Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-04 / 259. szám

1995. november 4., szombat Merj nö lenni, ha arra van szükség! A szexben nincsenek korlátok, mindent szabad, ami a partnernek jó s egész idő alatt csak arra gon­dol: baj ne legyen.- Ettől azért mélyebb okok is létezhetnek...- A teljesítménykényszer és a fokozott elvárás szintén kihat az örömszerzésre, de ezt a part­nereknek együtt kell megbe­szélniük. Gyermekkori beideg­ződések is szóba jöhetnek: ha olyan légkörben nőtt fel a gye­rek, vagy a szülőktől azt hal­lotta, hogy a nemi kapcsolat szükséges rossz vagy kényszer, akkor kialakul a megvetés, az undor, de ezekre a tényezőkre csak hosszabb beszélgetés után derülhet fény. Ám találkoztam már olyan esettel is, amikor túl mélyen gyökerezett a hit, hogy én csúnya vagyok, úgysem sze­rethetnek, és ez teljesen rá­nyomta bélyegét a párkapcsolat intimebb részére is.- Az anorgazmus okait tehát a pszichológus képes orvo­solni?- Ami a személyiségéből fa­kad, azokat igen. De többször azt mondjuk: meg kell tanulni a megfelelő technikákat, mert ritka az olyan ember, aki képte­len az örömszerzésre, csak gát­lásai vannak, vagy ismeretbeli hiányai.- A társadalom a mai napig mélyen elítéli a másságot, adott esetben a homoszexuáli­sokkal szemben megvetés ala­kul ki. Gyógyítható ez a haj­lam?- Ha serdülőkorban felfi­„Ha egy férfi belép egy szobába, ahol csak egy nö ül, az a férfi abban a pillanatban annyira lesz férfi, mint amennyire a nő, nő.” A gyakorlatban mindez persze nem ennyire egyszerű. A gátlások, a rossz beidegződések folytán mind a mai napig - még hosszú együttélés után is - tabu a szexualitás. Házastár­sak, partnerek élnek évtizedekig egymás mellett úgy, hogy nem beszélnek vágyaikról, igényeikről. Ennek következtében nem meglepő: sokan küzdenek szexuális problémákkal, melyek előbb-utóbb megmérgezik a meghitt együttléteket. Mégsem esik szó róla sosem. Dr. Ignácz Piroska szexuál-pszichológussal beszélgettünk a leggyakoribb panaszok eredetéről.-Évtizedeken keresztül a há­lószobák titkairól nem lehetett beszélni, még azok is hallgat­tak az esetleges problémákról, akiknek fontos lett volna szólni róla...-Az európai kultúra magá­ban hordozta évszázadokon ke­resztül a szexualitáshoz fűződő tilalom jegyeit. Túlságosan mé­lyen gyökerezik az a beidegző­dés, hogy két ellentétes nemű ember testi kapcsolata bűn, s egyetlen célja a gyermeknem- zés. Ha csak az emberek tudat­alattijában is él ez a viszolygás, máris képtelen felszabadult és nyitott lenni partnere vágyai iránt, s elkezdődnek a problé­mák.- Ezzel viszont ellentmon­dásban áll az a sok szexuális inger, ami manapság éri az embereket. Ennek lehet-e nem kívánt következménye a nemi kapcsolat terén?- Közhelynek tűnik, de nem az: a korai szexuális élet, a fia­talokat érő állandó inger előbb-utóbb káros lehet. Ügy mondjuk, hamar kiégnek ezek az emberek. A testi kapcsolat akkor jó és izgalmas, ha tud újat nyújtani, és tartogat meg­lepetéseket. Ha állandó skalp­vadászatot folytat az ember, akkor képes elsiklani értékek, érzelmek felett.- Gyakorta előfordul az, hogy nagyok az elvárások az egyik féllel szemben, s ez gát­lásokat szül?- A „vizsga-drukk” hatásai itt is érvényesülnek. A nyíltan kimondott elvárás sosem jó, de az empátia, a másik helyzeté­nek megélése, az odafigyelés segíthet ezekben a pillanatok­ban. ***-Létezhetnek-e korlátok, ha­tárok az ágyban?- Ezt a partnerek határozzák meg. Én azt mondom: az ágy­ban mindent szabad, ami ne­künk és társunknak jó. Nem le­het kategori­kusan kijelen­teni: ez most perverzitás, ez már túl­megy a meg­szokott, nor­mális szex ha­tárain. Az a határ, amit a másik már nem fogad el, vagy számára kellemetlenné válik.- Sokan - talán nem is a társadalmi beidegződé­sek miatt - gátlásokkal, félelmekkel küzdenek. Lehet-e raj­tuk segíteni?- A félelem pontosan ellentétes érzés azzal a felszabadult állapottal, amit az örömszerzés jelent. Minden tényező, ami blokkolja ezt, gát­lást, szorongást szülhet. Na­gyon ritka az, hogy az örömkép­telenség fizikai, biológiai je­gyekből fakad. Az esetek több­ségében külső tényezők játsza­nak közre, olyanok, melyeknek gyökere néha még felszínes és egyszerű is. Sokszor találko­zom azzal a problémával, hogy valamelyik partner attól fél: benyitnak a szobába. A szom­szédban zörögnek, fáradtak az egész napos hajsza után, idege­sek, feszültek. Az is egy tévhit: nem baj, hogy egész nap vesze­kedtünk, este az ágyban majd kibékülünk. Hogy miért nem si­kerül? Az az ember, aki a ve­szekedés során mélyebb sebe­ket kapott, hordozza magában a tüskéket, s nem tud olyan fel­szabadult lenni, mint amit a helyzet megkíván. Általában nőknél tapasztalható, de férfi­aknál is előfordul, hogy szo­rong a nem kívánt terhességtől, gyeinek rá, akkor igen, 18-20 év fölött azonban már nem sok esély van rá. Nőknél és férfiak­nál egyaránt szerepet játszhat az azonos neműekhez vonzó­dásban a nem megfelelő szülői kapcsolat. Fiúknál az okok leg­többször arra vezethetők vissza, hogy túl szoros marad az anyá­hoz való kötődés, a „leválás” nem történik meg idejében. Ám ha ebben az időszakban az azo­nos neműek részéről még külön inger éri, nagyobb mértékben alakulhat ki ez a hajlam. Éppen ezért én azt tartom egészséges­nek, ha 12-14 éves korban az együtt járást már próbálgatják a fiatalok, hiszen ebben az idő­szakban alakulnak ki olyan ér­tékek, normák, mint a hűség és a figyelmesség.-A szexuális kapcsolat el­romlásának mik az első jelei?- Nincs erre konkrét leírás, a baj inkább ott kezdődik, amikor az együttlét már semmit nem jelent, unalmassá, megszokottá válik. Ekkor kellene mindkét félnek arra törekednie, hogy ke­ressék a megújulás lehetősé­geit.- S ha ezt esetleg pornófilm nézésével teszik?-Ha az aktus előtt történik, és ez ingert, vagy az ott látottak újdonságot jelentenek, akkor semmi kivetnivaló nincs benne. ***-Férfiak vagy nők keresik fel leggyakrabban Önt?- Égyértelműen férfiak, mert náluk ez presztízskérdés. De nem mondható el az, hogy ne­kik van több problémájuk, csak náluk ez látványosabban je­lentkezik. A nők el tudják tit­kolni, akkor sem történik semmi, ha egy életen keresztül nem kerül szóba a probléma. Egyébként ma megfigyelhető, hogy a nemek szerepe felcseré­lődik. A lányok bakancsot hor­danak, nadrágban járnak, a fiúk fülbevalót viselnek. Társadal­milag ezt teljes mértékben el­fogadják, szexuálisan sincs kü­lönösebb probléma. Ennek okait inkább abban lehet ke­resni, hogy nem merik vállalni nemüket, nincsenek tisztában saját szerepükkel. Pedig én mindig azt hangsúlyozom: merj nőként viselkedni, ha arra van szüksége a társadnak, s legyél férfi, ha a helyzet azt kívánja! Szuromi Rita Haiós a hullámok között C- ^zombati VSzubjektív AMIKOR meghallottam, hogy a honatyák egy szőkébb csoportja Hajósra vonult, megmozdult a kisördög ben­nem. Miután magam is jártam már a híres pincefaluban, s kóstolgattam itt vidám társa­ságban a jóféle borokat, a kép­viselők összejövetelének híré­ből sem tudtam hirtelenjében egyebet sejteni. No de ezek a roppant komoly emberek aligha szeretik a hacacárét, fő­leg hét közepén, a szokottabb víkend előtt! - hessegettem el utóbb pajzán gondolataimat. Hitemben a találkozó rövid­sége is megerősített. Három éj­jel, három nap még úgy sem tartott, hogy a pénteki váltó csapatot is beszámítottam utóbb. S mindkét csoport csak pohárból kortyolt vagy döntö­getett, csapról egyik sem nyelte a jó nedűt. Igaz, Hajó­son nem is a badacsonyi kék­nyelű járja, mint a nótában. Szóval, egyszerűen csak me ghány ták-vetették a gondo- kat-bajokat. Merő véletlen, hogy eközben némi nedű is ke­rült az asztalokra. Nem akarták megszentségteleníteni Bac­chus szentélyét. S a Petőfi Csarnokban terítékre kívánko­zott későbbi poharakból is szükségtelen hamis konzek­venciát levonni. Pusztán a színe miatt is felszolgálhatták a - képernyőn látottak alapján - vöröset. Amolyan stílszerű dekorációként... Az meg, hogy már a Város­ligetet is Hajóssal együtt em­legetik, minden kétséget kizár a kvaterkázással, mulatozással kapcsolatban. Hiszen, bár a Liget sem kevésbé vidám hely, általában nemcsak inni lehet ott. No meg - ha figyeltünk - Hajós azóta valóságos fogalom lett, s ilyennel léha helyet aligha tisztelnének meg. így, ha jós lennék, Hajósról akár jövendölni is mernék. Többre taksálnám a beszélge­tések értékét holmi sajátos ki­rándulás élményénél. Sorsfor­dítónak is remélném a tanács­kozásokat, s nyugtatgatnám, biztatgatnám vele honfitársai­mat. Ám, sajnos, annyira nem látok előre. S ha sikeredne is, talán el sem mondanám, ami elém villan. Minek idegesítsem vele a többieket...? Viszont őszintén elárulom, hogy én is szeretnék Hajósban meg a Petőfi Csarnokban hinni, ha tényleg a kívül mara­dottakról sem feledkeztek meg a nagy vitákban, valóban mindannyiunkért aggódtak, akartak tenni. S a kormányos meggyőzne arról, hogy közös hajónk hajósaként próbál va­lamennyiünket legalább a rév felé vezetni. Eszében sincs ke­vesebb! TISZTTÁRSAINAK és a legénységnek a felvonulásával dehogy csak szórakoztatni akarnak egy operettuszályon..! Gyóni Gyula 7. oldal | Hány országban élünk? Ne tessenek meglepődni: a kérdés teljesen indokolt, ugyanis a fenn lévők folyvást azt hangoztatják - legutóbb miniszter- elnökünk tette ezt -, hogy a többség majd csak megérti a megszorító intézkedéseket, s bízik sorsának jobbra fordulá­sában. Nem a szándék tisztességét vitatom, hanem az a kataszt­rofális naivitás szomorít el, amely az efféle vélekedést szüli. Az az érzésem, hogy az irányítók egyre vészesebben sza­kadnak el a valóságtól, holott folyvást ennek jelzéseire kel­lene figyelmezniük, hiszen csak így tervezhetnék a köze­lebbi és a távolabbi jövőt. A politikának kötelező vizsgálnia azt, hogy meddig teljed a tűrőképesség, mert ha erről megfe­ledkezik, ha ezt nem teszi, akkor bajok tömege zúdulhat mindnyájunkra, s olyan helyzet teremtődhet, amelyet értel­mes, józan gondolkodású, humánus szemléletű ember nem kívánhat. Nem elég csak számoszlopokat, pénzügyi adatsorokat összevetni, meg kell látni a mögöttük rejtőző milliókat. Ha így cselekszünk, akkor többszörösen is megfontolunk min­den olyan lépést, amely elvileg talán célravezetőnek tűnik. Már csak azért is, mert a legutóbbi voksolás révén elsőként befutottak arra esküdtek, hogy a nehéz, a válságos körülmé­nyek között is védik, óvják, megőrzik a leglényegesebb bal­oldali értékeket. Tudom és hiszem, hogy gyötrődnek is a pillanatnyi meg­alkuvások miatt. Innen is fakadhat a kapkodás, az ide-oda táncolás, amely azt a látszatot kelti, hogy nem értenek a dol­gukhoz. Szó sincs erről, csak hát az az elűzhetetlen lelkiismeret je­lez belülről, kiűzhetjük az ajtón, ám berobban az ablakon, így aztán nem érdemes hadakozni vele, hiszen ha hallgatunk rá, akkor ismét megleljük létünk értelmét, újra kiegyensú­lyozottakká válunk. A másik véglet viszont zavartságot, té- tovaságot, öntipródást, olyan belső káoszt formál, amely minket is rombol. Ha követjük a bal oldalt dobogó szív ritmusát, akkor megszűnik a kettős látás, s a fenn és lenn lévőkben egyaránt tudatosul: egy haza fiai vagyunk... Pécsi István Zárulni kezd idén a hazai agrárolló A mezőgazdaság már túllendült a válság mélypontján. Az agrárolló 1995-ben egyértelműen zárul, hiszen a mezőgaz­dasági termelői árszínvonal gyorsabban növekedett az ipari­nál, s ez az ágazat jövedelmezőségét növelte - nyilatkozta lapunknak Raskó György MDF-es országgyűlési képviselő. - A jövedelmezőség tekintetében persze óriási különbségek vannak ma Magyarországon - ismeri el a képviselő. Több száz nagyüzem végérvényesen veszteséges, másik több száz pedig jövedelmezően termel. E szélsőséges szóródás a gaz­dasági vezetés rátermettségének különbözőségéből ered. A magángazdálkodók között is szép számmal akadnak olyanok, akik helytállnak a piaci versenyben, de vannak, akik csupán a hagyományos termeléshez értenek, az el­adáshoz viszont nem, állapította meg a szakember. Hoz­zátette: az ezer hektárnál nagyobb területen gazdálkodó mintegy 1600-1700 nagygazdaságnak a negyven száza­léka várhatóan nyereséggel fogja zárni az idei esztendőt. A gazdálkodók többségét nem a tőkefelhalmozás, ha­nem a hiány jellemzi. Még nem mindenhol szerveződtek meg a termelő-feldolgozó-értékesítő vertikumok. A nagygazdaságok egy része felhalmozódott adósságaival küszködik, a magángazdaságok többségével együtt hitel- képtelenek, véli Raskó. Nincs pénzük öntözésre, jó minő­ségű vetőmagra, növényvédő szerekre, betakarítógépekre.- Mit ígér számukra a jövő évi költségvetés? Mire ele­gendő az ágazatnak szánt 84 milliárd forint?-A költségvetési törvényjavaslat szerint névleges ér­tékben 12 százalékkal bővül a támogatás mértéke, ám va­lójában, a jövő évi inflációt figyelembe véve, 15 száza­lékkal csökken e pénz reálértéke. Ezért lenne jó változ­tatni az eddigi egységes támogatási rendszeren. Átlátha­tóbbá és egyszerűbbé kellene tenni. Megítélésem szerint az amúgy is szűkös költségvetési pénzek elaprózása he­lyett célszerűbb lenne — egy hosszabb távú stratégia ré­szeként — a konkrét célokat előnyben részesíteni. Sok pénzt kellene biztosítani a mezőgazdaság infrastruktúrá­jának kiépítéséhez, fejlesztéséhez.- A kormányzat elképzelései között szerepel az elma­radott térségek kiemelt támogatása.- Az elmaradott térségek számára kizárólag jövede­lemkiegészítő támogatást tudok elképzelni, emellett olcsó megoldásként szóba jöhet még az adómentesség is. A lé­nyeg, hogy az érintett régiókban élők megmaradjanak a településeken, s lehetőleg ne munkanélküli-járadékon tengődjenek. Az állami támogatás felhasználását a helybeliekre kell bízni, azzal a megkötéssel, hogy kizárólag beruházásra, fejlesztésre költhetik. A döntést ott helyben lehet csak meghozni. Újvári Gizella Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents