Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-10 / 35. szám
6. oldal 1996, február 10., szombat | Szigorúbb törvény - Szekusok is becsorogtak az évtized elején - Aki bűntényt követ el, kitoloncoltatik Nincs védóburok a bevándorlóknak Vannak, akik európai léptékűnek, vannak, akik fölöttébb aggályosnak tartják határaink megnyitását a hazánkba beáramló idegenek előtt. Utóbbiak egyik fő érve Marinko Magda, akit gyilkosságokért már elítéltek. Játszi könnyedséggel települhetett be országunkba, hogy azután rettegésben tartson magyar állampolgárokat. Vajon melyek a szabályai annak, hogy külhoniak nálunk kezdhessenek - úgymond - új életet? Ellenőrzik-e, s ha igen, miként beilleszkedésüket? Erről kérdeztük Tóth László r. alezredest, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának a vezetőjét. A legtöbben Romániából, a FÁK-államokból jöttek-Mennyien tartózkodnak ma megyénkben bevándorlási engedéllyel a birtokukban?- Folyamatosan változó a számuk - kaptuk a feleletet Tóth Lászlótól -, jelenleg 2100 és 2200 között van. Legalább a 40-50 százalékuk román állampolgár, főleg magyar nemzetiségű. Sokan jöttek a FÁK- államokból, elsősorban oroszok és ukránok. Megemlíthetem még a németeket, akiknek többsége a ’70-es években az NDK- ban dolgozott honfitársaink házastársaként él nálunk.- Kuriózumnak tekinthető országok képviselői vannak-e?-Egy kínai állampolgárnak van engedélye, emellett van amerikai, svéd, áfgán is. Közöttük olyanok, akik az egri főiskolán folytatták tanulmányaikat, s most megbecsült pedagógusok. Húsz éve tartózkodik Egerben egy traumatológus orvos, aki bolíviai származású.- A korábbi években kedvelt betelepülési forma volt az, hogy magyarokkal névházasságot kötöttek a bevándorolni szándékozók. Jellemző ez?- Klasszikus bevándorlási indok a családegyesítés. Azt, hogy ez kizárólag a bevándorlás elősegítése érdekében történik, igen nehéz bizonyítani. Az 1994. május 1-jén hatályba lépett új idegenrendészeti törvény előtti időszakra volt ez inkább jellemző. Alapkövetelmények: megélhetés és lakhely-A már említett új törvényi előírásokban melyek a legfontosabb kívánalmak ahhoz, hogy valaki bevándorlási engedélyhez juthasson.-A legfontosabb, hogy biztosított legyen a magyarországi megélhetése és lakóhelye! Az , kaphat engedélyt, akiveí szemben a törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn.-Milyen kizáró okról van szó?- Ezek közé tartozik, ha valaki beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll, mert jogellenes cselekményt követett el. Nem kaphat az sem engedélyt, akit a hatóságok kiutasítottak az országból. A gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy ilyen személyek engedélyért folyamodnának.- Mi a módja az engedélyeztetési eljárásnak?- Két helyre kell a kérelmet benyújtani: a saját ország magyar külképviseletéhez, illetve a területileg illetékes rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztályához.- Megyénkben hány ilyen kérelem futott be?- Érdekesen alakul ez a szám. 1993-ban majdnem 400 kérelemmel foglalkoztunk. Egy évvel később valamivel meghaladta a 200-at, s ebből 36-ot utasítottunk el. Tavaly 107-en fordultak hozzánk ilyen igénynyel, ebből 4 nem kapta meg. Túlzsúfolt lakásba nincs betelepedés-Mi indokolta az elutasításokat?- Leginkább az, hogy nem lett volna megélhetésük vagy lakhelyük a kérelmezőknek. Volt, aki olyan lakást jelölt meg, ami kétszobásnak tekinthető, ám ott már négyen laknak, s ő harmadmagával költözött volna hozzájuk. Ez nem felel meg az előírt feltételeknek.- Az is megfigyelhető az adatokból, hogy évről évre kevesebben kérelmezik a bevándorlási engedélyt...-Igazából 1989 decembere, a romániai fordulat után érkeztek tömegével a zöldhatáron át úgynevezett „menekültek”, akik munkavállalókként jelentkeztek. Utólag kellett legalizálni az ittlétüket, hiszen többségük nem rendelkezett papírral. Az is megtörtént, hogy sze- kusokat küldtek át hozzánk a határon. Nekik az volt a feladatuk, hogy a magyarországi feltételek, s az ideérkezettek után puhatolózzanak. Egyébként a bevándorlók számának csökkenése annak is köszönhető, hogy az 1994-es új törvény szigorúbb feltételekhez köti a betelepülést, mint a korábbi. Elengedhetetlen kellék a befogadói nyilatkozat-Bizonyára az sem mellékes, milyen a bevándorolni szándékozók fogadtatása...- Ennek is megvannak a jogszabályi előírásai. Az okmányok hitelessége mellett nélkülözhetetlen kellék a közjegyző előtt tett befogadói nyilatkozat. A bevándorlás elintézésére megszabott határidő 120 nap. A jogorvoslatra még 60 nap áll nyitva.- Ha a kérelmező megkapta a bevándorlási engedélyt, az mennyi időre szól?- Lényegében véve véglegesnek tekinthető. Azt azonban meg kell jegyeznem - hiszen volt már rá példa -, hogy az engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül igénybe is kell venni. Méltányosságból még fél év adható. Ha nem él az engedéllyel az illető, akkor újra kezdődik az eljárás.- Volt-e már példa arra, hogy vissza kellett vonni a már kiadott engedélyt?- Hogyne. Egy román annak idején Andornaktályára települt át. Pincérként dolgozott egy darabig, ám utána alkoholista életmódja miatt egyre több zűrös ügybe keveredett. Eljárás indult ellene garázdaság és magánlaksértés miatt is. A felesége végül visszavonta a befogadó nyilatkozatot. Őt magát pedig kiutasítottuk az országból. Egy algériai férfit ugyancsak ki kellett utasítanunk, ő magyar nőt vett el feleségül. Kint gyermekük született, ám az asszony haza akart jönni. A szülei befogadták az arab férjet is. Pélyen laktak. Később visz- szavonták a nyilatkozatukat, mert az algériai férfi életvitele már nem tetszett nekik. A kitoloncolástól a délszláv háborúig- Többször is szó esett a kiutasításról. Ez folyamatos ellenőrzést feltételez...- A kiutasítás azokkal szembeni szankció, akik bűncselekményeket követnek el külföldiként hazánkban. Arra nincs módunk, hogy minden egyes bevándorlót figyelemmel kísérjünk, de aki megszegi a jogszabályainkat. az természetesen az igazgatásrendészeti osztályon is, úgymond, „képbe kerül”.-Hogyan hajtják végre a kiutasítást?- Ha például valamely külföldi úgy tartózkodik országunkban, hogy több hónapja lejárt az erre szóló engedélye, akkor ezt feltüntetjük az útiokmányában, s felszólítjuk, hogy távozzon. Ha nem teszi meg, akkor már jogsértést valósít meg. A bűntényt elkövetőknél viszont nyilvánvalóan még kevésbé várható el az önkéntes jogkövető magatartás, ezért az ő esetükben kitoloncolásra kerül sor. Járőrkocsival a határőrségre kísérjük az ilyen személyt, s ott gondoskodnak arról, hogy valóban elhagyja hazánkat. Legutóbb ukránokkal szemben kellett így intézkednünk. Ha nem szomszédos állam polgáráról van szó, akkor a saját hazájába kap a budapesti kollégáinktól kíséretet.- Volt-e hatása a délszláv háborúnak az idegenrendészeti rendelkezésekre?- A mi megyénkben ez nem jellemző. Egy szerb katonatiszt járt nálunk. O a zöldhatáron jött át, s itt kért menekült-státust. A fővárosba küldtük, hiszen az ott lévő Menekültügyi Hivatal foglalkozik az ő esetükkel. Volt néhány jugoszláv is, akik előbb Csongrád, majd Heves megyében kértek tartózkodási engedélyt jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából.- Megkapták?- Sajnos, igen. Utólag kiderült, hogy a gazdasági társulások zöme, amire hivatkoztak, egyáltalán nem is létezik.-A hírek szerint hasonló módon települt hazánkba Marinko Magda. Mi a garancia az ilyen személyek kiszűrésére?- Egyfajta garancia maga az új, már említett 1994-es idegenrendészeti törvény. Mellesleg Marinko Magda még ennek hatályba lépése előtt jött át az országba. Természetesen a Nemzetbiztonsági Hivatal véleményét is rendre kikérjük a bevándorlókkal kapcsolatban. Szalay Zoltán Válogatott legénnyel is megesik KKJzubjektív KÉT HONFITÁRSUNK ismét hírét vitte kis hazánknak - talán a világban is. Vitézek mind a ketten, legalábbis katonanemzetünk régi szóhasználatával. Mai emlegetéssel pedig békefenntartók a délszláv térségben. Küldötteink, képviselőink is, ha úgy tetszik. Az egyik és a másik is nemzetközi szervezetben történő szolgálatra kapott megbízást, parancsot. Égyenruhában utazott külföldre, hogy megmutassa, mi maradt a magyar virtusból. Láthatta, akinek módja volt rá, a híradásokból pedig hallhatta több is, hogy: maradt! Volt mire felfigyelni odakinn! Nos, legényeink - biztosan tettek egyebet, nemesebbet is a határainkon túl! - otthagyták őrhelyüket, s elballagtak az ivóba, valamivel kellemesebben tölteni az idejüket. Nem különösebb, amit csináltak, valahogy mégis erről váltak igazán ismertté. Mivel más, ha civil ember kocsmázik, s megint más, ha szolgálattevő egyenruhás emeli a poharat. Pláne háborús övezetben, ahol nemcsak a józanságra, hanem az alapvető fegyelemre is különösen szükség van! A józanság azonban meglehetősen kétséges az esetben, ha iszik az ember, s éppenséggel nem üdítő az, amit elé tesznek. Márpedig a katonáink aligha szörpre, 5 más hasonlóra szomjaztak, ha már egyszer ilyen kirándulásra adták a fejüket! Egyszóval - bár a híradás még csak vizsgálatot jelzett - sokkal inkább a szeszre kívánkozhattak, az őrhelyüket is elhagyva. S ha a részegségig talán nem is jutottak, az ivót kétségkívül elérték. Ahol pedig egyébként lenniük kellett volna, kereshették őket..! Egyszóval: bizony felrúgták a regulát, s ezt nem lehet észrevétlenül hagyni. Elkerülhetetlen a felelősségre vonás, bármennyire fáj azoknak is, akik végrehajtják. Meglehet, sőt talán biztos, hogy előfordult már hasonló • •• történet másokkal, máshol, máskor is - idehaza azonban elég szokatlan értesülni róla. Hiszen válogatott, igazán alaposan megrostált önkéntesekről van szó, sokkal szigorúbban méricskélt emberekről, mint akikre nálunk könnyű szívvel ráolvassuk gyarlóságukat, alkalmatlanságukat. Olyan vizsgánál, amin a két felnőtt, érett férfi átesett, el sem képzelnénk, hogy téves lehet a megítélés! HA MEGIS MEGESHET, ugyan, mit várhatunk azoktól, akiket nem köt egyenruha, s jóval kisebb körültekintéssel állítanak valamely fontos posztra, hogy teljes megelégedésre tegyék a dolgukat itt vagy ott...? Gyóni Gyula Vigyázzunk a palackra! Tévedés ne essék, nem valami jóféle bortároló butéliára gondolok, hanem arra, amivel előszörre az Ezeregyéjszaka meséinek Aladdinja sem boldogult. Felelőtlenül kiengedte a rossz szellemet, amely rögvest meg akarta ölni őt. Igaz, ravaszul vissza is rendelte, hogy megregulázza. De hát ez valamivel bonyolultabb művelet, ezért aligha ajánlanám mindennapi gyakorlatnak. Ez ötlött emlékezetembe, amikor értesültem a Magyar Tudományos Akadémia lelkes, de kissé elvakult szakembereinek akciójáról. Ok méltatlankodtak amiatt, hogy holmi ezoterikus, szellemtani ismeretek méte- lyezik a gyenge idegzetű emberek tudatát. Úgy vélik: küzdeni kell az ilyesfajta nézetek ellen, mert hát minden gondra-bajra csak egyfajta gyógyír létezik, s ezt a csodatévő medicinát kizárólag a tudomány nyújthatja. Távol áll tőlem az ítélkezés. Épp ezért mindössze arra figyelmeztetek, hogy bizony létezik újféle jelképes palack is, amelyből vészes tenne előhívni az elmúlt idők szellemét. Tudják, azt az atmoszférát, gyakorlatot, eszmerendszert, amelyik a Rákosi- és a Kádár-rezsimet át meg átszőtte, amely a diktatúra penetráns szülötte volt. Mára az ígéretes átalakulásból, a rendszerváltozásból egyetlen kincsünk maradt: a még funkcionáló demokrácia. Érte emelünk szót, miatta nyilvánítunk véleményt, mert szerencsére szólásszabadság is van. Mindnyájunknak arra kellene törekedni, hogy a tolerancia, a megértés reguláihoz alkalmazkodva, a másság tiszteletére építve, azért szorgoskodjunk, hogy azok a friss hajtások szárba szökkenjenek, s mind többünknek nyújtsanak biztos menedéket. Ezért kell alapos átgondolás után száműzni a kizárólagosságra törekvéssel összefüggő gondolatokat. A nem éppen született urak - a pedigrés fajta nem átalakulással formálódik, mint azt sokan hiszik - egyetlen dolga az, hogy méltányolják az ellentétes szemléletet, a különböző látásmódokat. Hagyják, hadd higgyen mindenki abban, amit akar. Akkor is, ha téves útra lépett, hiszen a bánatpénzt úgyis ő maga fizeti meg, de legalább okosodik. Nem szándékozom vitatkozni senkivel, csak arra intek, hogy ne a voltba meneküljünk, ne onnan keressünk áligazolást nyers akcióinkhoz, hanem célszerűbb a jövőt pásztázni, a felnö- vekvő nemzedékek érdekében munkálkodni. Garantálva számukra véleményük sérthetetlenségét, tiszteletét. Mellőzve mindenféle inkvizílori „lendületet”. (pécsi) Mitől túlterhelt a bíróság? Tette fel a kérdést N. úr, aki három éve külön él feleségétől, amióta a nő (N.-né) Z. úrral élettársi kapcsolatba lépett. Elindult a válóper, s igaz, lassacskán - mert a bíróság leterhelt - zajlott is: tárgyalás után tárgyalás. N.-né, Z. úr közreműködésének köszönhetően, teherbe esett. Közölte is exférjével: gyermeke születik, s a jövevény - mivel a válást még nem mondták ki - N. úr csemetéjeként lát napvilágot. Hogy ez ne így legyen, a hölgy kérelemmel fordult a bírósághoz, az apaság „átruházásáért”. Elutasították. N. úr hasonló kérelmét is elutasították. Z. úr kijelentette, elismerte, bejelentette: elutasították. Perre került a dolog. Ugyanis a csöppség nem kérte: az ő papáját a bíróság is erősítse meg ebbéli tisztében. Aztán megszületett Veronika. Szépen gyarapodott, éjszakánként felkölt ötté szüleit. Megkapta a védőoltásokat, ha fájt a pocija, akkor hanyatt fektették és tornáztatták. A mama (N.-né) és a papa (Z. úr) felváltva. Köziben N. úr mint törvény szerinti atya lakhelyén szerepelt a csöppség, mivel - a bíróság túlterhelt -, a vagyonmegosztást még nem mondták ki, s a mama állandó lakcíme is N. úr lakása. Aztán végre a gyerek után az ítélet is megszületett: nem N. úré a gyerek! A boldog expapa első útja szerkesztőségünkbe vezetett, ahol mindezt elmesélte. Az ajtóban kacagva búcsúzott: most már csak egy per van hátra, amikor azt is elismerik - amit egy éve mindenki mond -, hogy a pici Z. úrtól fogant. Remélhetőleg nem kell megvárni, amíg Veronika is tanúskodhat. Suha Péter HÍR(TELEN)KÉK.. Az államháztartási reformról - olvasom laptársunkban - mindenkinek egy nagy fekete bajusz, s egy fűnyíró jut az eszébe. Meg a béka feneke... * Pekingben egyre értetlenebbül és ingerültebben követik, s korrupciógyanúsnak minősítik a recski bányaprivatizációra tett kínai ajánlattal kapcsolatos elutasító magyar lépéseket. Sárgaréz Kincs-nincs...! * Politikai jellegű adások műsorvezetője lesz - hírlik - Fride- rikusz Sándor a Nap-tévében. Nap a foltját... * A svájci cseresznyemagköpők elhatározták - jelentette az AFP hírügynökség -, hogy megalakítják országos szövetségüket. Egy tálból mégis más... (szilvás)
