Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09 / 212. szám
Tirp t7~Tji Hí TV I A r . ív l y.i'i h. 1 1/ UAl iAY /1. ILI A zsaruk engedelmes bűnözőkről és zuhanyrózsákról álmodnak Egy éjszakai parancsnoki ellenőrzés pillanatképei Ma már a szolgálatban nélkülözhetetlen a számítógép Monoton brummog a parancsnoki Ford motorja. A fehér autó egyenletes iramban nyeli a kilométereket. Almosítóak a hol felvillanó, hol elillanó utcai fények. Halkan zümmög az URH adó-vevő is, teljes a csend az egész vonalon. Mintha csak megsejtették volna a bűnözők, hogy ma fokozottabb üldözőik figyelme.- Természetesen maguk a kollégák sem tudják, hogy jövünk - magyarázza dr. Orosz Gyula. - Ez is az egyik lényeges momentum: az ellenőrzéskor is minden úgy történjék, ahogy máskor szokott. Ha netán valami ellentétes a szolgálati szabályzat előírásaival, akkor az derüljön ki mielőbb, hogy változtatni lehessen rajta! Az állampolgárok érdekében.-Hasznosak ezek az éjjeli „látogatások” azért is - toldja meg elöljárója szavait Kormos Miklós -, mert alaposabban megismerkedhetünk a kollégák mindennapi gondjaival-bajaival is. *** Nagy a nyüzsgés este 9 után pár perccel a Hatvani Rendőrkapitányság ügyeletén. Ez is arra utal: pillanatnyilag nincs sürgős tennivaló.- Majd 11 óra után kezdődik az igazi mozgás - ígéri Novák János r. százados, ügyeletvezető -, amikor zárnak a kocsmák... Azután szóban megteszi a jelentését: a városban két kocsi rója a köröket, szolgálatot ad a lőrinci és a horti őrs egy-egy autója is. E napon eddig egy biciklilopást jeleztek, egy másik esetben pedig azért kellett intézkedniük a hatvani rendőröknek, mert az egyik lakótelepet rodeopályának nézte egy járművezető. Kiderült, nemcsak a járgányt hajtotta a benzin, hanem a gazdáját is az előzőleg torkán leeresztett jelentős mennyiségű szesz. Hamar sorjáznak a sztorik is. Arról például, amikor egy szombat hajnalban kétségbeesett női hang jelentkezett a telefon másik végén.- Jöjjenek azonnal - kiabálta -, különben az ablakunk alatt erőszakolnak meg egy kislányt! A férjem már el is ment a vasvilláért, hogy leszedje róla azt a pernahajdert! Oltári nagy szerencse, hogy a járőrök előbb értek oda. Az ugyancsak illuminált hölgyike alaposan leteremtette a „megmentésére” sietőket, kijelentvén: ö már elmúlt 18 éves, azzal keresi a gyönyört, akivel csak akarja...! Másik alkalommal az ügyeletes tiszt éjjeli békéjét megzavaró telefonáló - ezúttal egy zaklatott asszonyka - egyre csak ezt hajtogatta:- Innen beszélek, kérem, a Rákóczi útról. Siessenek, megvertem a férjemet! Tehát megjegyezték? Innen a Rákóczi útról. Bármit kérdezett is továbbiakban a közeg tőle, csak az iménti mondatokat szajkózta. Később ugyanígy a mentősöknek is. Bizony jó kis időbe beletelt, mire megállapították: a vehemens amazon Csányból a Rákóczi útról hívta a 07-et és a 05-öt... *** A bűnügyesek szobáit járja végig az ügyeletvezető társaságában a főkapitány-helyettes Orosz doktor. Az irodák áporo- dott, cigarettabűzös levegője elég nyomasztó. A legszükségesebb bútorok mindenütt: íróasztal, kényelmetlen kihall- gató-székek, régi típusú asztalilámpa. Itt-ott egy-két kopottas fotel. Elkelne a felújítás - de hát miből?! Szembetűnő a zsúfoltság is. Nem lehet könnyű jelentést írni, vagy bűnügyi aktát összeállítani, miközben a kolléga a gyanúsítottat faggatja, a tanúkat hallgatja. Ugyanabban a helyiségben, alig egy méterrel odébb. A filmplakátok a falakon sem túl vidítóak. íme a címek: A szökevény, A pokol angyala, A bolygó neve: halál. Az egyedüli nagy igazság az egyik íróasztal oldallapjára ragasztott rajzlapon pihen. Egy idézet Fo- uche-tól: „A rendőröket sehol sem szeretik, mert a rendőrséggel szemben a legtöbb embernek rossz a lelkiismerete”. Talán annak a nyomozónak is, aki a páncélszekrényéről hazamenetel előtt lefelejtette a kincstári pecsétet. Neheztel is miatta az ellenőrző parancsnok. Közben gyorsan indokol is: — Semmilyen iratot nem szabad munkaidő utánra hozzáférhető helyen hagyni! A bűnjeleket is el kell zárni! Ha nem így tesz valaki, annak hamar fenyítés lesz az osztályrésze. Zsebbe vágó következményekkel. Bizony a keresetek amúgy sem egetverők! Sőt! A százados például tíz év után 20-22 ezer forintot visz haza fizetéskor. Az éppen bent tartózkodó járőrök, őrmesteri, főtörzsőr- mesteri, törzszászlósi rendfokozattal - egyikük sem „mai gyerekként” - ennél is pár ezressel kevesebbet. Ha mellétesszük az éjszakázást, a folytonos stresszt, a felelősséget - bizony érthetőek a borús panaszmondatok. Ami különösen figyelemre méltó a közismerten nem rózsás helyzetben az az, hogy egyik beosztott sem kíván meghátrálni a feladatok teljesítése elől! Csak a nyugodt munkavégzéshez jobb feltételeket - használható írógépeket, a jegyzőkönyvekhez elegendő papírt, a járművekhez a szükséglethez igazodó mennyiségű üzemanyagot, a fárasztó szolgálat utánra végre működő zuhanyrózsát - szeretnének. Mindennek természetesen nyoma marad az ellenőrzési naplóban, s persze, a főnök írásos jelentésében is. S hogy lesz- e javulás? Ez már más lapra (szintre) tartozik. *** Gyöngyösön, a kapitányság épületében éppen egy lopás ügyében szorgoskodnak. A Katona József úton várakozó Lada Samarából emelte el az ismeretlen tettes a rádiótelefont. Nem öröm ez a tulajdonosnak - jól látszik az ábrázatán. Ki lenne boldog, ha éjjel 11 után ilyesmi miatt kellene a zord rendőrségi épületben jegyzőkönyvbe mondania az adatait?! Az említett utca mellesleg a tolvajok kedvence lehet. Az itt található munkaközösséget is megkárosították egy mobil távbeszélő eltulajdonításával. A Mátraalji városban a kapitánysági ügyeletén riasztórendszerek óvják a pénzintézeteket, az intézményeket, a fizető polgárok lakásait a betörőktől. Az egri Sasszem-2000 Kft. számítógépes hálózata elől, úgy tűnik, nincs menekvése a bűnös szándékú egyénnek. Az ügyeletvezető a monitoron megjelenő ábrán tudja pontosan követni, éppen merre óvakodik a tettes. Mégpedig oly módon, hogy az a betyár erről mit sem sejt. Petróczki Lajos r. hadnagy, az ügyeletes tiszt alig ér rögtönzött bemutatója végére, mikor rádión megkérik, ugyan ellenőrizze már, szerepel-e a körözési listán a DUT-587 forgalmi rendszámú személygépkocsi. Két-három mozdulat csupán a számítógép gombjainál, s máris kész az eredmény: a keresett jármű ott nem található. A fiatal, szimpatikus tiszt - aki mellesleges Vásárosna- ményból jelentkezett át gyöngyösi szolgálatra - készséggel jelenti felettesének, hogy éjszakára szolgálatba állt tizenkét egyenruhás, s a megfelelő számú jármű is. Inkább a nappal volt a mozgalmasabb, hiszen jelzés érkezett betöréses lopásról, azután arról, hogy a piacon egy idős hölgyet pofonvágtak. Intézkedni kellett amiatt is, mert az Iskola úton egy lakás erkélyéről három gázpalackot cipeltek el zsákmányként a lehetetlent nem ismerő elkövetők. Egy úr amiatt panaszkodott, mert egyetlen órácskára adta kölcsön kis Polskiját egy másiknak - még kora délután... Sikeres intézkedés volt az is, ami a Postabank városbeli fió-^ kjánál történt. A biztonsági őr észlelte, hogy az egyik ügyfél kerékpárját meglovasítani szándékozik valaki. Szólt az illetőnek, aki a tolvajok után szaladt. Ijedtében elhajította a biciklit a tettes, akit nem sokkal később a helyszínre siető rendőrök fogtak el. Társalgás közben szóba kerülnek a vonatdobálók is. Érthetetlen és veszélyes játszadozásaiknak másutt is követői vannak. Petróczki hadnagy említi azt az esetet, amikor 4-5 cigány megdobálta a visontai buszjáratot. El is találták a szilánkok egy nő szemét, akinek sérülése 8 napon belül gyógyult. A szokottnál feszítettebb mostanában a tempó - tudjuk meg az ügyeletvezetőtől. A szabadságolások miatt 24 órás szolgálatot adnak, amit 48 órás pihenő követ, majd ismét az újabb, egész napos ügyelet. Ez bizony nagyon fárasztó. Rengeteg túlórázással is jár, amit viszont - hiába az országos rendőrfőkapitány utasítása - pénz híján egyelőre nem tudnak kifizetni. Hogy mi mindennel kell foglalkoznia egy szolgálat alatt az ügyeletvezetőnek, arra bizonyíték a fiatal hadnagy elbeszélése:- Figyelnem kell természetesen a járőrökre, a többi kapitányság ügyeletvezetőire, de ugyanígy arra is külön gondot kell fordítani, ha a megyei központi ügyeletről érkezik kérés vagy utasítás. Mindehhez jönnek még szép számmal a panaszosok. Az egyikük például megszámolta, pontosan 57-szer kellett felállnom és az ügyele- tesi szobába, majd visszamennem, mialatt végre sikerült jegyzőkönyvbe venni a mondandóját. Kormos alezredes időközben visszatér a nyomozók irodáiban tartott szemléről. Fejbólintással jelzi parancsnokának: mindent rendben lévőnek talált. Az Szent István-napi fogolyszökés után - aminek körülményeit még mindig vizsgálják - bizonyos fokig ez el is várható... *** A rendőrberkekbeli illemkódexhez tartva magunkat, azzal köszönünk el a Gyöngyös nyugalmára vigyázóktól:- Eseménymentes szolgálatot kívánunk! Az élet azonban többnyire keresztülhúzza e reményt. Miként ezúttal is: épp azon az éjszakán kezdik keresni a kalandvágyó két selypi lurkót... Szalay Zoltán A közvélemény elutasítja a mai gazdaságpolitikát Kopátsy Sándor nemcsak kritizál, de kiutat is ajánl Nevét nem véletlenül ismerik országszerte, hiszen kitűnően felkészült, ízesen, világosan, közérthetően, színesen fogalmazó tudós, egyetemi tanár, közgazdász. Ezért érthető, hogy az egri, illetve a megyei vállalkozók számára meghirdetett előadására igen sok érdeklődő jött el. Már a hangütése is megnyerte a jelenlévőket. Engedélyt kért arra, hogy ülve szóljon. Ez szellemesen indokolta, hangsúlyozván, hogy ő - eltérően a hatalom felső szféráiban tevékenykedőktől - mindig egy- szintröl szeret, akar beszélni. Alkalmazkodott a közönséghez. Rögvest a lényegre tért, s tömör bevezetővel lepte meg a hallgatóságot. Kizárólag bizonyító erejű adalékokkal érvelt. Ekként készített korrekt helyzetelemzést, ennek megfelelően nyomaté- kolta azt, hogy mint bármikor volt, most is van kiút. Felsorolta azokat a feltételeket, amelyek hiánya idézte elő a jelenlegi válságos szituációt. Természetesen medicinát is ajánlott. Jelezte: fel kell számolni a túlzott liberalizációt, azaz kemény és magas védővámokkal szükséges óvni a ha zai termékeket. Felkarolandó, különösképp támogatandó az oktatás, nagymérvű beruházások indításával erőteljesen csökkenthető a munkanélküliség, vétkes a túlzott jövedelemszóródás, az egetverő különbségek kiiktathatók. Aztán sorjáztak a kérdések. Válaszaiban további tippeket javasolt. íme néhány, ízelítőül:- Ford tisztában volt azzal, hogy csak jól megfizetett munkások révén gyárthat eladható, viszonylag olcsó autókat. Ez ősigazság, csak nálunk pont az ellenkezője történik.- A luxuscikkeket adóztassák meg igen keményen. Egyébként a legrosszabb sar- colási forma a béradó.- Riasztó a műszaki fejlesztés állapota. Rosszabb, mint bármikor volt, holott ha nem áldozunk egyre tekintélyesebb summát ilyen célra, akkor szinte kódoljuk a távlati csődöt. A privatizációról lesújtó véleményt formált:- Most nem a velejáró korrupcióra utalok, bár az is döbbenetes. Sajnos mindenféle megfontolás nélkül kiárusítta- tott az ország. Ráadásul kétségbe ejtően áron alul. Nyersen hangzik, de igaz az energiaipar tervezett magásonítása majd- hogy hazaárulás. A világon egyedül Argentínában lehetséges az ilyesmi, de mindeddig nem éltek vele. Az angoloknál kizárólag hazaiak vásárolhattak, de egyikőjük sem többet, mint tíz százalékos részesedést. A cseheknél hatvan százalékos a dolgozói tulajdon. - Hamarosan vita kerekedett. Az ott lévők panaszkodtak, nehézségeiket ecsetelték. Ezekre a jelzésekre meglehetősen élesen reagált:- Az alkalmazottak, a bérből, fizetésből élők átlagban 471 ezer forintot vallottak be az APEH-nek. A vállalkozók csak 180 ezret. Ehhez nem kell fűznöm magyarázatot. Valaki lekezelően legyintett, indokoltan korkant fel.-Ez nem tolerálható akció. Az ilyesmire magam is hasonló módon „felelek”. A rendezvény után már négyszemközt folytatódott a diskurzus. A pillanatnyi állapotokra céloztam.- Ezek valóban furák. Hóm Gyulát én a század legjobb külügyminiszterének tartom, ám ő a lehető legrosszabb miniszterelnök is. Az egész haza tapasztalta, hogy össze-vissza nyilatkozik. Valaha rendületlenül utazgatott, hogy a Szocialista Intemacionáléhoz közel kerüljön pártja, most viszont húzódozik attól, hogy bármelyik ország szociáldemokrata vezetőit megkeresse. Nem óhajt szóba állni velük, mert tart tőlük, szégyenli magát. Az sem vitás számára, hogy ezt a gazdaságpolitikát a magyar nép nem fogadja el. Különösképp ódzkodnak azok, akik rájuk szavaztak, s valamiféle baloldaliságot, szociális érzékenységet reméltek tőlük. Ez a helyzet a koalícióval is. Nincs példa arra, hogy a liberálisokkal társuljon egy ilyen töltésű szervezet. A Bokros-féle törekvésekről faggatom, higgadtan összegez:- Az egykori reformkommunisták szinte teljességgel átvonultak a pénzügyi szférába. Egyébként is aggasztó az, ha ez az ágazat ekkora hatalmat kap. Annál is inkább, mert az egészből csak szeletet lát. Ebben a körben kíván rendet teremteni, de nem döbben rá, hogy a többi hiába sóvárog medicináért. Eljutottunk addig, hogy voltaképpen senki nem hisz senkinek. Folyik a sóderolás, de töretlen a némaság a munka- nélküliek ügyében. Azt pásztázzuk, hogy mi várható a közel, illetve a távolabbi jövőben.- Higgye el, minden ellenállás, értetlenkedés, merevség, bakitenger ellenére is lesz megoldás. Bekövetkezik az, hogy totálisan kiürül a kassza, s akkor ha tetszik, ha nem irányt kell váltani. Ez törvényszerű. Akkor is, ha az érintettek tagadják. Megnyilvánulásait a humánum hatotta át. Ebben nem talál semmi különöset.- Lehetek gondolkodó, lehetek szakember, de mindennél fontosabb az, hogy az elmúlt 50 év során - a mindenkori kormányok ellenzékeként - a hátsó sorba szorítottak oldalán álltam, értük sorsuk elviselhetőbbé, jobbá formálásáért kardoskodtam. Ez se erény, csak egy alapmagatartás, amely nélkül nem érdemes élni. Tökéletesen egyetértünk... Pécsi István t
