Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-23 / 224. szám
Határtalan versengés... Hatalmas, mesébe illő díszletek, színes ruhákba öltözött csapatok, pásztázó reflektorfény és tomboló szurkolósereg a lelátókon. A ,Játék határok nélkül” vetélkedő budapesti döntőjén - ahol Veres István felvételei készültek - az erőt és nagy-nagy ügyességet igénylő feladat végrehajtása közben zúgott a biztatás: „Hajrá, Eger...!” S a mieink - sárga öltözékben - igyekeztek is helytállni a nemes küzdelemben, mint azt a ma esti televíziós közvetítésben is láthatják majd. 44. Hogy valójában Szolomon Kátcov életrajza titkos pártérdekek miatt annyira egyértelmű, mintha csak 1945 után született volna, mélyen hallgat a fáma előéletéről, csak jelentéktelen adatok tarkítják múltját, hogy apja zsidó szatócs volt, házaló kereskedő, aki titokban betöltötte az összekötő szerepét az illegalista harcosok között. Az itt felsorolt nevek következetesen mind halottak, hősi halottak, akiknek emlékét nem lehet bolygatni, kegyeletsértés volna. Abba viszont bele kell nyugodni, hogy a halottak részéről nincs visszajelzés. Azért Jelena elvtársnőben ott fészkel a nyugtalanító gond, és melengeti a gyanú tojásait, hátha kikel egyszer belőle az igazság csibéje, és akkor a világ szeme elé tárhatja, hogy kakukktojás- e, milyen színe is van a fiókának?... Egyelőre erről csak hallgatni lehet, mint a mélytengeri csendben, de a felszínen örökké figyelni, jegyezni minden apróságot, hogy kiderüljön végre valami, mert ha nem, akkor nagy baj fenyegeti a nemzetközi proletármozgalmat, és egy világ fog ösz- szedőlni. Azt pedig nem akarja, sokan nem akarják. A szikár, örökké zord tekintetű, gyanakvó Jelena egy pillanatra nő lett, amikor Szolomon Kátcov átnyújtotta a csupa vörös szegfűt, amit a közelgő prágai őszben méregdrágán lehet vásárolni. Ez még jobban emelte Jelena szemében a gesztus értékét, és a futó mosoly mögött őszinte emberi hála is futott át a barázdás arcon. Csak ennyit mondott nagyon halkan, és szemüvege mögött mintha egy kisebb vízhullám lebbent volna lassan át:- Köszönöm, Kátcov elvtárs, maga az első, aki eszembe juttatja a névnapomat. Éppen tegnap gondoltam erre, de a régi elvtársak már mind kidőltek mellőlem. Sok évvel ezelőtt mást is jelentett ez a név. Hiába, az évek elmúlnak, és velük együtt a tettek is, amelyek összeadják az embert. A tettekre már csak én emlékezem, ezt a jelent nem nagyon érdekli a múlt. Ez egy kicsit fáj, de én viselem. Elismerésül Kátcov férfiasán kezet szorított Jelenával, és egyetértőén mosolygott rá, de már a következő pillanatban befordult az ajtón saját irodájába. Kidobta nyakából a sálat, felakasztotta a felöltőt, és vidáman fütyörészett. Kettős öröme volt. Svejk példásan viselkedett, és a megyei titkár őszinte szívélyességgel fogadta, nagyon hálás a titkárnőcseréért. Jutalmul szolgálati célokra, reprezentációs alkalmakra Karlovy Varyban egy nyaralót kap, amely télen is ugyanazt a funkciót látja el. Úgy kezelheti, mint magántulajdonát. A fenntartás költségeit a pártkasszából fedezheti, belátása szerint. Ez még nem minden, mert cserébe magasabb megbízatásban részesül, amit csak ő tud maradéktalanul ellátni. Fölötte örül annak is, hogy nem tudnak semmit zavaros múltjáról; botrányos tábori lelkészi kalandjairól, apja cégének a tönkretételéről, a váltóhamisításról és a többiről, amiről még emlékezni is szégyen. De hát az ember fejlődik, változnak az idők, változnak az erkölcsök, és közben az ember meg is javulhat. Szárnyaló öröme, hogy teljes legyen, gondolta, felhívja Svej- ket, neki is kijár egynéhány köszönő elismerés a tegnapi jó magaviseletéért. Úgy kell bánni vele, mint egy gyerekkel, akkor hallgat a jó szóra, és nem felejti el. Hívja, de a vonal végén a szakácsnő jelentkezik. Felháborodva közli, hogy most már nem tudja, kire hallgasson, ez a Svejk mindenbe beleszól, kifogásolja, hogy zsírosán főzünk, túl sokat lökünk a moslékba, egyszóval pazarlunk. Nem hagyta tovább beszélni a szakácsnőt, hátha még egyéb dolgok is kiderülnek, ezért gyorsan Svejket kérette, mert éppen a konyhában reggelizett. (Folytatása következik)
