Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-08 / 158. szám

Lángvágóval darabolnak szét egy TU-95-ös nukleáris bombázót az Engels katonai támaszponton a SALT-1 egyezmény­ben vállalt kötelezettségeknek megfelelően. Az Egyesült Államok 140 millió dolláros támogatást nyújt Oroszországnak erre a célra. FOTÓ: FEB-Reuters A négy grácia: (balról jobbra) Claudia Schitter, Elle MacPerhson, Naomi Campbell és Christy Turlington világhírű divatmodellek a New York-i Fashion Cafe-ban sajtóértekezleten jelentették be, hogy jövőre Londonban is nyílik ha­sonló vendéglő. A négy hölgy anyagüag is érdekelt a vállalkozásban fotó: feb Kirakodik az amerikai gyors reagálású csapatok első kontingense az óriás szállítógépből Splítben. Az amerikaiak feladata a légi és tengeri szállítások koor­dinálása és a splíti repülőtér előkészítése mintegy 4700 brit és 300 holland ka­tona fogadására FOTÓ: FEB-Reuters Figyelőben. Két francia ENSZ-katona könnyűharckocsijából ellenőrzi a szerb állá­sokat. A békefenntartók és a szerbek között már több összetűzés volt a Szarajevóba ve­zető útszakasz veszélyeztetése miatt. Ezen az úton érkeznének a segélyszállítmányok az ostromlott bosnyák fővárosba fotó: FEB-Reuters Nyári álmok az árnyékban S­Vi Szubjektív: H a döcög az állam sze­kere, a politikusok, többnyire a legelkese- redettebb, s magát jobb sorsra érdemesnek tartó párt korifeu­sai előbb-utóbb árnyékkor­mányt kezdenek alakítgatni, emlegetni. Amint pedig hallani is róla, sokan mindjárt felkapják a fe­jüket a szóra. A veszélyt sej- tők, érzők erősebben, görcsö­sebben kapaszkodnak széke­ikbe akkor is, ha a szerepcse- rékkel-osztásokkal csupán ját­szadozók határozottan cáfolják a hírt, a támadást, nyomaték­kai állítják, hogy valójában a hittnél lényegesen ártatlanabb dolgokról van szó. Dehogy fenekednek a sze­keresre, bármennyire lassan guminak is a kerekek, s a vi­lágért sem akarnák, hogy va­lamiféle vad megbokrosodás röpítse azt a kocsit! Mindössze latolgatják, hogy közülük esetleg ki, kinek a he­lyére léphetne, ha eljő az ideje, szükség lesz a segítségükre. Ennélfogva talán figyelemre sem szabadna méltatni a kiszi­várgott, vagy kiszivárogtatott buzgólkodást, kiváltképpen ilyentájt, nyáridőben, amikor a melegebb, olykor kánikulai napokon az árnyék puszta ki­mondása is minden bizonnyal kinek-kinck csakis a kelleme­set jelentheti. S természetesen előfordul­hat: akikről beszélnek, még vé­letlenül sem gondoltak arra, hogy netán az igencsak fölfor­rósodott közhangulatra is rá­férne már egy kis hűsítés. Ám, ha ez utóbbi eszükbe is jutott, akkor sem lenne ok az aggódásra, félelemre. Ugyan, kinek árthat egy árnyékkor­mány, ami a homályban, a hát­térben alig, vagy esetleg csep­pet sem látszik? Nem terheli tovább a bü­dzsét, tagjai aligha nyújtóz­kodnának eredménnyel kie­melt fizetéseikért, markukba például nálunk - s vélhetően - bizony már egyetlen fillér sem igen pottyanhatna az állam manapság eléggé kongó kasz- szájából. Ilyen kormány tagjai nem juthatnának más kiváltságok­hoz sem, egyebek mellett le­maradnának a kevésbé meg­szolgált külföldi utazgatások­ról. Aztán - ki ne felejtsük! - éppenséggel csomagolni sem csomagolhatnának kedvükre soha egy egész ország meg nem született generációinak is. Ezért nyilvánvalóan a csomag kibontásától sem kell tartani. Szóval: nyugodtan el lehet lazulni a bársonyszékekben! Jól tudjuk: legsürgöebb dol­gukban általában még egy ár­nyékkormány tagjai is sokkal inkább - az árnyékszékhez ra­gaszkodnak... Gy. Gy. KÉRDŐJELEK Miről vitatkozzunk? Nem porhintés-e, ha a mai, igen súlyos gazdasági gondok közepette elkezdünk arról vitatkozni, mi lesz nálunk az ez­redfordulón. A kérdés azért időszerű, mert a kormányzat éppen azon a napon bocsátotta szakmai vitára a következő 5-10 évre szóló korszerűsítési programot, amikor parla­menti pecsét került a megszorításokat tartalmazó, ún. Bok­ros-csomagra. Miről érdemes ma vitatkozni? Nem arról, mekkora lesz hosszú évek múlva az infláció vagy a munkanélküliség, mert minderről most még jobbára csak az óhajok szintjén lehel véleményt cserélni. Ha azonban a vita például arról kezdődik, hogyan lehetne még jobban kiaknázni az emberi erőforrásokat, a pallérozott elméket, miként élhetnénk a je­lenleginél hatásosabban az agrárgazdaság kedvező termé­szeti és földrajzi adottságaival, s vajon sajátos területi elhe­lyezkedésünknél fogva nem lehetnénk-e a mainál jövedel­mezőbb tranzitország, akkor nemhogy időszerű, hanem már-már szinte elkésett e rendkívül fontos témák megvita­tása. Lesz-e hosszú távú program a vidék fejlesztésére? Ez a kérdés különösen megérett az alapos szakmai elemzésre, mert a fővároson kívül élő ember joggal érzi, hogy a mai pénzügyi „tűzoltás” nem kedvez a mezőgazdaság korszerű­sítésének, az. országon belüli regionális különbségek mér­séklésének. Mai megélhetési gondjaink közepette is vitatkoznunk kell tehát az ezredforduló Magyarországáról. Annál is inkább, mert akkorára hátha kinyílnak előttünk az új Európa kapui. P. T. (Ferenczy Europress) Lánchidas esély(telen)ek Kilencvenkilenc százalék az esélye annak, hogy sosem lát­ják viszont befizetett forintjaikat a Lánchíd-2000 Befekte­tési Alap kárvallottjai. Tudom jól, szívbemarkoló ez a fenti megállapítás, elsőd­legesen az érintetteknek, de az elmúlt esztendők keserít ta­pasztalatai alapján bizony vajmi kevés biztató szónak van most helye. Az az egyetlen százalékpont is legfeljebb akkor jelentkező apró lehetőség, amikor - persze, a sikeres nyo­mozás végeztével - az elkövetőket a bíróság valóban bűnö­söknek mondja ki, s jogerősen el is ítéli őket. De még így is csak akkor van némi remény, ha az átveréssel elcsaklizott százezrekből, milliókból minél többet sikerül lefoglalni, avagy a tetteseknek vannak árverésen pénzzé tehető, érté­kes vagyontárgyaik. Ebben a - feltétlenül hangsúlyozandó - kivételesnek tűnő esetben is hosszú évek telhetnek el a mai jogalkalma­zói gyakorlatot ismerve, mire az egri Érsek utcai - azóta már bezárt - irodában szinte pillanatok alatt leadott össze­gek visszakerülhetnek jogos tulajdonosaik bukszájába. Tessék csak elképzelni, végiggondolni ezt a kifosztottak- nak talán pici megnyugvást hozó, ám cseppet sem szívde­rítő helyzetet! A büntetőbíróság - nyilvánvalóan sok időt rabló, de fel­tétlenül bölcs megfontolás után - meghozza jogerős elma­rasztaló döntését az elkövetőkkel szemben. Határozatában utal rá, hogy a sértettek (mint tudjuk, több százan vannak, és együttesen sok százmillió forintjuk bánja a dolgot) pol­gári peres úton érvényesíthetik kártérítési igényeiket. Fel­peresek tömege indít keresetet a bíróságon azért, hogy az alattomosan kicsalt összegeket és azok kamatait valami­lyen módon - lehetőleg minél hamarabb - megkaphassák. S ezzel kezdetét veszi egy újabb (pontosabban több) hosszadalmas és idegőrlő jogi procedúra: immár sokad­szor kell majd a saját hiszékenységük áldozatául esett hon­polgároknak bizonygatniuk, hogy őket bizony alaposan behúzták a csőbe, továbbá azt is: valójában egész életükön át nagy nehezen összekuporgatott forintocskáikat szedték el az akkorra talán már börtönben ücsörgő csalók. Nem győzöm elégszer lejegyezni, hogy az imént megem­lítettek csupán egy különleges, sajnálatosan a legkevésbé hihető idilli állapotot vázolnak. Az agyafúrt szélhámosok - mind az orosz vagy ukrán, mind pedig a külföldön tekergő magyarok - ugyanis nem voltak tekintettel arra, hogy ren­getegen nyomorúságukban kényszerültek a család évtize­deken át megtakarított pénzecskéjét kockáztatni (botor módon), miként arra sem, hogy némelyek fekete üzleteik során szerzett jövedelmeik tisztára mosására próbálták ki­használni a lánchidasok nyújtotta alkalmat. Ok lehettek azok, akik több millióval szálltak be a homályos pénzügyi tranzakcióba. A nagy átverés kiötlői annál inkább figyelembe vették, a maguk szempontjából jól meg is lovagolták a mai nehéz körülményeket. A növekvő munkanélküliséget, a nagyfokú elszegényedést. Azt, hogy sok szerencsétlen embernek egy ilyen ajánlat, mint az övék, az utolsó mentsvárat jelentette. Gátlástalanságuk nem ismert határt. Miként a most joggal könnyező befektetőké sem. Legyen épp ezért életre szóló tanulság a történet! Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents