Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

23.

így is aggódom, Svejk, hidd el, akármilyen olcsó pénzen túladnék ezen a kócerájon, csak hogy ne kerüljenek bajba emberek. De az én liba oldalbordámmal nem lehet értelmesen beszélni. Hogy ilyen jól menő

üzletet kisik- lasszunk a kezünkből, szerinte azt nem lehet. Pláne, amikor

Bretschneider- rel is ilyen jó barátságban vagyunk! Képzeld, két nappal ezelőtt Bretschneider meghívta a feleségemet egy kávéra a Csillag cukrászdába, pedig csak a Károly- hídon találkoztak, és ami a legfeltűnőbb, hogy nem volt szó semmi politikáról, kérdezte a kutyát, a macskát, a főzés titkait, csak a végén érdeklődött, hogy szolgál az egészségem. Ekkor már megérzett valamit a

párom, és megköszönte a kávét. Eddig és tovább nem, mondja ő, használjuk ki, amíg lehet. Nem értek egyet vele, mert a legártatlanabb kérdésekkel is behálóz bennünket, hogy az ördög se bogoz ki belőle.

Még folytatta volna Pálivec, de Svejkig' bokszolta magát egy küldönc formájú alak, és lélekszakadva közölte, hogy azonnal jelenjék meg Szolomon Kátcov elvtársnál, aki halálra keresteti. Kint várja az autó.

A felbőszült főnök nem tűkön ülve várta derék barátunkat, hanem az asztal körül járta a kánkánt. Kettesben voltak, de Otto Katz nem volt részeg, csak robbanásig ideges. Ez cseppet sem izgatta Svejket, kényelmesen terpeszkedett a fotelben, jámbor tekintetével simogatta a dühöngő embert,

és azon elmélkedett, milyen nevetséges is tud lenni az ember, ha elveszíti önuralmát. Úgy ugrálja körül az asztalt, mintha égő parázs volna a perzsaszőnyeg, amitől ugyancsak kapkodni kell a lábakat. Egy majom se tudná jobban utánozni. Ha nem lakoznék benne tisztelet, elröhintené magát. Szolomon kitört magából:- Hülye barom! Maga aztán jól feladta nekem a leveleket! Itt baj van, állapította meg Svejk higgadt tárgyilagossággal. Amikor őt magázza, változtak az értékek, komolyan kell a szemébe nézni, fokozott tisztelettel és figyelemmel, de nem kell becsinálni. A magázó szavak éreztették, hogy történt egy kis hiba, de nem kell gorombasággal viszonozni, jobb, ha most még szelídebb jámborsággal kérdezi:- Remélem, mindenki hiánytalanul kézhez kapta levelét?- Ez a baj, hogy hiánytalanul. Bár ne kapták volna meg! Főleg az egyik!- Én feladtam, becsületesen.- Csakhogy, maga címeres ökör, felcserélt két levelet! Az hogy történt? Magyarázza meg!- A lehető legegyszerűbben. Nem ragadtak a bélyegek, felnyílt a leragasztott levél, kettőből kihullott az írás, de én azonnal visszatettem.- És meg se nézte, melyik hová való?- Jaj, kérem, ahhoz el kellett volna olvasnom a levelet. Az pedig illetlenség. Én tisztelem a feljebbvalóm magánügyeit.- Honnan tudod, hogy magánügyről is van szó? - csattant fel a nyugtalan kérdés.- Az egyik nőnek szólt. Ez már csak magánügy lehet.- De még mennyire az, ha te azt fel tudnád fogni, te vadszamár! Képzeld el, a barátnőmnek címzett levelet kapta meg a megyei párttitkár! Milyen képet vághatott hozzá!- Értelmes ember nem csinál nagy galibát ilyen apró tévedésből, mérlegeli a helyzetet Svejk, a maga módján.- Mit tehet, ha esze van, mulat rajta. Az élet is szokott tréfálkozni.- Hogy mennyire mulat

ezen, most fogod hallani. Felhívott, és azt mondta, akinek ilyen levelet írnak, az érdekes nő lehet. És ő kedveli az érdekes nőket. Ő fog utánajárni, ki is az a Jelazvita elvtársnő. Addig maradjak a telefonnál. Utána megnézhetem magam - szomorodott el Otto Kátz, mint aki elveszti a Paradicsom tiltott fájáról szakasztott gyümölcsöt. (Folyt, köveik.)