Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-02 / 53. szám

Remek sportszervező és vezető volt „Most látom, milyen óriás ö...” In memóriám - Toros Károly Immár tíz éve halott. A Farkasréti temetőben nyugszik dr. Törös Károly testnevelő tanár, főiskolai adjunktus, szakíró, kézilabda-, atlétika-szakember, edző, kiváló pedagógus. Óri­ási tömeg kísérte utolsó útjára, hűséges felesége, négy gyer­meke, kollégák, tanítványok, barátok. Bercsényi Miklós Élelmiszer- ipari . Szakközépiskolában adott órákat, majd véglegesí­tették. 1967-ben már elismerték munkáját, és a kitüntetések so­Debrecenben született, tanult, majd tanított, versenyzett, edzősködött, töltött be felelős sportvezetői állásokat. A Re­formátus Gimnázium testne­velő tanára volt, közben befe­jezte TF-tanulmányait. Ké­sőbb, 1946-ban jogból is dok­torált. Közben frontszolgálatos ka­tonatiszt is volt, részt vett a Garam-parti csatában, majd visszament tanítani, sportpá­lyákat épített: szám szerint ti­zenhetet. A DEAC-ban sportolt, edzősködött, s mint sportve­zető, Debrecen sportját fellen­dítette, nemzetközi versenye­ket rendezett. Arra is volt ideje, hogy 1947-ben megírja a Kézilabda című könyvét, még ebben az évben kinevezték Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye ál­talános iskolai, középiskolai szakfelügyelőjévé. Idővel, 1950-ben Debre­cenből Egerbe helyezték át az akkori Pedagógiai Főiskolát, ahová dr. Kalmár Lajosné - Kati néni - javaslatára meg­hívták a testnevelés tanszékre tanársegédnek 1952-ben. Családjával Egerbe költö­zött, és 1957 februárjáig kézi­Törös Károly 1952-ben került az Egri Pedagógiai Főiskola testnevelési tanszékére labdát, atlétikát tanított többek között sok száz hallgató örö­mére, mert Karcsi bácsit min­denki szerette, tisztelte, be­csülte szakmai tudásáért, em­berségéért, s lett számtalan hallgató példaképe, többek kö­zött nekem is. 1957-ben két főiskolai tanár feljelentése alapján letartóztat­ták, az ÁVH-sok megkínozták, a fogait kiverték, majd Kistar- csára internálták. Mint legnépszerűbb tanárt, a diákok választották vezetőjük­nek, s felvonultak, mint az or­szágban mindenütt. Tüntettek, de a zavargásokban nem en­gedte a hallgatókat részt venni. Ez volt a fő bűne. Később ki­derült, hogy koholt vádak alap­ján ítélték el, mint akkoron sok ezer forradalmár vezetőt. „A börtönévek után egy re­ményvesztett, testileg-lelkileg összetört embert láttam vi­szont, akinek az egészségét tönkretették, emberségében megalázták, karrierjét derékba törték, siettették korai halálát” - írta visszaemlékezésében dr. Kalmár Lajosné. 1960-ban Pestre költözött lehetetlen körülmények közé, ahol alkalmi munkát vállalt, hogy a hatfős család megél­hessen valahogy. Bakó Jenő - az ismert úszó­edző - segített végül is rajta. A Fradihoz került edzőnek, ahol Karcsi fia is versenyúszó volt, olimpiai válogatott kerettag. Időközben - 1961-ben - a rozatát kapta. Az OTSH szakfelügyelője, az olimpiai pólócsapat erőnléti edzője lett. Még nyugdíjasként is taní­tott Kőbányán az Ihász D. Szakközépiskolában, s kézi­labdaedző volt az Ikarusnál, az EGISZ-nél. 1977-ben Ifjúságért, 1985- ben Budapestért Érdemérem­mel tüntették ki. A MASZ- aranyérmet is megkapta. Mint atlétika-szakfelügyelő, a BTSH-ban dolgozott, haláláig. Dr. Kalmár Lajosné így em­lékezik: „1940-től ismertem, mint a Református Gimnázium testnevelője, s becsültem, tisz­teltem szakmai tevékenységét, óriási munkatempóját, kiváló eredményeit, nagyszerű em­berségét, hivatástudatát. Ki­váló testnevelő volt, szerette a tanítványait. Kollegiális, re­mek sportszervező, vezető volt.” Pócsik Dénes, Eger város olimpiai bajnoka, aki 1964- ben Tokióban nyert a pólócsa­pattal, így vélekedik Karcsi bácsiról: „Az egri úszóknak is sokat segített, az olimpiai pó­lócsapatnál ismertem meg jobban szakmai munkáját, kor­szerű edzésmódszereit, kiváló pedagógiai módszereit, amivel a pólós «nehéz fiúkat» is rá tudta venni a nehéz edzésekre, mindezek a mai napig is pél- damutatóak nekem.” Danes Lajos, aki tanítványa, majd kollégája volt, őszinte csodálattal, tisztelettel érzett iránta. Katona József Európa-baj- nok úszó a fián keresztül - akivel együtt versenyzett - is­merte Karcsi bácsit és zárta szívébe, mint sokan mások. E sorok írója 1952-54-ben volt a tanítványa.- 1966-ban a TF-et is elvé­geztem az ösztönzésére. Örök példaképül fogadtam, az ő módszereivel, gyakorlati út­mutatásai alapján, nagyszerű emberségével felruházva taní­tottam 39 évig, s emelt fővel, rá is gondolva mentem nyug­díjba, mint bizonyára sok ta­nítványa, versenyzője, hallga­tója, barátja. „Most látom, milyen óriás ö..." - halálának 10. évforduló­ján sok ezer tanítványa, kollé­gája, barátja emlékezik rá sze­retettel, tisztelettel, s gyújt gyertyát, illetve gondol egy nagyszerű tanítómesterre, aki élt-halt a tanítványaiért, s vi­szont is szerették, szinte min­denki, aki ismerte. Remélem, Debrecenben, Egerben vagy Budapesten lesz, aki feldolgozza életművét a sporttársadalom, a tanügy, a szakegyesületek javára, szeret­teinek örömére. Mint egykori tanítványa, a szeret, tisztelet, az örök hála jeléül írtam e sorokat, mert emléke a szívünkben örökké él! Kriston Ferenc ny. testnevelő tanár Duma - a Duna körül K^zubjektív HALLOM, HOGY az orosz alkotmánybíróság akár a Du­mára is pénzbírságot szabhat ki. Megvallom, tetszik a ke­ménység. S - jóllehet, eszem ágában sincs a régi időket fel­idézni, szokásukat folytatni - szívesen szorgalmaznám a kö­vetését. Ez esetben ugyanis feltétlenül okos dolgot utánoz­hatnánk, ráadásul pedig kissé nyugatabbra sem kellene szé­gyenkeznünk miatta. Hiszen ami a nagy Dumánál hasznos, a kisebbeknél még inkább az lehetne! A sok kicsi sokra menne. Többet lehetne utánuk szedni, mint ott, ahol csak egyetlenért kasszíroznak. Egyszóval, a keleti hatalmas ország törvényhozó testületét pénzzel is szorongathatják, ha az ottani alkotmánybíróság ki­fogást talál benne. Miért kel­lene hát a jóval kisebbnél - a miénknél - elnézőbbnek lenni? Szívére vehetné-e bárki is, ha olykor Parlamentünket sem hagynák nyugton, ha rászolgál a macerára? Ugyan, miért kell nálunk megértőbbnek lenni, mint odaát, ahol egyébként annyi másba könnyedén bele­törődnek? Minket talán nem zavar az a duma, ami már többnyire a napirend előtti fel­szólalásokkal megkezdődik, s órákon, napokon, heteken, hó­napokon, esztendőkön át tart? S mennyi még kis hazánk­ban a szó, aminek első hallatán kimondjuk, hogy szükségtelen egyebet is hozzátenni. Üres locsogások, tartalmatlan állí­tások, ígérgetések hosszú so­rával untatnak, idegesítenek, bosszantanak bennünket szinte már úton-útfélen. Munkahe­lyen, közéleti fórumon, politi­kai gyűlésen, nyilatkozatok­ban. Dumálnak, csak dumálnak, mert így a könnyebb, ez sike­rül a leghamarabb, s minden­képpen egyszerűbb is, mint cselekedni, dolgozni, számon- kérhetöt teremteni. Olcsóbb le­szólni a másikat, s beszéddel felülemelkedni rajta, mint té­nyekkel összemérni egymást, megmutatni, hogy ez vagy az a szónál még jóval többet is tud. Nem is bírságolni, hanem büntetni kellene inkább a link dumát a Duna körül, s igen keményen, hogy hatása le­gyen. S ha filléreskedés mellett is jelentősen hozna, akkor sem szabadna tágítani a forintok mellől. Mivel így telne igazán a kassza, amit már jó ideje egészen másképp próbálnak töltögetni szerényebb sikerrel, vagy egyenesen sikertelenül. Persze, valójában ez is csak akkor lenne örömünkre, ha lát­nánk, meggyőződhetnénk ar­ról, hogy minket, mindannyi­unkat szolgál így vagy úgy. Előbb-utóbb. UTÁNA PEDIG kit érde­kel, hogy hol, mit dumál­nak...?! Gyóni Gyula A vandál - nem vagány... Nem tudom, hogy vak ember, vagy csak egy rövidlátó ment- e az egri lakberendezési áruház melletti buszváró drága üvegfalának, netán valamiféle szűk látókörű közönséges vandál esett neki, puszta megszokásból. Kalapáccsal, eset­leg a keze ügyébe eső féltéglával, jobb híján pedig hasonló nagyságú kődarabbal. Ám gyanítom, hogy sokkal inkább az utóbbiról lehet szó. A vak, a gyöngén látó óvatosabban köz­lekedik és kifinomultabb lelkű. Az említett pusztításhoz meg lelketlenség kell. Bunkó. Ütéshez, zúzáshoz való, pusz­tításra született. Az a fickó, az a banda - csakis ilyen lehetett! Eszetlen, mivel teljességgel képtelen volt felfogni, mit csinál. A prak­tikus - igazán elegánsnak, a városképbe is illőnek tartható - fülke, megjelenésével akár már pavilonnak nevezhető kis építmény ugyanis a rombolás után elöl-hátul nyitottá vált, huzatos lett. Legalább annyira kellemetlen, mint kellemes. Jóval alkalmatlanabb a célra. S ezt valamikor, már az első használatnál óhatatlanul észreveszi az erejével nem bíró - magát különben vagánynak tartó, de valójában az ilyennek közelében sem járó - ostoba fenegyerek is, ha visszatér, vissza mer menni ocsmány cselekedetének színhelyére. Sajnálom, hogy nem akadt szemtanú, megint hiányzott, aki közbelép, lefogja az értéktiprásra, a megbotránkozta- tásra lendült kezet, s rendre utasítsa, észhez térítse gazdáját, gazdáit. A járókelő, a rendőr is valahogy elkerülte. Nem hozta erre az útja, vagy tartott attól, hogy ő sem ússza meg. Lassan hozzá kell ehhez is szoknunk! Mivel, ami az egri áruháznál történt, máshol is előfordult a megyében, legfel­jebb egyéb változatban. Igen sokszor. S sajnos, úgy néz ki, hogy csak a folytatásukra számíthatunk! Beletörődhetünk? Mindennapi életünkhöz tartozhat? Aligha! No de mikor mondjuk már ki kórusban, hogy: nem..?! Gy. Gy. Frencsájz A fiatalember rajtaütésszerűen csengetett telefonon. Vasár­nap este, ilyen órán többnyire csak közeli rokonok, kebelba­rátok, vagy időérzék nélküli, elkésett budapesti szerkesztők zavarják az embert. A fiatalember el akart kapni minden­képp. Állítólag egyszer találkoztunk egy riport kapcsán. Ő akkoriban főiskolás volt, de ma már...! „Erről majd szemé­lyesen” - sejtelmeskedett tovább. „Mégis, miről van szó?” - próbáltam kipuhatolni rámenőssége okát, de nem állt kötél­nek. Gondoltam, valami szaftos témával áll elő, úgyhogy megbeszéltünk egy időpontot. Meg is jelent percre pontosan, öltönyösen, nyakkendősen, jó benyomást keltve. Ezt követően fojtott, de határozott hangon elkezdte ecsetelni, micsoda fantasztikus pénzügyi lehetőségek előtt állok. Nyomatékül papirost kért. Még mindig nem közölte, miről is van szó, de megnyugtatott, a szakmámba vág: emberekkel kell foglalkozni. (Ekkor kez­dett el viszketni a hátam.) A továbbiakban ígéretes szavakat rótt a papírra, bal kézzel, úgymint: szellemi tőke, fokozatos karrierépítés, stb. (A jobb szemhéjam észrevehetetlenül rán­gatózni kezdett, és védekezőén összekulcsoltam a karomat.) Ekkor jött elő az aduval! Közölte, havonta akár hatvanötezer forintot is kereshetek, csupán az agyamat kell mozgósíta­nom, ami ugye, nálam nem probléma. Ezután furkészőn a szemembe révedt. Álltam a tekintetét. Nem tudtam, megsér- tődjek-e (csak ennyire taksál?), vagy meghatódjak (kinézi belőlem!). Miután húsz perc telt el, félbeszakítottam: „Nézze, kedves fiatalember, nem akarok sem üzletelni, sem direktmarketingelni. Olyan hülye vagyok, hogy szeretem a munkámat, és akkor is ezt csinálnám, ha nekem kéne érte fi­zetnem!” Kissé meglepődött, s még kétszer újra kezdte. „Ez nem frencsájz, hanem olyasmi, és termelő cégek is vannak a rendszerben.” Végső érvként bevallottam: valaha felhívtam néhány telefonszámot, aki hirdetett, de nem azért, mert be­kapcsolódnék, hanem mert érdekel a jelenség maga. E pon­ton úgy érezte, hogy vereség nélkül léphet ki az egészből. Felállt, névjegykártyát cseréltünk, és megígérte: hoz egy könyvet a szisztémáról, hogy írhassak a témáról. Két hete várom. Jámbor Ildikó HÍR(TELEN)K£K... Az MSZP ügyvezető elnöke. Csintalan Sándor - mint nyi­latkozta - a párt márciusi kongresszusán elnökségi helyet kér Nagy Sándornak. Ebből nagy csintalanság lesz...! * A karibi térségben két amerikai Cessnát lőtt le a kubai légi­erő. Fidel(d): rácsesztek... * Még tavaly év végén postázták a „társadalombiztosítási azonosító jelet” tartalmazó kártyát az érintetteknek, köztük állítólag - mint most kiderült - 12 ezer halottnak. Morbidus Hungaricus... * Nagyközönség előtt csókolózott Jessica Rizzo olasz por­nósztárral Falconara község azóta menesztett papja, aki - hívei legnagyobb megbotránkozására - mindezt éppen a nagyböjt idején tette. S erről - a hangok Rómába mentek... (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents