Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09 / 212. szám
Van, aki azonnali megoldást kínálna a térségnek A kínai-amerikai konzorcium szerint a Patimex-kérdés már Magyarország belügye (Folytatás az 1. oldalról) Gil Sireni, illetve a kínaiak részéről Yang Mingde, valamint Yang Yong Ning, az MCC főigazgató alelnöke és főosztályvezetője úgy vélekedik, az OCL-MCC ajánlata több alapvető ponton is eltér a másik két félétől. Ezek közül Gil Sireni az első helyen emelte ki: konzorciumuk már a fejlesztési időszak alatt 138 millió dolláros beruházást ígér Recsken, csakhogy a Recski Ércbányák Vállalatot mihamarabb működőképessé tegyék, ráadásul mindezt egyfázisú fejlesztés formájában képzelik el. Mint azt Gil Sireni hozzáfűzte, nekik nincs szükségük további geológiai vizsgálatra, lévén már befejezték a számukra szükséges gazdaságossági számításokat. (Ezen álláspontjuk egyébként gyökeresen eltér a május 8-i döntésen győztesnek kikiáltott CER-Lemkes gazdasági csoportosulásétól, ők ugyanis a lelőhely további feltérképezésének szükségességét hangoztatják.) Az OCL alelnöke arra is emlékeztetett ezzel kapcsolatban, hogy ’93 októberében - amikor az Állami Vagyonkezelő Rt., azÁPVRt. elődje meghívásának eleget téve kétoldalú tárgyaláson vettek részt - 18 napig a REV-nél tartózkodtak szakértőik - mérnökök, közgazdászok és bányászati szakembereik —, mely végén 700, összesen mint- egy egytonnányi kőzetmintát vittek magukkal Kínába, ahol négy hónapig laboratóriumokban vizsgálták a kőzetet. E periódus végén odajutottak, hogy e program számukra gazdaságosnak ígérkezik, s felvállalják az ezzel járó összes rizikót is. Mint szavaiból kiderült, itt a három leglényegesebb rizikó- faktor a geológiai, a tőkepiaci és a marketingvonalon jelentkező - miután a föld mélyében lapuló ásványról van szó, amely kitermeléséhez komoly beruházás szükségeltetik, s amely terméket értékesíteni is kell. Gil Sireni szerint amennyiben megállapodnak a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt.- vel, és megkapják a szükséges jogosítványokat, úgy két és fél éven belül működő bányát hoznak létre Recsken. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni folytatta hogy ebben az esetben már az építési szakaszban 500 munkást tudnának alkalmazni, míg a bánya megnyitásakor 800 embernek adnának munkát, nem beszélve arról: ilyenkor a kapcsolódó iparágakban is érezhető lesz a munkaerő-kereslet. Az erről szóló ajánlatot már ’94 márciusában - a vizsgálatok eredményeinek birtokában - letették az asztalra, majd ezt kiegészítve megismételték ’94. szeptember 22-én. Ha akkor rábólintanak erre az ÁV Rt.-nél - fűzte hozzá akkor azóta nem terhelné a bánya havi közel 20 milliós fenntartási költsége az államot.- Meggyőződésünk, hogy 100 százalékosan exportorientált a programunk - jegyezte meg az alelnök amely számításaink szerint évente 60 millió dollárt termelne. Ennek egy részét pedig természetesen vissza lehet forgatni a régióba. Egy ilyen léptékű beruházás nyilván nemcsak Recsknek lenne fontos, hanem az ország egészének is, hiszen így innen jelentős adóbevételekhez juthat az állam, jelentősen csökkenne a munka- nélküliség, szemben a jelenlegi állapotokkal, amikor a bánya nemhogy hasznot nem termel, hanem inkább elviszi a sok pénzt. Gil Sireni ugyanakkor azt sem rejtette véka alá, hogy elképzeléseiket több szempont miatt is kritikával illették. Először is technikai kapacitásukat, szakmai hátterüket vették célba az ellenlábasok. - Nos, akárki is vitatja ezt, az nyilvánvaló, hogy nem tett kellő mélységű vizsgálatokat e téren. Tudniillik, konzorciumunk technikai részét a kínai fél biztosítja. Az MCC teljes mértékben a kínai állam tulajdona, és a bányászati minisztériumuk alá tartozó úgynevezett „A" osztályú cégként tartják nyilván az ázsiai országban, amely 14 különböző cégből áll. Mintegy 125 ezer munkásuk és nagy gyakorlatuk van - világviszonylatban is. Ugyancsak érdekeltek az acél- és a nem vastartalmú kohászatban. A kínaiakról azt is illik tudni, hogy ősszel nyitják meg Pakisztánban azt a rézbányájukat, amely a recskinél majdnem háromszor nagyobb, s emellett az MCC-t világszerte a 100 legnagyobb szakcég között tartják számon. A konzorciumot ért kritikák másik része financiális jellegű - állítja Gil Sireni. Mint azonban megjegyezte, ők nem szokták hirdetni erőforrásaikat, ám ezeket be lehet határolni a különböző hivatalos tanulmányokból. - Az MCC anyagi bázisa ismert - fűzte hozzá ,v az sem titok, hogy már nem egy többszázmilliós közös üzlet van a hátunk mögött. Az összes hosz- szútávú programunkat saját erőből finanszírozzuk, ami jelenleg már meghaladja az egymilliárd dollárt. Az OCL-lel kapcsolatban elhangzott: ez a mintegy 1,7 milliárd dollárnyi vagyonú cég a ’70-es évektől érdekelt mind a bányászatban, mind pedig az olajiparban.- Ha arról van szó, akár mi is fedezni tudnánk a recski programunkat, ám mi - a teljesen bevett módon — inkább a tőkepiachoz fordulunk. Reméljük, sikerül egy úgynevezett első osztályú bányát létrehoznunk, amihez a világ legjobb technológiáját is elő tudjuk teremteni. Gil Sireni szerint azért is kaptak kritikát, mert terveik között nem szerepel egy rézkohó kiépítése. Erre az OCL-MCC-nek azért nincs szüksége, mert vizsgálataik eredményei azt mutatják: Recsken ez a beruházás nem lenne gazdaságos, s a kitermelt, koncentrált ércet teljes mértékben felvásárolnák tőlük világkereskedelmi cégek. Ezen túl nem mellékes szempont számukra a környezetvédelem és az idegen- forgalom sem, ráadásul ha egy kohót is fel kellene építeni, akkor a bányát csak sokkal később nyithatnák meg. Az OCL-MCC-nél ugyanakkor úgy tudják, ajánlatukat kivonatolva továbbították az APV Rt. igazgatósága elé, s ott azt állították, hogy a kínai-amerikai konzorcium megtagadta a fenntartási költségek fedezését, s a hitelezőknek sem akarnak fizetni. Gil Sireni szerint azonban ez utóbbi állítások valótlanok, ugyanis ők felajánlottak egy összeget e célra, amelyhez akkor lehet hozzányúlni, ha a minimális engedélyeket megkapja az OCL-MCC. Az OCL alelnöke úgy fogalmazott: fontos az időtényező is, mivel ugyan most kedvezőek a réz világpiaci árai, azonban ez könnyen megváltozhat, így talán célszerű lenne nem húzni az időt. Ha ellenben a réz ára számukra kedvezőtlenül alakul, az drasztikus hatással lehet a gazdaságossági számításokra. Itt azt is leszögezte: ha létrejön a majdani közös vállalat - és megvannak a már említett engedélyek is szintén ők fizetik a bánya fenntartási költségeit, egy évig visszamenőlegesen. Ugyanígy elfogadják egy bizonyos határig az adósságállományt is, sőt e téren rugalmasságot ígérnek. Ameny- nyiben zöld utat kap a közös vállalkozás - emelte ki az alelnök kötelezettségeik fedezeteként ötmillió dollárt is elkülönítenek, amely teljes mértékben az államé lenne, ha a konzorcium valamilyen oknál fogva kihátrálna az üzletből. Ez az összeg - vélekedett - elég nagy ahhoz, hogy kielégíthessék belőle a hitelezőket, és a fenntartást is fedezné. Gil Sireni szerint az OCL-MCC nemcsak kitermelni akar, hanem fejleszteni is. Ok nem úgy jönnének ide, hogy ha nem válnak be az elképzeléseik, akkor elvonulnak Recskiéi, épp ellenkezőleg, hosszú távra szeretnének berendezkedni. Ugyancsak nem szerepel a terveik között - állította -, hogy a vétel után továbbadják a bányát. Ezzel szemben azonnali megoldást kínálnak a térségnek szociális és gazdasági téren egyaránt. Amikor megtették az ajánlatukat, tudták, hogy véghez tudják vinni az elképzeléseiket. Mint mondotta, az OCL-MCC egyaránt elkötelezett híve Magyarországnak, a térség önkormányzatainak, az itt élőknek, a munkásoknak. Hiszik, hogy e program nagymértékű növekedést és stabilitást eredményez a régióban. A gazdasági csoportosulás úgy látja: noha szükség van további kutatásokra - ezek létjogosultságát egy percig sem vitatja -, már elegendő információ áll rendelkezésre a bánya beindításához. (Lényegében ezt erősíti meg Faller Gusztáv, az MTA Bányászati Tudományos Bizottságának elnökének véleménye is.) Miután az ÁPV Rt. eredménytelennek minősítette a pályázatot, joggal merül fel a kérdés: hogyan tovább? - Május 8- án közölték velünk, kizártak a további tárgyalásokból, erről nincs mit mondani - szögezte le Gil Sireni. - Miután azonban új helyzet állt elő, erőinket az APV Rt. felé fordítottuk, a jövőben elsősorban velük kívánunk tárgyalni. Célunk, hogy az emberek előtt is megmutassuk ajánlatunk erősségeit - melyet természetesen továbbra is fenntartunk -, s nem áll szándékunkban bárkit is okolni a történtek miatt. A RÉV privatizációjával kapcsolatban ugyanakkor nem egy „furcsaság” is napvilágot látott. Nemcsak a pályázók, hanem az ÁPV Rt.-nél is megütközve fogadták annak hírét, hogy noha titkosítva lettek az ajánlatok, több információ is kiszivárgott. Ezzel kapcsolatban az alelnök megjegyezte: - Valótlant állítana az, aki ezt az OCL-MCC-nek tudja be. Az azonban tény — folytatta -, hogy mi már az elején kijelentettük, nem tudjuk elfogadni ezt a titkosítást, ahogy azt tőlünk kérték, ugyanis mi eleinte meghívásos alapon tárgyaltunk az AV Rt.-vel kilenc hónapon keresztül. Az ajánlatunkhoz így sók mindenki hozzájuthatott, s mivel mi ezt tartjuk továbbra is, nekünk nincs mit titkosítanunk, bár aláírtuk az erről szóló dokumentumot is. A tendert kiíró céget ugyanakkor a mai napig nem oldottuk fel ezen kötelezettsége alól. Másfelől mi csak a kizárásunkat követően, mintegy három hét elteltével szólaltunk meg, akkor is pusztán a saját ajánlatunk lényegét ismertettük. Ugyancsak figyelemre méltó momentum volt az, hogy egy állítólagos osztrák tanácsadó cég, a Patimex korábban azzal kereste meg az OCL-MCC-t, hogy befolyását latba vetve két hét alatt elintézi, hogy övék legyen a RÉV — ha a konzorcium 4,5 millió dollárt fizet nekik. Gil Sireni is megerősítette ennek tényét, azonban ők elutasították az ajánlatot, lévén jogsértésről volt szó. Emellett úgy látják, van olyan jó az ajánlatuk, hogy ne kelljen illegális „segítséget” igénybe venniük. Az OCL-MCC-nél úgy tudják, az ügyről a magyar hatóságok már tudnak, a többi pedig Magyar- ország belügye. Kühne Gábor Osztálypótló korosztály VSzubjektív BELEMARKOLOK a gyerek új tankönyveibe, s nézegetem, forgatom azokat oly örömmel és kíváncsisággal, mint egykoron, így szeptemberben a magaméit. Élvezem az illatukat is, amelyek talán máig megmásíthatatlanok, mint a betűk a szövegben. Szépnek, érdekesnek találom valamennyit, amint lapjaikat zizegtetem ujjaim között. Úgy belemerülök szórakozásomba, hogy elfelejtem: vajon hánya- dikos is a diák, akinek a holmijához kíváncsiságból nyúltam? Több köteten ugyanis oktatásügyünk derék reformerei nem az osztályt, hanem a korosztályt jelzik eligazításul. Valahogy ilyenformán: 10-11, 10-14,11-12 éveseknek... Szerencse, hogy ismerem a nebuló születési adatait, s így nem kell találgatnom: hol tarthat az iskolában. Különben magam is azt hihetném, hogy más táskájában kotorászom avatatlanul. Egyszóval: ezeket a könyveket nagyjából-egészében annak írták, akihez nálunk került. Mégis kétségem támad, hiszen nem ismerem az összes 10-11, 10-14, 11-12 esztendős, meg a hasonlóképpen címzett gyereket. Nem biztos, hogy ilyen idősek ők is, valamennyien olyan osztályba járnak, mint akiről tudom, hogy már valóban eljutott eddig. Nem azért aggódom, aki netán csodagyerek, s messze elhúzott már társaitól, hanem azért, aki valamilyen oknál fogva lemaradt tőlük kissé vagy jobban. Mivel számukra valóságos gyötrelem a magasabb ismeretek felé kapaszkodni, amikor az egyszerűbbeket is döcögve képesek elsajátítani, vagy teljességgel képtelenek megszerezni. S amikor sajnálom őket, korántsem éppen a „ kisegítős”, a korrekciós fiatalokra gondolok. Meg nem éppen attól tartok, hogy például a 11-12 esztendőseknek a nemi működésről köntörfalazás nélkül közreadottak manapság bármely osztály számára is ködösek lehetnek, hiszen erről a tudnivalóról jószerével már az óvodában hallhattak. Sokkal inkább azokat a hasonéve- seket sajnálom, akikkel a kémiában mondjuk az Avogadra- számot próbálják megjegyeztetni, s azt várják tőlük, hogy Lavoisier, Priestley vagy Scheie munkásságában is búvárkodjanak otthon. ANNÁL INKÁBB, mivel a jelenlegi tankönyvek ráadásul már igen drágán - szokatlanul magas áron - biztatgatják kis gazdáikat a buzgalomra a nemegyszer „nulladik" órával kezdődő hosszú foglalkozások után a szabadidőben is. Úgy okítanak a jó szagú kötetek, hogy sok szülő már nyögve sem képes fizetni értük az iskolakezdésnél... Gyóni Gyula A bánya jelenleg csak viszi a pénzt, havonta húszmillióba kerül az államnak fotó: majoros tamás
