Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-28 / 149. szám

1995. június 28., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Múlt a jelenben: megyei aratóverseny Szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik Sarudon a hagyomá­nyos Péter-Pál-napi aratóün­nep. A Heves Megyei Művelő­dési Központ, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége, a Sa- rudi Önkormányzat és Faluszö­vetség, a Tiszamente Termelő- szövetkezet szervezi a nagy­szabású seregszemlét. A juniá- lis helyszíne a Tisza-tó melletti szabad strand, majd az aratóbál az Adler kempingben lesz este. Aki kíváncsi az aratócsoportok színes felvonulására, már fél tízkor legyen Sarudon. Besenyőtelkiek Balatonszemesen A Besenyőtelki AMK tanulóinak egy csoportja nyári táborozásra utazott Balatonszemesre. Nem­csak gyerekek, családok is részt vesznek a nyaraláson. Új képviselő eskütétele Poroszlón Holnap délután két órától tartja ülését Poroszló önkormányzata. Napirenden az iskola és óvoda alapító okiratának módosítása, a Szociális Otthonban ellátott idősek térítési díjának megálla­pítása szerepel. Botos Sándor képviselő lemondása miatt új képviselő kerül a testületbe. Kovács Mária, az általános is­kola pedagógusa teszi le az es­küt. Pályázaton százezer forintot kap Kápolna Az Országos Játék Alap pályá­zat nyertesei között van egy százezer forintos tétellel Ká­polna Önkormányzata. Luken- dics Gyuláné védőnő anya- és gyermekvédelemre kérte az alaptól az összeget. Televíziót és videót vásárolnak belőle a tanácsadó számára: szülésfel­készítő, első gyerek várás tan­folyamok stb. sikeresebb lebo­nyolításához. Tófalun megalakul holnap a polgárőrség Csütörtökön este fél hétkor tartja alakuló ülését Tófalun a polgárőrség. A jelentkezők megválasztják a parancsnokot. Szihalmi vízügy, kicsit felkavarva Jóhiszemű adatfelhasználó befürdetése Június 14-i számunkban meg­jelent Szihalmon a maguk vizét isszák című cikkünkre dr. Bánhidy Péter, a Heves Me­gyei Vízmű Részvénytársaság ügyvezető igazgatója faxon küldött levéllel reagált, majd személyesen is találkoztunk. Véleménye szerint az rt.-re sé­relmes anyag jelent meg, va­lótlan tényeket közöl. Mert - írja és mondja dr. Bánhidy Pé­ter: „A vízmű szorításában egyetlen település sincs, sokkal inkább helytálló az a tény, hogy a településeket és a víz­müvet is egyaránt a gazdasági körülmények szorítják. Mindezek mellett több olyan település van, mely szeretne a részvénytársaságba (így annak szorításába) kerülni, tekintet­tel arra, hogy esetenként 100 Ft-ot meghaladó (áfa nélküli) vízdíjat fizet. Annak idején Szihalom köz­ség lakosságának a jogelőd Heves Megyei Vízmű Vállalat­tal szemben semmiféle pana­sza nem volt. A részvénytársa­ság tiszteletben tartotta és tartja a települési önkormány­zat arra vonatkozó döntését, hogy az rt.-be nem lépett be. Az rt. ez ügyben semmiféle „pozícióharcot” nem folyta­tott. A vízmű átadása a telepü­léssel teljes egyetértésben, működtetésre alkalmas álla­potban, a szükséges eszközök­kel és dokumentumokkal el­látva történt. A cikkben említett budapesti kft. által készített szakvéle­mény egy olyan műszaki álla­potú vízműre vonatkozik, mely feltehetően az ezredforduló Amerikájában fog megvaló­sulni (ügyfélszolgálati iroda a falu központjában, teljes au­tomatizáltság, önjáró fűnyíró- gép stb.) Félrevezető és megtévesztő a vízdíjjal kapcsolatos tájékoz­tatás. A tényszerű valóság a következő: Szihalom község fogyasztói 10 köbméter havi fogyasztásig 36,60 forint+áfa, 10 köbméter fogyasztáson felül 75 forint+áfa vízdíjat fizetnek. Tekintettel arra, hogy egy 4 tagú család norma szerinti havi fogyasztása (kertlocsolás, állattartás, gépkocsimosás stb. nélkül) 20 köbméter körül van, a Szihalmon fizetett vízdíj és az rt. által a társégben megállapí­tani kért vízdíj között lényegi különbség nincs. Tény az is, hogy a település intézményei súlyozottabban a 75 forint+áfa vízdíjat fizetik, mely a község költségvetését, közvetve annak lakosságát terheli. Az üggyel kapcsolatban úgy gondolom, mindennél többet mond, ha valaki összeveti Szi­halom község vízmüvének ál­lapotát a részvénytársaságunk által üzemeltetett víműveké- vel." Hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, két fénykép közlését kéri. Mindkettő a cikk megjelenésének napján ké­szült. Az egyik Szihalmon, a másik az rt. által üzemeltetett Füzesabonyi Vízmű területén. * * * Harminchat aláírással kaptunk levelet Szihalomról: „A pol­gármester úr azt elfelejtette Önökkel közölni, hogy a 41 fo­rintos díj csak 10 köbméterig van. Utána a fogyasztást már 84 forinttal számolják fel. És hogy milyen minőségű vizet kapunk érte? Erről jobb nem is beszélni. Arról, hogy vezetékes vízzel locsoljunk, már rég le­mondtunk” - írják Rácz Aranka és a vele egyetértők. Levelük egy részében Far­kas József polgármester úrnak tesznek fel kérdéseket. Maguk is említik, hogy falugyűlésen is érdeklődnének a vízdíj-el- számolási rendszer miértjeiről. Nos, kedves olvasók, örülök az önök reagálásának. A pol­gármester urat egyáltalán nem felmentve, jómagam sem ér­deklődtem afelől, hogy hány köbméterig is 36,60 forint a vízdíj. Azon önkormányza­toknál ugyanis, amelyek tagjai a Vízmű Rt.-nek, fogyásztástól függetlenül egységes összeget kell fizetni a vízért. Számomra pont ez az alacsony ár volt a hírérték, a mai áremelkedő vi­lágban. Ami pedig a falugyűlést il­leti, ha lesz ilyen Szihalmon, Önök bármit kérdezhetnek az Önök által megválasztott pol­gármestertől. Különben - nem a szócsapot szeretném nyito- gatni - a helyhatósági válasz­tásokkor már szóra bírhatták volna Farkas Józsefet vízdíj- ügyben, hiszen 1994 februárja óta van a vízmű a település tu­lajdonában. * * * Farkas József, Szihalom pol­gármestere felé tolmácsoltuk a Vízmű Rt. cikkel kapcsolatos észrevételeit. A polgármester úr a következőket kívánta hoz­záfűzni: „Az általános leírás­sal egyetértek. Igaz, műkö­désre alkalmasan, dokumentá­ciókkal el volt látva az átvétel­kor a vízmű. A műszaki álla­pota siralmas volt. Tolózá­rakra, glóbuszra, napi tar­tályra, vízórákra, vízvételi he­lyekre gondolok. Egyetértek az ezredforduló Amerikája összehasonlítással (ügyféliroda, fűnyírógép), mintegy 500.000 forint ösz- szegben. A többi rész, ami el­maradt karbantartás, ráfordí­tási elmaradás, az 7.000.000 forint összegre rúg, ami a biz­tonságos üzemelés feltétele! A vízdíj valóban 36,60 fo­rint+áfa 10 köbméterig. Kert­locsolással, gépkocsimosással tíz köbméter nem elég, de any- nyira nem vagyunk vízben gazdag ország, hogy ki-ki ne fizessen többet a különszolgál­tatásért, amire más, olcsóbb megoldásokat lehet találni." * * * Az olvasók a fentieket ol­vasva jót mosolyoghatnak. Befürdött, befürdették az új­ságírót. Nem lettem teljesen vizes, azt bizonyítja, hogy Farkas József kitart a június 14-i cikk több adata mellett, s így igazolja: a jóhiszemű adatfelhasználó által leírtak nem újságíró-fantázia szü­leményei. Dr. Bánhidy Péter pedig nem kíván a további­akban a szihalmi vízüggyel foglalkozni. A szihalmiak pedig, azt hiszem, bármikor feltehetik kérdéseiket pol­gármesterüknek. Rada Katalin Szihalom község saját üzemeltetésű vízmüve..., és az rt. kezelésében lévő hasonló korú létesítmény Jóval a rossz ellen Imádkozzál, dolgozzál és játssz! - meghatározó szavak voltak ezek az Egri Deák Ferenc Ró­mai Katolikus Általános Iskola Poroszlón táborozó 32 tanulója és tanárai számára. A gyerekek a napot a helyi templomban kezdték: közös imával. Majd dolgoztak. Mivel részben kör­nyezetvédők és zöldszívesek nyaraltak a Tisza-tó menti tele­pülésen, természetes, hogy környezetüket figyelgették. A vízivilágot, a madarak, bogarak életét. Egyik nap a Tisza-tó vízminőségét tanulmányozták, a másikon madárgyűrűzés — felnőtt segédlettel - volt a prog­ram. Tágra nyílt szemekkel fi­gyelték Fitala Csaba, a madár­tani egyesület tagjának madár- gyűrűzési technikáját. Az esték nemcsak a szentjánosbogarak számolásával teltek, csillagá­szati megfigyelés is volt - so­rolja a programot Noszticius Andrien táborvezető tanárnő.-Társaságunk vegyes. Má­sodikostól a hetedikes tanulóig. Csapatokat állítottunk össze, s komoly verseny folyik azért, hogy kik írják-rajzolják a leg­szebb faliújságot, kik készítik a legjobb riportot a település va­lamelyik lakosával. Különben a gyerekek a faluval kapcsolatos észrevételeiket évről évre - hi­szen nem először nyaralunk Poroszlón - elmondják a pol­gármesteri hivatal illetékesei­nek - magyarázza a táborve­zető. A bírálatokból bizony az idén is kijutott a falunak. Az ugyan igaz, hogy a Tisza-tó vízminősége jobb, mint tavaly volt, de a pecások helyén sok elrejtett szemét van még. Az egri gyerekek több virágot lát­tak volna szívesen, s szerintük a kerítések előtti területek gyo- mosak, rendezetlenek. Nem áll­ták meg, hogy szóvá ne tegyék: az óvoda melletti kukából kiön­tött szemét napokig csúfította a járdát, s senki nem söpörte ösz- sze. Ők azzal, hogy a táborhe­lyükön igyekeztek rendet tar­tani, megpróbáltak jóval tenni a rossz ellen. Azt azonban elárul­ták, hogy bizony köztük is akadt olyan csoport, aki a szo­batisztasági versenyben a leg­utolsó helyezettnek járó szemét­lapát díjat vehette át. S a szor­gos hangya díj mellett ki kellett osztani a lajhár díjat is. Minden este lefekvés előtt imádkoztak, s közösen énekel­tek. Nagyon várták a gyerekek az utolsó estét. No nem azért, mert vágytak haza, hanem mert fáklyás-gyertyás búcsúest volt a vízparton. A tábortűzrakás terve a hideg miatt nem sike­rült, de a Tisza-tó, ha egyszer beszélni fog, biztosan emlék­szik majd az egri iskolások neki szánt népdalaira, a katolikus is­kolások tanulta énekekre. (r. k.) Amerikából jöttem, mesterségem címere: diák Feldebrőn hiába van nyár, hiába van vakáció, mégis hangos az iskola. Vidám hangulat van a játszótéren, nyüzsögnek a sport­pályán, szójáték bírja nevetésre a parkban lévőket. Mégpedig mindez angol nyelven. Itthon vagyunk? Igen! Megkezdődött a negyedik éve megismétlődő intenzív angol nyelvi tábor. Tan­könyv sehol, legfeljebb itt-ott egy szótár bujkál a kezekben. Jane Hwangbo, a bostoni Harvard egyetem diákja próbálja angolra bírni játékosan, ám nagyon is tudatosan „beszélőpart­nereit”. Kedves, mozgékony, csupa mosoly ez a koreai származású lány, megjelenése külön egzo­tikum.-Húsz évvel ezelőtt vándo­roltak ki Koreából az USA-ba a szüleim. Mindketten vállalko­zók, külön kis bolttal. Nem nagy üzletek, de arra elég, hogy hú­gommal együtt taníttathassa­nak. Szüleim Los Angelesben élnek, testvérem New Yorkban tanul, én pedig Bostonban. Jól együtt vagyunk, nem? - nevet nagyot. Ősztől negyedéves. Politikát, politológiát és filozófiát tanul. Intenzíven foglalkozik keleti nyelvekkel is. Jogot tanulna még, ügyvédként szeretne ér­vényesülni a lehetőségek or­szágában. Szorgalmas, mindent belead a tanulásba, mert nehéz volt bekerülni, ötven-hatvanszoros a túljelentkezés. A tandíj is je­lentős, évi 2700 dollár, s a többi kiadást nem számolja. Nagy lendülettel mesél Ame­rikáról, szinte magunk előtt lát­juk a texasi embert, a kalifor­niait. Azt, aki büszke arra, hogy az államokban itt van a legtöbb gépkocsi, s hogy már két elnö­köt - Nixont és Reagant - is ad­tak az országnak. Büszke Los Angelesre, az angyalok váro­sára, arra, hogy ott „másfajta” emberek laknak. Kíváncsibbak, segítőkészebbek, mint másutt. Jane sem csak Magyaror- szág-látni indult, tanítani is. De nem csak angolból készült. Magyarországból is, sőt Fel- debrőből is.-Ha valahová utazom, min­dig tanulmányozom egy kicsit az országot, a helyet, hogy ki ne hagyjak valamit. Magyaror­szágról első kézből tudok. Tol- nay Tamás, aki diáktársam, sok információval elhalmozott. Nem szeretném kihagyni Eger városát, de Gyöngyösre is el szeretnék jutni. És persze a Ké­kesre. A palócnapok látványá­tól sem fosztanám meg magam. Tervemben szerepel Aggtelek, a Hortobágy... Különben Adám az, aki „meggyőzött” arról, hogy eljöjjek, s hasznos lehetek a magyar fiatalok angoltanítá­sában. Jane nagyon szereti a zenét. Elhozta hegedűjét. S ha a „helyzet” úgy kívánja, muzsi­kájával oldja a szavak kiejtésé­nek buktatóit. Amatőr színész­ként is fellép, a zongora is is­meri ujjait. Moziba szeret még járni. Mint mondja, mindent szeret, ami egy fiatal épülésére szolgál. Városban nőtt fel, s elérzé- kenyedik itt, Feldebrőn. Soha nem volt része még igazi falusi életben. Fantasztikusan érde­kesnek tartja a kakasszóra éb­redést, sok háziállatot eddig csak képről ismert, s most a hangjukat is hallhatja. Galam­bok énekét még soha nem volt szerencséje élvezni. S az emberek?! Mindenki olyan közvetlen, ráköszönnek, az ismeretlenre. Ilyet otthon nemigen tapasztalt. S hogy szívesen élne-e itt ná­lunk?-Talán, egyszer. Most még biztosan nem. Amerikában tel­jesen másképpen élnek a fiata­lok. Valahogy felszabadultab- bak, van igényük komoly dol­gokkal is foglalkozni. Életfelfo- gási különbségeket látok-ta- pasztalok a nyugati és kelet-kö- zép-európai fiatalok gondolko­dásában, életvitelében. Jane szerint a magyarországi fiataloknak meg kellene ismer­niük, magukévá kellene tenniük a nyugat-európai és amerikai szemléletmódot. Hogy mi ez? Kitartó, kemény és vidám élet. Tanuljanak nyelveket, utazza­nak, lássanak világot, értékel­jék a közösségi szellemet, mer egyedül nehéz. Még Ameriká­ban is. Kelemen Józsej

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents