Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-05 / 182. szám
.i'y. RL ;i ABA Ali Tsr ___ Találkozás Illés Györggyel, a világ legjobb operát őr-tanárával elmondani egy másikról, aki műfajban ellenpárja lehet: La- tabár Kálmán. Borzasztó érdekes volt átélni, hogyan készült fel egy jelenetre Latinovits. És hogyan - csak más előjellel - Latabár. Döbbenetes azonossággal! Sokat gondolkodtam rajta, mi ebben a titok. A készség, a tehetség. A szent alázat, miként ők ketten hozzányúltak egy pillanathoz. Az ember csak tátott szájjal tudta nézni... Ebben a kis országban megszámlálhatatlan az átlagon felüli színész, aki csak az én életemet végigkísérte. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy dolgozhattam Bajor Gizivel, Som- lay Artúrral, Csortos Gyulával. De itt ma is óriási csapata van a tehetségnek. Csak hogy egyet említsek: Eperjes Károly. Szent meggyőződésem, ha ilyen színészek, mint ő, bárhol máshol, Nyugaton születnek - ma már világnagyságok.- Szeretett városa?- Nem akarok játszadozni a gondolattal, és nem is az udvariasság beszél belőlem. Egerben születtem, itt vagyok most is, a testvéreimnél. Ugyanezt a testvéri szeretetet érzem a város iránt. Ez nálam abban is megnyilvánul, hogy a Húsz órától kezdve nagyon sok filmet hoztam ide vagy a környékre. Például Szarvaskőben forgattuk az „Isten hozta, őrnagy úr” című filmet. Olyan szerencsém volt, hogy Fábri, Makk Károly, Révész György elfogadták az ajánlott helyszíneket. *** Amikor megkérem, írjon pár sort Olvasóinknak, önkéntelenül 1996-ot kanyarít dátumként. Mosolyogva javítja:- Látja, már a jövőre gondolok. Hogy sikerüljön megvalósítani úgy az egri filmes nyári egyetemet, azokkal a világhírű operatőrökkel, akikkel szeretnénk... Mikes Márta A Ház a sziklák alatt című filmben Görbe János és Bara Margit * Az Isten hozta, őrnagy úr! - feledhetetlen főszereplőjével, Latinovits Zoltánnal Alázattal nyúlni a pillanatért... Ülünk az árnyas fa alatt, nézem az arcát, a mozdulatait. Szemüvege mögött fel-felcsillan a szeme, mosolya szelíd. Élvezettel beszél, okos gondolatait szerényen közli. Mintha az a tény, hogy világhíresség - mellékes lenne számára. Holott az Illés György név ma már fogalom. Élete, munkássága beíródott a filmtörténelembe.- Minek örül jobban, annak, hogy „A világ legjobb operatőr-tanára” címet kapta meg, vagy a filmjeinek?- Egyértelműen az utóbbinak. Mert az, hogy az embert pedagógiai munkája alapján miként ítélik meg, meglehetősen szubjektív dolog. Úgy érzem, hogy azok a filmek, amelyekben évtizedeken át dolgoztam, közelebb állnak hozzám. Annak ellenére, hogy mind a mai napig büszke vagyok arra: 1949 óta a főiskolán taníthatok. De az az igazi öröm, ha az ember egy olyan ív részese lehet, amely a Valahol Európában vagy a Talpalatnyi föld című filmmel kezdődött, s folytatódott olyan alkotásokkal, amelyek a nemzeti kultúra jelentős tényezői. Ebből egy atommag- nyi, nagyon pici rész az enyém is.- Nem túl szerény ez a megállapítás?-Ennek a minősítése nem hiszem, hogy az én kompetenciám. De végeredményben ha az ember egy életen át valamit eredménnyel és alázattal csinál, azt hiszem, a jelzőkkel finoman kell bánni.- Vegyünk két filmet: a „Ház a sziklák alatt” és az „Isten hozta, őrnagy úr” címűt. A fényképezés, a megközelítés milyen árnyalatokban rokonítható?-Őszintén szólva, nagyon- örülök, hogy ezt a kettőt emelte ki. Mert szerintem képi világában, hangulatában, atmoszférájában nagyon közel van egymáshoz. Az első igazán őszinte és tiszta forgatókönyv, amivel életemben először találkoztam, mint önálló operatőr, az a „Ház a sziklák alatt” volt. Nagyon igaz és szép történet, amely az embereken belül játszódik. Komolyan és keményen próbáltam megfogalmazni képekben a mondandót. Hasonló volt a másik film is; tematikájában és belső témájában. Az is olyan emberi sorsokról szólt, amely hozzám nagyon közel állt. Alapvető feladatnak tartom egy gondolatiságnak a külső formai megoldását. A mi mesterségünkben ezt a lehetőséget ki kell használni. Ez akkor jön létre, amikor az ember találkozik olyan hús-vér figurákkal a forgatókönyvön belül, akiket ismer a valóságból is. Ez megnyitja a fantáziát, s nem pusztán esztétikumot keres, hanem az igazság megközelítését.- Mennyire fontosak Ön számára az emberi arcok? Mondjuk a premier plán.- Rendkívül. A filmnek az a hallatlan értéke, hogy minden, ami a forgatókönyvnek az eszmeisége, az a beállításszerkezet, amely a rendező lényegi munkáját jelenti, az operatőr számára is jó megközelítési lehetőséget ad. A totálban pontosan ki lehet fejezni az érzelmeket, de a helyzeteket is. Félközeiben is megfogalmazható, ám ennek a betetőzése a közeli. Amikor én a nézőt arra szeretném rávezetni: kezdjen el mosolyogni, vagy a sötétség leple alatt egy könnycseppet töröljön ki a szeméből. Az a hatásfok, amelyet a rendező, a színész, az operatőr el akar érni, a totálban születik meg.- A drámai szituációt milyen tónusokkal ragadja meg?- Hála Istennek, ennek nincsenek sémái. A főiskolán sem elsősorban az eszközök használatának a megtanítása a legfontosabb. Egyéniségeket keresünk, és szeretnénk megteremteni. *** Nos, Illés György valóban a legkiválóbb magyar operatőrök egyéniségét, látásmódját alakította. Felsorolni lehetetlen, hiszen majdnem mindenki az ő tanítványa volt. Hármat közülük mégis említsünk meg, hiszen világszerte elismertek: Badal János, Táti operatőre, Zsigmond Vilmos, Steven Spil- berg munkatársa, és Kovács László, aki többek között a Szelíd motorosokat is fényképezte. Jövő nyálon, az Egri Film- művészeti Nyári Egyetemen - a tervek szerint - velük is találkozhatunk, hisz a rendezvény témaköre Illés György tanítványainak filmjeit öleli majd föl. A hívó szóra már igent mondtak.- Tegnapelőtt beszéltem Badal Jánossal, s jövőre szabaddá teszi magát a nyári egyetem idejére. Idén augusztusban pedig Zsigmond Vilmos is ott lesz azon a mesterkurzuson, amelyet a főiskolán tartunk.-Rá szokott ismerni filmjeikben bizonyos megoldásokra, amelyek netán az Ön módszereit követik?- Szerencsére minden sémától mentesek. Hogy az eszközöket ki hogyan használja, csak egy gondolkodási rendszernek az eredménye lehet. Az a legfontosabb, hogy az operatőr az irodalmi anyag befogadójává váljék, pontosan átélje a forgatókönyv tartalmát. Ne a rossz, begyakorlott rutin jelenjen meg. Mert nekem is volt alkalmam tapasztalni, hogy egy igazán jó vígjáték - amely nem pusztán fizikai cselekvéseken múlik, hanem szól is valamiről Illés György élete, munkássága beíródott a film történelembe FOTO: FODOR PÉTER- legalább olyan nehéz feladat, mint egy Shakespeare vagy egy dráma filmre vitele. Ebben nálunk nagyon sok félreértés van, még a szakmán belül is. Számomra Magyarországon is átértékelődött a művészet - a film, vagy a színház, vagy a zene - viszonylata a közönséghez. Miközben próbálunk áttérni új szellemre a gazdaságban, nekem az a véleményem: ezt nem sikerül megvalósítani a művészetek terén. Nem úgy közvetítik a mostani filmek a gondolatokat, hogy a néző ebben örömét lelje. Nem fenékbe- rúgós vígjátékokra lenne szükség, hanem értékes, mulattató történetekre.- Miért nem születnek manapság ilyenek?- Az évek során kialakult egy olyan szemlélet: a film művészet legyen. Snassz és szégyen lett a vígjáték. Valami kommersz.- Szeretett rendezője...?- Több is van. Fábri Zoltán, Máriássy Félix, és nagyon jó barátom volt Ranódy László, Bán Frigyes. Ők már az örök hómezőkön rendeznek.-És a színészek?- Nagyon szerettem egy színész-zsenit, úgy hívják: Latinovits Zoltán. De ugyanezt tudom Jelenet a Pál utcai fiúk című filmből
