Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-08 / 158. szám
Lángvágóval darabolnak szét egy TU-95-ös nukleáris bombázót az Engels katonai támaszponton a SALT-1 egyezményben vállalt kötelezettségeknek megfelelően. Az Egyesült Államok 140 millió dolláros támogatást nyújt Oroszországnak erre a célra. FOTÓ: FEB-Reuters A négy grácia: (balról jobbra) Claudia Schitter, Elle MacPerhson, Naomi Campbell és Christy Turlington világhírű divatmodellek a New York-i Fashion Cafe-ban sajtóértekezleten jelentették be, hogy jövőre Londonban is nyílik hasonló vendéglő. A négy hölgy anyagüag is érdekelt a vállalkozásban fotó: feb Kirakodik az amerikai gyors reagálású csapatok első kontingense az óriás szállítógépből Splítben. Az amerikaiak feladata a légi és tengeri szállítások koordinálása és a splíti repülőtér előkészítése mintegy 4700 brit és 300 holland katona fogadására FOTÓ: FEB-Reuters Figyelőben. Két francia ENSZ-katona könnyűharckocsijából ellenőrzi a szerb állásokat. A békefenntartók és a szerbek között már több összetűzés volt a Szarajevóba vezető útszakasz veszélyeztetése miatt. Ezen az úton érkeznének a segélyszállítmányok az ostromlott bosnyák fővárosba fotó: FEB-Reuters Nyári álmok az árnyékban SVi Szubjektív: H a döcög az állam szekere, a politikusok, többnyire a legelkese- redettebb, s magát jobb sorsra érdemesnek tartó párt korifeusai előbb-utóbb árnyékkormányt kezdenek alakítgatni, emlegetni. Amint pedig hallani is róla, sokan mindjárt felkapják a fejüket a szóra. A veszélyt sej- tők, érzők erősebben, görcsösebben kapaszkodnak székeikbe akkor is, ha a szerepcse- rékkel-osztásokkal csupán játszadozók határozottan cáfolják a hírt, a támadást, nyomatékkai állítják, hogy valójában a hittnél lényegesen ártatlanabb dolgokról van szó. Dehogy fenekednek a szekeresre, bármennyire lassan guminak is a kerekek, s a világért sem akarnák, hogy valamiféle vad megbokrosodás röpítse azt a kocsit! Mindössze latolgatják, hogy közülük esetleg ki, kinek a helyére léphetne, ha eljő az ideje, szükség lesz a segítségükre. Ennélfogva talán figyelemre sem szabadna méltatni a kiszivárgott, vagy kiszivárogtatott buzgólkodást, kiváltképpen ilyentájt, nyáridőben, amikor a melegebb, olykor kánikulai napokon az árnyék puszta kimondása is minden bizonnyal kinek-kinck csakis a kellemeset jelentheti. S természetesen előfordulhat: akikről beszélnek, még véletlenül sem gondoltak arra, hogy netán az igencsak fölforrósodott közhangulatra is ráférne már egy kis hűsítés. Ám, ha ez utóbbi eszükbe is jutott, akkor sem lenne ok az aggódásra, félelemre. Ugyan, kinek árthat egy árnyékkormány, ami a homályban, a háttérben alig, vagy esetleg cseppet sem látszik? Nem terheli tovább a büdzsét, tagjai aligha nyújtózkodnának eredménnyel kiemelt fizetéseikért, markukba például nálunk - s vélhetően - bizony már egyetlen fillér sem igen pottyanhatna az állam manapság eléggé kongó kasz- szájából. Ilyen kormány tagjai nem juthatnának más kiváltságokhoz sem, egyebek mellett lemaradnának a kevésbé megszolgált külföldi utazgatásokról. Aztán - ki ne felejtsük! - éppenséggel csomagolni sem csomagolhatnának kedvükre soha egy egész ország meg nem született generációinak is. Ezért nyilvánvalóan a csomag kibontásától sem kell tartani. Szóval: nyugodtan el lehet lazulni a bársonyszékekben! Jól tudjuk: legsürgöebb dolgukban általában még egy árnyékkormány tagjai is sokkal inkább - az árnyékszékhez ragaszkodnak... Gy. Gy. KÉRDŐJELEK Miről vitatkozzunk? Nem porhintés-e, ha a mai, igen súlyos gazdasági gondok közepette elkezdünk arról vitatkozni, mi lesz nálunk az ezredfordulón. A kérdés azért időszerű, mert a kormányzat éppen azon a napon bocsátotta szakmai vitára a következő 5-10 évre szóló korszerűsítési programot, amikor parlamenti pecsét került a megszorításokat tartalmazó, ún. Bokros-csomagra. Miről érdemes ma vitatkozni? Nem arról, mekkora lesz hosszú évek múlva az infláció vagy a munkanélküliség, mert minderről most még jobbára csak az óhajok szintjén lehel véleményt cserélni. Ha azonban a vita például arról kezdődik, hogyan lehetne még jobban kiaknázni az emberi erőforrásokat, a pallérozott elméket, miként élhetnénk a jelenleginél hatásosabban az agrárgazdaság kedvező természeti és földrajzi adottságaival, s vajon sajátos területi elhelyezkedésünknél fogva nem lehetnénk-e a mainál jövedelmezőbb tranzitország, akkor nemhogy időszerű, hanem már-már szinte elkésett e rendkívül fontos témák megvitatása. Lesz-e hosszú távú program a vidék fejlesztésére? Ez a kérdés különösen megérett az alapos szakmai elemzésre, mert a fővároson kívül élő ember joggal érzi, hogy a mai pénzügyi „tűzoltás” nem kedvez a mezőgazdaság korszerűsítésének, az. országon belüli regionális különbségek mérséklésének. Mai megélhetési gondjaink közepette is vitatkoznunk kell tehát az ezredforduló Magyarországáról. Annál is inkább, mert akkorára hátha kinyílnak előttünk az új Európa kapui. P. T. (Ferenczy Europress) Lánchidas esély(telen)ek Kilencvenkilenc százalék az esélye annak, hogy sosem látják viszont befizetett forintjaikat a Lánchíd-2000 Befektetési Alap kárvallottjai. Tudom jól, szívbemarkoló ez a fenti megállapítás, elsődlegesen az érintetteknek, de az elmúlt esztendők keserít tapasztalatai alapján bizony vajmi kevés biztató szónak van most helye. Az az egyetlen százalékpont is legfeljebb akkor jelentkező apró lehetőség, amikor - persze, a sikeres nyomozás végeztével - az elkövetőket a bíróság valóban bűnösöknek mondja ki, s jogerősen el is ítéli őket. De még így is csak akkor van némi remény, ha az átveréssel elcsaklizott százezrekből, milliókból minél többet sikerül lefoglalni, avagy a tetteseknek vannak árverésen pénzzé tehető, értékes vagyontárgyaik. Ebben a - feltétlenül hangsúlyozandó - kivételesnek tűnő esetben is hosszú évek telhetnek el a mai jogalkalmazói gyakorlatot ismerve, mire az egri Érsek utcai - azóta már bezárt - irodában szinte pillanatok alatt leadott összegek visszakerülhetnek jogos tulajdonosaik bukszájába. Tessék csak elképzelni, végiggondolni ezt a kifosztottak- nak talán pici megnyugvást hozó, ám cseppet sem szívderítő helyzetet! A büntetőbíróság - nyilvánvalóan sok időt rabló, de feltétlenül bölcs megfontolás után - meghozza jogerős elmarasztaló döntését az elkövetőkkel szemben. Határozatában utal rá, hogy a sértettek (mint tudjuk, több százan vannak, és együttesen sok százmillió forintjuk bánja a dolgot) polgári peres úton érvényesíthetik kártérítési igényeiket. Felperesek tömege indít keresetet a bíróságon azért, hogy az alattomosan kicsalt összegeket és azok kamatait valamilyen módon - lehetőleg minél hamarabb - megkaphassák. S ezzel kezdetét veszi egy újabb (pontosabban több) hosszadalmas és idegőrlő jogi procedúra: immár sokadszor kell majd a saját hiszékenységük áldozatául esett honpolgároknak bizonygatniuk, hogy őket bizony alaposan behúzták a csőbe, továbbá azt is: valójában egész életükön át nagy nehezen összekuporgatott forintocskáikat szedték el az akkorra talán már börtönben ücsörgő csalók. Nem győzöm elégszer lejegyezni, hogy az imént megemlítettek csupán egy különleges, sajnálatosan a legkevésbé hihető idilli állapotot vázolnak. Az agyafúrt szélhámosok - mind az orosz vagy ukrán, mind pedig a külföldön tekergő magyarok - ugyanis nem voltak tekintettel arra, hogy rengetegen nyomorúságukban kényszerültek a család évtizedeken át megtakarított pénzecskéjét kockáztatni (botor módon), miként arra sem, hogy némelyek fekete üzleteik során szerzett jövedelmeik tisztára mosására próbálták kihasználni a lánchidasok nyújtotta alkalmat. Ok lehettek azok, akik több millióval szálltak be a homályos pénzügyi tranzakcióba. A nagy átverés kiötlői annál inkább figyelembe vették, a maguk szempontjából jól meg is lovagolták a mai nehéz körülményeket. A növekvő munkanélküliséget, a nagyfokú elszegényedést. Azt, hogy sok szerencsétlen embernek egy ilyen ajánlat, mint az övék, az utolsó mentsvárat jelentette. Gátlástalanságuk nem ismert határt. Miként a most joggal könnyező befektetőké sem. Legyen épp ezért életre szóló tanulság a történet! Szalay Zoltán
