Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-14 / 242. szám
A felnőttbe, az anyába való kapaszkodás biztonságot ad Az anya és kisgyermek kapcsolata Ma már ritkábban járunk múzeumba. De ottjártunkkor magunk is megfigyelhettük: bizonyos képek előtt érdeklődés nélkül elhaladunk. Más képek - mint egy Magányos cédrus vagy egy jól sikerült tájkép - megmozgatják fantáziánkat. A Madonna-képek, az anya gyermekével ábrázolások viszont nagyon mély érzelmeket keltenek bennünk. Az anya és gyermeke egymásra találása meghatározó mindkettő számára. Bizalomadás az anya részéről, ragaszkodás, odaadás a kisgyermek részéről. A kapcsolat kialakulása döntően meghatározza a kisgyermek személyiségének a fejlődését. Megléte egy magabiztos ember, egy biztos személyiség kialakulását segíti. Hiányossága, korlátozása vagy nemléte egyenesen káros. Ma már ismét problémát jelenthet, hogy a gyermeknevelés vajon munkát jelent-e? Szociálpolitikánk egyértelműen megkérdőjelezi a gyes vagy a gyed jogosultságát. Pedig egyértelmű, az élet bizonyítja, hogy létezik egy időszak, az első hat hónap, amikor az anya-gyermek kapcsolat korai kialakulása meghatározza az ember jövőjét. Ez pedig emberileg megfizethetetlen. Születése után az ember a legkiszolgáltatottabb. Elhagyva az anyaméh biztonságát, védettségét, új, szokatlan ingereknek van kiszolgáltatva: fény, hang, változó hőmérséklet. Mindezek szokatlanságát fájdalom formájában percipiálja. Sír, jelez. Biztonságra vágyik. A táplálkozás az első lépés. Egyetlen útja a szopás. A gyermek veleszületett viselkedési mintája. Feltétlen reflex, az emberi idegrendszerben örökletesen lefektetett készség. Akár a homlok, akár az orr érintése is kiválthatja a szopómozgást. Ez az ingerzóna majd az ajkakra korlátozódik. Az anya szoktatása, szokásos testtartásban való szoptatása a feltételes reflex kialakulásához vezet. Egyfajta változáson megy át. Ez a fajta testi kapcsolat elősegíti az anya-gyermek kapcsolat kialakulását. A negyedik hónapban új segítőtárs jelentkezik, az anya hangja. A gyermek hallja, hogy az anyja vagy a gondozónője beszél hozzá. A kapcsolódást elősegíti, ahogy az anya gyermekére rámosolyog, bólintgat, beszél hozzá. Ha sír a baba, az anya beszédével csitítja, föléhajol, anélkül, hogy felvenné. A csecsemő megnyugszik. Néhány héttel később már az anya biztonságot jelentő látására is nyugodttá válik. A baba tudja várni az anyát, ez pedig a személyesség, az emberi kapcsolat révén alakul ki. A kisgyermek érzelmi lény, az anya pozitív érzelmi megnyilvánulásai oldják a feszültségét. Később, amire az anyja tanította, átviszi a maga világába: tárgyakra, játékokra, majd később az emberre is. Mindannyian megfigyelhetjük magunkon, hogy amikor bizonytalan helyzetben vagyunk, belekapaszkodunk a szék karfájába, görcsös szorítással: például, ha fogorvosnál vagyunk. Ez maradványa az ösztönös eredetű fogóreflexnek, amellyel a kis csecsemő anyjába kapaszkodik. Ez a tenyérreflex emléke annak, ahogy elődeink az anyjuk testébe, szőrzetébe kapaszkodtak. Biztonságot keresve, megnyugvást várva. Minden anyuka megfigyelheti, hogy amikor babáját hanyatt fekteti, a kicsi jellegzetes módon széttárja kezét, átölelő mozdulatot tesz. Ez a Moro-reflex jellegzetes tartása. A biztonság keresése. Mind a fogóreflex, mind a Moro-reflex a létfenntartás szolgálatában álltak. A felnőttbe, az anyába való kapaszkodás biztonságot ad. Ez a biztonságérzet pedig mélyíti az anya és a gyermek közti kapcsolatot. Nemcsak akkor érzi a kisgyermek az előnyeit, hanem a későbbiek során is emberformáló szerepe van. Ha hiányzik, ha sérül, a gyermek egész életén át érzi hátrányait. A kisgyermek bizonyos fokig önző, a maga biztonsága miatt. Kiszolgáltatottsága miatt ez talán érthető is. Nem akar az érzelmekben sem osztozni. Magáénak akar mindent. Ott, ahol több hasonló sorsú kisember van, ott az érzelmek is megoszlanak szükségképpen. Orvosok, pszichológusok, pedagógusok keresték a megoldást, a lehetőséget. Minél korábban sikerül az édesanya hiányát pótolni, annál sikeresebb a közbeeső időt átvészelni. Talán megnyugtató választ kap az a jóember, aki ezekkel a szavakkal szapulta a feleségét: Mit dolgoztál te, én egész életemben dolgoztam, de te otthon csak gyermeket neveltél. Mihály László Az egyén felelősségét kell hangsúlyozni, ha inni kezd Minden évben emelkedik a szenvedélybetegek száma, a diplomás nők gyakran nyúlnak a pohár után Az országos statisztika adatai szerint Magyarországon jelenleg 900 ezer nagyivó él, azaz minden tizenegyedik ember életében valamilyen problémát okoz az alkohol. Ami ettől is megdöbbentőbb viszont, hogy az alkoholisták száma eléri a félmilliót hazánkban. Ezeknek csupán tíz százalékát gondozzák kórházakban, pszichiátriai osztályokon.-Az adatokból úgy tűnik, az alkoholizmus népbetegség. Valóban igaz ez? - kérdeztük dr. Szigethy Anna pszichiátert, az alkohológiai osztály főorvosát.-Népbetegség olyan tekintetben, hogy sok ember szenved az italtól közvetve és közvetlenül. Problémát okoz annak, aki issza és környezetének, amelynek el kell viselnie ezt.- Az alkoholizmussal összefüggésben mindig környezeti hatásokat emlegetnek. De a hajlam öröklődhet-e?- Genetikailag nem, de a hajlam, a veszélyeztetettség, az öröklődik. Ugyanakkor tradíciókban, szokásokban is magával viszi az ember ezt az „élményt”, viselkedési mintát. A környezetet nem lehet okolni teljes egészében: az alkoholista dönt úgy, hogy iszik, nem a környezet kényszeríti rá. Ha valaki problémáinak megoldására ezt a módot választja, abban senki nem hibáztatható. Az egyén felelősségét minden esetben hangsúlyozni kell.- Lehet-e kategorizálni: melyek a veszélyeztetett rétegek?- Kétségtelen, hogy vannak olyan néprétegek, amelyeknél gyakoribb, de a magasan kvalifikált réteg sincs tőle védve. Főként a diplomás nők körében fordul elő: állandóan rivalizál a környezetével, el kell döntenie, hogy szakmai sikert akar, vagy otthon marad gyereket gondozni. Ha elmegy szülni, lemarad a kortársaitól, ha egyszer elválik, egyedül marad gondjaival. Magas az igényszint, ennek sokszor nehéz megfelelni, ezeket a feszültségeket, a teljesítménykényszert valamivel oldani kell: akkor jön az ital.-Ez megyénkben is így van?- Nehéz iá választ adni, mivel ritkán jönnek el ide, szégyellik ezt a betegséget. Inkább neurotikus panaszokkal, szervi elváltozással kerülnek orvoshoz, legtöbbször akkor, amikor már baj van.- Egyik szélsőséges megnyilvánulása az alkoholizmusnak az agresszivitás. Mi váltja ki ezt az emberből?-Az egyén alaptermészetétől, személyiségétől függ az, hogy mit vált ki az ital belőle. Az ösztönös viselkedés mindenképpen előtérbe kerül, mivel nem kontrollálja saját viselkedését. Sokszor bátorságot ad az ital, olyankor az ember azt csinálja, amit máskor tilt magának. ***-Mi az a határ, amikor egy rendszeresen italozó emberre jogosan azjt mondjuk: alkoholista?- Attól, hogy valaki mindennap iszik, még nem lesz alkoholista. A nagyivó rendszeresen nagymértékben fogyaszt italt, az alkoholista rabja a szesznek. Akkor van baj, amikor testileg és lelkileg kívánja az italt, nem tud mértéket tartani, a részegségig leissza magát, és a környezetével elveszti a kapcsolatot.- Mennyi idő alatt lehet eljutni az alkoholizmusig?- Ha valaki nagymértékben, rendszeresen iszik alkoholt, és már korán reggel kívánja, akkor ott már komoly bajok vannak. Ennek ellenére én azt mondom, hogy többéves kemény „munka” kell ahhoz, hogy valaki elérje ezt a kritikus határt.- Gyakran párosulnak az alkoholizmussal más szenvedélybetegségek?- Ha már kialakult egyfajta szenvedély, ahhoz könnyebben kapcsolódik a többi. A mélylélektani szakemberek azt állítják, hogy a kisbabák életének egy szakaszában éri őket olyan hatás, ami később elősegíti a szenvedélybetegségek kialakulását.-Ritkán ismerik el a betegek, hogy ők bizony alkoholisták...- Ott kezdődik a gyógyulás, hogy valaki ezt elfogadja, és tenni akar ellene. A családnak sokkal hamarabb jelent problémát, mint magának a betegnek.-Ezek szerint, amíg ez az egyénben nem tudatosodik, addig gyógyítani sem lehet?-Addig csak a testi tüneteket, elváltozásokat lehet orvosolni. Igyekszünk szembesíteni őket ezzel a betegséggel, hiszen amíg nem veszi tudomásul, addig gyökeres változást sem lehet elérni. Van, aki a haláláig nem döbben rá erre. Azt * szoktuk mondani, hogy aki érzi, már „eleget ivott”, az rendszerint rádöbben erre. Ha nem tudjuk elfogadtatni vele a változás szükségességét, addig az eredmény sem lesz tartós.-A betegek itt látják egymás pozitív és negatív változásait. Hatnak-e egymásra?- Érezhető, hogy egy szobában ki a vezető egyéniség. Van, amikor ez kifejezetten hasznos, de az ellenkezőjére is van példa, amikor a hangadó visszahúzó erő lehet.- A különböző karitatív szervezetek mennyiben segíthetik az önök munkáját?- Azt szoktuk mondani, hogy az eredmény érdekében még „az ördöggel is szövetkezünk” . Minden emberre más dolog hat. Van, amikor egy vallási szervezet is sokat segíthet.- Mi a helyzet a visszaesőkkel?-Nagyon nehéz azt mondani, hogy mikor gyógyult a beteg. A siker nálunk nagyon relatív, ha egy-két évig nem iszik, ha a családjával rendeződik a kapcsolata, már az is eredmény. Általában az emberek harminc százaléka gyógyultan távozik. ***-Hányán kértek mostanában önöktől orvosi segítséget?-Egerben 1085-en fordultak meg az alkoholgondozóban, akik közül 61 ember volt az új beteg. A statisztikában az a legriasztóbb, hogy évről évre nő az alkoholbetegek száma, és sajnos kiugróan magas a nők és fiatalkorúak aránya. Rossz abban a tekintetben, hogy egyre többen isznak, tény, hogy hozzánk fordulnak segítségért, azt jelenti: jobban mernek a problémájukról beszélni, s gyógyulni akarnak.-Említette, hogy kevés a sikerélményük ezen a pályán. Mi volt az oka annak, hogy a gyógyászatnak ezt a területét választotta?- Amikor először találkoztam ezekkel az emberekkel, nem rettentem el tőlük, hanem valami megfogott bennük. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nagy családban nőttem fel, ott a segítőkészség természetes dolog volt.-Nem könnyű az alkoholista beteggel bánni, gyakran utasítják vissza a segítséget...-Fontos dolog ezen a pályán, hogy az ember adni tudjon, még akkor is, ha kezdetben visszautasítják a segítséget.-Ritkán kopogtat a sikerélmény az ajtón, mégis nagy lelkesedéssel foglalkozik itt a szellemileg, testileg leromlott emberekkel...- A gyógyult betegek egy része visszajár hozzám, sokszor beszélgetünk, visszajelzést adnak arról, hogyan élnek, mi változott meg bennük, körülöttük. Ez éppen elég ahhoz, hogy erőt és hitet adjon a munkához. Szuromi Rita Egyre többen keresik fel osztályukat fotó: majoros tamás
