Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-30 / 254. szám

4. oldal Horizont 1995. október 30., hétfő Végveszélyben a Komló környéki fák Pori művészek tárlata az Egri Ifjúsági Házban Medvék, kacsák humor és derű A finnországi Pori Eger egyik legrégebbi testvérvárosa, mégis első alkalommal mutat­koznak be nálunk hivatásos képzőművészei. A kulturális közeledés újabb bizonyítéka az a tárlat, amelyet november 5-ig tart nyitva az Ifjúsági Házban. A képek és a kisplasztikák huszonhárom különböző élet­korú, különböző világlátású művész kézjegyei. Mégis jól megférnek együtt, „nem dol­goznak egymás ellen”. Mintha nem lenne közöttük szakmai féltékenység, nem mérgezné mindennapjainkat indulatos egymásra mutogatás, mint az itt, nálunk sajnos, tapasztal­ható. Nem zavarják egymást apró intrikákkal, nincs köztük kenyérharc. Mint Mäkilä Lea asszony­tól, az egyesület elnökétől hallottuk, már ötven éve mun­kálkodnak, önálló galériájuk van. Az iskolázottság, a kulturá­lis hatások különbsége elle­nére is megragadható, milyen is Pori képzőművészete? A legszembetűnőbb a ter- mészetközeliség. A finn ember számára a természet élőlényei, a tavon úszkáló vadkacsák, a hideg vízben cikázó halak, a vadonban kószáló medvék éppúgy a mindennapi élet ré­szei, mint a szél, (melyet Ke- rola Ormi rozsdamentes acélba fogalmazott meg), vagy a fák, a csírázás és növés. Az emberi tulajdonságok, és viselkedés- formák megfogalmazhatók, s talán könnyedebbek, kevésbé bántóak, ha állatokra vetítjük őket, miként La Fontaine. (.Lehtonen Kristina: Követjük a vezért.) Az élet derűs elfogadása, az ironikus szemlélődés ugyan­csak e művek sajátja. Ruotto- nen Eira Két medve a jazz vá­rosában című műve egy valódi és egy még valódibb, „em­bermedvét” ábrázol, humorral. „Városdob”-ja pedig a népi motívumtól lesz játékos. A Poriban élő ember alap­élménye a jazz. Rintala Armas vegyes technikával készült rajzai sötét alapon színes figu­rákkal a zene lüktetését és ti­tokzatosságát is visszaadják. Nagyszerű a finn művészek kompozíciós készségei Mäkilä Lea Nyári táncok. Hazatérés), s a konstruktív képeken látszik leginkább, hogy milyen kiváló alapanyagokkal dolgoznak: a színeik élnek, változatosak, gazdagok. Nem hiányzik a pori művé­szekből a meghökkentés ké­pessége sem: a horgolt tengeri csillag (Soininen Minna), vagy a szoborként demonstrált be­festett bőrönd (Marinen Maa- imallá) erről árulkodik. Re­mek, lírai csendéletek, önma- gukon túlmutató tájképek bi­zonyítják: e közösségben egy­forma rangja van a hagyomá­nyos realista, és a kísérletező művészetnek. Nagy öröm és felfedezés ez a kiállítás, és remélhető, hogy lesz folytatása a jövőben is. Jámbor Ildikó Ha csak egy ember meggondolja a védekezést, már megérte Középiskolások az AIDS ellen (Folytatás az 1 ..oldalról) Ez is oka annak, hogy az elmúlt években nem csökkent a telepü­lés lélekszáma. Ezt már a jegyző-asszonytól, Czakó Fe- rencnétől tudjuk meg, aki el­mondja még: jelenleg csaknem kétezren élnek itt. A legna­gyobb gond, hogy nincs munka­lehetőség. Egyedül a Május 1. Termelőszövetkezet biztosít megélhetést, ennek ellenére sok a munkanélküli és egyre több az olyan fiatal, aki semmilyen ellátásban nem részesül. A ci­gánylakosság aránya is jelen­tős. Egyre jobban érzékelhető az elszegényedés. Ennek elle­nére az intézményeink műkö­dése még zavartalan. A nyáron például az iskolát újították fel. Az is eredmény, hogy az általá­nos iskolások ingyen kapták meg a tankönyveket szeptem­ber elején. Munka nélkül Kelemen Pál, a testület szo­ciális bizottságának az elnöke kissé sötétebben látja a helyze­tet.- Az itt élő emberek nagy ré­sze elkeseredett. A családok hatvan százaléka cigányszár­mazású. Közülük kerül ki a leg­több munkanélküli. Sokuk szá­mára az egyetlen jövedelemfor­rás a családi pótlék, ami arra elegendő, hogy a hónap során kért hiteleket törlesszék és kez­dődik elölről minden. Nem is tudom, mi lesz itt télen... Az már biztos például, hogy á Kömlő környéki kis erdőknek nincs esélyük a túlélésre. A tü­zelőt eddig is sokan szerezték be innen, de az idén télen gally se nagyon marad. A gázt, az olajat nem tudják megfizetni, nincs más válásztás: marad a fa. De más példát is tudnék emlí­teni. Öt éve nyitottunk egy kis boltot a feleségemmel.'Akkor az átlagos havi forgalom 800 ezer forint körül volt. Most jó, ha a fele bejön ennek az ösz- szegnek, pedig az árak nagyon megugrottak. Egy-két éve a családok nagy részének nem je­lentett gondot megvenni a há­romkilós mosóport, most egy ideje már csak a legolcsóbb kis mosószert viszik... De ez nem megoldás hosszú távon. Munkára lenne szükség, de itt helyben nagyon kevés a lehetőség. Most talán lesz némi elmozdulás. Egy pesti építke­zési vállalkozó 40-50 embernek biztosítana munkát a főváros­ban. Remélhetőleg komoly szándékai vannak az illető­nek.- Ön tősgyökeres kömlői. Milyen szembetűnő változáso­kat tapasztal például egy tíz év­vel ezelőtti állapotot alapul véve?- Megváltozott a lakosság összetétele. Sokkal több a ci­Kobolák Ernő: „Ez a falu még egyszerfelvirágzik...” gánycsalád. Ez önmagában véve nem lenne gond, hiszen az emberek többsége - ha szegény is - rendes, békében él a ma­gyarral. Nagyobb problémának tar­tom, hogy az utóbbi időben egyre zárkózottabbak az itt élők. Senkinek nincs ideje semmire. Mindenki hajt, egy­másra nincs idő. Megszűntek azok a szerveződések, csopor­tok, egyletek is, amik hajdanán közösséget kovácsoltak. Rettegésben Az őszi fényben úszó utcákat járva beszélgető idős embere­ket szólítok meg. Mondom ne­kik, szép ez a falu. Jó lehet itt élni. Néznek rám, mint valami csodabogárra.- Örüljön neki, hogy nem itt él - mondják egyszerre. - Itt senki és semmi nincs bizton­ságban. Mindenhova betörnek, lopnak, garázdálkodnak. Nincs itt kérem, semmi fegyelem. Az öregek rettegnek, magukra zár­ják a kaput, ha jön az este. Feje tetejére állt itt minden. Tizen­éves kamaszgyerekek vigyo­rogva löknek félre az utcán, ha szembe megy velük az ember. Nincs, aki, megfékezze őket. Tisztelet, becsület? Ezeknek a szavaknak már nincs értelmük Kömlőn. Hallgatom a panaszáradatot, de amikor előveszem a jegyzet­füzetet, hirtelen mindketten el­hallgatnak és riadtan néznek rám.- Csak nem akarja ezt leírni? - kerekedik el a szeme az idő­sebb férfinak. - Én nem mond­tam semmit. Már csak az hi­ányzik, hogy engem vegyenek elő legközelebb. Arra ne is számítson kedves, hogy magá­nak erről a dologról bárki is nyilatkozzon. A félelem nagy úr, kérem! Én hetvenöt éves vagyok, láttam már egyet s mást az életben, de csak az el­múlt néhány évben tudtam meg, mi az a rettegés. Elköl­tözni innen már nem tudok, ah­hoz túl öreg vagyok. Sajnos... Lóié Mihály körzeti megbí­zott egy hónapja került a fa­luba. Kérdezem tőle, tudja-e, hogy itt néhányan rettegésben élnek.-Egy hónap nem nagy idő. Ezalatt mindössze egy tyúklo­pás és egy betörés történt a fa­luban. Az biztos, hogy az elmúlt hónapokban itt is nőtt a tulaj­don elleni bűncselekmények száma, de bízom benne, hogy az állandó rendőri jelenlét előbb-utóbb meggátolja majd a garázda elemeket. Már most is hallottam néhány embertől, hogy amióta itt vagyok, na­gyobb biztonságban érzik ma­gukat. Igyekszem minél többet az utcákon, köztereken tartóz­kodni, hogy megismerkedjem az itt élőkkel, hogy bizalommal fordulhassanak hozzám. Az én véleményem egyébként az, hogy sokan eltúlozzák az itteni ellentéteket, s hogy nem olyan rossz a közbiztonság, mint ahogy állítják. Természetesen ennyi idő alatt nehéz mérleget vonni. Néhány hónap múlva többet tudok majd én is mon­dani. így fest hát Kömlő 1995 ok­tóberében. Hogy Ernő bácsi el­képzelt befektetése megtérülne- e, azt nehéz eldönteni. Annyi, bizonyos, hogy egy-két év erre kevés lenne. A falu felvirágzá­sára úgy tűnik, ennél többet kell várni. Barta Katalin Az AIDS ma még gyógyíthatat­lan, de megelőzhető - hirdetik a vöröskeresztes plakátok. A fel­világosítást ezért célszerű a szexuális élet kezdete előtt álló fiataloknál kezdeni. Magyarországon 1992-ben dr. Simon Tamás, a SOTE Tár­sadalomorvostani Intézetének igazgatója indította el az AIDS megelőzésére a kortárs képzést. Közreműködésével vezet Egerben egy fiatalokból álló csoportot Wendy Arnold köz­egészségügyi specialista, a Los Aartgeles-i Peer Education- program elnöke, aki több mint 1300 fiatalt képzett ki a vilá­gon. Angolul jól beszélő, jó kommunikációs képességű, az AIDS elleni elkötelezettséggel rendelkező középiskolásokat hívott a tanfolyamra Fehér Ist­vánná, a Heves Megyei ÁNTSZ egészségnevelője, aki a Népjóléti Minisztérium pá­lyázatának útján szerezte a pénzt a képzés megvalósításá­hoz. A tanfolyam elvégzése után munka vár rájuk. Középiskolá­juk osztályaiban órát kell tar­taniuk az AIDS veszélyeiről, de általános iskolákba és drog­diszkókba is hívják őket. Wendy Arnold rengeteg ba­rátját elveszítette, akik azért haltak'meg, mert nem volt in­formációjuk az AIDS-ről, senki sem beszélt róla. A fiatal okta­tók segíteni fognak a halálese­tek megelőzésében - vallja hit­tel. Amerikában az oktatásban HIV-pozitív betegek is segíte­nek, amit Magyarországon nem lehetne megvalósítani. Mindig a nemzeti sajátosságokhoz iga­zítja programját. Az ifjak tudá­séhesek, ezért gondolta, hogy képzésükkel részesei lehetnek a betegség megelőzésének. Fiata­lok beszélnek fiatalokkal a szex­ről, egymás között nyíltan kér­deznek, nem úgy, mintha egy tanár állna a katedrán.-Wendy szuggesztív szemé­lyiség, óriási szívvel vezeti a csoportunkat. Kötetlenek, fel­szabadultak a foglalkozásaink, sokat játszunk, mindannyiunk­hoz odamegy, válaszol a kérdé­seinkre — mondja Losonczy Dóra, a Szilágyi Erzsébet Gim­názium tanulója. Módszertani segítséget is kapunk tőle és gyakoroljuk az órák megtartá­sát. Megtanított a személyes­kedő nagyhangúak leszerelé­sére, a jó légkör megteremté­sére, a közönség kezdeti szo­rongásának feloldására - mondja Szecskó Katalin, a Gár­donyi Géza Gimnázium tanu­lója, aki orvos szeretne lenni, ezért már most gyakorolja a se­gítő, felvilágosító munkát. Pelle Agnes közgazdasági szakközép- iskolásnak sikerélményt jelen­tenek az órák: úgy érzi, hogy tett valamit a világért. A töb­biek - fiúk-lányok - párban, én Az egészséügy vilgájáró „diplomatája”: Wendy Ar­nold az egri tanfolyamon egyedül dolgozom - mondja Osváth Éva, a Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium negyedikese. - A saját iskolámban könnyű, ki­csit haverként megyek be a töb­biekhez. A drog-diszkókban már nehezebb. A legnagyobb érdeklődés az óvszer haszná­lata iránt mutatkozik. Az a lé­nyeg, hogy egy hullámhosszon legyek a hallgatósággal, a szint­jüknek megfelelően adjam elő mondanivalómat. A szülök dol­gát is támogatjuk, segítjük, hi­szen közös az érdekünk. Már akkor megérte, ha csak egy em­ber meggondolja a védekezést - véli. Császi Erzsébet Az egyik legszebb ház jelenleg magtár Szimfónia és kórusmű az Egri Bazilikában Az Egri Szimfonikus Zenekar és az Állami Énekkar produkciója Újra nagysikerű hangversenyt szervezett a Nemzeti Filhar­mónia október 27-én este nyolc órakor az egri Baziliká­ban az Egri Szimfonikus Zene­kar és a Magyar Állami Ének­kar közreműködésével. A mű­veket Szabó Sipos Máté diri­gálta. Először Mozart: A varázs­fuvola című művének nyitánya hangzott fel, ami nagyon jó kezdésnek bizonyult, mert mindenki ráhangolódhatott e könnyed dinamikai elemekkel felépített kompozíción keresz­tül Schubert: XIII. befejezetlen szimfóniájára. Az előző dara­bot érzékletes, nehéz súlyú vég jellemzi. A XIII. szimfóniába a dina­mika kissé komótos hangzást érzékeltet. Jól kitűnnek a lágy hegedű- és csellószólamok. A műben hangulati elemek a halk és erős hangerő hatása ré­vén érzékelhetők. A hangversenyteremmé alakult Bazilika még jobban visszaadja a meleg és hideg, vagy zord zenei hangulatot. A hallgató számára a zene polka­jellege és háromnegyedes lük­tetése a régi idők keringő tánc­zenéjét idézte föl. A visszhang körös-körül járja a belső teret, s mint tengerhullámzás jut vissza a fülekbe. Külön kiemelt figyelmet ér­demel a hegedűszólam precíz pianisszimója, majd a mű vé­gén a zenekar elcsendesül, mintha valami megszűnni ké­szülne. A leheletnyi hangerő mindenkiben a jót, a meg­nyugvást váltja ki. Az est utolsó műsorszáma a Szimfonikus Zenekar és a Ma­gyar Állami Énekkar közös produkciója Kodály Psalmus Hungaricusa Bogáti Szabó István énekes közreműködésé­vel. A látvány lenyűgöző: a kórusban éneklő gyerekhad lepte el az emelvényt a férfi és a női kar mellett. Az élmény is maradandó, bár az ének szö­vege csak az első sorokban volt érthető. A közönség nagyon szereti a filharmónia előadásait, ennek köszönhető, hogy minden da­rabot óriási taps követ. Felsőfokú előadás kiváló művészek tolmácsolásával - árnyalat, csend, elmúlás, újra­kezdés... Veres Gyula Gyöngyösi műemlékek reflektorfényben Várostörténeti vetélkedő Immár hagyomány Gyöngyö­sön, hogy minden ősszel meg­rendezik az általános és közép- iskolások helytörténeti verse­nyét. Az előző években egy- egy történelmi korszakot kellett alaposan megismerni a résztve­vőknek ahhoz, hogy eredmé­nyesen szerepeljenek. Az idei verseny különleges­ségét az adta, hogy a város mű­emlékeiről és műkincseiről szóló kérdésekre kellett a he­lyes választ megtalálni - tudtuk meg Horváth László múzeoló- gustól. Molnár József, a középisko­lások zsűrijének elnöke ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a tör­ténelmi múltú középületek és berendezési tárgyaik ismerete szerves részét képezi kultú­ránknak. A települések az. év­századok folyamán sokat for­málódtak, míg mai arculatukat elnyerték. A továbbfejlődéshez szükséges, hogy alaposan tisz­tában legyünk őseink munkás­ságával. A versenyt két kategóriában bonyolították le. Az általános iskolásoknál kilenc, a középis­kolásoknál hat, egyenként négy-négy fős csapat indúlt. Eredmények. Az általános isko­láknál első lett a 3. számú Álta­lános iskola, a második a Berze Gimnázium nyolosztályos csa­pata, míg harmadik a 7-es számú iskola csapata. Középis­kolásoknál első a Berze Nagy János Gimnázium, második a Vadas Jenő Erdészeti Szakkö­zépiskola, harmadik a Kereske­delmi Szakközépiskola csapata. (nagy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents