Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-28 / 279. szám
1995. november 28., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Elkészült a parádi Kristály út A közelmúltban megtörtént Párádon a korszerűsített Kristály út műszaki átadása. A hat méter széles aszfaltburkolatot a Stra- bag Hungária Kft. szakemberei készítették el a mintegy másfél kilométeres útszakaszon, az autósok őszinte örömére. Öregek napja Erdőkövesden December 2-án, szombaton délután öt órától a művelődési házba várják Erdőkövesd idős lakóit. A helyi általános iskolás gyerekek műsorral köszöntik, az önkormányzat pedig vacsorára látja vendégül az öregeket. Pénteki házavatás: Pétervásárán A felújított pétervásárai Művelődés Háza első rendezvényeként december elsején nyílik A Művelődési Ház tíz éve című fotókiállítás. A megszépült intézmény első tárlatát Csomós László országgyűlési képviselő ajánlja a látogatók figyelmébe. Ezt követően Pál László polgármester tart „házavatót”. Az est további részében kötetlen, zenés szórakozásra invitálják a vendégeket. Idősek ünnepe a Művelődési Házban A Művelődés Háza és a Nyugdíjasok Pétervásárai Szövetsége szervezésében az elmúlt évek hagyományainak megfelelően az idén is megrendezik az idősek estjét. December 2-án, délután öt órakor vacsorára várják a város hetven éven túli polgárait a művelődési házba. A jó hangulatról az Egri Csillagok Asszonykórus, valamint Suszter Istvánné népművész gondoskodik. Versmondó verseny a péterkei iskolában A Pétervásárai Általános Iskolában a magyar népköltészet hete alkalmából vers- és prózamondó versenyt rendeznek. Ma az alsós, holnap délután két órától pedig a felső tagozatos nebulók mérik össze „előadói” tudásukat. Gyógy-idegenforgalom: egyelőre csak tervek Solcan gyógyultak már a szál A közelmúltban készült el a mátraderecskei önkormányzat megrendelésében az a színes kiadvány, amely a községet hivatott a turisták számára vonzóvá tenni. Az ezer példányban megjelent füzetből a településre látogatók tájékozódhatnak a falu főbb nevezetességeiről: a strandfürdőről, a Kanázsvárról, Módosítják Parádsasvár önkormányzatának legutóbbi ülésén egyik legfontosabb témaként a művelődési ház bérleti szerződésének módosítása szerepelt. Az öt évre kötött szerződés ugyanis még nem járt le, az egyik bérlő azonban szeretné azt - mivel elköltözik a faluból - megszüntetni. Kovácsné Panyik Andrea megbízott jegyző ismertette a képviselőkkel a lehetőségeket. Mint mondta, mivel ketten bérlik az önkormányzattól az intézményt, annak nincs akadálya, hogy közös megegyezéssel a „megmaradt” vállalkozó a továbbiakban egyedül működtesse a házat. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy és a hazánkban egyedülálló természeti kincsről, a mofettá- ról. A közelmúltban egyébként egy derecskéi delegáció az ausztriai Bad Schönauban tanulmányozta a szén-dioxid-gáz külhoni gyógyászati alkalmazását. Az ott szerzett tapasztalatokról egy későbbi számunkban olvashatnak. a szerződést a felek maradéktalanul tartsák be a megállapodásban foglaltakat. Második napirendként a háztartási tüzelőolaj-támogatások odaítélésének helyi módjáról döntöttek, a rendelkezésre álló összeg felosztásáról a következő ülésen születik majd határozat. Ezután tájékoztató hangzott el a község pénzügyi helyzetéről. Ennek legfontosabb eleme, hogy a takarékos gazdálkodásnak köszönhetően az eltelt tíz hónapban az önkormányzat bevételei és kiadásai a terveknek megfelelően alakultak, nem fenyegeti tehát veszély a község pénztárcáját. (gembiczki) Erdőkövesden az erdőkről Az erdőkövesdi művelődési ház adott otthont annak a tanácskozásnak, amelyet a Heves Megyei Vállalkozói Központ Pétervásárai Irodája szervezett az erdőtulajdonosoknak. A rendezvény egy sorozat kezdete volt, amelyben szeretnék tájékoztatni a gazdákat, hogy miként is hasznosíthatják a kárpótlás útján visz- szakapott területeiket. A kövesdi találkozón dr. Berente Tibor jogász és Óvári Ilona, a Heves Megyei Erdőfelügyelőség helyettes vezetője adott tanácsokat a megjelent mintegy húsz gazdártak. Mint elhangzott, fontos, hogy a tulajdonosok megismerjék a lehetőségeiket, hiszen számos szabály betartásával lehet csak termeléssel, hasznosítással foglalkozni. Amely területeken nem engedélyezik az önálló művelést, ott társult formában, er- dőbirtokosság keretein belül kell a gazdálkodást folytatni. A szakszervezetek csalódottak Elvesztek a baloldali értékek? Az elmúlt hét végén befejeződött az a három alkalomból álló tanácskozás, amelyet az Országos Vasas Szövetség szervezett a valamikori Mátravidéki Fémművek területén működő vállalkozások szakszervezeti, illetve üzemi tanácsi vezetőinek. A Mátrámé tál Kft., valamint az MFS Magyar Lőszergyártó Kft. berkeiben működik jelenleg ilyen érdekvédelmi szervezet, s a tervek szerint a harmadik legnagyobb egységben, a Láncüzemben is szeretnék, ha megalakulna. A pénteken lezajlott három programban a tisztségviselők számos aktuális kérdésben szerezhettek hasznos ismereteket. Általános helyzetképet kaphattak a szakszervezetek mai helyéről, a működési lehetőségekről, illetve konkrét tapasztalatokkal, tanácsokkal gazdagodhattak a kollektív szerződések megkötésével vagy a bértárgyalások lefolytatásával kapcsolatban. Az utolsó napon az előadás szünetében Kucsma Zsuzsannát, a Lőszergyártó Kft. üzemi tanácsának tagját kérdeztem arról, mennyire tartja sikeresnek, hasznosnak az itt töltött három napot.- Mindenképpen hasznos, hiszen szinte kivétel nélkül „új emberek” dolgoznak ezen a területen. Igaz, én 1971 óta vagyok szakszervezeti tisztségviselő, de a megváltozott körülmények közötti eredményes munkához a hozzám hasonló régi munkástársaknak is szükségük van a képzésre. Az ilyen alkalmak segítenek a tisztánlátásban, illetve abban, hogy a tagsággal sikerüljön tudatosítani: nemcsak kötelezettségeik, de jogaik is vannak. Hiszen az emberek félnek, kiszolgáltatottnak érzik magukat, s a munkahelyük megtartása érdekében sokszor a valóban jogos elvárásaiknak sem mernek hangot adni.- Rengeteg gyakorlati kérdést megvitattunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Tibor, a Mátrámétól Kft. üzemi tanácsának elnöke -, sok olyan segédanyagot kaptunk, amelyet hasznosan tudunk felhasználni a további munkánkban. Azt hiszem, az időzítés is nagyon jó volt, hiszen előttünk áll a kollektív szerződések módosításának, s a bértárgyalásoknak az ideje. Sokkal felkészültebben tárgyalhatunk a továbbképzésen tanultak birtokában. A munkánk mellett ugyanis egyszerűen időnk sem lenne mondjuk a Munka Törvénykönyve tanulmányozásához, ez alatt a három nap alatt viszont a hétköznapokra „lefordítva” megismerkedhettünk annak legfontosabb részeivel. Mindezeken túl számos nyugati példával szembesültünk, amelyek a hazai gyakorlatba „átültetve” szintén komoly eredményeket hozhatnak. Hiszen vannak jól kitaposott ösvények, s nem kell naponta feltalálni a spanyolviaszt. A rendezvénysorozat szervezője, Czibolya Mihály elsőként azt hangsúlyozta, hogy a kft.-k vezetői is támogatták a találkozásokat, s legfeljebb a vicc szintjén említették meg a dolgozók távólléte miatti termelés- kiesést.- Mindez persze érthető - folytatta a Heves Megyei Vasas Szövetség titkára -, hiszen a munkaadóknak sem mindegy, hogy milyen felkészültségű emberekkel ülnek tárgyalóasztalhoz. De nemcsak ezen a szinten fontos a párbeszéd, hanem a dolgozók és a szakszervezet között is. Nemrégiben indítottunk el egy röplapos akciót, amellyel szeretnénk felmérni, meddig „követnek” az általunk képviseltek az érdekérvényesítésben. A jövő évi költségvetési tervezetben szereplő közismert megszorításokra ugyanis a Vasas Szakszervezet egyértelműen nemet mond, de tudnunk kell, milyen eszközökkel léphetünk fel anélkül, hogy a tagság támogatását elveszítenénk. Hiszen épp elég, hogy elveszítettük a kormányba vetett bizalmunkat, és hogy az ország vezetői is - úgy tűnik - szem elől tévesztették a választásokkor olyannyira hangsúlyozott baloldali értékeket. Megtudtuk még, hogy a tapasztalatok megyei, majd országos elemzése után a „vasasok” is a törvényhozás szintjén kívánnak fellépni, hiszen a problémákat immár nem lehet üzemi szinteken megoldani. (suha) Nagánmúzeum Párádon -- Asztalos Joachim népi fafaragónak állított emléket családja Párádon, a művész munkáit bemutató magánmúzeum létrehozásával. A majd két évtizede elhunyt alkotó eredeti, sokszínű faragásai, szobrai a Mátrában járó turistacsoportoknak kínálnak kedvelt látnivalót. fotó: perl Márton Mari néni egyidős a századunkkal Gyakran kérdi: telik-e még a nyugdíjból? A mély barázdák közül huncutság csillan ki Csirmaz Ágostonná szeméből, amikor kattan a gép zárja. Régen a születésnap nem volt elég indok a fényképezkedésre, meg persze alkalmas masina sem igen volt a faluban. *** A Kocsis-hadban, ahol Mari néni négy testvérével felcseperedett, a gyerekeknek hamar munkát kellett fogniuk. Egészen kicsi korában szolgálónak adták az Inczédy-csa- ládhoz. Amikor aztán betöltötte a tizenharmadik esztendejét, mehetett summásnak. Akkoriban Tarnaleleszről mind a dunántúli Verehre jártak. Szent György-naptól ••• ...mindenszentekig tartott az esztendő. A mezőn napkeltétől napnyugtáig kapáltak, arattak, tették a dolgukat. A háború híre is akkor jutott el hozzájuk, amikor a legényeknek menniük kellett. Az övé - szerencsére - olasz fogságba került, és sokakkal ellentétben: visszajött. Emiatt történt, hogy az esküvőt csak 1920-ban tarthatták meg. Férjura már nem ment vissza Egerbe a Barátok templomába béresnek, hanem a közelebbi lehetőséget választotta: az ózdi gyár munkása lett. Lassan-lassan gyarapodott a család: ’23-ban világra jött az elsőszülött Berci, s tizennégy év múlva követte őt Guszti. Mari néni dolga nem kevesebb volt, mint anyának lenni, s emellett a meglévő kevésből is otthont teremteni, s megtartani azt. Éjszakánként font, nappal mosott, főzött, dagasztotta a kenyértésztát. Csakúgy, mint megannyi asszonytársa tette azt, szerte a magyar falvakban. Milyen szép lett volna, ha mindez így marad... De jött a tragédia: Bercit a gyárban halálos baleset érte. S újabb szörnyűség következett: ismét háborúba hívták a férfiakat. A papa - politika ide vagy oda - öreg volt már a harchoz. De - mint ahogy azt beszélték - talán mert kommunista volt, megkapta a behívót. Mari néni megírta hát levelét a parancsnok úrnak, hátára kötötte a kicsi fiút, és meg sem állt párja állomáshelyéig, Mezbe sátig. A csapat menetkész, dögcédula a nyakakban. De a mama addig nem mozdult, amíg társa véle nem jött. Igen nagy lett az asszony becsülete: ő lett otthon a parancsnok. Szűkös évek következtek aztán. A kisebb fiú is munkát keresett. Nem volt miben válogatnia, így ő is az ózdi gyárban kötött ki. Mikor lehetősége nyílt „katonának állni”, édesanyja boldogan adta beleegyezését. Csak hogy kikerüljön a gyerek arról a borzalmas helyről. Régen volt, azóta már Guszti is nyugdíjas. Mari néni néhány évvel ezelőtt még kijárt a kispadra beszélgetni, de fokozatosan vesztette el a hallását, s ma már szűkében van a szónak. Inkább olvasgat. Minden reggel átlapozza a Hírlapot, megissza a kávéját, s felhajt egy kupicával a császárkörtéből. Áztán jöhet a reggeli. A felvágottakat kedveli. Gyakran megkérdezi: te- lik-e még a nyugdíjából? A dédunokák persze sajnálják az elmaradt élettörténeteket. Mennyivel könnyebb lenne általuk így a történelem az iskolában. Mari néni boldog, mert szerető család veszi körül. Sorsa azoké az asszonyoké, akik névtelen szereplői lettek századunknak, akik férjek és fiák mögött álltak. S akiket mi, ifjak csak akkor keresünk fel, ha a falu legöregebbjét kutatjuk. Kovács Mária
