Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09 / 212. szám
33. Ő tartja bennünk a hitet, nélküle buborékká válnánk... Mara, a személyi titkárnőm egészen más. Ő az élet ajándéka, ideológiai műveltsége mellett azért van, hogy kellemessé tegye a nyugalom perceit. Elég, ha csak rátekintünk, máris a napos oldalon járunk. Felüdülés, felfrissülés a jelenléte, és azt sem felejteti el, hogy férfiak vagyunk. Ez is a jól szervezett élet dolgaihoz tartozik... Most már érted, Svejk?- Érteni értem, csak azt nem tudom felfogni - vakarja feje búbját Svejk -, miért kell egy ocs- mány pofát eltűrni, hogy a szépre is jusson egy pillantás a gyönyörből. Én nem tudnék a csúfság és a szépség közt vergődni. Az egyik elvenné a kedvemet a másiktól.- Pedig a kettő együtt jár az élet dialektikájában, mindig valami rosszat kell eltűrnünk valami kevéske jóért - mondta keserűen Kátcov, de felderült arcán a mosoly, amikor rátalált a burgundira, ami a legmegfelelőbb a ropogósra sült rántott szeletekre. Ebből töltött Svejk- nek is, aki most a jó vörösbor csurranása mellett jutott újabb gondolatra.- Ha már ilyen szépen elbeszélgettünk, csak azt szeretném kideríteni, ki jut el a kommunizmusba? Mindenkinek van oda belépőjegye, vagy csak egyeseknek van szabad bejárásuk?- Eloszlatom a kételyeidet, Svejk - szólt megnyugtatóan Kátcov —, mi nem érjük meg a kommunizmus eljövetelét, ezen ne törd a fejed. Jelena elvtársnő szentül hiszi, hogy megéri, lelkileg ő már benne is érzi magát. Elég, ha csak elképzeli magának, már az maga a valóság.- Én úgy vélem - mondja kétkedő mosolyával Svejk -, hogy mi már ott is vagyunk, benne a kommunizmusban.- Lázad van, Svejk - hörpint egyet a vörösből Szolomon hát azt milyen jelekből olvasod ki?- Mindenből, ami itt körülvesz minket. Ez a csodálatos kastély, amelyik sohasem volt a miénk, és most egyszerre ölünkbe hullott, mint egy isteni adomány. A gróf mintha csak az imént osont volna ki innét, hogy ránk hagyja ezt a kacsalábon forgó várat. Itt aztán minden megtalálható, ami az ember boldogságához kell. Étel, ital, szép lakás, autó sofőrrel, arborétum kertésszel, konyha... Folytatta volna a személyzet felsorolását, de váratlanul feltárult a szárnyas ajtó, és megjelent a szakácsnő, aki szépség- versenyen is felléphetett volna mélyen kivágott fehér ruhájában. Svejk úgy vette észre, hogy a csinos szakácsnő ruganyos mellei annyira izegnek- mozognak a blúz alatt, mintha azok is meg akarnának főni a levesben. Éppen ezt kérdezte a bájos hölgyike.- Kátcov elvtárs, mikor tálaljam a levest?- Most - szólt a rövid parancs -, de kezdje a velővel! A szép szakácsnő azonnal visszavonult a rábízott feladattal. Svejk szomorúságára, aki még gyönyörködött volna az egészséges szépségben, de azért is ott folytatta, ahol abbahagyta.- ...Igen, konyha csodálatos szakácsnővel, szóval, itt minden összegyűlt a mi örömünkre, ez a jólét csúcsa. Kelle ennél több a kommunizmushoz?- Igen - mormogta Szolomon -, egyenlő elosztás mindenkinek. Most egyelőre azonban vakáción van az egyenlőség, mert először mi érdemeljük ki a jólét áldásait, mi vagyunk a fáklyavivők, a bátor úttörők, akik életünket kockáztatjuk.- Persze - bólint helyeslőén Svejk -, mert ezektől a húshegyektől még el is ronthatjuk a gyomrunkat. Nem kis dolog összezabálni mindent, dugulásig. De azért nem is rossz dolog úttörőnek lenni. Fent vagyunk a piramis csúcsán, innen egészen szép a kilátás.- Csak le ne szédülj a mélybe - figyelmezteti Szolomon, de Svejk rendületlenül követi gondolatmenetét. (Folytatása következik)
