Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09 / 212. szám
I [JJU R. I A színpadon, a képernyőn is ragaszkodom önmagamhoz Nem lehetetlen Vámos Miklóssal másról is beszélni, mint a Lehetetlenéről A Vásár Agriában rendezvényén legújabb kötetét dedikálta FOTÓ: MÁTÉ KRISZTIÁN Lebilincselő egyéniség. Halk szavú, közvetlen - teli eredeti gondolatokkal. Hogy Vámos Miklós népszerű író, mi sem bizonyítja jobban: amikor a Vásár Agriában rendezvényen legújabb kötetét dedikálta, olyan hosszú sor kígyózott a pavilon előtt, hogy majd’ két órába tellett, mire befejezte az ajánlásokat. így, bár - stílusosan a televíziós műsorához - szerettem volna hasonló „ráérős beszélgetést” folytatni vele, az idő rövidsége nem engedte. Ám azért nem maradtam hoppon: készségesen, kedvvel telepedett le a fotelba, s igaz, hogy Dani és függöny nem volt, szívesen adott interjút.- Ön nem kifejezetten egy show-man típus. Mégis, a Lehetetlen? című műsorral egy csapásra meghódította a nézők millióit. Vámos Miklós szerint mi lehet ennek a titka?-Ha én azt tudnám, megmondanám. Én azt hittem, hogy ez egy kevés embert vonzó értelmiségi-műsor lesz, szűk közönséggel. A hárommilliós nézőszám nemcsak engem, hanem a tévéseket is meglepte. Mindig azt mondják, hogy ez rendkívüli műsor. Mármint, akik szeretik. Akik nem; biztos másként vélekednek. Nem tudom, mi olyan különleges ebben; valójában semmi más nem történik, csak olyan hangulatot próbálok teremteni, mintha otthon lennék, a saját lakásomban. Ahová sokszor jönnek barátaim, és mesélnek történeteket, sztorikat. Úgy látszik, a mostani életformából ez annyira hiányzik, hogy ebből ilyen sokakat érdeklő műsor lett.- Intellektuális, olykor szarkasztikus humora van. Nem rétegműsornak szánta eredetileg a Radnóti színházbeli esteket?- Nézze, én nem szántam semminek. Nem érzem magam sem tévésnek, sem show-man- nek, nem hinném, hogy professzionális riporter lennék. Valójában egy író vagyok, aki i egész életében történetekkel bíbelődött. S most is ez történik, hisz íróként is mindig a mások történeteit hallgattam, s azokat kevertem össze a sajátjaimmal. Itt ez a legújabb kiadású könyvem, az „Anya csak egy van”. Erről is mindenki azt j kérdezgeti, hogy ez az én törté„Ajánlom ezt a könyvet egri olvasóimnak, elsősorban azoknak, akik még semmit nem olvastak tőlem. Vámos Miklós” netem-e. Nem. Benne van az enyém is, és sok minden más emberé. Olyanoké, akiket ismerek, vagy csak hallottam róluk; az utcán megfigyeltem őket. Úgy érzem, hogy ez valamiképpen az én egész alkatomnak a kifejeződése. S nem azt gondolom, hogy van egy „magas irodalmi működésem”, és van ez a kis tévézésem, fél kézzel. Látható, hogy most én elég népszerű vagyok - szerénytelenül szólván -, s nagyon sokan keresnek meg, hogy csináljak ilyen tévés, olyan rádiós műsort. Ezeket mind visszautasítom. Nem vagyok műsorcsináló, talán azt hiszem, hogy én csak egy ember vagyok.- Tulajdonképpen ebből adódik már a kérdés: mikor érzi magát jobban? A színpadon, vagy amikor ír?- Az írás nehéz és magányos mesterség. Hosszadalmas, és ami a legfontosabb, hogy nincs sikerélmény. Például mindenki azt hiszi, hogy ez a tévéműsor már évek óta megy, holott január elsején indult. Nekem nagy öröm, hogy az utcán megállítanak, autóval megyek, utáVámos Miklós Anya csak egy van-regeny <2— /d""j Mjlr uJf x L/S & (t kíLß\ | llXs A ^ve^w K Á. ^ 7 S" U-Uy fi Aß OVO nam kiabálnak, hogy lehetetlen! Ez egy nagyon furcsa, valami rockzenészhez hasonló népszerűség, amelyben eddig nem volt részem. De én mindig a közönségsiker felé próbáltam orientálódni, sok szép kritikát kaptam a legújabb könyvemről. Ám számomra furcsa módon a legfontosabb kritika benne van a kötetben: negyedik, változatlan utánnyomás. Nekem többet ér, mint a szakmai elemző bírálat. És a tévéműsorral is így vagyok.-Nem kell hát akkor attól tartania, hogy mint televíziós személyiség ismertebb lesz, mint író?-Hát tudja, a Lehetetlen?-t több mint három millióan nézik. Ha ezek az adatok stimmelnek. A könyvemet úgy húszezren fogják elolvasni, mondjuk két héten belül.-Rendkívül magas példányszám ez a mai könyvszakmában...- Való igaz, tízezerrel már a bestseller-listára lehet kerülni. S remélem, hogy ez nem az utolsó kiadás lesz. Számomra vonzóbb lenne a világ, ha há- rommillióan olvasnák el ezt a könyvet, és húszezren néznék a műsoromat. De a világot nem én találtam ki, nem én rendeztem be. Egyet tehetek: a színpadon, a képernyőn is ragaszkodom önmagamhoz. Nem törekszem arra, hogy még többen nézzék, nem próbálok olyan dolgokat bemutatni, ami igazán populáris lenne. Tehát nem tolom le a nadrágomat a siker kedvéért, hű maradok ahhoz, ami vagyok. És ha így, ilyen sokan elfogadnak, az meghat, de én teszem tovább a dolgomat. Annak ellenére, hogy a tévé sokkal több emberhez jut el, mint a könyv. De van itt valami összefüggés. Úgy érzem, a képernyőn való szereplés miatt sokkal többen megveszik a köteteimet. Arra gondolnak, olyan történetek lesznek benne, mint a műsorban, s remélem, hogy nem csalódnak, ha kiderül: egy komoly regényt tartanak a kezükben. Ugyanis nekem ez a tizennyolcadik kötetem.- Tudom, hogy gombnyomásra nagyon nehéz, de nem jutna hirtelen eszébe egy sztori?- Nekem mindig, mindenről eszembe jut valami. Olyan vagyok, mint Svejk, de Svejk notórius hülye volt a szerzője szerint. Mégis, ebben az esetben régi író-olvasó találkozók jutnak eszembe. Ez a szocializmusnak nevezett időszak találmánya volt, és én sajnálom, hogy kihalt. Mármint a lényegét, hogy az írók személyesen találkozhattak az olvasóikkal. Jártam ilyenekre olvasóként is. Nagyon jól emlékszem, hogy egyszer Örkény István volt az író, és én egyedül a nézőtéren az olvasó. Ott ültünk, néztük egymást, én akkor már írtam novellákat, ő persze ezt nem tudta. Ő csak nézett, nagyon kínos volt a helyzet - egy teljesen üres könyvtárban -, és akkor az Örkény egyszer csak elnevette magát, és azt mondta: Ne menjünk együtt sörözni? Ezt nagyon szép emlékként őrzöm. Különösen azért, mert másfél évvel később megjelent az első novellám, és Őrkény Istvánnal összetalálkoztam az Új írás szerkesztőségében. Kérdezte: Nem ismerjük mi egymást valahonnan? S akkor én visszakérdeztem: Ne menjünk el sörözni?- Nekünk ugyan nincs emlékkönyvünk, mint a Lehetet- len?-nek, de megkérhetném, hogy írjon a kötetébe valamit a Heves Megyei Hírlap Olvasóinak?- Szíves örömest. És köszönöm a beszélgetést.-Én köszönöm, s kívánom, hogy minél több könyve jelenjen meg, s minél többször láthassák a nézők is a képernyőn... Mikes Márta 20 000.- forinttal kevesebbért ^OQ^Ft + ÁFA 49.900,-Ft + ÁFA Várjuk a WESTEL 900 mintaboltjában: Szeptember 11-től új cím: Eger, Bajcsy Zs. u. 3. tel.: 36/411-900,30/433-900 A BNV ideje alatt (szeptember 8-17-ig) 20.000,- forinttal kevesebbért vásárolhatja meg a NOKIA 2010-es mobil- telefont.* A WESTEL 900 kiállításán a BNV 40-es pavilonjában, a WESTEL 900, a Westel Rádiótelefon Kft., a FOTEX, a KERAVILL és az OFOTÉRT üzleteiben és üzletkötőinél. •WESTEL 900-as előfizetői kártya vásárlása esetén \
