Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
Heves megye és a millennium (IV.) A gyöngyösi ünnepségek A vármegye másik városában, Gyöngyösön szintén három hónapon át folytak a megemlékezések. Május 8-án az elemi iskolákban délelőtt, a ferencesek gimnáziumában délután zajlott le az ünnepély. Az utóbbi helyen (ma a zeneiskola épülete) mozsárlövés jelezte az ünnepi ösz- szejövetel kezdetét. P. Vágó Ferenc igazgató szónokolt, és az épület falán elhelyezett millenniumi emléktábla és emlékzászló avatóbeszédét is ő mondta. A zászlószenteléskor ekképpen fohászkodott: „Még szebb ezredév viruljon Hunniára!" Május 9-én a polgári leányiskolában rendezett ünnepséggel zárult az iskolák rendezvénysora. Május 8-9-10-én egyletek, szervezetek és intézmények ünnepeltek. Május 10-én a Gyöngyösi Lapok címoldalán helyi szerző, Taksonyi József emlékverssel köszöntötte a millenniumot: Ezer év Ezer évnek vésze és viharja zúgott itten a fejünkön át; A magyarnak ezer évtől edzett Hősi karja védte a hazát... Szabadságért ki tud úgy he- vülni, Lelkesedni mint a hősi nép? Megmutatta Rákóczi példája S a 48 harca közelébb!... hát a munka, hát a tetterőnek Száz példája nemde fölemel? Jertek, jertek, hisz ki méltó hozzánk, Az mind velünk együtt ünnepel!... S mi az újult ezredév díszére Még nagyobbat, szebbet alkotunk! Gyöngyösön az évfordulót május 17-én ünnepelték. A központi ünnepség 9 órakor hálaadó isteni tisztelettel kezdődött a Szt. Bertalan- vagy Nagytemplomban. Akik nem fértek be, azok a templom és a szemközti városháza előtti térségen álltak „áhítattal, és követték a templomból kiszűrődő imádságok, énekek nyomán az emlékező szentmise minden mozzanatát - hálát adva Istennek az ezer esztendőért" - amint azt a főesperes és a polgármester-helyettes együttes levele megjegyezte. A templomi ünnepi beszédet Krassy Félix főesperes, apát-plébános (Gyöngyös szülötte és volt felsővárosi plébánosa) mondta. A szentmise után a város vezetői és társadalmi, valamint a közéleti jeles férfijai a városházára vonultak, és részt vettek a 11 órakor kezdődött képviselőtestületi díszközgyűlésen. Az elnökségbe Zalár József alispánt (szintén Gyöngyös szülötte) kérték fel. Zalár a megnyitóbeszédében kiemelte: „Ha van a világon nagy név és nagy esemény, amely világtörténeti fontosságú, és századok romboló hatalmával dacoló alkotás dicsőségében olvad össze, az a dicsőség örökre Árpád nevéhez és az ezredéves Magyarország megalkotásához marad csatolva.” Zalár még a millenniumi beszédében is megemlékezett barátjáról, Petőfi Sándorról: „Megzendült a Talpra magyar! és nemsokára felsikoltott a költő harci sípja is." Zalár megnyitója után Baltás Ferenc polgármester-helyettes és Cserny Ernő gimnáziumi tanár következett. Baltás a város ezer évét (Gyöngyöst Árpád-kori alapításúnak mondta), Csemy a nemzet múltját részletezte, és méltatta fő történeti eseményeit. A polgármester-helyettes megható szavakkal szólította „együttmunkálkodásra” a lakosságot: „Kevés örömet látott ez a város. Többet érték a csapások, mint amennyit elképzelhetünk... Most mégis, a biztonságos jövőért... kérem minden polgártársam tevékeny munkáját... Szerény alkotóerőt, hogy annak hatalmával tegyük végre mi és utódaink eredményessé és végre derűssé... jövőnket. Ehhez kérem Isten áldását a következő ezredév küszöbén!” A díszközgyűlést az alispán így zárta: „Hogy így ünnepeltük meg e napot, büszke vagyok rá, s boldognak érzem magam, mert kedves szülővárosom e nevezetes gyűlésén én elnökös- ködhettem." A díszközgyűlés után 14 órára 180 terítékes, ebéddel egybekötött bankettre mentek a város előkelőségei, amelyet a Gyöngyösi Kaszinó Egyesület rendezett a kaszinó kertjében (a volt Orczy-Haller-Berényi- kastély kertje a Petőfi Sándor utcában, ma a Mátra Múzeum 2. sz. épülete). 15 órától népünnepély következett a Vásár téren (ma a vasútvonal - Bornemissza Gergely - Könyves Kálmán utca és az Egri út közötti lakóterület és vasútállomás területe), ahol a tömeget Rezutsek János bankigazgató fogadta és vendégelte meg a város nevében. Hat emelvényen 30 hektó bort csapoltak ingyen, amiből a szomszéd községekből idelátogatók is jót ihattak. „A bor keltette jókedv ellenére nem volt semmi részegség, duhajkodás vagy illetlen viselkedés, de még óbégatás sem - hanem megmaradt a figyelmező (fegyelmezett, M. L.) közviselkedés és ünnepélyes hangulat” - jegyezte fel a város rendőrkapitánya. A fellobogózott Gyöngyös este fényárban úszott az ablakokban égő lámpa- és gyertyafénytől. A szomszédos Sárhegy tetején pedig 40 mázsa fából rakott óriásmáglyát gyújtottak, amelynek „fellobogó lángja hirdette le, egészen az Alföld közepéig Gyöngyös város részvételét az ezeréves ország örömében.” A mátraalji város millenniumi emléknapját ekképp méltatta a Gyöngyösi Lapok 1896. május 24-i száma: „Rang-, párt- és felekezeti különbség nélkül - igazán, lelke egész melegével, hazafiságának egész hevével és örömtelt szívvel ünnepelt itt, ezen a napon mindenki: Szegény és gazdag, boldog és boldogtalan, agg és ifjú, férfi és nő..." A millenniumi ünnepségeket az 1865-ben alakult Gyöngyösi Vadász Társulat a május 24-én rendezett mátrafüredi megemlékezéssel folytatta. Emlékoszlopot avatott, gömblövészetet rendezett, népünnepélyt tartott, amit tűzijátékkal zárt. Május 31-én az iparos és kereskedő tanonciskola is kivonult Mátra- füredre „inasmajálist” rendezni. Még ugyanazon a napon a református és evangélikus városi dalárda ünnepi hangversenyt rendezett Gyöngyös népligetében, a Csathó-kertben. A dalárda egyik tagja elszavalta Utas (Strasser) Zsigmond, me- gyeszerte ismert gyöngyösi költő Millennium című versét. Június 27-én a Gyöngyösi Tűzoltó- és Mentőtestület fáklyás felvonulást rendezett, 28-án meg tűzoltózászlót avatott „Istennek dicsőség - Egymásnak segítség” jelmondattal. Az ünnepély a Csathó-kerti táncmulatsággal és tűzijátékkal végződött. (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos „Fényes és magasztos ünnepet ült Gyöngyös város hazafias közönsége” - írta egykoron a Gyöngyösi Lapok Dohány - a dohány ellen...? SVSzubjektív EGYIK önkormányzatunk nemrégiben valamennyi intézményében kívánt hadat üzenni az egészségre káros füstölgésnek. Meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták. Hadd legyek őszinte: még a polgármesteri hivatalban is akadt prominens vezető, aki bizony megmosolyogta, naivnak ítélte a próbálkozást, s magánemberként leleplezetle- nül ellenezte. Aztán ha első nekifutásra nem is, a másodikra már elfogadták a képviselők az indítványt. S határoztak is arról, hogy az önkormányzati intézményekben a továbbiakban a munkahelyektől elkülönített dohányzóhely, helyiség legyen, ami így már kevésbé zavarhatja, veszélyeztetheti azokat, akiktől idegen mindennemű „bagózás”. Szűkebb hazánkban nem tudok még több hasonló igyekezetről, s találgatni is képtelen vagyok a folytatást. Hallottam viszont a minap egy még célravezetőbbnek tűnő igyekezetről! Több mint 20 ország versenyzői közé bátorítják a cigarettázókat, szivarozókat és pipásokat nemzeti 400 ezer forintos, s nemzetközi ötezer dolláros fődíj ígéretében. Nem különösebb a nevezés, a részvétel feltétele, azt is mondhatnám, hogy igen könnyű, mentes a nagyobb áldozattól. A kezdőbbnek számító, csak esztendeje füstölgő magyar is starthoz állhat, s elég, ha csupán négy hétig lemond passziójáról. A fiatalok számára 100 ezer forintos jutalommal csábító külön kategóriát is felállítottak, hátha a diákok inkább erre harapnak rá, mint a cigire. Egyszóval igen megértő, humánus a szándék, hiszen valójában dohány nélkül is dohányhoz juttatja a versenyzőket. Ám kérdés, hogy elég mézes-e ez a madzag ahhoz, hogy sokan hozzáragadjanak? Azok lesznek-e többen, akik a négy hét alatt már-már pénz nélkül is szakítanának korábbi rossz szokásukkal, vagy a számolga- tók serege lesz nagyobb? A felkínált pénzösszegből ugyanis éppenséggel a legkisebb summa is elegendő sokáig dohánytermékre, bármilyen magas már a füstölnivaló ára. A dolláros díj pedig még tovább tarthat. Ha oszt és szoroz, aki benevez, akár vigasztalhatja is magát a jutalmával. Hiszen hosszabb-rövidebb időre mindenképpen fedezet lehet utóbb a további nikotinélvezetre. Amennyiben pusztán a kijelölt helyen folytatja is, amit egy darabig abbahagyott, ismét övé a világ! HA CSAK az nem jut még eszébe, hogy az a világ, amiért oly igen lelkendezik - bizony így valóban rövidebb is lehet a számára, mint hinné, s igazából szeretné... Gyóni Gyula Megkezdődött... Tudtuk, hogy hamarosan eljön az ideje, elindul a kampány. Számos palástolhatatlan jelével a politikusok szemöldöktáncoltató pillantásaiban. A két nagy párttömörülés egymás gerincére mért baltacsapásainak könnyed előjátékaként. Üzembe helyezik a kortesbeszéd-írókat, az imídzs-makerek vadul keresik a kliens karizmáját, az ellenlábas gyengéit. A nagy nyilvánoság előtt elkövetett célozgatások először csak gyomorra mennek, később övön alul esik a küzdelem. Sajtóbeszélyek és kommentárok érzékeny lelkű tolmácsolói már oldalakon mérlegelik az esélyeket. Gazdasági statisztikák, közvélemény-kutatási eredmények, a fekete hajú bolti kifutók véleményének indexált változása a gyermektelen gondozónők elvált ismerőseinek fogpanaszai tükrében. Átvilágítják a jelöltek múltját, jövőjét, botrányok pattannak ki és halnak el. ígéretek a választóknak, jobb szociális ellátás, csökkenő adók, nagyobb létbiztonság. A toborzóbeszédek egy közepes mosópor bevezető reklámhadjáratának színvonalán, ezer kézfogás percenkénti gyorsaságú közönségtalálkozókkal. Mégis fontos dolog, ami most készül, életünket meghatározó esemény jelentős pillanatai ezek. Mi tízmilliónyian mindig valami jobban bízunk itt Magyarországon. Reménykedünk, ha már igazán a döntésbe bele nem is szólhatunk, de azért ugye, legalább rosszabb nem lesz. Gondolnak ránk ott fönn. Mert hisz erről van szó, az iowai előválasztással megkezdődik az Egyesült Államok elnökségéért folyó küzdelem. Kovács János Kutya és gyerek Az érzelmes történethez ez a két szereplő kell: a kutya és a gyerek. Amit leírok, az mégsem az, pedig mindkettőjükről szó lesz. Egy bájos gyermekről, akit édesanyja fogott kézen, s egy megtermett négylábúról, melyet egy suhanc vezetett pórázon. A lakótelepi buszmegállóban találkoztak, ahol a kutya valami ősi vadászösztön parancsára rá akarta vetni magát a kicsire. Nem sok híja volt, hogy sikerült, mert a nagy testű eb elrántotta magával azt a vékony fiút, aki két kézzel igyekezett visszatartani. Az anyuka felkapta a kislányt, aki elgörbült szájjal érzékelte a veszélyt, s gyorsan elugrott. A zsákmány oda, az eb megtorpant, s lassan engedett a feszülő póráznak. Nem is tudom, mi döbbentett meg jobban. A mozdulatban tükröződő agresszivitás, amely a lakótelepi „dzsungelben” lassan már mindennapos, vagy az a dermedtség, ahogy a buszmegálló közönsége fogadta az eseményt. A busz megjött, az utasok felszálltak, az anya ölében nyugtatgatta gyermekét. Egy-két részvéttel teli pillantás, talán beszédtéma is néhány megállón át. De aztán elfelejtjük, hiszen életünk ilyen majdnem megvalósuló tragédiákból áll. Csak hát egyre nagyobb százalékban történik meg a baj. Félreértés ne essék, nem általában az ebekkel, és még csak nem is a vétlen szemlélőkkel van probléma. Hanem a mind kegyetlenebbé váló mindennapokkal. A panellakásokba zárt nagy testű, napközben egyedül, fájdalmasan üvöltő kutya valahol hatósági kérdés is kell, hogy legyen. Ahogy a többi veszélyforrás is. De ezenkívül fel vagyunk-e készülve a védekezésre? Hozzászokhatunk-e valaha ehhez a folyamatosan átalakuló világhoz, amelyről azt sem tudjuk igazán, hogy merre tart? Ez a bizonytalanság különböző viselkedéstípusokat szül, de leginkább agresszivitást, amely ördögi körben erősödik tovább. Gábor László HÍK(TELEN)KÉK... Rendhagyó módon kezdődött meg kedden a Parlamentben az Országgyűlés ünnep utáni ülésszaka: napirend előtti lo- . csolkodással. Ezután jött a - fröcskölődés... * Csalog Zsolt író véleménye korunkról: „Pártállam-szagokat érzek.” A fejénél vagy a lábánál...? * Az angol állami egészségügyi szolgálat által elvégzett megelőző vizsgálatok ellenőrzésekor kiderült: hibás AIDS-teszt miatt mintegy húszezer brit kétségek közt szenved. Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés... * Az ünnepek után - mint hírlik - várhatóan ismét emelkednek a húsárak. Nem zörög a haraszt, ha a (böjti) szél nem fújja...! * Ötéves szesztestvéri „praxisa” alatt az idei húsvétkor immár a 92. alkalommal került be egy budapesti nő merev részegen a Jósa András Kórház detoxikáló állomására. A századikat Ivó napjára tervezi... (szilvás)
