Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

Heves megye és a millennium (V.) A vidéki ünnepségek -1. Ili »rfeljutt]­TUuMni, Ápríli* sx TISZÄ-FÜRED is KÖRNYÉK TÁRSADALMI. 1IOIIALIO «• Í02QAZDA3ÁÖI BEnUP. tiftrtieriti am »g} +»»« t M Ul ItH 1 ftrA. **<7*4 4*r* 1 M. *•»«• **■• *• **» W*»W** WtMmmM Ut*a<k««M4< «* M* *■« nu. I (H - ***** MrtottMtírt — 4'.f n U. *mh4 « *<HtoM l*tW V« »*»»*«■» I •*—— * *. — Me tjeloa minden caûtûrtôkôa. 5Z£ÄKESZTÔSÉ6; FA«**»«. Ut»*M M*rM* Mutt» J I •<**(» i**A a. h Uf *»*B*»t t*s*M tiitat » *w KitiHiai MM MM. E Z E R t V. 896-1896. feeritaielt dtariMgM múlt­ját ünnepli hazánk. Sok ’riwonlngaágon ment keresőül * magyar nemzet, mig ezen idő eltelt, de mindig nagy * megoxutnüúthetlen *o)C mert habár sokféle óa erős fegyverrel küzdöttük ellen* eileiMegei. mé- gialtgy&Utt'Mtn voltak kápeeek. Nine* nem*«», mely oly ki- iarióen küzdött hazájáért ezer éven karústul, mint a magyar, a ez dindalát ünnepli most az esztendővel. Dicső ün­nepe ez a magyarnak, mert sok vérnek áldozatán és nagy rann* kával jutott el odáig, hogy ma »»ár a magyar nemzet »* euró­pai nagy kultúr nemzetek közüli te az elsők közt foglal helyei. Olyan dicső és negv ünne­pet kelt c* évfordulóból alkotni, hogy nz uiaraiUndó emlékűnek bizonyuljon be s ne hiányimák «** ünnepélyről egyatlen egy ma­gyar sem. Olt l««x « legelső ma­gyarember: 4 ttríif. a ki fény nyel pompával Igazolást nyújt az iránt, bö^y a magyar haza múltja di- c.tőségét hirdeti az ezerév s zá- logoláat ad az Iránt, hogy a jövő a iiiiiU napok magoszloló mun­káját fokozni teaz képe* odáig, h»»gy a kuUurnemxeiek Icgelsób- jei közé noroluasék a magyar nemzet. Nem ift habozunk ez iránt Ígéretet ltumi, hogy ez igy lesz, mert mímmnnyUn egy szívvel. Íéb<;kel, ru!;t*dó fáradsággal és munkával, hazánknak csak di- tíía»«g«t óhajtunk szeretni.^ A magyarnak oűstkeaégsi • kuz* tartozik emez elhatározás, mit másként nem t* képzelhetni, mert szégyesőokre hálnék, h* jövő* ban t* nam oly kitartóan, oly odaadással munkálnánk tovább, mint Őseink, kik megszerezték » hazák A jövőben még mindig nagy munka vár reánk mert hány drága gyöngye van még hazánk földjén*«, mely el van rejtve, hegy muüVa érán az felkeres­sük. Nem lehet, hogy idegen aeresaa fol. miftt regyog a kinca melyet ki kell emelnünk a föld gyomrából. Nem az nem lehet, magúnknak kelj ezt megtennünk, mert vau hoz** képességünk, Okos és józan gondolkozása a magyar nemzet, csak alkalmat és tért kell nyújtani tehetségé­nek fejlesztéséin«. És *hhoz az ezredéves ünne­pély, moly a .miUemumi kiáúi- iás*-sal meg adja a iőfcerőt, olyanná fog bebizonyulni, a mi­nőnek elképzeljük s mely »x erők további megaczéloándásához W anyagot fog szolgálni. Igyekezzék hát mindenki, dúsgazdag es szegény egyaránt ott lenni az ünnepélyen; öröm­mel, biuwtalamm*! vegyünk b«n- no részt urtsmán * ismerjük mog önmagunkat és erőnket » fciálli- taftsal «zeniben, mely be fogja bizonyítani erő* jellemünkéi és bízodalmat fog kölcsözui a jövő munkájával szemben. És nemzett ünnepünk meg­nyílta alkalmával vegyítsük mi ia szózatunkat a hazanui lelke­sedé* örUnitsjéhs, s mondjuk, hegy IsUft áldja «• védje édes Ha- iánkat, a »agyar Maszk tat tt sie- retatt Király«nklt! K1ABÔHITAT kU: rCwtSH Wk sei» (UtkeUápáUi.) OUmM Vw<*(**t ** *,avun <v**- m**u * t*« tMWnU «•**• MU-UU. Xj#*ut aa*>•>*•» t*w. %|y Ö AníCUaiumta. StAUfan «* ift*, ttmiUji* a* inti ÍUfjé Muuyti* hajit* ortMvnei. lr»fj* a re**, orma « htjaiknak HUoímAyU » m4gr*r »tarnt***. H*dJ Ugye* » dal é»w* aitáutajja, Sáaat, *rfraait hirJttd korongja ; Sinai, *«««1 »yiljii satra, adjra írta* *jrd magyar** timifa. Kattogja* a kom kartámj riadója, Lmgjtn a rajt**» Árjád lobogója S fjdtto iXJtJinab dldamdtdl »1er, Snfjon a tikon hOH k*M Hrtjr. Hói *n»li bUtui oiránit VtUtU Sírjon oa ina* Sajd vita mattad: S hói ttrt o kofaarr tgy »arnuma* ddoU: (hüme Ufnjmytl Xfndd, Hahóitól. S tinta eiUrrhs, — mi mod it • rtfi — Ùnab arbtm Árpád too MU, ÍHrgtal ot àfm, katxta* ri*Ufdt Koder « magyar!' mtjfiddl, nugàffd. Sràlljan <n éT'V. *t»d*ljâ» as Ivat Kapja Ukmnytäu hasts» atradronr*. !fUn, H Áltat total nyrrt t nemül ExftdJ megintek a mdtmitk tereli Balog WMa * Ünnep elStt. Kit sap riiM*t «t mig éeeoüBfcM • «MméayUH, K*u»*p *vi*» «#Z«ytUk •* »«»K«» k;illitàji * t WkM*ié* tgss éh4Uûv«t virjttk ôsoepéakvu , A torie+ti »iro*i>z*l lefûtiKo eve­tt» *t*k»u*b*a bsoMkesett si * kiéJ- UU* f*»tSi pk«oor»«t*j* ; A'mit m ip»r et b kBfMked»)tm, b tudwaésy il » tnfl­.éBMt, B h»di«4t *B B faMmittUs, a tty»)* é» « bistôfiB •«­QB% oiin<l*efe!* a««j3«**» h»j)*k«t *m*i- kwttak. SotbBB Uit mjmhol » kül*a- fiit« ípurútBk : m. kir. BÜBt»»«wUk gip- tjuh * kttiekttttûttf, a Marinst is Tiszafüred hetilapja 1896-ból * Árukapcsolás avagy: egy mai (kassza)siker titka Az előadás elején végzett rögtönzött pártállás-kutatás szerint a megjelent nézők fele semlegesnek mutatko­zott. Verebes István még éne­kelt is a jeles eseményen - a politikai kabaré végül is mi­ért né közelíthetne a vurstli­hoz? -, ami az átlagosnál alig feledhetőbb zenei tálen- tum birtokában egyáltalán nem bűn, ellenben igen nagy bátorság (de: bátraké a szerencse). Minden együtt volt tehát egy „jobbminthaotthonül- nénk” estéhez. S ekkor lépett színpadra maga a honi drámaírók leg­nagyobbika, aki holmi film­forgatókönyv el nem készí­tése okán híresült el a ma­gamfajta bunkók körében. Mert az vagyok. Ugyanis nem értem - mert nem szeretném érteni, -, hogy attól Verebes még lehet rendes ember, hogy félig zsidó - „vagy tán egé­szen az” -, de ha én leszek a miniszterelnök - így Csurka -, akkor támpontokat adok, hogyan kell gondolkodni. (ld. még: 1984) S aki ezt nem érti, azt csak sajnálni tudom (ld. még: lelki szegé­nyek). És szépen, sorjában meg­hallgathattuk a MIEP „dogmáit”, erőtlen viccelő­dés mögé (sem) bújtatva. Ha mindez csak egy köz­játék lett volna, hát rendben van. De aki kabarét akart, az a Pető Iván és Izraeli Barátai közötti K vonal ködös teóri­ájánál ötletesebb asszociá­ciókat, mosolyfakasztó iró­niát várt. Ehelyett kapott (kiemelt helyárral) valamit úgy az dí­széiről. S innentől kezdve teljesen lényegtelen, hogy az éppen hová vezető Har­madik, avagy Magyar Út széléről. Mellesleg, a Magyar Fó­rumban a Debreceni Tava­szi Fesztivál rendezvénye, a Régi idők szocija, mint a társelnöki lét honi úttörőjé­nek lakossági fóruma szere­pelt programajánlatként. (suha) Amint arra már utaltunk, Heves vármegye települései közül egy-két mezővárosról, illetve nagy- és kisközségről, azok ünnepségeiről szólunk. A mezővárosok közül Apcon május 10-én rendezték a meg­emlékező ünnepet a rom. kato­likus iskola, az olvasó- és a dalkör közreműködésével. Mo­zsárlövésekre ébredt a fellobo­gózott kisváros lakossága. A rom. katolikus templomban bemutatott hálaadó isteni tiszte­leten Hevesi József plébános emlékezett meg a millennium­ról. A templomból a tömeg a Rákóczi-induló dallamára (He­ves megyében csak itt csendült fel az emlékünnepen az induló dallama, M. L.) a Városház téren emelt „Hazánk ezeréves fennállásának emlékére - Apcz város” feliratú emlékoszlophoz vonult, amelyet Fintha István jegyző avatott fel. Az ünnepély után a városházán a képviselő- testület Petik Antal elnökletével díszközgyűlést tartott. Délután felvonulás, népünnepély, este kivilágítás volt. A napot az ol­vasókör társas vacsorával zárta. Július 5-én a vármegye név­adó településén, Heves mezővá­rosban ünnepeltek. Reggel ze­neszó ébresztette a lakosságot. 13 órakor díszközgyűlés volt a városházán (a főispán is megje­lent, M. L.), amelyet a bíró, Body János nyitott meg, és zárt be. Az ünnepi szónoklatot Maczki Emil főjegyző mondta. 16 órától a Vásár téri népünne­pélyen két ökröt húztak nyársra és 4 hordó bort ütöttek csapra. Bár a mulatozókat szétkergette a zápor, a kaszinóban rendezett estélyen a bál hajnalig tartott. Hevesen első alkalommal a millenniumi emléknapon lát­hattak az érdeklődők lóver­senyt. Tiszafüred mezővárosban szeptember 12-én a vármegye települései közül az egyik leg­gazdagabb műsorral emlékez­tek a millenniumra. Tariczky Endre plébános, történész a he­lyi műsortervet évekkel koráb­ban elkészítette a millenniumi emlékoszlop avatásának tervé­vel, amely időközben 1848/1849 eseményeire emlé­kezéssel, megörökítésével bő­vült. A zászlódíszt öltött kisvá­ros díszközgyűlését az akkor megnyitott új városházán ren­dezték meg. A nyitó szavakat Kovács György főbíró mondta, az ünnepi beszédet Borsos Fló­ris főjegyző. Tiszafüred múze­umi és közkönyvtári épületet is emelt, amelyet Tariczky plébá­nos adott át a városnak. A nap kiemelkedő eseménye Tas és Szabolcs honfoglaló vezér em­lékoszlopának leleplezése volt, amely nagy ünnepélyességgel zajlott le Zsilinszky Mihály val­lás- és közoktatásügyi minisz­tériumi államtitkár, dr. Kállay Zoltán főispán, Zalár József al­ispán, Csávolszky Lajos or­szággyűlési képviselő, vala­mint Eger, Karcag, (Kunmada­ras, Tiszaszentimre és Tisza- szőlős küldötteinek jelenlété­ben. A tiszafürediek a 12 méter magas kőobeliszk emlékművet Komárom, Hatvan, Vác, Buda, Bicske, Isaszeg, Nagysalló (ma Tekovské Luzany, Szlovákia) földjéből készített dombra he­lyezték. Ezzel emlékeztek a ta­vaszi hadjárat győzelemsoroza­tára, amely 1849-ben Tiszafü­redről indult el. A honfoglalás korára a Debrecenből, Karcag­ról, Dorogmáról, Egyekről, (Ti- sza)csegéről, (Kun)madarasról, (Tisza)örvényről, Nagyivánról, Tiszaigarróí, Tiszaszőlősről és a Tiszaszentimréről hozott föld utalt. Az emlékoszlop leleple­zésekor dr. Lipcsey Adám szó­nokolt, amit Tariczky Endre há­laadó beszéde követett. Az obe- liszk keleti oldalán elhelyezett márványlapra dr. Lipcsey em­lékversét vésték: Hirdesd kőoszlop örökétig mind a világnak, Evek múlt s születő ezrede fog kezet itt. Innén indultak honszerző harcba apáink: A Hetek egyike, Tass, s a fejedelmi Szabolcs. Újfent majd ezer év múltán lett ez hadak útja Hős honvéd seregünk száz diadalra vivé. Rendületlenül állj, oltárköve honszeretetnek, Nemzeti nagy létünk hinni, remélni tanítsd! (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos Híd fedőnevű gyakorlat %Szubjektív TÁJÉKOZTATÓT hallok külföldön szolgáló katonáink­ról. Nincs ugyan rokonom, még barátom, ismerősöm sem közöttük, de akaratlanul is odafigyelek valamelyest az ismertetésre, hiszen utóvégre a honfitársaimról van szó. Á tévére pillantgatva, képe­ken is látom, hogy s mint él­nek, dolgoznak egyenruhása­ink országhatárainkon túl. Megnyugszom, amikor a ma­gas rangú szóvivő azt sem fe­lejti ki tudósításából, hogy a már közelgő szúnyoginvázióra számítva, a lakóhelyiségek ab­lakaira természetesen hamaro­san hálók is kerülnek. Határozottan tetszik a fi­gyelmesség, a gondoskodás! Meg az, hogy azért ott a távol­ban is helyben vagyunk. El nem kerülné fülemet a fedőné­ven emlegetett híd kilométerre pontosítva a szóban forgó tér­ségben. Mivel némiképpen emlékeztet arra, amikor egy- egy honi honvédségi objektu­mot már jóval előtte igencsak feltűnő, a fényképezést tiltó tábla jelzett. Valószínű, hogy a régi ha­zai gyakorlat folytatása lehet, amivel most idegen környe­zetben találkozom. Ha még­sem, hanem már haladóbb nyu­gati szokásról van szó, meg­okosabbat kitalálni. Amit egy­felől titkolnak, utóbb felfedik. Akár egy kisgyermek is ké­pes az adott ponttól meghatá­rozott távolságot mértékará­nyosán körzőnyílásba fogni, majd vele ívet húzva metszeni a térképen azt a folyót, ame­lyen mostanában kell átjárót építeni, méghozzá gyorsan, nemzetközi katonai segítség­gel. S ezután már teljesen mindegy a hidat fedőnéven em­legetni a hadseregnél, vagy igazi nevén nevezni. Egyszóval, jólesik ilyenről is értesülnöm, mert meglehe­tősen felderít. Feledteti min­dennapos gondomat-bajomat legalább néhány másodpercre, vagy percekig, amíg az elmé­met a megszokottaknál köny­nyedebb kérdéseken futtatom. Legalább olyan jól szórako­zom, mint amikor - mondjuk - feltúrt gallérú, kalapjukat a szemükbe húzó nyomozókért szurkolok valamely film élve­zetekor, hogy üldözötteikben mielőbb gyanút keltsenek. Kü­lönben vége az izgalomnak, a tettesek egykettőre horogra akadnak. Reménykeltő , számomra, hogy katonáinkról is hallok még fülemnek kedvesebb köz­leményeket, nem a minapi volt az utolsó abban a sorozatban. NE IS LEGYEN máskép­pen! Nekem is jobb, ha nem le­sújtó, szomorú hírről szerzek tudomást, bármennyire ko­moly dolgokat érint a határa­inkon túlról küldött üzenet. Gyóni Gyula Csak egy vacsora Főiskolás koromban évente cseréltünk albérletet legjobb barátnőmmel. A legemlékezetesebb egy hátsó udvarban megbúvó szoba-konyha volt, parányi tusolóval. Föbérlöink már akkor irigyelt, jómódú embereknek számítottak. A kétszintes, padlófütéses, kertes ház, ami előttünk tornyosult, tizenkét évvel ezelőtt is a luxuskategó­riába tartozott. Jó viszonyban voltunk velük, rendes, határ­időre fizető albérlőként kezeltek bennünket. így tanácsot is szívesen adtak, ha félszegen bekopogtunk hozzájuk. Egy ösztöndíj előtti szorult napon történt, hogy nem lé­vén más aprócska konyhánkban, köménymagos levest kí­séreltünk meg fázni vacsorára. Amikor harmadjára égett a rántásba a fűszer, kénytelenek voltunk tanácsért folya­modni. Bekopogtam a receptért. A néni kedvesen nyitott aj­tót, s a küszöb szélén állva lefolytattuk a fontos párbeszé­det. Türelmesen elmagyarázta, hogy először a köményt kell a forró zsírra dobni, s csak utána a lisztet. Megbabonázottan hallgattam, no nem a recepttől, ha­nem a küszöbön kívül elém táruló látványtól. Átlagos hét­köznap lévén nem értettem, hogy lehet az, hogy a keményí­tett damasztabroszon gyönyörű porcelánnal terítettek, s gyertyák égtek az asztalon.-Bizonyára családi ünnep van. Ne haragudjon, hogy zavartam - kértem bocsánatot az alkalmatlankodásért.-Nincs semmilyen ünnep - felelte kissé értetlenül. - Csak vacsorázunk... A kis epizód kitörölhetetlenül megmaradt bennem. Sok­szor gondoltam rá, hogy egyszer majáén is ilyen természe­tességgel vezetem a háztartásomat. S néha, egy nehéz nap estéjén, a kapkodva összeütött rántotta után ismét felvillan az emlékkép. A karos gyertyatartó, az elegánsan fénylő asztal, a magabiztos nyugalom. Még nem adtam fel teljesen a reményt, de be kell lát­nom, hogy napról napra élesebb a kontraszí a valóság s a vágyak között. Egy biztos, a köménymagos leves receptjét egy életre megtanultam. S ez is valami... Barta Katalin Fizess, hogy fizethessenek Panaszos levelet kapott a minap szerkesztőségünk dr. Pár­kányi Istvánné egri lakostól. Ebben értetlenségét fejezte ki a következő történettel kapcsolatban: Múltkorában a hölgyet nővére arra kérte, hogy - eluta­zása miatt - szíveskedjen ö átvenni nyugdíját a postán. Ezért (ahogy kell) egy formailag s tartalmilag megfelelő megha­talmazást írt, két tanúval hitelesítve azt. A megjelölt napon Párkányiné el is ment az egri, Széchenyi úti postahivatalba, ahol mindent rendben találtak. Meg is kapta nővére pénzét. Ezután azonban a postás kisasszony közölte, hogy a megha­talmazásért 15 forintot ki kell fizetnie. Párkányiné megle­pődve kérdezte: miért? Tényleg nem tudta mire vélni, hogy a nővére saját papírján, saját kézírással, két tanú aláírásával a megérdemelt nyugdíjért miért kellene fizetnie. Az egy­szerű válasz így hangzott: azért, mert ez egy postai szolgál­tatás. Utánajárásképp felhívtuk a posta vezetőjét, Kállay Alber­tet. aki készségesen elmondta: ezt nem ők találták ki. Rende­let határozza meg, hogy a meghatalmazás postai szolgálta­tásnak számít, aminek kiszabott díja 15 forint. Mit tehet a nyugdíjas, hogy távollétében is kézhez kapja amúgy sem egetverő nyugdíját? Fizet. Azért, hogy megkap­hassa azt, ami neki jár. Ezek után kíváncsi lennék rá, mennyi emberség juthatott annak, aki ezt a törvényt indítványozta? S vajon gondolt-e arra, hogy ő is kerülhet még ilyen hely­zetbe, s akkorra talán a tízszerese lesz a díj. Vajon nemso­kára tőle kapjuk a panaszos levelet? Elek Eszter H1r(telen)Kék... A magyar politikus, ha megbukik vagy lejár az ideje, akkor magától értetődően új pártot, frakciót, platformot, mozgal­mat indít, s természetesen annak az élére is áll. Persze - az áldott nép nevében...! * A marhavészt követően Nagy-Britanniában - Smethwick városkában - megnyílt az első, lóhúst árusító bolt. Országomat egy lóért... * Azért került elő ismét a Petőfi-téma - nyilatkozta Morvái Ferenc -, mert a Burját Köztársaságból kérik vissza a csont­vázat: náluk hiányzik egy ember. Talpra burját, hí a haza! * Angol kutatók szerint: az embert megölheti a sok munka. Ha nem előzik meg, mint nálunk - munkanélküliséggel... * Nápolyban - mint olvasom - egy mazsola olyan autónak üt­között járművével, amelyben egy pár éppen szeretkezett. A koccanás miatt nem tudtak vigyázni, hát gyermekáldás lett a dolog vége. S egy megnyert per a kettős „baleset” miatt: így aztán a mazsola biztosítója a kártérítés mellett immár gyer­mektartást is fizet. Ez aztán az ÁB-bébi...! (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents