Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-28 / 279. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. november 28., kedd November 23-i számunkban az Olvasók Fóruma megjelölésű oldalon jelent meg Tóth János né olvasónk tollából a „Ne haragudjanak, de kikívánkozott belőlem...” című írás. Ebben a szerző (neve és lakcíme a szerkesztőségben) saját véleményét fogalmazta meg a Parlament előtti pedagógustiintetés és az arról készült tudósításunk kapcsán. Álláspontja - mint az várható volt - meglehetősen nagy felháborodást váltott ki a címzettek körében, akik képviseletében jó néhányon tollat ragadtak, hogy a hozzánk küldött levélben fejtsék ki nézetüket e kérdésről. Természetesen helyt adunk az ő gondolataiknak is, hiszen szerkesztőségünk alapelve ez: a vélemény szabad. Épp ezért vissza kell utasítanunk azokat a vádakat, miszerint nem létező személy levele lenne Tóth Jánosnéé, mint ahogy azt is, hogy sorainak közlésével társadalmi rétegeket akarunk egymásnak ugrasztani. Szó sincs róla! A társadalomban feszülő ellentéteket sosem valamely újság gerjeszti. A lapok feladata az életünkben történtek tiikröztetése, s ebbe beleillik a különböző nézőpontok megismertetése is. A fentiek előrebocsátásával adjuk közre az alábbiakban - s ha szükséges, a későbbiekben is - a témával kapcsolatos írásokat, álláspontokat. Tudjuk, mi az a megélhetési gond Tisztelt Asszonyom, belőlem is kikívánkozott! Mélységesen sért az Ön levele, amiben igazságtalanul szidalmazza a pedagógusokat! Bizony, rengeteg olyan tanár és tanító van, aki messze nem visz haza 30 ezer forintot! Egy 25 éve okító, becsületes pedagógus bruttó bére 42 ezer forint, amiből jó, ha kézhez kap 25 ezer forintot, de ezt is csak akkor, ha abba a bizonyos kiemelt „F” kategóriába tartozik. A fiatalabbaknak a bére bizony nem éri el a nettó 20 ezer forintot sem, pedig ők is 2-3 gyereket tartanak el. Nagyon hiányosak az ismeretei Önnek, hiszen sok pedagógus dolgozik a határban, szánt, vet, szőlőt művel, hogy alapbérét kiegészítse, sőt egyre többen vállalnak gazdag családoknál takarítást, gondozást! Bizony, napi megélhetési gondokkal küzdenek a tanárok! Hát, Tisztelt Asszonyom! Mi aztán igazán tudjuk, hogy mi az, hogy megélhetési gond! Hát még akkor, ha ne adj Isten, a férj és a feleség is tanár! S hogy a Kanári-szigetekre és Görögországba járunk? Már a strandra sem, de még sétálni sem. Akikről Ön tud, biztosan nem a pedagógusfizetésükből jártak ott! S a nyári, téli, tavaszi szünet?! A törvény írja elő, nem magunknak találtuk ki! De mi nem is mehetünk el bármikor szabadságra, mint mások, csak Tisztelt Asszonyom! A cikket olvasván az a megállapításom, hogy Önnek nagyon felületes ismeretei vannak a pedagógusok munkájáról és életkörülményeiről. Ezért én az Ön által közölteket szeretném kiegészíteni, pontosítani. Igaz, hogy már 40 éves kor felé közeledő pedagógus elérte azt a kategóriát, hogy 30 ezer forint legyen a bruttó fizetése. Mit kap ebből kézhez? 18 ezer forintot. Például: egy pedagógus házaspár összesen 36 ezer forintból gazdálkodik egy hónapban. Maradok ennél a példánál. Ebből a rezsi: 16 ezer forint. Vagyis az a házaspár, amely 2-3 gyereket nevel, 20 ezer forintból él és ruházkodik. A pedagógusok a munkájuk után járó pénzből sem élnek színvonalasabban a munkanélküliektől. így tehát a pedagógusok számára külföld, Kanáriszigetek - csak álom lehet. Az Ön által említett eset egy szélsőséges példa, ami mögött más anyagi forrás állhat. Ön szerint a pedagógusok napi 8 helyett csak 5 órát dolgoznak, s ha jól értettem, még arra is lusták és alkalmatlanok, hogy kaszáljanak és kapáljanak. Valóban igaz, a pedagógusok napi 5-6 órát tanítanak. De a következő tanítási napra, szintén 5-6 órára fel kell készülniük írásbeli vázlatokkal is, továbbá a tanulók írásbeli munkáit is javítaniuk kell. így bármennyire hihetetlen, de a pedagógusok a napi 8 órától mindig többet dolgoznak. Azért nem kell idegeskedni. ekkor. Ha ennek ellenére netán mégis „bokros” teendőink akadnának, fizetés nélküli szabadság áll rendelkezésünkre, kemény forintok levonása mellett. Sértő, lealacsonyító számomra az a megjegyzése, hogy „napi 4—5 órát elücsörögnek a melegben”. Az ilyen acsarkodó embereknek fel szoktam ajánlani, hogy tessék, fáradjon be az iskolába, tartsa meg napi 5-6 óráját 30-35 fős osztályokban, utána óraközi szünetekben ügyeljen a rendre, fegyelemre, s mindezek után "tegye meg sértő megjegyzéseit! Több szülő elmondta, hogy nem bízná 10-15 percig sem idegenekre a gyerekeit! Bizonyára Önnek is vannak gyermekei, Ön is járt iskolába! Ön szerint ki „termeli ki" a munkást, parasztot, orvost, közgazdászt, ügyvédet, pedagógust, segédmunkást, s jelen esetben sajnos, a munkanélkülieket is? Nem az a szerencsétlen pedagógus az, aki az egész társadalom arculatát fiatalítja nemzedékeken keresztül? Megalapozza tudásukat, s ne adj Isten, későbbi egzisztenciájukat, a legtöbb esetben jobban, mint a sajátját? A tanítás mellett gondoskodik a gyerekek szociális helyzetéről, gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozik. Versenyekre készíti fel növendékeit, s kíséri el őket, nemegyszer feláldozva hétvégéit is. hogy a pedagógusok szabadsága egyenlő a tanulás szünnapjainak számával! Ami a gyereknek szünnap, a pedagógusnak nevelési, oktatási értekezlet, továbbképzés. Tisztelt Asszonyom! Ha még így is irigyli a pedagógusok „laza” életét, úgy hívjon ki engem versenyre kapálni! Hisz én is pedagógus voltam 35 évig, egy éve mentem nyugdíjba. Bármennyire hihetetlen, minden évben az egy hold pedagógusföldemen egyedül dolgoztam annak reményében, hogy majd a gyermekemnek jobb lesz, mint nekem. Sajnos, nem így lett. Nem tudom, Asszonyom, az Ön munkája milyen szakmai képzettséget igényel. Szeretném azonban kidomborítani azt, hogy a pedagógusok ellátják a fizikai munkát is, de Dolgozatot javít, feladatlapokat gyárt, szemléltetőeszközöket és ábrákat készít, családot látogat, beiskoláz, fogorvoshoz, hallás- vizsgálatra, kötelező oltások, vizsgálatok elvégzéséhez kíséri az osztályát! Bizony, ez nem fér bele az Ön által említett napi 4-5 óra ücsörgésbe! Higgye el, Asszonyom, hogy egy becsületes pedagógus kitölti munkaidejét napi 8 órával! S nekünk talán nem jár a heti 40 órás munkaidő?! Na látja, azért nem vagyunk mi semmiben sem mások, mint más hasonló lélek. A gondok ugyanúgy érnek és értek bennünket is, mint más társadalmi réteget! De egyet ne felejtsen el! A pedagógus mindig lámpás kell hogy legyen, hogy világítson! A gyerekek nyiladozó értelmét felszínre hozza, gyarapítsa, felkészítse a kemény életre! Erre tettünk esküt, kollégáim legnagyobb része ennek szellemében éldegél és dolgozik, s hivatás- tudatából adódóan „befelé ketyeg”. Kedves Asszonyom! Mi már nem kerülhetünk padlóra! Mi már ott vagyunk! S hogy mivel licitáljuk túl egymást ezentúl a kollégák előtt? Hát legfeljebb azzal, hogy kinek melyik turkálóban sikerült olcsóbban alig használatos ruhaneműhöz jutni! Tisztelettel sok-sok becsületes pedagógus nevében: Sós Györgyné tanár szakmai hozzáértés, képzettség nélkül a fizikai dolgozók a pedagógusok munkáját már nem tudják ellátni - sőt, kizártnak tartom. Szeretném még, ha elgondolkozna a következő bölcs szállóigék mély tartalmáról: „Legdrágább kincsünk a gyermek.” „Olyan gazdag lehet egy ország, amilyen művelt állampolgárai vannak!" Ha ezt Ön és ezekhez hasonló gondolkodású emberek tisztán látják, nem fog itt tartani az oktatásügy, ahol most tart. Végezetül azzal szeretném befejezni mondanivalóm: ilyenek vagyunk mi, magyarok. Rossz sorsunkban a másikra mutogatunk, ahelyett, hogy egymáson segítenénk! Tisztelettel: Fehér Istvánné nyugdíjas pedagógus Tisztelem Őket! Tisztelt Szerkesztőség! Minden reggel szívesen veszem kezembe lapjukat. Amiért tollat ragadtam, az a november 23-i számban az Olvasók Fóruma rovatban megjelent „Ne haragudjanak, de kikívánkozott belőlem!" című olvasói vélemény. Hát ezt a cikket olvasva, belőlem is kikívánkozik egy-két gondolat. A levélíró szerint a pedagógusok napi 4-5 órát „ücsörögnek" a fizetésükéit. Pedig a pedagógusnak ugyanúgy fel kell készülnie mindennap az órákra, mint a diáknak, ezenkívül dolgozatot javít, szülői értekezletet. fogadóórát tart, korrepetál, szakkört vezet, stb. Ez nem napi 4-5, hanem inkább 14-15 óra. S nekik is van családjuk, tehát az otthoni teendőjüket is el kell végezniük mindennap. Ha a tisztelt levélíró ötödmagával él, akkor talán van iskoláskorú gyermeke is, s ha a gyermekét nem tanítanák meg a pedagógusok írni, olvasni, számolni, bizony, buta maradna. Jómagam ismerek olyan tanítónőt, akinek három kicsi gyermeke van, tehát van az iskolai munkája után is elég dolga, de nyáron igenis kapát fog a kezébe, nem nyaralni megy. Pedig azért, hogy valaki a katedrára álljon, előtte sok-sok évet tanult. Tisztelt asszonyom, ne irigyelje Ön a pedagógusok munkáját, hanem fogjon kapát a kezébe, vagy tanult volna többet, s akkor nem a munkanélküli-segélyt kellene várnia! Én, mint háromgyermekes anyuka - a középső fiam jár általános, . a nagyfiam középiskolába -, jó pár éve már, hogy tapasztalom a pedagógusok mindennapi munkáját, csak tisztelni tudom őket. Tisztelettel: Pabar Sándorné Várjuk továbbra is újabb leveleiket Szerkesztőségünk számított arra, hogy sok észrevétel követi majd a lapunkban megjelent Ne haragudjanak, de kikívánkozott belőlem című olvasói levelet. így örömmel fogadtuk, hogy megyénkben tevékenykedő pedagógus olvasóink közül többen is reagáltak az említett témára. A következő Olvasók Fóruma összeállításban újabb három véleményt idézünk. Természetesen várjuk a további észrevételeiket, megjegyzéseiket. Ezúton is kérjük előfizetőinket, a Hírlapot olvasókat és forgatókat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Küldjék el leveleiket hozzánk, amelyeket az Olvasók Fórumában közlünk majd. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége: '3301 Eger, Pf. 23. Ilyenek vagyunk mi, magyarok! Nyílt levél: válasz Tóth Jánosné levelére A pedagógusok a gyerekekért dolgoznak fotó: perl Márton Ha segíteni nem tudunk, legalább ne ártsunk! Tisztelt Tóth Jánosné! Nagyon sajnálom, hogy írása az újságban megjelenhetett. Nem a téma felvetésével van bajom, hanem a szemléletével, mellyel ezt a problémát megközelíti és kezeli. Cikkét olvasva sokunkban megfogalmazódott a kérdés: csak ennyit ér a munkánk? Ilyennek lát bennünket a környezetünk? Mindenhol vannak becsületes, dolgukat tisztességesen végző emberek, csak a pedagóguspályán nem? Mi vagyunk azok, akik „ücsörgünk” munkaidőben, akik munka nélkül „hatalmas” fizetéseket veszünk fel? Akik gondtalanul élünk és végignyaraljuk az életet? Az Ön írásából ugyanis az tűnik ki, hogy ilyenek volnánk. Cikkével nagyon sok, munkáját lelkiismeretesen végző pedagógust megbántott. Ne vegye rossz néven tőlem, de gondolom, Önt is pedagógus tanította meg írni, s nem is rossz eredménnyel. Nem akarjuk Önt megbántani. Emberként azonosulni tudunk a munkanélküliek problémáival, még akkor is, ha Ön ezt nem feltételezi a pedagógusokról. Úgy gondolom, hogy keveset tud a munkánkról, ismeretei hiányosak, következtetései, általánosításai pedig tévesek. Nem mindenre, csupán egy-két észrevételére szeretnénk reagálni. Igaz, hogy délelőttönként 4-5 órát töltünk a gyerekek között, mert a tantárgyi órák száma ennyi. Ezekre mi felkészülünk. (Valóban az asztalnál ülve, mert ezt a krumpliföldön nem lehet.) A pedagógus munkája azonban nemcsak a tanítási órákból áll. Nagyon sok feladatot vállalnak a pedagógusok szabadidejükben, ellenszolgáltatás nélkül is, amelyekről sajnos Ön valószínűleg nem is akar tudomást venni. Bizonyára ön is hallott már a táborok szervezéséről, a különböző tanulmányi versenyek lebonyolításáról, a gyerekeknek örömet szerző, élményt nyújtó iskolai rendezvényekről, a különböző túrákról, a szakkörök sokféleségéről, és hosszan sorolhatnám, mi mindennel telnek délutánjaink vagy a hétvégék. De nem akarom a védekezés látszatát kelteni. Ha azt hiszi, hogy ezt mind megfizetik, akkor téved. A bérezést tekintve pedig sajnáljuk, hogy nem tartozunk az Ön ismerős pedagógusai közé. Iskolánkban ugyanis nettó 16-21 ezer forintot keresnek a pedagógusok (túlórával együtt). Több mint három évtizedes munkaviszony után 23 ezer forint lapul a nyugdíj előtt álló pedagógus borítékjában. Gondolom, azzal egyetért, hogy ennyi pénzből külföldi útra nem telik. Bármennyire is hitetlenkedik, de a pedagógusok is megélhetési gondokkal küszködnek, s joggal félnek a munkanélküliségtől. Ha a tanárok is a „padlóra” kerülnek, ettől Önnek még nem lesz jobb. Amikor a pedagógusok demonstrálnak, nemcsak a béremelésért harcolnak, hanem az oktatás egészére szánt összeg emelését sürgetik. Ha ugyanis ebben nem történik előrelépés, az közvetve a családokat is érinteni fogja. Úgy gondolom, ha már segíteni nem tudunk vagy nem akarunk, akkor legalább valótlan állításokkal, téves általánosításokkal ne ártsunk egymásnak. Befejezésül azt kívánom Önnek, legalább annyi esélye legyen a talpon maradáshoz, mint amennyi a ma pedagógusainak van, s akkor talán rádöbben: ez mennyire kevés. Kalina Mária a füzesabonyi Teleki Blanka Általános Iskola igazgatója „Ne haragudjanak, de belőlem is kikívánkozott...” Lassan-lassan hozzászokom, hogy ilyen magvas, elfogulatlan, hozzáértő vélemények jelennek meg a pedagógusok munkájáról, mint az Öné, kedves Tóth Jánosné. Most azonban belőlem is - ahogyan Önből, tisztelt asszonyom - kikívánkoznak bizonyos dolgok. Ön nem ismer olyan pedagógust (vagy csak keveset), akinek a fizetése 30 ezer forint alatt van. Én jó néhányat tudnék bemutatni Önnek, többek közt magamat is. A 34 fős tantestületünkben 22 pedagógusnak még bruttóban sincs 30 ezer forint a fizetése. Ismeri továbbá a pedagógusok üdülési szokásait is, bár nem tudom, milyen felmérés alapján jutott erre az eredményre. Igen. A Kanári-szigeteken már az a mondás járja: „Dobj fel egy követ a szigeten, az biztos, hogy magyar pedagógusra hull.” Vagy nem. Ön még nem látott a határban, szőlőben, krumpliföldön pedagógust kapálni. Talán mert a pedagógusok nem ott kapálnak, ahol Ön. Bár szerintem a krumplik szempontjából mindegy, milyen IQ-val kapálják őket. Nem nagy dolog ez a kapálás, ne legyen úgy oda tőle. Én egész nyáron ezt csináltam. Tudja, azért végeztem el a főiskolát, mert tudtam, a nyár szabad, így aztán kapálhatok kedvemre azért, hogy a fizetésemet kiegészítsem. Közöttünk is vannak sokan - attól, hogy Ön ilyeneket nem ismer -, akik kénytelenek pluszmunkát végezni, hogy megélhessenek. Igen, igaza van. Minket is érhetnek pofonok. Érnek is. Több oldalról, és nem is egy. Hogy mennyire becsülik a pedagógus munkáját, azt bizonyítják az Ön szavai is: „elücsörögnek a télen a jó meleg tanteremben”. (Egyébként a teremben gyerekek is szoktak lenni, már csak ezért sem lehet hideg a tanteremben. De gondolom, van még más munkahelyen is fűtés télen.) Szélmalomharc lenne itt az újság hasábjain elmesélni Önnek, miből áll a munkánk. Nem is ezt akarom. Szomorú az, hogy egyes emberek azt gondolják, a másiknak sokkal könnyebb. Hát tisztelt Tóth Jánosné! Igenis tudjuk, mi az a megélhetési gond, tudjuk - és nem az értelmező kéziszótárból -, mi az á szó: rettegés. Az nagyon szomorú, hogy Önök egyik napról a másikra utcára kerültek. Pedig szólni, tüntetni, sztrájkolni minden magyar állampolgárnak alkotmányos joga van. Mi, ellenben Önnel, senkinek sem kívánjuk, hogy utcára kerüljön. Senkinek sem kívánjuk, hogy munkanélküli-segélyből éljen. Nem a mi elvünk a „megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is”. Sem én, sem a többi pedagógustársam nem kívánja sem Önnek, sem másnak a munkanélküliség keserű kenyerét. Talán ennyiben vagyunk mi mások. Bernáth Lajosné tanítónő