki szerkesztőségünkben elpanaszolta: két hete rendelte meg - mert így ígérték biztosra - a kedvezmé­nyes húsvéti füstölt tarját. A megadott időre elment a boltba, ahol megtudta: délután lesz tarja. Délután közölték: holnap reggel biztosan. Másnap reggel az üzlet előtt hosszú sor kí­gyózott, de volt tarja. Aztán elfogyott. Az előjegyzések alap­ján megrendelt mennyiség. Alig pár tucatnyian maradtak hoppon. Ennyi a történet, a tanulság bekerült a panaszkönyvbe. A hölgy is vásárol majd máshol, mondván: egy évben egyszer - ha drágábban is - hadd csemegézzenek a gyerekek. Azért ez egészen más: a feketevágás kikerült a szótárunk­ból - csirkelábat minek? -, nem locsolják le petróleummal a kolbászunkat - benzinár a világpiaci szinten -, dr. Kotász pedig nyugdíjba ment. Kellemes ünnepeket... (suha) Ragaszkodás az emberhez C­K^zubjektív SZIDJÁK, SZIDJÁK a kor­mányt, az ellenség hörcsöge naponta elmondja, hogy ki nein állhatja, s láthatóan talán már a torkát is átharapná - mégis azt gondolom, hogy azért van benne valami jó. Egy bizonyosan: határozottan, ke­ményen ragaszkodik az embe­reihez. S manapság, amikor tömegével kerülnek utcára a munkahelyekről, ez nem kis dolog! Amíg másutt sanda pil­lantás, rossz szó sem kell a fő­nökség felé, bármilyen tisztes­séggel, hozzáértéssel teljesíti is az ember a feladatait, szem­rebbenés nélkül, könnyű szív­vel kirúgják megszokott társa­ságából. A kabinetben ilyen kevésbé fordulhat elő. Akkor is utána szaladnak az ember­nek, győzködik a maradásra, ha az illető saját elhatározásá­ból választja a távozást. Hogy csupán az utóbbi időknél maradjunk: emlékez­zünk csak pénzügyminisztere­ink hosszas kérleléseire! Mi­csoda udvarlás volt körülöttük a bejelentéseiket követően, hogy megmásítsák szándéku­kat! Most meg újabb társuk miatt estek kétségbe, már-már valósággal pánikba, amikor megsértették az elvtársai a kongresszusukon. Pedig egy­előre még nem is a kormány­nak, hanem csupán pártjának, parlamenti frakciójának, kép­viselőségének próbált hátat fordítani. Csak szőkébb kör­ben lett dühös politikai ku­darca miatt, s nem az országot fenyegette ezért távozásával. Igaz, kormányban kevésbé elviselhető egy nem kor­mányzó párti miniszter, ám üsse kő, ettől még talán ülhet tovább a bársonyszékben. Va­lahogy azonban mégis ciki. így hát igencsak gyorsan le is beszélték eltökélt szándékáról. Ő meg bocsánatot kért a hirte- lenkedésért. Elv- és kormány­tag társai legnagyobb megelé­gedésére - talán a húsvét kö­zelsége miatt is - megszánta- bánta, amit tett. Nemcsak fel­lobbant hűtlenségét feledték, hanem azt is, hogy voltakép­••• pen hazugnak is nevezte egy részüket. Pontosabban: olya­noknak, akik valótlan állítá­sokkal illették, mielőtt törté­nelminek szánt bejelentéséig jutott... Egyszóval: megtartot­ták miniszteri munkahelyén. Maradjon is, s dolgozzék tovább, ha tényleg annyira szükség van rá, s munkájával az egész országon segíthet. Ám - könyörgöm - próbál­janak már végre másokat is visszatartani a helyükön! ítél­jék végre fontosnak, nélkülöz­hetetlennek itt és ott még azt a sok többi magyart, aki szintén használhat nemzetének, ért ahhoz, amit csinál, becsülettel teszi a dolgát, élni akar! BÉRBŐL, FIZETÉSBŐL persze, s nem segélyből. Gyóni Gyula HÍR(TELEI¥)KÉK... A kormány ígérete alapján a nadrágszíjat már csak az idén kell meghúznunk. Na és - hány lyukkal...? * Az utóbbi évtizedek legnagyobb - 2,2 millió dolláros - kor­rupciós botrányára derült fény Kínában, ahol azon nyomban leváltották a Kínai Kommunista Párt pekingi titkárát, Csent Hszi-tungot. Nomen est omen: mert - csent... * Magyarország bekerült az OECD-be, a huszonhét legfejlet­tebb ipari állam közösségébe. Sereghajtónak... * A dél-afrikai Johannesburg egyik kocsmájába benyomult fegyvereseknek nem tetszett a felszolgált sör hőmérséklete: pisztolyt rántottak, és lelőtték a csapost. Meleg sörért - hidegvérrel... * A brit temetőkben a konzervatív gyászzene mellett egyre többször csendülnek fel modem dallamok: a „toplistát” Kylie Minoque „Should Be So Lucky”, illetve Tina Turner „Simply The Best” című száma vezeti. (Halálfej-fej mellett... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents