Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-07 / 131. szám

1995. június 7., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Környezetvédelmi ülés a Tisza vidékéről A Parlament Környezetvédelmi Bizottsága június 8-9-én láto­gatást tesz és kihelyezett ülést tart a kiskörei tározónál, ahol a Tisza-völgy és a Tisza-tó hely­zetével, aktuális kérdéseivel ismerkednek meg. Tanulmá­nyozzák a Tisza-völgy és -tó vízgazdálkodását, a holtágak helyzetét, a természetvédelmi programokat. Szóba kerül a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés kérdése is. Sarudon átadták a Gondozói Központot Sarudon felújították és kibőví­tették az öregek napközi ottho­nát, s egy komplex Gondozói Központot hoztak létre. A Nép­jóléti Minisztérium pályázatán hárommillió forintot nyertek, s ebből valósult meg régi tervük, valamint egy mikrobusz vásár­lása. Az idősek további ellátása mellett családsegítő és infor­mációs szolgálatot is biztosít majd a központ. Füzesabony városban zeneiskolába hívnak A Füzesabonyi Városi Zeneis­kolában június 8-án és 9-én 13.30 és 17.30 között lehet a régi tanulóknak és az új jelent­kezőknek beiratkozni. Válasz­tani lehet a rézfúvós, fafúvós, zongora, hegedű, furulya, fu­vola és más hangszerek között. Kompolton 10-én országos állatvásár Kompokon 10-én, szombaton országos állat- és kirakodóvá­sár lesz. A vásárra vészmentes helyről mindenféle jószág fel­hajtható. Egyéni vállalkozók vállalkozói igazolványukat vi­gyék magukkal. Poroszlói iskolások a Nyírségben túráztak A Poroszlói Általános Iskola nyolcadikosainak egy csoportja háromnapos kiránduláson járt a Nyírségben. A gyerekek tábor­helye Kisvárdán volt. A kisvá­ros és környékének nevezetes­ségeit keresték fel. Jártak Nyír­egyháza különböző múzeumai­ban is. Árulkodik a pázsit / Ásó, kapa, nagyharang se... Kompolt és Kál kézfogás után Először jártam Kál és Kompolt, Kompolt és Kál területén. Töb­ben mondták, kívülállóként nem fogom tudni, melyik települé­sen tartózkodom éppen. Egy ideig így is volt. De amikor meglát­tam a polgármesteri hivatalok előtti pázsitot, tudtam, jó helyen járok. Kimérni sem lehet jobban a felét. Az egyik oldalon le volt nyírva a fü, a másikon még nem. Ugyanez volt az ábra az egészségház előtt is. Mindez azután, hogy a két község első em­bere kezet fogott, közös jövőt tervezett. Még egy halvány jele annak is mutatkozott, hogy egyszer egyben lehet az, ami az elő­dök jóvoltából egybe „tereltetek”. A kézfogás komolyságát előbb Walter Béla kompolti alpolgármester, majd Antalné Ra­dies Katalin, Magda Zoltánná és Horhauzer András káli lako­sok közös levele kérdőjelezte meg. Mindkét írás a káli hozzáál­lás valósságát firtatja. * Farkas Pál, Kompolt pol­gármestere készségesen nyi­latkozik az egy hónapja tör­téntekről. *- Kompolt és Kál között te­rületi vita van, folyamatosan a szétválás óta. Községünknek az az igénye, hogy az Újtelep visszakerüljön hozzánk. Ám a mostani egyet nem értés nem ebből indul ki. Hanem abból, hogy önkormányzatunk most már képtelen úgy fenntartani és működtetni a Kompolti Ál­talános Iskolát, és az óvodát is beleértve, ahová több mint száz káli gyerek is jár, hogy Káltól egy fillért sem kapunk az állami támogatás és a tény­leges költségek közötti külön­bözet fedezésére. A decemberi választások után megkeresett Tompa Vil­mos, Kál polgármestere itt a hivatalomban, s ajánlotta, hogy a két község vitás kérdé­sei rendezésére hozzunk létre egy-egy bizottságot. Felada­tuk előbb közösen megvitatni a problémákat, majd saját tes­tületük elé terjeszteni. A kompolti ad hoc bizottság legnagyobb és első gondnak éppen az iskolafinanszírozási kérdést tekintette, s ezzel is kezdte működését. Az első egyeztetések, ha nem is simán, de elkezdődtek. A káli bizottság tagjai és polgármesterük részéről is haj­landóság mutatkozott arra, hogy testület elé viszik a mi anyagi igényünket. A tavalyi költségek megtérítését kértük, ami több mint kétmillió forint. Ez idő tájt több másról is megállapodtunk. Volt olyan, hogy kilépünk a Vízmű Válla­lattól, s a Tama menti hat tele­pülés egy regionális üzemelte­tési módot választ. Megegyez­tünk a tavaly felhúzott egész­ségügyi központ falának le­bontásában is, s terveztük, hogy a jövőben közösen mű­ködtetünk egy reumatológiai rendelőt. Erről a Hírlap is be­számolt. De a cikk megjele­nése előtt már tudtuk, hogy Kálban a képviselő-testület a kompoltiak anyagi követelé­seit elutasította. Ehelyett haj­landók támogatni az iskolát úgy, hogy kifizetik néhány számláját, illetve adományoz­nak valamennyi pénzt. Mi nem alamizsnáért folyamod­tunk. Mi azt az összeget akar­juk, amit már kifizettünk he­lyettük. Mindenki tudja, hogy az állami támogatás és a tény­leges költség még egy gye­rekre vetítve sem kevés, hát még száznál többre. * Kompokon úgy határoztak az iskolavezetéssel együtt, hogy szülői értekezleten mondják el a káli szülőknek, választ­hatnak: vagy elviszik gyereke­iket a Káli Általános Isko­lába, vagy mint választópol­gárok, oda hatnak, hogy Kál járuljon hozzá az iskolafenn­tartás tényleges költségeihez. Az a variáció ugyanis elkép­zelhetetlen, hogy a szülők fi­zessék a különbözeiét. * Magda,Zoltánná, a Kompolti Általános Iskola ügyintézője, Horhauzer András, a Kom­polti Mentőállomás alkalma­zottja, Horhauzer Andrásné, a kompolti fogászat adminiszt­rátora - káli lakosok, Walter Béla, Kompolt alpolgármes­tere és Bata Dénes iskolaigaz­gató eddigi kilincselésük eredménytelenségét sorolják. A „felkínált” lehetőségek közül természetesen a középső utat választották a szülők. Nem hajlandók ugyanis egy 3 kilométerre lévő másik isko­lába vinni gyerekeiket, ami­kor, ahogy mondani szokták, itt van a szájukban. Veszé­lyesnek is tartják az utaztatást a vasúton túl lévő káli általá­nosba. Meg szerintük a kom­polti iskolában színvonalasabb oktatás folyik, mint a másik tanintézményben. Előbb 144 aláírással levél­ben fordultak a káli önkor­mányzathoz, hogy fizesse ki a múlt évért kért pénzt a kom- poltiaknak, s a továbbiakban folyósítsa rendszeresen a min­denkor felmerülő kiadások rá eső részét. Levelükre nem kaptak - a kérésük szerinti - nyolc napon belül választ. Ezért újabb aláírások gyűjté­sébe kezdtek, de most már ah­hoz, hogy írjon ki a káli ön- kormányzat népszavazást Kál- Újteleg hovatartozását ille­tően. Ok ugyanis Kompolthoz szeretnének ezentúl tartozni. Május 25-én szignálja Kál jegyzője a helyi népszavazást kezdeményező gyűjtőívet, s már a 26-i újságban megjele­nik a hír: július 29-re népsza­vazást írtak ki az érintett terü­let Kompoknak adásáról. Népszavazás már volt a két község egy-egy részének ho­vatartozása ügyében. Az Al­kotmánybíróság is foglalko­zott még 1992-ben egy alkot­mányossági panasszal. Most a levél írói attól tarta­nak, hogy jogsértések fordul­hatnak elő a szavazás előké­szítésekor, illetve lebonyolítá­sában. Szerintük a káliak befo­lyásolni akarják a szavazás eredményét. Mert olyan, sze­mélyre szóló levelet küldtek ki az iskolások szüleinek, hogy 1000 forintos segélyt kapnak a gyerekek nyári táboroztatásá­hoz, de a kifizetését a pénznek július 29-ig felfüggesztik. Ezért küldik el leveleiket minden olyan hivatalnak, mely esetleg tehet azért, hogy a népszavazás „tiszta” le­gyen. * Tompa Vilmos, Kál polgár- mestere az újságíró tolmá­csolta minden kérdésre vála­szolt. Majd meggondolta. Azzal kérte nyilatkozata semmissé vételét, hogy nem kívánja felvenni az elé do­bott kesztyűt. * Volt egy kézfogás, melyet senki nem cáfol. Most mégis harci ösvényeken járnak. Stí­lusosan: egy közös épület kö­zös pázsitja lekaszált, illetve még le nem kaszált füvének választóvonalán. Hogy a ma még káliak au­gusztusban kompoltiak lesz­nek-e, majd eldöntik. Hogy egyesül-e valamikor a két község - ez is kérdés. A közeli és a távolabbi jövőt illetően csak egy biztos: ásó, kapa, nagyharang sem választja el egymástól ezeket a sziámi te­lepüléseket. A nép, az istenadta nép zöme pedig békésen várja, hogy Kál és Kompolt vezetői közül valaki elvállalja az oko­sabbik szerepét. Rada Katalin Az egyik büszke örökség az altemplom... Vendégvárás Feldebrőn Feldebrő az idén minden eddiginél látványosabban készül a nyári idegenforgalomra. Az országhatárokon túl is híres örök­ség, az altemplom teljes gazdagságával, ezeréves értékeivel, múltidéző hangulatával és csodálatos környezettel várja a hazai és külföldi kirándulókat. A templom mellett megnyitott Tájház-faluház a vidék jelleg­zetességeinek bemutatása mellett egy helyiségében az általános iskola tanulóinak rajzaiból ad ízelítőt, valamint mód van a gyer­tyakészítő, -mártó mesterség kipróbálására is. Szerényebben terveztek Zárszámadás Füzesabonyban A Füzesabonyi Mezőgazdasági Szövetkezet 273 tagú. A zár­számadásra a tagságnak több mint a fele kíváncsi volt, s arra is, hogyan legyen tovább. Antal László elnök-igazgató az újjá­alakulás óta megtett egyáltalán nem felhőtlen időszakra is visz- szatekintett beszámolójában. De minden jó, ha a vége jó. A tavalyi évet közel 32 milliós eredménnyel zárják. Aki a kö­zös tevékenységet vállalta, az szorgalmasan dolgozott, s a ve­zetőség is azon volt, hogy jó irányítással bizonyítsa tagsága felé a kapott bizalmat. A növénytermesztési árbevé­tel jól alakult. A várt termésát­lagok mellett sikerült kedvező áron értékesíteniük a megter- melteket. Csak sajnálkozni le­hetett azon, hogy 400 hektár kukoricát vízhiány miatt nem tudtak öntözni. S a Laskó-patak vízhiánya miatt az idén sem lesz módjukban, hacsak saját kutakat nem fúrnak. Ez persze pluszköltség. Jól alakultak a másik ágazat, a tejtermelés mutatói is. Ta­valyról még most is van három kazal lucernájuk, s az idén is hasonlóan spájzolnak majd a jószágoknak. A tavalyi sikerek az idén nem biztos, hogy megismétel- hetők. Szerényebben terveztek. Sok lesz a kiadás. Fontos lenne a szárítóüzem gépeinek alapos karbantartása. Több tárolóra lenne szükség. Ha nem kellene sietni a gabonafélék értékesíté­sével - mert nincs hol tartani a termést -, később jobb árat kapnának érte. A negyvenmilliós beruhá­zással, német céggel létrehozott kavicsüzemben is további fej­lesztéseket terveznek. Most he­ten dolgoznak ott, de többen is lehetnének, ha a sóderból ke­vert betont készíthetnének. Problémaként vetődött fel, hogy sok az enyveskezű a kör­nyéken. Nap mint nap történ­nek betörések, lopások a gazda­ság területén. A Lineár öntöző- berendezésben például többmil­liós kárt tettek. Már lassan ott tartanak, hogy a dolgozók 20 százalékát őrzési feladattal kell megbízni, kivonva őket a ter­melésből. Nem termelési ered­mény, de mindenképpen siker, hogy az utóbbi időben megvál­tozott a tulajdonosi szemlélet. A további előrelépés e téren ta­lán a sorozatos lopásoknak is gátat vet. Pólyák Pál Irmuska néni törzsvásárlói a gyerekek. Ahol a gyerek is VÁSÁRLÓ- Mit kérsz, bogárkám?-Hát egy füzetet, meg egy olyan ceruzát, amilyent a múlt­kor vettem.- Milyen volt az a ceruza?- Tetszik tudni, olyan csí­kos... Naponta megismétlődik többször is az ilyen párbeszéd Sebők Imréné Irmuska néni és kis vásárlói között. Irmuska néni aztán kirakja a választé­kot, hadd legyen meg a kívánt csíkos ceruza. Iskolakezdés előtt már sok nebuló várja a nyitást. Mindig elkopik valami a tolltartóból.- Jövök is már fél nyolckor- mosolyodik el. - Nagyon szeretem a gyerekeket. Mindig tanítónő szerettem volna lenni. A Miskolci Tanítóképzőben tanultam is egy évig. Úgy hozta azonban a sors, hogy fér­jem maszek vasboltjában szük­ség volt rám. Amikor államosították a Se- bők-család üzletét, már késő volt az álom megvalósítására. Közben született egy lánya és egy fia Irmuska néninek. S így jöttek gyerekek az életébe. Előbb az áfésznél, majd nyug­díjazásáig a Sarudi Húsüzem­ben dolgozott. Egy ideig még félműszakosként visszajárt munkahelyére. Majd nyugdí­jassorsra ítéltetett.- Két évnél tovább nem bír­tam a semmittevést - meséli. - Mondtam is a gyerekeimnek: Találjatok már ki valamit ne­kem. Valamihez kezdenem kellene... Jókor nyugtalankodott. A poroszlói önkormányzat éppen akkor pályáztatta a papír- és írószerbolt helyiségét. Egye­düli jelentkezőként Irmuska nénié lett a vállalkozás. Azóta a kis, sötét helyiségből átköl­töztette boltját a szolgáltató­házba. Tízéves bérleti szerző­dést kötött. Amíg csak bírja, a pult mögött szeretne állni.- Nagy forgalmam nincs. Az árak magasak, mindenki visszafogja magát. A gyere­keknek sem vesznek meg 10-20 füzetet egyszerre a szü­lők. Azért járnak, örömömre, ők gyakrabban. Igyekszem mindenféle termékből a legol­csóbbat beszerezni. Tanévkez­dés előtt pedig mindig megbe­szélem a pedagógusokkal, hogy mennyi az a kötelező tan­szer, amennyit ajánlhatok vá­sárlóimnak. Poroszlón a szülők is szívesen veszik az egység- csomagot, mert tudják, hogy minden szükséges benne van. Irmuska néninek a tanév vé­geztével kezdődik a felkészü­lés az újra. Rendel, csomagol, számol. Hogy mindenki jól jár­jon. Közben persze ajándékot díszítget, könyveket ajánl az olvasni vágyók figyelmébe. Bánata, hogy nagyon megdrá­gultak még a kötelező olvas­mányok könyvei is. Meglett a csíkos ceruza. Előkerült a pontosra kiszámolt aprópénz. S nem maradt el a „Szervusz, bogárkám” sem. ügye gyerekek, jó ide be­jönni?!

Next

/
Thumbnails
Contents