Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29 / 176. szám

Gyémántokkal díszített melltartót mutat be egy francia modell a tokiói gyémánt show-n. Az arannyal, platinával és 1560 gyémánttal ékesített (fekete) fehérnemű becslések szerint 1.1) millió dollárt ér FOTÓ: FEB-Reuters

Avantgárd modell. Simeon Paskalev bolgár divattervező egyik valóban különleges, díjazott „munkájával” FOTÓ: FEB-Reuters

Erdőtűz a francia riviérán. A hőség miatt pusztító európai erdőtüzek Nizza külvárosait is elérték. Egy tűzoltó helikopter vizet zúdít a veszélyeztett házakra FOTÓ:FEB-Reuters

Baywatch-kiállítás a hollywoodi panoptikumban. A népszerű tv-sorozat sztárja, David Hasselhof láthatóan nagyon igyekszik hasonlítani viasz képmására. Jobboldalt Alexandra Paul FOTÓ: FEB-Fotó

Társasutazást, rabomobillal!

c

| ^mzombati ^szubjektív

MEGINT RABOK SZÖKTEK. Kereket oldott, pontosabban: kerekek fölül elszelelt fegyencek után kellett indulniuk a bűnüldözőknek a héten.

A keresett elítéltek ezúttal sem éppen ártatlan ministráns gyerekek. Legelőször mégis - most is - őreiket kiáltották hibásnak, véletlenül sem a foglyokat. Már hogyisne! Hiszen a megpattant emberek voltaképpen tették a dolgukat. Kihasználták a kínálkozó lehetőséget. Agyonstrapált, lepusztult gépkocsijukkal, úgyszólván, semmi rendellenességet nem kellett tenniük. A szállító- jármű előbb vagy utóbb talán magától is szétesik, s mindenféle erőszak nélkül megnyitja előttük a szabadulás útját.

Egyszóval porkolábék, a ki-. sérő egyenruhások, no, meg az a fránya kincstári busz a leginkább ludasak a minapi ügyben! S lehet, hogy majd az sem lesz ártatlanabb, aki a nehéz fiúk egyikét már néhány óra múlva megtalálta.

Minek sietett annyira?!

Korholják a szolgálattevőket, s várom, hogy elmarasztalnak mást is. Az idézett eset ismét emlékeztet arra, hogy általában a magyar börtönviszonyokkal is baj van. Még mindig nem eléggé emberarcúak, barátságosak. Ha van is határozott törekvés arra, hogy a gyilkos sem éljen szeretet, megbecsülés nélkül, lépten- nyomon érezze az otthon, legalább a nagy család melegét, ne hiányozzék a lecsukottnak, amit más idekinn többé-ke- vésbé megkap, vagy netán szabadon álmodhat - még mindig kevés a boldogsághoz.

Nos, ilyenformán meglehet, hogy a figyelem a továbbiakban még nagyobb jószándékkal fordul börtöneink felé. Akár egy sereg társadalmi lemondás árán is, de jobban iparkodnak az ottani paradicsomibb állapotok megteremtésére, hogy legalább bűnözőink sorsa elégedettebbé tegye velünk Európát és a világot. S

gondolom: ezután alighanem azokkal a társasutazásokkal is többet törődnek. Beszereznek legalább néhány luxus autóbuszt is, amelyeknek csupán a nevük lesz rabomobil, s velük feltétlenül változatosabbá, érdekesebbé teszik az újabb kirándulásokat.

Két ki-, vagy meghallgatás, meg a szálláscserék között nagyobb távolságon is mozgatják majd az utasokat. Beiktatnak programjaikba esetleg egy-egy tengerparti, vagy rosszabb esetben balatoni vikendet, elviszik őket, mondjuk, némely játékkaszinóba, hogy több legyen az élményük.

MIÉRT PONT EZT sajnálnák már tőlük...?

Gy. Gy.

Egy üde egri színfolt a nyári uborkaszezonban

Bár igazán nem tehet róla ez a szegény növény, de az uborka az újságíró ősi ellensége. Nevének hallatán olykor - különösen nagy-nagy forróság idején - rémkép rajzolódik elébe. Annak rettenetes víziója, hogy előfordulhat, nem lesz miről írni...!

Jól tudja ezt minden gyakorlott szemű hírlapolvasó, hiszen oly sokszor felhívták már rá a figyelmét: az üdülési idény, a nyár valójában uborkaszezon.

A nagyobbik baj persze, az, ha a lapokat ebben az évszakban is szívesen forgatók mindezt észre is veszik! Épp ezért ez az az időszak, amikor a szabadságuk előtt álló, avagy a gyönyörteljes pihenésből szomorú szívvel már visz- szatért tollnokok kihegyezett fülekkel, tágra nyílt szemekkel kutatják-keresik a minél érdekfeszítöbb témákat. Csakhogy ébren tartsák az előfizetők, a lapvásárlók nélkülözhetetlen érdeklődését.

Kétségtelen: ez minden korábbinál nagyobb erőfeszítést, jóval több használható ötletet kíván.

A napjainkban pennaforgatás helyett inkább komputergombokat nyomogató információvadászok az idei hatalmas hőség közepette bizonyára nagy örömmel vették azt a változást, amit július második felében Egerben, a polgár- mesteri hivatal kommunikációs kapcsolattartásában tapasztaltak. így lehettek ezzel valószínűleg a helyi médiák vezetői, szerkesztői is.

Nem történt pedig egyéb, mint hogy a megyei jogú város önkormányzatának és apparátusának új sajtószóvivője tényleg komolyan veszi felelősségteljes feladatát, amellyel őt megbízták. Nagy hozzáértéssel, kitűnő szakmai érzékkel válogatja ki azokat a témákat, amelyek feltétlenül közérdekűek, s ily módon elengedhetetlen a róluk szóló tájékoztatás.

Lévén maga is hosszú évek óta gyakorlott lapkészítő, egri rádiós és televíziós személyiség, s ilyenformán a közélet mindennapos szereplője, pontosan tisztában van azzal, mire kapják fel a sajtó képviselői a fejüket, melyik az a hír, értesülés, amelynek megismerésére leginkább áhítoznak. Megtalálhatók az ajánlatai között azok is, amelyekben a városatyák óhajtják közvetíteni gondolataikat a lakossághoz. Nem feledkezik meg egy-egy riporttéma felkínálásáról sem. Nemes gesztus az az ötlet is: kerülhessen toliunk végére a megyeszékhely polgárai körül az, aki arra magatartásával, cselekedetével, példamutatásával érdemes. Eme gazdag heti ötlettárak mellett arra is van gondja, hogy nap mint nap szolgáljon újabb és újabb újdonsággal.

Egy szó, mint száz: Egerben jól érzékelhető - még e viszonylag rövid idő után is - a törekvés, hogy település vezetői az eddiginél sokkalta nagyobb gondot kívánnak fordítani a körültekintő, alapos tájékoztatásra, a lakossággal való kapcsolat jobbítására.

Biztosíték erre a szóvivő személyének megválasztása.

Szalay Zoltán

Ki fizeti a révészt?

Az elmúlt napokban ismét várakoztunk. Meghirdették ugyanis, hogy a szerdai és csütörtöki kormányülésen lényegbeli határozatok születnek. Olyanok, amelyek korrigálják a Bokros-csomag sérüléseit. Úgy hírlett, minisztereink arra törekszenek, hogy azt a 12 milliárdos költségvetési hiányt kizárólag megtakarításból pótolják. Aztán következett a sajtótájékoztató, tudósított a rádió, a televízió, s ahogy az annyiszor történt, megint csalódtunk.

Már az is zavart mindnyájunkat, hogy jó néhány kommunikációs fórumon az indoklás diszkrét bájjal, de határozottan neheztelt az Alkotmánybíróságra, mondván: e szerv döntése idézte elő ezt a cseppet sem szívderítő szituációt.

Lehet, hogy odafenn ekként ámítják önmagukat, ám a valóság épp ennek az ellenkezője. A vaskos hibát legfőbb pénzügyőrünk követte el, s mindazok, akik különösebb töprengés nélkül, kórusban helyeseltek neki. A törvényesség elsőszámú őrei kötelességüknek tettek eleget. Ráadásul áthatotta őket az a fajta empátia, illetve humanizmus, amelyet a másik oldalon hiába kerestünk. így aztán érhető, hogy az ország fellélegzett. Csökkent a kiszolgáltatottsági érzés, s ez bizony igen sokat jelent. Mármint a jövő szempontjából.

Aztán mérlegeltük a precízen felsorolt tételeket. Tudomásul vettük, hogy a teljes summából csak 10 milliárdot sikerült összehozni, méghozzá úgy, hogy megszegődött az adott szó. Elég csak arra utalni, hogy kétezer millióval megnyirbálták a szociális célú hozzájárulásokat. Kik károsulnak? Azok, akik leginkább rászorulnának a segítségre. Az pedig különösképp meghökkentő, hogy a gonddal tervezett energia-áremelések áfá-jából vaskos összegek adódnak, amelyek enyhítik majd a mínuszt.

S itt álljunk meg. Már megint velünk fizettetik meg a mások által okozott bakikat. így aztán könnyű lépni, ehhez nem szükségeltetik rendkívüli tehetség. Ezt a módszert az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is ismerték, s a sanyarga- tottak már akkor is népnyúzásnak titulálták. A históriai következményeket most hagyjuk.

Egy azonban tény: a révészt ismét mi fizetjük meg. Ráadásul abban sem lehetünk biztosak, hogy átjutunk arra az annyira óhajtott túloldalra, oda, ahol szintén bizonytalan minden...