Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-03 / 29. szám

„A csodáért bizony dolgozni kell...” Szeretnénk ezt az elkeseredett hangulatot örömmé változtatni Kereszténydemokrata összegzés dr. Varga Lászlótól Elsősorban azért költözött haza Magyarországra, hogy Ame­rikában szerzett tapasztalataival - amelyek majd 40 évi ügy­védi munkájának gyümölcsei - segítse az itthoni kibontako­zást. A kereszténydemokraták mellett tette le a voksot, s az első négy évét alelnökként, aktív politikusként töltötte el. Az elnök­váltás után kisebb szoba jutott Varga Lászlónak. Az elsárgult tapétán kirajzo­lódnak a régi képek nyomai, asztalán pedig legújabb köny­vei és drámái tornyosulnak. E késő esti órán, amikor írói és politikai munkásságáról, a vál­tozás utáni közérzetéről fagga­tom, még mindig rendkívül friss és készséges.- Amikor szemem elé tűnik a televízió parlamenti közvetí­tése, szinte mindig ott látom a napi üléseken. Hogyan győzi - így 70 fölött -, hogy még az írásra is marad energiája?- Engem az írás megnyugtat. Ha van egy kis szabadidőm, azonnal tollat ragadok. Ilyenkor friss energiákat kapok.- Giczy György győzelmével megszűnt az ön alelnöki tisz­te...- Az elmúlt öt év után kicsit pihenni szeretnék, tehát nem vállaltam vezetői szerepet. Vi­szont továbbra is elnökségi tagja vagyok a Nemzetközi Szu­perplenáris Uniónak. Chilében a magyar tagozat elnökének vá­lasztottak, idehaza pedig az Al­kotmány-előkészítő Bizottság­ban is dolgozom.- Hogyan értékeli a Giczy György vezette párt döntéseit, miszerint a Polgári Szövetséget nem tartják időszerűnek a ke­reszténydemokraták?- Úgy gondolom, a Polgári Szövetség megvalósulása idő előtti szülés lett volna, hiszen a mostani helyzet éretlen az ef­féle közösségre. Nem olvadha­tunk össze egyetlen párttal sem, mert ez önálló arcunk elveszté­sét jelentené.- Mintha csak Giczy György szavait hallanám! A nagy vesz­tes ilyen gyorsan magáénak vallja a győztesek mondatait?- Én nem érzem magam vesztesnek... És úgy gondolom, egy párt akkor egységes és ké­pes a megerősödésre, ha az új vezetés elveit mielőbb elfo­gadja mindenki.- A sajtót olvasva, számomra úgy tűnik, önök a kisgazdák felé nyitottak erősebben.- Semmivel sem erősebb ez a közeledés hozzájuk, mint a többi ellenzéki párthoz. A kér­dés ebben az esetben csak az, hogy mit akar a sajtó észrevéte­lezni. Az én elvem: mindenki­vel beszélni, kevesebbet tár­gyalni, és a megállapodást cse­kély számban, jól átgondolva megkötni.- Ón, ha teheti, ide-oda utazgat az országban. Mit ta­pasztalt az elmúlt években?- Óriási kiábrándultságot ér­zek az emberekben, és sokszor apátiát a politika iránt. Szeret­nénk e hangulatot örömmé vál­toztatni, szeretnénk valamivel előrukkolni, hogy ez sikerüljön, de eddig nem tudtunk kitalálni hatásos lépést. Most például nézem és próbálom megfejteni, mi történt Amerikában, ahol a 32 évig elnyomott republikánu­sok egyszerre az élre törtek?- A magyar lakosság elége­detlensége nemcsak a szociál- liberális kormány gazdaság- és kultúrpolitikájával szemben erősödik, de az ellenzék tényke­dését sem fogadja kitörő örömmel.- Ez így van. A csodáért bi­zony dolgozni kell. Bár a kor­mány - úgy tűnik - elégedett önmagával, s ez így még veszé­lyes is. Ők kicsit másról be­szélnek most, mint amit az em­berek a bőrükön éreznek. Valu­takeretről és tőkebeáramlásról szólnak, s nem esik szó arról, hogy milyen az emberek hangu­lata, hogy a múlt évben 40 ezer ember adta vissza vállalkozá­sát. Pedig köztudomású, hogy a fejlettebb demokráciákban sem a bankok teremtik a munkahe­lyeket, hanem a kis- és közép- vállalkozások. Ez az USA-ban például 70 százalékot jelent.- Kicsit szorosan élünk mos­tanában...- Nemcsak a gazdasági kü­lönbség nő az egyes csoportok között, de az elégedetlenség is. S egy ilyen adott helyzetben felerősödni látszik a kormány­propaganda, amelyhez sajnos a köztársasági elnök is társult.- És milyen alternatívát ja­vasolnak a kereszténydemokra­ták?- Gazdasági csodára van szükség, melyet szerintem - ugyanúgy, mint Chilében - a bankok helyett a látnoki képes­séggel megáldott szakemberek fognak megvalósítani. Mi sze­retnénk Amerikától importálni azt a jó példát, amikor igen gyakran nem külföldi tökével mentenek meg egy-egy bajba került vállalatot, hanem az ott dolgozó szakembergárdával. Gazdasági szakértőket kell sür­gősen minden pártból és társa­dalmi szervezetből egy asztal mellé ültetni, hogy ők kísérel­jenek meg kiutat keresni a csődhelyzetből, és ne egyéni módon döntsön Bokros, avagy a kormány.- Úgy tűnt pedig december végén, hogy eljött az örömün­nep ideje.- Erre áttételesen egy orvosi példával válaszolnék: - Doktor úr, hogy van a beteg? - kérde­zik az aggódó hozzátartozók az orvost a kórház folyosóján. - Remekül - válaszol mosolyogva a fehér köpenyes. S amikor a rokonság a kórterembe lép, megdöbbenve látja, hogy a be­teg alig-alig lélegzik már! Sziki Károly Politikai döntés vagy gazdasági megfontolás? Mit veszítünk az Országos Játékalappal? Márciustól majdnem har­minc játékalap működésének végére tesz pecsétet egy kor­mányrendelet, mely az állami kintlévőségeket szabályozza. Akik e rendeletet megalkották, gazdasági megfontolásokra hi­vatkoznak. Ez hihető is lenne, ha a vesztesek, a kedvezmény­ben részesültek száma nem lenne olyan irdatlanul nagy. A szerencsejátékok után besze­dett, majd elkülönített összeg lett tehát a pénzügyi állami ve­zetés célpontja? Amikor meglátogattam az Országos Játékalap Kezelő Szervezetének vezetőit, kissé lehangoltan mondták el:-Száznál több olyan alapít­vánnyal, egyesülettel voltunk munkakapcsolatban, amelyek közvetlen szolgáltatásaikkal segítik a családban élő fogya­tékosok ellátását, önállóbb életvitelre és munkavégzésre nevelését. Részt vállaltunk ezál­tal az idegrendszeri és moz­gásszervi megbetegedésben szenvedők kommunikációs és munkaterápiájában, lehetőséget nyújtottunk szervezett üdülé­sükre, sportolásukra... Nem tudjuk, hogy lesz ez­után, s mennyire érzik majd hi­ányunkat?! Lehet politikai és gazdasági célpontnak bármit kiszemelni, ami még működik, egy azonban bizonyos: hiába létezik a szaktudás, ha nincse­nek pénzügyi feltételek. Mi ezt ismertük fel, és próbáltunk a pályázatok gazdáinak segíteni, Hevesben például Egerben, Hatvanban, Kékestetőn, Mát­raházán, Parádfürdőn, Péter­vásárán, Gyöngyösön, Makiá­ron, Novajon, Sarudon, Abasá- ron. Ahol mindenütt veszítenek majd az Országos Játékalap megszűntével. Sz. K. Lesz-e még hús a pipiből? K*Jzubjektív SOK MINDEN történt már Budapesten, de naposcsibét még aligha osztogattak bol­dognak, boldogtalannak. Nos, a héten - a tévé jóvoltából - ilyent is láttunk! Bármilyen távol voltunk a különös ese­ménytől, a szemünk előtt cse­réltek gazdát a csipogók. Vásár, tüntetés helyett vá­lasztották a sajátos megoldást a termelők, mivel a kormány­zat megvonta tőlük az export- támogatást a baromfira. Ilyen­formán pedig - mint állítják ­legalább 25 millió csirke sorsa vált bizonytalanná. Hiszen sem pénz, sem táp nincs a neveléshez, a piactól nem remélhető gyógyír az ér­vágásra. Ilyenformán pedig vigye a pihés szárnyasokat, aki akarja! Hordták is a teherautóról szerteszét! Nem is gondoltak talán arra, hogy voltaképpen miért is állnak sorba, mi végre teszik zacskóba, dobozba a szokatlan ajándékot a dider- gető, téli hidegben. Legfeljebb annyi futott át az agyakon: jó, ha van. Sok minibaromfi, lehet, hogy még hazafelé menet meg­fagyott, vagy más módon el­pusztult. Otthon azonban, a legkevésbé sem hiszem, hogy bármelyikük is túlélte a kelle­mesnek véletlenül sem nevez­hető további utazást. S ame­lyik netán mégis, ugyan, mit kezdenek majd vele a főváros­ban, kiváltképpen Budapest centrumában, ahová az új tu­lajdonosok zöme, esetleg egé­sze feltehetően tartozik...?! A minisztérium, a Parla­ment körül ugyanis aligha őgyelegnek a távoli külső ke­rületekből annyian, mint a rá- érősebb bentiek, akik számára élmény minden, bármivel talál­koznak az utcán. Szóval, a csirkékből nem­igen lesz pipihús a fürdőszoba szegletében, a zord erkélyen, loggián, pláne! Rántva, sütve, paprikásként nem dobogtatja meg a szívet, s nem tölti a ráé­hező gyomrát. Játéknak azonban kétségkí­vül nem mindennapi! Vala­hogy megnyugtatóbbnak tűnik, mintha a termelő - tenyésztő - egyszerűen kiöntené a parányi aprójószágot, mint valaha má­sutt, mások például az emléke­zetes kávéval megtették, ami­kor már nem lelték benne ked­vüket. A csibével ez emberte­lenebb is lett volna. A megoldás mégsem sokkal tökéletesebb amannál. Ami ugyanis igaz - mondjuk - a ku­tyára, valószínűleg a csirkére is áll. Miként az eb ugatása, hasonlóképpen a baromfi csi­pogása sem hallatszik a mennyországig. AZ ERŐTLENEBB hang alighanem még a kormányzati irodák ablakainak is messzi alatta marad... Gy. Gy. Előfizetéses temetésem Ha már minden utunk drága (autó, busz, vonat stb.), miért ne lenne az az utolsó is? Noha ott és akkor már nincs szük­ségünk retúrjegyre, azt a végső utazást mégis drágán mé­rik. Tény: eddig sem volt olcsó búcsút venni a világtól, manapság viszont mindez megfizethetetlen. De sebaj, hiszen mindig akadnak jótét lelkek, akik segí­tenek. Nyilvánvalóan a humánum jegyében fogant az a nagyszerű ötlet is, amelyet egy, a fővárosban működő te­metkezési vállalat ajánl reménybeli ügyfelei számára. Az elgondolás egyszerűen zseniális. Működése a követ­kező... Először is elhatározom, hogy majdan meghalok. Minthogy tudom, a temetésem milyen irdatlan összegbe kerül, előrelátó leszek, s beballagok a temetkezési irodába, ahol elmondom: nekem ilyen és ilyen ceremónia kell. Ott rögvest felvilágosítanak az árról, amely szemérmetlenül sok. Igen ám, csakhogy én nem azonnal szándékozom el­hunyni, hanem hónapok (jó esetben évek) múltán. Ez nagyszerű - felelik örömmel -, hiszen akkor részletekben, előre is fizethetek. S innen már minden olajozottan, flottul megy. Nekem más dolgom sincs, csak minden hónap elején beballagni a postára, és a törleszíőrészletek, biztosítások között a saját temetési költségeim aktuális részletét is feladni. És ha - meglehetősen felelőtlenül - a tervezettnél előbb jobblétre szenderiilnék, akkor sincs probléma. A cég úgy ígéri, bizo­nyos nívón akkor is elhantol. Hurrá! Stanga István Erkölcsi bizonyítvány... Minden pénzt megér, ha gyerekünk továbbtanulását segít­hetjük. Nem is tétováztak a szülők, amikor a felvételi tájé­koztatóban azt olvasták: erkölcsi bizonyítvány csatolandó a jelentkezési laphoz. Ismervén a gyors ügyintézés menetét, igyekeztek azonnal megkérni a Belügyminisztérium illeté­kes osztályától az okmányt. Postai űrlap, illetékbélyeg, aján­lott levél - több mint ezer forint.- Nem igazán értettem, miért kell egy alig tizennyolc éves fiúnak erkölcsi bizonyítvány - így egy apuka. - Vala­hogy a régi jellemrajz-rendszert juttatta eszembe. Azt ugyan nem gondolom, hogy ott tartanánk, hogy a naplopók akar­nának egyetemre, főiskolára menni, de lehet, hogy fentről ez másképp látszik. Az megnyugtatott, hogy végül is rájöttek: fölösleges ez az okmány. De mi legyen azokkal, akik már megigényelték, vagy meg is kapták a papirost? Mi lesz a be­fizetett pénzekkel?! Tekintsük előtandíjnak?- Mi ugyan megspóroltuk ezt a kiadást, de azért nem kis költségbe kerül a felvételi - vélekedik egy boldog anyuka. - Az úgynevezett jelentkezési törzslapra rá kell ragasztanunk egy 1220 forintról szóló postautalvány feladóvevényét, me­lyet a Professzorok Házának „küldünk”. Az intézményi je­lentkezési lap szögletébe pedig - ahány helyre küldjük - ugyancsak hasonló összegű feladóvevényt. S ez nem kevés pénz. Az motoszkál bennem: egy munkanélküli ki tudná-e fizetni? Vagy az ő gyereke ne tanuljon tovább...? Az utóbbi ügyében jómagam is csak elgondolkodni tu­dok. Az erkölcsi bizonyítvány ügyében azonnal érdeklőd­tem a Belügyminisztérium illetékes osztályánál. Semmi biz­tatót nem tudok azonban leírni.-A legtöbb kérelem már feldolgozásra került, sajnos, nincs módunkban kiszűrni azokat, akik felvételijükhöz kér­ték az okmányt. Mi a kérést teljesítjük - mondták a tele­fonba. Pénzt tehát senki nem lát viszont. Gazdagabbak lettünk azonban ismét egy tapasztalattal. Nem kell sietnünk. Épp elegen vannak olyanok, akik elhamarkodott döntéseket hoz­nak. S hogy másokat rövidítenek meg? Meg aztán „jobb ké­sőn, mint soha” alapon jóvátették a hibát. Mi kifogásunk le­het? (rada) HÍR(TELEN)KÉK... A politikusokat csak addig foglalkoztatja a katonák helyzete - tűnik ki a magyar utászok boszniai elhelyezését illetően -, amíg a nyilvánosság előtt nagyot lehet mondani. Nicsak, ki beszél...! * A romániai Slobozia városban a közeljövőben megkezdik a párizsi Eiffel-torony 50 méter magas hasonmásának építé­sét. A rossz nyelvek szerint: Eiffelescu néven... * Az 1980-as 80 ezerhez képest ’94-ben mindössze 54 ezer frigyet kötöttek - nyilatkozta Vavró István, az MTA demog­ráfiai bizottságának az elnöke -, mindez egyértelműen a há­zasodási kedv lanyhulását jelzi. Kevesebb anyós, kevesebb válás... * Egy 52 éves úr, Sandro Dalla Valle ez ideig 1332 órát és 5508 kilométert gyalogolt eredménytelenül - olvasom lap­társunkban -, hogy Észak-Itália legismertebb zarándokhe­lyein megtalálja azt a szüzet, akit oltárhoz vezethetne. Mert mint tartja: in virgo veritas... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents