Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
„A csodáért bizony dolgozni kell...” Szeretnénk ezt az elkeseredett hangulatot örömmé változtatni Kereszténydemokrata összegzés dr. Varga Lászlótól Elsősorban azért költözött haza Magyarországra, hogy Amerikában szerzett tapasztalataival - amelyek majd 40 évi ügyvédi munkájának gyümölcsei - segítse az itthoni kibontakozást. A kereszténydemokraták mellett tette le a voksot, s az első négy évét alelnökként, aktív politikusként töltötte el. Az elnökváltás után kisebb szoba jutott Varga Lászlónak. Az elsárgult tapétán kirajzolódnak a régi képek nyomai, asztalán pedig legújabb könyvei és drámái tornyosulnak. E késő esti órán, amikor írói és politikai munkásságáról, a változás utáni közérzetéről faggatom, még mindig rendkívül friss és készséges.- Amikor szemem elé tűnik a televízió parlamenti közvetítése, szinte mindig ott látom a napi üléseken. Hogyan győzi - így 70 fölött -, hogy még az írásra is marad energiája?- Engem az írás megnyugtat. Ha van egy kis szabadidőm, azonnal tollat ragadok. Ilyenkor friss energiákat kapok.- Giczy György győzelmével megszűnt az ön alelnöki tiszte...- Az elmúlt öt év után kicsit pihenni szeretnék, tehát nem vállaltam vezetői szerepet. Viszont továbbra is elnökségi tagja vagyok a Nemzetközi Szuperplenáris Uniónak. Chilében a magyar tagozat elnökének választottak, idehaza pedig az Alkotmány-előkészítő Bizottságban is dolgozom.- Hogyan értékeli a Giczy György vezette párt döntéseit, miszerint a Polgári Szövetséget nem tartják időszerűnek a kereszténydemokraták?- Úgy gondolom, a Polgári Szövetség megvalósulása idő előtti szülés lett volna, hiszen a mostani helyzet éretlen az efféle közösségre. Nem olvadhatunk össze egyetlen párttal sem, mert ez önálló arcunk elvesztését jelentené.- Mintha csak Giczy György szavait hallanám! A nagy vesztes ilyen gyorsan magáénak vallja a győztesek mondatait?- Én nem érzem magam vesztesnek... És úgy gondolom, egy párt akkor egységes és képes a megerősödésre, ha az új vezetés elveit mielőbb elfogadja mindenki.- A sajtót olvasva, számomra úgy tűnik, önök a kisgazdák felé nyitottak erősebben.- Semmivel sem erősebb ez a közeledés hozzájuk, mint a többi ellenzéki párthoz. A kérdés ebben az esetben csak az, hogy mit akar a sajtó észrevételezni. Az én elvem: mindenkivel beszélni, kevesebbet tárgyalni, és a megállapodást csekély számban, jól átgondolva megkötni.- Ón, ha teheti, ide-oda utazgat az országban. Mit tapasztalt az elmúlt években?- Óriási kiábrándultságot érzek az emberekben, és sokszor apátiát a politika iránt. Szeretnénk e hangulatot örömmé változtatni, szeretnénk valamivel előrukkolni, hogy ez sikerüljön, de eddig nem tudtunk kitalálni hatásos lépést. Most például nézem és próbálom megfejteni, mi történt Amerikában, ahol a 32 évig elnyomott republikánusok egyszerre az élre törtek?- A magyar lakosság elégedetlensége nemcsak a szociál- liberális kormány gazdaság- és kultúrpolitikájával szemben erősödik, de az ellenzék ténykedését sem fogadja kitörő örömmel.- Ez így van. A csodáért bizony dolgozni kell. Bár a kormány - úgy tűnik - elégedett önmagával, s ez így még veszélyes is. Ők kicsit másról beszélnek most, mint amit az emberek a bőrükön éreznek. Valutakeretről és tőkebeáramlásról szólnak, s nem esik szó arról, hogy milyen az emberek hangulata, hogy a múlt évben 40 ezer ember adta vissza vállalkozását. Pedig köztudomású, hogy a fejlettebb demokráciákban sem a bankok teremtik a munkahelyeket, hanem a kis- és közép- vállalkozások. Ez az USA-ban például 70 százalékot jelent.- Kicsit szorosan élünk mostanában...- Nemcsak a gazdasági különbség nő az egyes csoportok között, de az elégedetlenség is. S egy ilyen adott helyzetben felerősödni látszik a kormánypropaganda, amelyhez sajnos a köztársasági elnök is társult.- És milyen alternatívát javasolnak a kereszténydemokraták?- Gazdasági csodára van szükség, melyet szerintem - ugyanúgy, mint Chilében - a bankok helyett a látnoki képességgel megáldott szakemberek fognak megvalósítani. Mi szeretnénk Amerikától importálni azt a jó példát, amikor igen gyakran nem külföldi tökével mentenek meg egy-egy bajba került vállalatot, hanem az ott dolgozó szakembergárdával. Gazdasági szakértőket kell sürgősen minden pártból és társadalmi szervezetből egy asztal mellé ültetni, hogy ők kíséreljenek meg kiutat keresni a csődhelyzetből, és ne egyéni módon döntsön Bokros, avagy a kormány.- Úgy tűnt pedig december végén, hogy eljött az örömünnep ideje.- Erre áttételesen egy orvosi példával válaszolnék: - Doktor úr, hogy van a beteg? - kérdezik az aggódó hozzátartozók az orvost a kórház folyosóján. - Remekül - válaszol mosolyogva a fehér köpenyes. S amikor a rokonság a kórterembe lép, megdöbbenve látja, hogy a beteg alig-alig lélegzik már! Sziki Károly Politikai döntés vagy gazdasági megfontolás? Mit veszítünk az Országos Játékalappal? Márciustól majdnem harminc játékalap működésének végére tesz pecsétet egy kormányrendelet, mely az állami kintlévőségeket szabályozza. Akik e rendeletet megalkották, gazdasági megfontolásokra hivatkoznak. Ez hihető is lenne, ha a vesztesek, a kedvezményben részesültek száma nem lenne olyan irdatlanul nagy. A szerencsejátékok után beszedett, majd elkülönített összeg lett tehát a pénzügyi állami vezetés célpontja? Amikor meglátogattam az Országos Játékalap Kezelő Szervezetének vezetőit, kissé lehangoltan mondták el:-Száznál több olyan alapítvánnyal, egyesülettel voltunk munkakapcsolatban, amelyek közvetlen szolgáltatásaikkal segítik a családban élő fogyatékosok ellátását, önállóbb életvitelre és munkavégzésre nevelését. Részt vállaltunk ezáltal az idegrendszeri és mozgásszervi megbetegedésben szenvedők kommunikációs és munkaterápiájában, lehetőséget nyújtottunk szervezett üdülésükre, sportolásukra... Nem tudjuk, hogy lesz ezután, s mennyire érzik majd hiányunkat?! Lehet politikai és gazdasági célpontnak bármit kiszemelni, ami még működik, egy azonban bizonyos: hiába létezik a szaktudás, ha nincsenek pénzügyi feltételek. Mi ezt ismertük fel, és próbáltunk a pályázatok gazdáinak segíteni, Hevesben például Egerben, Hatvanban, Kékestetőn, Mátraházán, Parádfürdőn, Pétervásárán, Gyöngyösön, Makiáron, Novajon, Sarudon, Abasá- ron. Ahol mindenütt veszítenek majd az Országos Játékalap megszűntével. Sz. K. Lesz-e még hús a pipiből? K*Jzubjektív SOK MINDEN történt már Budapesten, de naposcsibét még aligha osztogattak boldognak, boldogtalannak. Nos, a héten - a tévé jóvoltából - ilyent is láttunk! Bármilyen távol voltunk a különös eseménytől, a szemünk előtt cseréltek gazdát a csipogók. Vásár, tüntetés helyett választották a sajátos megoldást a termelők, mivel a kormányzat megvonta tőlük az export- támogatást a baromfira. Ilyenformán pedig - mint állítják legalább 25 millió csirke sorsa vált bizonytalanná. Hiszen sem pénz, sem táp nincs a neveléshez, a piactól nem remélhető gyógyír az érvágásra. Ilyenformán pedig vigye a pihés szárnyasokat, aki akarja! Hordták is a teherautóról szerteszét! Nem is gondoltak talán arra, hogy voltaképpen miért is állnak sorba, mi végre teszik zacskóba, dobozba a szokatlan ajándékot a dider- gető, téli hidegben. Legfeljebb annyi futott át az agyakon: jó, ha van. Sok minibaromfi, lehet, hogy még hazafelé menet megfagyott, vagy más módon elpusztult. Otthon azonban, a legkevésbé sem hiszem, hogy bármelyikük is túlélte a kellemesnek véletlenül sem nevezhető további utazást. S amelyik netán mégis, ugyan, mit kezdenek majd vele a fővárosban, kiváltképpen Budapest centrumában, ahová az új tulajdonosok zöme, esetleg egésze feltehetően tartozik...?! A minisztérium, a Parlament körül ugyanis aligha őgyelegnek a távoli külső kerületekből annyian, mint a rá- érősebb bentiek, akik számára élmény minden, bármivel találkoznak az utcán. Szóval, a csirkékből nemigen lesz pipihús a fürdőszoba szegletében, a zord erkélyen, loggián, pláne! Rántva, sütve, paprikásként nem dobogtatja meg a szívet, s nem tölti a ráéhező gyomrát. Játéknak azonban kétségkívül nem mindennapi! Valahogy megnyugtatóbbnak tűnik, mintha a termelő - tenyésztő - egyszerűen kiöntené a parányi aprójószágot, mint valaha másutt, mások például az emlékezetes kávéval megtették, amikor már nem lelték benne kedvüket. A csibével ez embertelenebb is lett volna. A megoldás mégsem sokkal tökéletesebb amannál. Ami ugyanis igaz - mondjuk - a kutyára, valószínűleg a csirkére is áll. Miként az eb ugatása, hasonlóképpen a baromfi csipogása sem hallatszik a mennyországig. AZ ERŐTLENEBB hang alighanem még a kormányzati irodák ablakainak is messzi alatta marad... Gy. Gy. Előfizetéses temetésem Ha már minden utunk drága (autó, busz, vonat stb.), miért ne lenne az az utolsó is? Noha ott és akkor már nincs szükségünk retúrjegyre, azt a végső utazást mégis drágán mérik. Tény: eddig sem volt olcsó búcsút venni a világtól, manapság viszont mindez megfizethetetlen. De sebaj, hiszen mindig akadnak jótét lelkek, akik segítenek. Nyilvánvalóan a humánum jegyében fogant az a nagyszerű ötlet is, amelyet egy, a fővárosban működő temetkezési vállalat ajánl reménybeli ügyfelei számára. Az elgondolás egyszerűen zseniális. Működése a következő... Először is elhatározom, hogy majdan meghalok. Minthogy tudom, a temetésem milyen irdatlan összegbe kerül, előrelátó leszek, s beballagok a temetkezési irodába, ahol elmondom: nekem ilyen és ilyen ceremónia kell. Ott rögvest felvilágosítanak az árról, amely szemérmetlenül sok. Igen ám, csakhogy én nem azonnal szándékozom elhunyni, hanem hónapok (jó esetben évek) múltán. Ez nagyszerű - felelik örömmel -, hiszen akkor részletekben, előre is fizethetek. S innen már minden olajozottan, flottul megy. Nekem más dolgom sincs, csak minden hónap elején beballagni a postára, és a törleszíőrészletek, biztosítások között a saját temetési költségeim aktuális részletét is feladni. És ha - meglehetősen felelőtlenül - a tervezettnél előbb jobblétre szenderiilnék, akkor sincs probléma. A cég úgy ígéri, bizonyos nívón akkor is elhantol. Hurrá! Stanga István Erkölcsi bizonyítvány... Minden pénzt megér, ha gyerekünk továbbtanulását segíthetjük. Nem is tétováztak a szülők, amikor a felvételi tájékoztatóban azt olvasták: erkölcsi bizonyítvány csatolandó a jelentkezési laphoz. Ismervén a gyors ügyintézés menetét, igyekeztek azonnal megkérni a Belügyminisztérium illetékes osztályától az okmányt. Postai űrlap, illetékbélyeg, ajánlott levél - több mint ezer forint.- Nem igazán értettem, miért kell egy alig tizennyolc éves fiúnak erkölcsi bizonyítvány - így egy apuka. - Valahogy a régi jellemrajz-rendszert juttatta eszembe. Azt ugyan nem gondolom, hogy ott tartanánk, hogy a naplopók akarnának egyetemre, főiskolára menni, de lehet, hogy fentről ez másképp látszik. Az megnyugtatott, hogy végül is rájöttek: fölösleges ez az okmány. De mi legyen azokkal, akik már megigényelték, vagy meg is kapták a papirost? Mi lesz a befizetett pénzekkel?! Tekintsük előtandíjnak?- Mi ugyan megspóroltuk ezt a kiadást, de azért nem kis költségbe kerül a felvételi - vélekedik egy boldog anyuka. - Az úgynevezett jelentkezési törzslapra rá kell ragasztanunk egy 1220 forintról szóló postautalvány feladóvevényét, melyet a Professzorok Házának „küldünk”. Az intézményi jelentkezési lap szögletébe pedig - ahány helyre küldjük - ugyancsak hasonló összegű feladóvevényt. S ez nem kevés pénz. Az motoszkál bennem: egy munkanélküli ki tudná-e fizetni? Vagy az ő gyereke ne tanuljon tovább...? Az utóbbi ügyében jómagam is csak elgondolkodni tudok. Az erkölcsi bizonyítvány ügyében azonnal érdeklődtem a Belügyminisztérium illetékes osztályánál. Semmi biztatót nem tudok azonban leírni.-A legtöbb kérelem már feldolgozásra került, sajnos, nincs módunkban kiszűrni azokat, akik felvételijükhöz kérték az okmányt. Mi a kérést teljesítjük - mondták a telefonba. Pénzt tehát senki nem lát viszont. Gazdagabbak lettünk azonban ismét egy tapasztalattal. Nem kell sietnünk. Épp elegen vannak olyanok, akik elhamarkodott döntéseket hoznak. S hogy másokat rövidítenek meg? Meg aztán „jobb későn, mint soha” alapon jóvátették a hibát. Mi kifogásunk lehet? (rada) HÍR(TELEN)KÉK... A politikusokat csak addig foglalkoztatja a katonák helyzete - tűnik ki a magyar utászok boszniai elhelyezését illetően -, amíg a nyilvánosság előtt nagyot lehet mondani. Nicsak, ki beszél...! * A romániai Slobozia városban a közeljövőben megkezdik a párizsi Eiffel-torony 50 méter magas hasonmásának építését. A rossz nyelvek szerint: Eiffelescu néven... * Az 1980-as 80 ezerhez képest ’94-ben mindössze 54 ezer frigyet kötöttek - nyilatkozta Vavró István, az MTA demográfiai bizottságának az elnöke -, mindez egyértelműen a házasodási kedv lanyhulását jelzi. Kevesebb anyós, kevesebb válás... * Egy 52 éves úr, Sandro Dalla Valle ez ideig 1332 órát és 5508 kilométert gyalogolt eredménytelenül - olvasom laptársunkban -, hogy Észak-Itália legismertebb zarándokhelyein megtalálja azt a szüzet, akit oltárhoz vezethetne. Mert mint tartja: in virgo veritas... (szilvás)
