Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-09 / 289. szám
~T , 1 L- üi-L i-7 TV ’7\7 ________________________________________________________________________ Nikolett: a Hírlap szépségversenyének győztes babája Egy igazi nő, aki gazdag és szép nikus kapcsolat, amit felnőttek nehezen látnak, éreznek át.-Nem tervezünk több gyereket - mondja Csilla. - Szeretnénk befejezni az iskolát, ez most a legnagyobb cél. A nagymamák sokat segítenek, de Gyöngyösön is lesz ismerősünk, bár még nem mernénk a kicsivel elindulni. Nikolett közben nyugodtan szemléli a világot. Augusztus 16-án született. Amikor kijött édesanyjával a kórházból, „tűzijáték köszöntötte". Szerencsés baba lesz, bár nem burokban, hanem egy harmonikus, nyugodt családba született... (szuromi) Kétszázhatvan vetélytársát győzte le Nikolett, aki a Heves Megyei Hírlap baba-szépségversenyének győztese lett. Szülei a napokban vehették át a legszebbnek járó jutalmat, a százezer forint értékű vásárlási utalványt. Miközben fotósunk kedvéért négyéves testvére, István az ölébe veszi, ártatlanul megjegyzi: nemcsak szép, de gazdag is...- Nikolett hatvan centivel született - meséli az édesanyja, Csehné Molnár Csilla. Minden babaruhát, amit előre megvettünk, el kellett tenni, mert kicsi lett rá. Nikolett papás szüléssel jött a világra. Az előkészítő csoportban az én féljem volt az egyedüli, aki önként jött, és nem a felesége unszolására. Később mindenkinek azt mondta: „Ó, nem volt nehéz a szülés.” Pedig három-négy órát eltartott. De sokat segített, hogy ott volt mellettem, együtt éltük meg a nehéz órákat. A 18. héttől tudtuk, hogy lány lesz - emlékszik vissza az édesanya.- Nyugodt baba Nikolett?-Nagyon jó kislány, igaz, Istvánnal sem volt sok gondunk, inkább tapasztalatlanok voltunk. A férjem segített fürdetni, én alig mertem hozzáérni. Egy a gondom: gyümölcsöt nem eszik. A védőnőnk szerint ez nem baj, mert az anyatejes babák ilyenek. Az édesapa, Cseh István és az anyuka jelenleg elsőéves főiskolai hallgatók a GATE gyöngyösi kihelyezett, levelező tagozatán.- Nekem könnyebb — mondja Csilla -, mert egész nap itthon vagyok, és van időm tanulni. Szerintem, nekem még a munkahelyemen sem tudják, hogy beiratkoztam. A férjemnek nehezebb, ő a család és a tanulás mellett dolgozik.- Nem zavar az egész napos bezártság, a társaság hiánya?- Miután István megszületett, visszamentem a bankba dolgozni. Egyébként nem ülök itthon, mint a legtöbb anyuka, mert a konzultációk miatt rendszeresen járunk Gyöngyösre.- Istvánka hamar megszokta a testvérét?- Az első perctől nagyon örült neki. Amikor megszületett, nyomban körbeszaladta a lakást, és azt kérdezte: hol van a testvérem? Nagyon érzi, hogy a húga is gyerek, éppen ezért van közöttük egy olyan harmoJellegzetes sarasotai tengerparti táj Orvoskongresszuson Floridában Ködös, szürke októberből érkezett a napfényes, nyári Floridába, Sarasotába dr. Halmos Béla, az egri Markhot Ferenc Megyei Kórház krónikus belgyógyászati és rehabilitációs osztályának főorvosa. Az ottani Magyar Orvosok Szövetsége 27. kongresszusán vett részt előadóként.-Az 1956-ban disszidált orvosok hívták életre a tudományos tanácskozást azzal az igénnyel, hogy összefogják a kint élő magyarokat, de a világ más részére kerültek közül is szép számmal vettek részt rajta - mondja dr. Halmos Béla. - Azóta már a harmadik generáció is felnőtt, az új nemzedék nem tud magyarul, ezért angol nyelven szóltak az előadások. Én a féloldali bénult cukorbetegek rehabilitációjának különleges szempontjairól beszéltem.-Miért éppen ezt emelte ki orvosi munkájából?- A cukorbetegek gyakran kaphatnak agytrombózist, lebénulhat a fél oldaluk, nagyon fontos a tomáztatásuk, hogy az inzulint be tudják adni maguknak. Ma már vannak olyan eszközök, amelyek egészen kis kézügyességet igényelnek a betegtől. Ha azonban ez nem megy, a hozzátartozókat tanítjuk meg az injekciózásra.- Milyen visszhangja volt az előadásának?-Kérdéseket tettek fel a fi- ' nanszírozással kapcsolatban. Úgy láttam, ott is a pénzügyi szempontok játszanak szerepet. Egyenrangú partnernek kezelték a különböző beosztású orvosokat, a nagy hírű professzor előadásába - akinek a nevét könyvekből ismertem - is belekérdeztek a fiatalabb orvosok is, ha nem értették. Tervezik a New York-Buffalo Orvosegyetem és a magyar orvosegyetemek hallgatóinak gyakorlatát. Három hónapot töltenek a hallgatók a csereintézményekben.- Orvosszemmel hogyan látja az amerikai embereket?- Az amerikaiak azt hirdetik, hogy nemzetük egészségesen él, minimális mennyiségű koleszterint és szénhidrátot fogyaszt. Láttam olyan torz, kövér embereket, hogy profilból szinte szögletesnek tűntek. Azt tapasztaltam, hogy egész nap eszik a hamburgert és a különféle süteményeket.- Mi nyerte el a legjobban a tetszését?- A legcsodálatosabb a tengerparti homok volt, olyan fehér, mint a tiszta papírlap. Láttam Jungle gardent, ahol valamennyi állat szabadon kószált, mint a dzsungelben vagy az édenkertben. Császi Erzsébet A híres Jungle garden egy részlete Gyóni Gyula: Adventi gyertyák melegében A z utóbbi években rajta is mind jobban kifogtak a betegségek, amiket eddig szinte nem ismert. Hiába, nyolcvan körül - az ember akárhogyan akarja mar nehezebben képes megőrizni az egészségét. Bármennyire nincs kedvére, szükség van az orvosra, vagy éppen a kórházra. Egy idő óta pedig már egyenesen a mentőknek kellett szólni, amikor baj volt! Ám, hogy ismét hazakerült, mintha jobban érezné magát. Visszatért az étvágya, megmegkívánt ezt-azt, s amikor evett, nem mindig csak csipegetett. Decemberre fordulva, a közelgő szép ünnepek derűje is erővel töltötte fel. Gyermekes vágyakozással tekintgetett előre. Kérte családját, hogy az udvari fenyőkről - amiket sok esztendeje maga iiltetgetett - hozzanak be neki egy kis lombot a frissebb hajtásokból. Adventi koszorút szeretne fonni belőlük, néhány galy- lyacskát pedig - szintén valamelyest feldíszítve - a lámpára kötni. Hadd legyen a szobája méltóbb a karácsonyi várakozáshoz! Ahogy megkapta, amit kívánt, neki is látott a munkájának. Az asztal mellé húzta székét, s órákig nagy kedvvel szöszmötölt az illatos ágacskákkal. Előbb a csokrétát kötötte meg, ékesítette a ki tudja honnan előszedett, s az ezt szolgáló valamikori szaloncukros dobozból. Aztán meg a koszorút formálgatta. Tőle telhetőén sikerült az egyik, s a másik is. Neki mindenesetre tetszett! Hosszasan nézte őket, mielőtt a helyükre kerültek. A lámpáig már nem mert felkapaszkodni, segítséget kért a cifrázott zöld felerősítéséhez. Az adventi koszorúhoz pedig még négyféle új gyertyát is hozatott, csak utána vitte az ágya melletti kis szekrényre. S amint az első vasárnap eljött, fellobbantotta a kezdő lángot. Imbolygóit egy darabig a tűz, aztán kiegyenesedett, kinyújtózott a mennyezet felé. Fénye betöltötte a szobasarkot, s valamelyest az egész helyiséget világosabbá tette. Az idős özvegyasszony szótlanul, megilletődve gyönyörködött a nem mindennapi látványban. Emlékeit idézgette összekulcsolt kézzel az ágya szélén, s imádkozgatott magában, amíg a gyertya csonkig nem égett. Aztán elnyomta a kanócot, ahogyan máskor is szokta. Tett-vett egy keveset maga körül, amíg el nem fáradt, majd megint lepihent. Ezekre a hetekre valami nagy-nagy béke szállt szívébe- lelkébe, úgyszólván elfeledte cudar sorsát. Nem gondolt arra, hogy bármennyire is laknak az udvari lakásban, valójában csak egyedül maradt időskorára. Ha olykor rá is néznek, a bekukkantásokban talán már a szeretet a legkevesebb. Ki-ki inkább saját magával van elfoglalva, az édesanya, a nagymama többnyire csak egy öregasszony, akivel kerül-fordul, baj van... Mostanában, amikor rányitottak, megannyiszor mosolyogva fogadta a köszönést, senkire nem neheztelt, hogy ritkán látja. Elhagyta a porolást azért, ami nehezére esett körülötte, s megjegyzést sem tett, ha valamiben hibát talált. A harmadik gyertya után valahogy újra kezdte rosszabbul érezni magát. Itt is fájt neki. ott is. Olyasformán, mint máskor. Alább hagyott a kedve. Nem akart szólni róla, de egyre inkább a terhére volt állapota, s jobban-jobban szorongatta a félelem: hátha már nem jut ideje a negyedik gyújtásra. Pár nap múlva csak rászánta magát, s üzent a doktorért. Az gyorsan kijött, megvizsgálta a beteget. Nincs szükség az intézeti kezelésre - mondta a hozzátartozóknak -, elég, ha néhány medicinát felír a receptre. S meghagyta: persze, iparkodjanak ki is váltani mielőbb, főleg pedig szedje a néni! Mire a patikából visszatértek, a mama könnyebben volt. A gyógyszert azért természetesen bevette, mivel igen szigorúan rá is parancsoltak. S amikor eljött az ideje, mégis, immár az utolsó fagy- gyúszálhoz keresgélhette a gyufát a koszorú közelében! Szinte már majdnem égett, amikor távolabbról is megjöttek a gyerekek. Nincs vész - örültek a vendégek a találkozásnál, s vidám zajjal benépesítették a csöndes lakást. Behozták az autótól a fát, amit szokás szerint majd ők állítanak megint a mamának, s hozzá a szintén neki szánt ajándékokat. Noha biztosan lesz miattuk ez alkalommal is ellenvetés, dohogás: minek költenek már rá, hiszen igazán nem kell már neki semmi?! Főzni-sütni kezdtek a magukkal hozottakból, mert ami az éléskamrában van - úgy tartották -, biztosan nem jó. Az unokák meg hancúroztak. Beszélgettek, magnóztak. A házigazdához szóltak a legritkábban. Neki azonban - úgy tűnt - ez is elég. Hiszen akik hozzá tartoznak, akiket szeret, mind itt vannak a közelében. S egykettőre a szenteste is eljő. Ha a templomba már nem is tud eljutni. az éjféli mise harangszavát talán meghallja még. Utána pedig ugyan kit érdekel, hogy mi lesz...?!
