Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-21 / 44. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. február 21., szerda Egy kép a családi gyűjteményből - Az egri Papp Anita januárban ünnepelte tizedik születésnapját. Ezt a fotót édesapja küldte be szerkesztőségünknek, amely az egykor négyéves kislányt örökítette meg. Anitának ezúton is gratulálunk. Hogyan köszönjem meg? „Még csak válasz sem érkezett tőlük Rengetegen ismerik ezt a három nevet: dr. Pethö Anna főorvosnő, dr. Misz Mihály főorvos úr, dr. Szalóki Pál főorvos úr. De vajon a karácsonyi ünnepek alatt hányán gondoltak rájuk? Én, aki az elmúlt évig minden karácsonyt szeretteim körében ünnepeltem, tavaly év végén az egri megyei kórház I. számú belgyógyászatán kellett eltöltenem az ünnepeket, amit úgy nevez a megye, hogy a Szalóki főorvos úr osztálya. Hála a fent említett három főorvosnak, akik az ünnepek alatt is ott voltak súlyos beteg férjem és a többi beteg mellett. Hogyan köszönjem meg nekik mindazt, amit értünk és a többi betegért tettek? Felvetődik bennem, hogy azok a miniszterek és az általunk választott képviselők, akik Az ember társasági lény. Sok más mellett a legszebb a kiegyensúlyozott, harmonikus családi élet. De a sors iróniája, hogy valamikor az egyik fél egyedül marad, a gyerekek kirepülnek, tehát magányos lesz. Egyes magányosok vallási tanokat követnek, egy szép templomi prédikáció kielégíti a magányt. A magányos nehezen ismerkedik, mert nagy tapasztalattal rendelkezik. Égyes személyek felé más mércét állít fel, mint maga felé. Keresi a volt párja személyét, szokásait. Ez nem mindig jön létre, a „királyfi vagy leány hófehér paripán”. A jelenleg egyedül levő, aki jól élt feleségével vagy féra Parlamentben értelmetlen dolgok felett hónapokon át - az ország szeme láttára - vitatkoznak hatalmas fizetésért, vajon nem kellene-e nekik azon is elgondolkodniuk, hogy az egészségügy hol tart ma? Az általam említett kórház osztályán volt időm végignézni az orvosok, ápolónők napi munkáján túl a gyógyszer-, étrend-, tisztaság-, beteg-ellátást. Az egészségügynek kell sztrájkot hirdenie? Az országnak jut milliárdokat költeni a vége nem látható üres parlamenti ülésekre, forintcserére, egészségügyi pótkártyára stb. Vajon az egészségügyet miért teszik így tönkre ebben az országban, ahol mindenki beteg? Vagy akik a döntést hozzák, jelenleg egészségesek? Tisztelettel: Cs.-né jével, a jelentkező személyben elhunyt hozzátartozóját keresi. Roppant nehéz összehangolni a két személy között a harmóniát, mert mind a két félnek vannak rigolyái, illetve jó és rossz szokásai. Egy fontos tényezőt meg kell jegyeznem, hogy két egyforma ember nem létezik. Minden személyt külön-külön kell elbírálni, és a kisebb hibákat el kell tűrni. Ivós, nagy pénzben kártyázó vagy lottózó, durva, kevés intelligenciával rendelkező személlyel foglalkozni nem tanácsos. Lehetőleg egyforma szokással rendelkezzenek. Sárosi László nyugdíjas, Eger Tisztelt Újságolvasó! A Heves Megyei Hírlap az elmúlt év őszén már foglalkozott az Alpin Kft. és a Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet „épületes” kapcsolatával, melyből eredően intézetünknek- a kft. szándékosan és célzatosan rosszhiszemű eljárása okán- több mint másfél százezer forintos kára keletkezett. Az igen tanulságos „újkori vállalkozási” történet úgy szólt, hogy az Alpin Kft. pár hónap leforgása alatt négy építési szakipari munkát rendelt meg iskolánktól, melyet mi építőipari szakképzésben részesülő tanulóinkkal hibátlanul teljesítettünk, azt a megrendelő kifogás nélkül átvette tőlünk. Erről átvételi jegyzőkönyv készült és szabályos számla ment ki a megrendelő felé. Normális viszonyok között a számla ellenértékének az ott megjelölt fizetési határidőben meg kellett volna érkeznie, de nem érkezett meg. Először nem kis naivitással arra gondoltunk, hogy a kft. megfeledkezett a dologról, ezért felhívtuk figyelmét írásban a restanciára, amire - és a további felszólításokra sem- még csak válasz sem érkezett. Ekkor kényszerültünk a követelésünk érvényesítése érdekében polgári peres eljárást kezdeményezni a társaság ellen, mire az egyszerűen megszüntette magát, és rögtön utána Alpin 88 néven új kft.-t hozott létre. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tette a tartozás behajtását, ugyanis az Alpin 88 Kft. nem jogutódja az Alpin Kft.-nek, holott ugyanazok a személyek a tagjai, és a tevékenységi kör is hasonló. Az Alpin Kft. állítólag tönkrement, azért kellett megszüntetni, de akkor honnan volt pénz egy újabb kft. szinte azonnali létrehozására, az egymilliós törzstőke letételére? Valószínűleg a megtévesztettek, az átvertek - közöttünk a mi tanulóink - lenyelt pénzéből. Egyszerű a képlet! Hozd ki papíron veszteségesre a társaságot, szüntesd meg, és a má-' soktól - köztük gyerekektől, a jövő vállalkozóitól - legyűrt pénzen alakíts azonnal égy másikat! És hogy az üzlet egy pillanatra se akadjon el, a nevet se változtasd meg, csak tegyél hozzá egy kiegészítőt, például a 88-at, és a jogaiddal folyamatosan továbbélhetsz, viszont nincs olyan, aki a kötelezettségeidet, a tartozásaidat be tudná vasalni rajtad. És hirdess továbbra is folyamatosan! Ez az utóbbi az, ami a nyílt 99 ••• levél megírására késztetett. Tisztelt Újságolvasó! Az a cinizmus, hogy az a „vállalkozó”, aki még a bíróság előtt is hónapokig letagadja magát, és a gyerekek munkáját sem képes kifizetni, az a Szuperinfó hasábjain színes hirdetést jelentet meg társasház- és sorházszervezésre, mégpedig egy igen figyelemreméltó konstrukcióval: előzetes lekötéssel. Nyilván nem akar olyan helyzetbe kerülni, mint amilyenbe mint megrendelő hozott másokat, közöttük intézetünket. Csak azon csodálkozom, hogy nem az Érsek utcában van az irodájuk! Vagy mégis? Ez ugyanis a hirdetésből nem derül ki, mivel csak telefonszám van megadva! Vajon miért? Egyébként abban az ominózus múlt évi cikkben egy vendéglős is ígéretet tett arra, hogy tartozását rendezi az intézetünk felé, és „természetesen” ő sem teljesített, de erről majd egy következő cikkben... Remélem, a tájékoztatásom még időben jut el az olvasókhoz. Elek Elemér Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet igazgatója Eger Segítő adományok Ezúton szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik adományokkal hozzájárultak a hajléktalanok számára rendezett karácsonyi ünnepséghez: polgár- mesteri hivatal egészség- ügyi és szociális iroda, Príma Diszkont. Hesi Sütő- és Édesipari Rt., Süt kér Termelő és Kereskedelmi Kft., Egertej Kft., Vasvill Present Kft., Centrum Aruház Eger, Magyar Vöröskereszt, Eger és Vidéke Afész, Sanatmetál Kft., dr. Hunyadi Búzás Agnes, dr. Kelemen Sándorné. Munkájukhoz további sok sikert kívánunk! A Családsegítő Intézet Gondozói Házának lakói és dolgozói Megépült a már várt illemhely Már megint milyen összefo- góak a kis falurészünk lakói. Székely Attila kezdeményezésére megépült a pálosvörös- marti művelődési házban a női és férfi angol WC. A helyi vállalkozóknak és sok segítőnek köszönhetően három hét alatt elkészült a várt létesítmény adományokból, társadalmi munkával és szakemberek segítségével. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani azoknak, akik elősegítették a helyiség mielőbbi elkészítését: Babus János, Balázs Gyula, az afész vézefőségé, Bpzsik Tamás, Çspllâny András, Dér György, Dobróka László, Földvári József, Gibi- zer Tamás, Kiss Mihály, Körösi János, Kovács István, Harmat Zoltán, Hadobás Ferenc, Hor- nyánszky Endre, Likher Béla, Leszkóczi Tibor, Mezner Ernő, Mezner József, Mészáros Ferenc, Misuta János, Palumbéle István, Répa József, Székely József, Szoboszlai úr, a laktanya parancsnoka, Szmatana János, a takarékszövetkezet vezetősége, Tuba György. Várjuk leveleiket! Kiadónk, szerkesztőségünk továbbra is várja előfizetőink, olvasóink leveleit. Szeretnénk részesei lenni gondjaiknak, örömeiknek. Örülünk, ha azokat megosztják velünk. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége, 3300 Eger, Barkóczy u. 7. Postafiók: 23. Ki kap előre egy évre fizetést...? Tisztelt Szerkesztőség! Ismét kezemben a toll, mert olyan dolgok történtek, amelyek bosszantják az ember idegeit, és úgy érzi, nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Azért sem, mert magam is érintett vagyok benne. Lapjuk február 2-i számában olvastam az egri szemétszállítás körüli gondokat. Egy szócska viszont igen kilógott a sorból, és nekem igen bántóan hangzik: kötelező! Jó, hogy sokan vannak azok, akik alázatosan beteszik a nyakukat a járomba, és húzzák az igát, mert: kötelező! A szekéren ülők pedig a maguk eszközeivel igazgatják jobb- ról-balról a megrendszabályo- zott teherhúzókat, ezzel a szóval: kötelező! Ami igen felháborított, az az ajánlat, amit a tisztelt marketingigazgató-helyettes tett, hogy aki „egész évre előre kifizeti a díjat, az 10 százalék engedményt kaphat”. Kérdem én: ebben az országban ki kap „előre" egy évre fizetést vagy díjazást? Még a mesében sem...! Ki kap különböző járandóságot előre egy évre, ami a megélhetését biztosítja? Mikor a havi pénzek előteremtése is gond. A Városgondozási Kft.-ben ilyen a szokás, és a dolgozóit már így indította az év elején? Milyen alapon fogadhat el egy szolgáltató cég előre sok hónappal egy majdani munkáért térítést? Ma aki takarékoskodni tud, az nem a szemétszállításra teszi. Sokkal fontosabb szempontok vannak ennél, amit hadd ne részletezzek. A további dohogásom alapja hasonló indítékú, és bizonyítja egy számla is. Év eleje lévén, lakóhelyemen megjelentek a „pénzszedő” kormos emberek, és hivatkozva a számlán lévő BM és önkormányzati rendeletre, mely az állampolgárra nézve: kötelező! Benyújtják a félévi igényüket. Ez akkor derült ki, amikor az apróbetűs sorokat olvassa az ember. Az év első felére előre fizetett egy nem létező munkáért, mert amióta a lakásában vezetékes gáz van - öt éve már -, azóta a „kormos ember” munkát nem végzett. Miért? Egyszerűen azért, mert nincs mit! Erősen bizonygatja, hogy rá szükség van, mert az épületen tartalék kéménynek is lennie kell - a hagyományos tüzelésűn -, mert az: kötelező! Már megint. Arra viszont évek óta nem kaptam választ, hogy: - saját lakásom van, azzal én rendelkezem; - a kémény is a saját tulajdonom; - a lakást is magam lakom (nem más használja); - az esetleges- hibákat nekem kell elhárítani, Akkor kinek vagyok köteles tartalék kéményt tartani? Netán a kéményseprőknek? Az önkormányzatnak? Ha valaki ezt meg tudná mondani! Gondolom magamban: no lám, a hatalom milyen „féltő gonddal” vigyáz rám! Ha viszont a leírt két pénzszedési gyakorlatot elnézi, akkor már nem is olyan biztos. Végezetül annyit arról a nézetről, hogy „amit törvény nem tilt, azt szabad”, lehet egyesek számára hasznos, mások számára előnytelen, de az említett esetekben szerintem erősen súrolják a tisztességtelen haszonszerzés határát, és ezt szolgáltatásnak nevezik! Vagy ma már ebben az elem- bertelenedett világban azt sem tiltja törvény? Bizony, nagyon úgy néz ki! Tisztelettel: Enyedi László Heves Gondolatok a magányról Az állam régebben sem segített... Tisztelt Szerkesztőség! A január 4-én megjelent „Megdöbbenéssel olvastam róla” című cikkhez szeretnék hozzászólni. Engem is nagyon felháborít a házadó. Mi nem könyörögtünk az államnak lakásért, először albérletben laktunk, majd nagyszülői, szülői segítséggel, meg a mi kétkezi munkánkkal építettük fel a saját családi házunkat. Abba azonban beleszóltak, hogy milyet építhetek a területrendezés miatt. Az állam akkor sem segített, és most miért akarja a hasznot bezsebelni? Az építkezést azzal a megfontolással tettük, hogy a gyerekeink ne albérletben kezdjenek, és a szülőknek, ha megöregszenek, ne kelljen szociális otthonba kerülniük. Állami segítséget soha nem kaptunk, csak az OTP-től kért kölcsönt, mert nagyobb családi házat kellett építeni, mint a terveinkben volt. A kamatok pedig állandóan emelkednek. Eleinte a krumplileves és a zsíros kenyér is jó volt, csak felépüljön a házunk. Úgy gondoltuk, hogy ha a sajátunkban lakunk, akkor könnyebb lesz. Sajnos, tévedtünk. Akinek saját háza van, azt bünteti a kormány. A ház összes költsége: a szemétdíj, villany, gáz, víz, házadó őt terheli. Áki viszont a kész önkormányzati lakásban az ujját nem mozdította, kaphat mindenféle támogatást. Annak ellenére, hogy házam van, én is rászorulnék egy kis segélyre, csak szégyellnék sorba állni. Munkaviszonyom 29 éve után betegségem miatt szociális járulékot kapok, amely 8400 forint. A féljem 25 év után 23-24 ezer forintot hoz haza. Ebből élünk hárman. A fiam szakmunkástanuló, amely nem kevés költséggel jár. Ki lehet számolni, mennyi jut ételre, mire kifizetünk mindent, és még hol van a ruha, a cipő. A házadót ha bevezetik, akkor még zsíros kenyérre sem jut. Kinek és minek építettük a házat? Úgy kell neki, miért gürizett ahelyett, hogy nyaralt volna! Saját véleményemet írtam le, de gondolom, sokan csatlakoznak hozzá. Tisztelettel: K.-né ( név és cím a szerkesztőségben) • • Önzetlen segítség Tisztelt Szerkesztőség! Mottó: „Az emberek rosszak, de az Ember jó!” Néhány napja hunyt el utcánkban egy nehéz sorsú özvegyasszony. Őt is, mint Magyarországon minden negyedik embert, korunk betegsége vitte el. Munkanélküli, csonka családját váratlanul érte a tragédia. Soha nem látott összefogásról, önzetlen segítségről tettek tanúbizonyságot a szomszédok. Emberségből jelesre vizsgáztak. Temetését a Brinza és Társa Bt. szervezte, pontosan, emberségesen, kegyelettel. Köszönet a segítségért, hogy egy embertársunk méltósággal mehetett el közülünk. Megerősödött hitem, hogy „az Ember jó!” Tisztelettel: Sz. Kató Klára 3245 Recsk, Petőfi u. 28. „Ha nem lesz foga, nem tud rágni” Szakértői kormányunk állítja, hogy a nehézségeken már túl vagyunk. Aki idős, annak az ilyenféle állítások már nem ismeretlenek. Hasonlítanak a pár évtizede elhangzott nagy szavakhoz, amelyeket semmi jó nem követett: új gazdasági mechanizmus, kilábalás, kibontakozás stb. - legutóbb „Európába megyünk!”. S ha ezt elég hangosan kiabáljuk, akkor úgy is lesz - próbálják elhitetni velünk. Az átlagember ebből csak annyit érez, hogy nem tudja fizetni a gázt, amelynek kategóriája állandóan csúcsminőségű, a számla szerint. De sorolhatnám a többi energiát és ennek kihatásait és növekvő költségeit. Fordulópont? - kérdezem. De merre? A kiadások minden irányban nőnek. Itt van például a fogászat jelentős áremelése. Az idős ember már képtelen megfizetni. Pedig neki van szüksége legjobban a kezelésre. Ekkora áremeléssel tudatosan kizárták ebből. Mert tudják, ha nem lesz foga, nem tud rágni. Ha nem tud rágni, rossz lesz az emésztése. Ebből következően rossz lesz az egészsége, a gyógyításhoz drága a gyógyszer. Most még drágább lesz. Jön a „fordulópont,” az életből a halálba. Lehet, hogy ezt akarják? Mindenesetre így már nem kell nyugdíjat fizetni. Talán azt is tudják, mennyi lesz az államháztartás megtakarítása az idős emberek kárára. S.D.
