Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-27 / 148. szám

1995. június 27., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE Az örökifjú Marika és csoportjai Egy fellépés emléke: táncoltak a pálcikabábok A mátraderecskei könyvtárban a megszokott asztala mögött találom Kis Pálnét. Jöttömre lejjebb tolja szemüvegét, afö­lött nézi meg, ki is érkezett hozzá. Szívélyesen üdvözöl, érdeklődik, mi újság van szü­lőfalunkban, Pétervásárán. Nemsokára aztán mégis mos­tani lakóhelye kerül szóba.- Nem is tudom, hová való­nak valljam magam - kezdi a mondandóját a „könyvtáros" Marika. - Hiszen Péterkén születtem, de már harmincöt éve élek itt, tehát joggal val­lom magam derecskéinek. Úgy érzem, a falu is befoga­dott...- ...Nem minden ok nélkül kedvelhették meg a falubeliek.- Valóban igyekeztem sok mindent megtenni az ittenie­kért. Amikor ide kerültem, úgy gondoltam, többet kell tennem, mint kizárólag könyv­tárosnak lenni. Ez valahogy az egyéniségemből fakad. Ha va­laki kikottyontotta: de jó lenne ezt vagy azt kipróbálni, én úgy éreztem, meg kell teremtenem hozzá a feltételeket. így ala­kult meg már negyedszázada a bábcsoport, ezért fogtam bele az asszonykórus újjászervezé­sébe. Ezek a legrégebbi, és az­óta is működő csoportok. Emellett persze nagyon sok­féle tanfolyamot, egyéb kö­zösséget sikerült összehozni, és több-kevesebb ideig életben tartani.- Nézzük sorjában, mi a helyzet a kórus háza táján?- Ami most a legfontosabb: a parádi palócnapra készü­lünk. Sajnos, most elég rossz helyzetben vagyunk. Tagjaink közül sokan kényszerű szüne­tet tartanak. Van, aki gyászol, vagy súlyos betege van, vagy egyéb szomorú eset miatt nem énekelhet. így jelenleg csak nyolcán vagyunk, s dolgozunk rendszeresen. Ennyien pedig kevesen vagyunk egy-egy színpadi fellépéshez. Remé­lem, őszre már legalább tizen­öten leszünk újra, s akkor ta­lán mi is megünnepeljük az együtt töltött éveket. A parádi felvonulásra azért elmegyünk egy derecskéi lakodalmassal. Ebben a gyermekcsoportunk tagjai is részt vesznek, vala­mint lovasok is. Sőt még ötlo­vas hintánk is lesz.- A bábcsoport is szerepel a bemutatón?- Nem, velük inkább csak a saját örömünkre játszunk. Ré­gebben többet szerepelt a cso­portunk, szép sikereket is elér­tünk, de az utóbbi időben in­kább csak itt a faluban, az ovi­ban, az iskolában mutajuk be műsorainkat. Valahol azért sajnálom, mert a bábozás a „szívem csücske”. A figurákat ma is magam készítem, van köztük mindenféle, marionett, pálcás, kesztyűs... Ebben élem ki a művészi hajlamaimat. So­kan el sem hiszik, mennyi sze- retetet kelI adni egy-egy alak­nak ahhoz, hogy a szeme ne legyen halott...- A jövőre nézve milyen ter­vei vannak?- Nem most, a beszélgetés közben jöttem rá, hogy nem vagyok már húszéves, még ha sokszor annak is érzem ma­gam. Lassan elérem a nyug­díjkorhatárt, de ha megtűrnek, akkor még nem szeretnék nyugdíjba menni. Hiszen any- nyi tennivaló akad. Most pél­dául néhány lelkes fiatallal szeretnénk egy helyi újságot készíteni.. Suha Péter „Nem merült feledésbe az itt eltöltött idő” Találkozás negyvenkét év után Parádsasváron tárgyalták Hátravan még a csatornahálózat Új szolgáltatás: Help Színes hétvégi program Váraszón Péter-Pálkor most is búcsú nak a többszörösét kell költeni az iskola és az óvoda működte­tésére. A meglévő nehézségek ellenére az önkorményzat ele­get tett a törvényben előírt köte­lező feladatoknak. Pozitívumként lehet érté­kelni azt a tényt is, hogy - a la­kosság számához és a rendel­kezésre álló összeghez viszo­nyítva - két, nagy értékű beru­házás is megvalósult. Elkészült a szennyvíztisztító telep és telje­sen megújult az orvosi rendelő. Hátravan azonban még egy nagy feladat, a szennyvízcsa­torna-hálózat kiépítése, ami önerőből sajnos nem megy, szükség lesz az állami segít­ségre. A továbbiakban a Zsóriban lévő üdülő bútorzatainak pót­lása, a Westel-telefonvonal költségeihez való hozzájárulás, az önkormányzati telekügyek, a közgyógyellátás és a segély­ügyek fellebbezésének tárgya­lása szerepelt a testületi ülésen. (gembiczki)- Elsősorban az egyéni és a társas vállalkozások számára a pénztárkönyvek, naplófőköny­vek vezetése, illetve a kettős könyvelés teljes körű ügyinté­zése. Emellett munkaügyi ad­minisztrációval, hiteligénylé­sek elkészítésével is foglalko­zunk. Mindezt természetesen számítógép segítségével, ami meggyorsítja a munkát. Kíná­lunk továbbá különféle nyom­tatványokat, bizonylatokat. A környéken szintén egye­dülállóan megtalálható nálunk az Unió Kiadó teljes szakkönyv- választéka. Forgalmazunk szá­mítógépeket, perifériákat és programokat is. Nem hiányoz­nak az egyéb irodatechnikai felszerelések sem, másolók, fa­xok, telefonok, hogy csak a legszükségesebbeket említsem. És persze ezer apró cikk, amit talán irodaszer néven le­het leginkább összefoglalni. (suha) Rajztanárok munkáit állítják ki Sirokban Július 4-én, kedden délután 5 órakor a Siroki Polgármesteri Hivatal nagytermében nyitják meg az érdeklődő közönség előtt a rajztanárok alkotótábo­rának kiállítását. Műsorról az általános iskolások gondoskod­nak, a tárlatot Sebestyén János, a Megyei Művelődési Központ igazgatója ajánlja a látogatók figyelmébe. Az alkotások július 16-ig, naponta 8-tól 16 óráig tekinthetők meg. Fogászati röntgen Tarnaleleszen is Nem kell a fogfájós tamalele- szieknek és a környező három település betegeinek a közeljö­vőtől Egerbe vagy Pétervásá- rára utazniuk foguk megrönt- genezéséért. Az önkormányzat által vásárolt korszerű eszköz­zel ugyanis helyben elvégez­hető lesz a vizsgálat. A gép be­állításának időpontja már csak a Sugárbiológiai Intézet szak- véleményétől és a szükséges engedélyek beszerzésétől függ. Útfelújítás után Bükkszenterzsébet Nemrégiben elkészült az „er­zsébeti” Hársfa út felújítása. Ennek során az eddigi földút portalanított, szilárd burkolatot kapott az úgynevezett itatásos technológiával. A csaknem há­romszáz méteres szakasz kiala­kítását a pétervásárai Pevik Kft. szakemberei végezték, az ön- kormányzat megrendelésére. Napirenden az óvoda a bátori ülésen A képviselő-testület legutóbbi ülésén az óvoda beszámolóját hallgatták meg a falu vezetői, Havelland Katalin intézmény- vezető előterjesztésében. Emel­lett elfogadták az önkormány­zat új szervezeti és működési szabályzatát, s döntöttek a má­sodik félévi munkatervről, az elvégzendő feladatokról. Ezek között szerepel - a közúti fel­ügyelőséggel karöltve - a köz­ség útjainak helyreállítása, egy új, öblösített buszmegálló épí­tésével. Elfogadták továbbá a testület új szervezeti és műkö­dési szabályzatát is. Bensőséges ünnepségre várták az öregdiákok a tarnaleleszi népfőiskola tantermében Eged Jánost, volt tanítójukat. A tanár urat Heves megyében az óvó­nőképzés atyjaként tisztelik, de a lelesziek számára már örökre kántor úr marad. A kiváló pe­dagógus húszesztendősen ke­rült a faluba, s lelkiismeretes munkájával kivívta a helybé­liek őszinte ragaszkodását. A jelenlévők köszönetüket fejezték ki, s felemlegették a hajdani csínyeket is. A múlt emlékeit idézgetve arra is fény derült, hogy ezekre a cselekede­tekre a tanító úr is pontosan em­lékszik, sőt az elkövetők neve­ire is. Mint mondja, nem merült fe­ledésbe az itt eltöltött idő.- Első találkozásom Tarnale- lesszel 1936-ban volt - meséli, mintha tanórán lennénk ami­kor is az érseki uradalmi intéző felkért, hogy a csépléshez jöjjek ki ellenőrnek. Megláttam azt is, hogy milyen szép iskola van, azonnal megtetszett. Egy levelet kaptam 1937-ben, hogy ideig­lenesen foglaljam el a kántori állást. Majd a következő évben a képviselő-testület engem vá­lasztott kántortanítónak ebbe az iskolába, ahol most ülök, ahol az én gyerekeim is meg­születtek. Nem tudnám az éle­temből kitörölni ezeket az éve­ket. Szerettek, s én is szerettem a falut. Hosszú időn keresztül veze­tett énekkart, amely szép ered­ményeket hozott a járási verse­nyeken. Még a színházban is felléptek a megyei fordulóban. A faluból ki nem mozduló pa­rasztgyerekeket minden évben kocsira ültette, s megmutatta Egert, hogy egy kicsit „szétlás­sanak” a világban. 1953-ig maradt a lelesziek tanítója. Utána a káli óvónő­képzést irányította, majd 32 évet töltött az egri Gárdonyi Géza Óvónőképző Szakközépis­kolában. A sors ugyan gyakran más­felé irányította, de mindig jó emlékei között őrizte meg a fa­lut. S hogy milyen nyomott ha­gyott az akkori gyerekek életé­ben? Azt jól példázza az egyik ta­nítványának mondata: „Életünk folyamán valami kedves emlé­ket keresünk a múltunkban, hogy erőt merítsünk a jövőre. Nekünk a kántor úr ez az erő­forrási" Kovács Mária A parádsasvári önkormányzat legutóbbi ülésének volt a fel­adata, hogy - egyebek mellett - megvitassa és elfogadja az új szervezeti és működési szabály­zatot, illetve értékelje a tavalyi esztendőben elért eredménye­ket, valamint megjelölje a to­vábbi feladatokat. Napirend előtti felszólalásá­ban Holló Henrik polgármester a két ülés között végzett mun­kával kapcsolatban kiemelte: elkészült a község újtelepi ré­szének rendezési terve. Ezután került terítékre az új SZNSZ, melyet Kovácsné Panyik And­rea jegyzőnő terjésztett a képvi­selők elé. Javaslata megnyerte a résztvevők tetszését, mert egy­hangúlag elfogadták azt. Második témaként a polgár- mester tájékoztatta a megjelen­teket a tavalyi gazdálkodásról. Mint mondotta, az apró telepü­lés mintegy 30 millió forintból tartotta fenn magát az elmúlt esztendőben. Az egyik legna­gyobb problémaként jelentke­zett, hogy az állami normatívá­Nemrégiben költözött végleges helyére a Help Könyvelő- és Számítástechnikai Iroda Péter­vásárán. Kaszab Ervin irodave­zetővel már a frissen berende­zett tárgyalóhelyiségben be­szélgettünk.- Mi adta az ötletet egy ilyen szolgáltató tevékenység elindí­tásához?- A válasz a kérdésben van: a szolgáltatás, illetve annak hi­ánya. Korábbi tevékenysé­günkben az volt a tapasztala­tunk, hogy az ügyfelek nem szívesen jöttek a lakásunkra ügyes-bajos dolgaikkal. Egy­részt ez vezérelt az önálló iroda kialakításában, másrészt pedig az ebben rejlő szolgáltatásbőví­tési lehetőségek. Nem utolsó szempont az sem, hogy a tér­ségben legközelebb Egerben van hozzánk hasonló profilú és ilyen széles körű tevékenységet folytató cég.- Mik ezek a szolgáltatások? A hét végén, július 2-án - va­sárnap - tartják Váraszón a ha­gyományos Péter-Pál-napi bú­csút. Ennek jegyében már pén­teken - két együttes fellépésé­vel - koncertet rendeznek a kö­zelmúltban felújított művelő­dési házban. Szombaton szabadtéri disz­kót terveznek, vasárnap délután pedig barátságos futballmérkő­zésre kerül sor a sportpályán. Este újra táncestre várják a fia­talokat a művelődési házban. Természetesen nem marad el a hagyományos vasárnapi búcsúi nagymise sem. A szórakozni vágyókat az idén is váiják a körhintás, cél- lövöldés vállalkozók. És per­sze, hogy a búcsúi forgatag tel­jes legyen, a vásározók is kínál­ják százféle portékájukat. Zay József Már a korszerű villamos rendszert rejti a torony Újra szépen szólnak a harangok Pétervására lakosságát már régóta foglalkoztatta a templom harangjainak felújítása. Ficzere István esperest a munkálatok eredményéről kérdeztük.- Néhány napja készültek el a szakemberek az átalakítással - válaszolt a tisztelendő. - A három harangot korszerű, elekt­romágnesesség elvén alapuló szerkezettel látták el. A régi mintegy tizenöt éve készült, s az utóbbi két évben már szinte hetente kellett javítanunk. Az új konstrukció kevesebb hibalehe­tőséget rejtő alkatrészből áll, tehát lényegesen biztonságo­sabb üzemelést várhatunk tőle. Ezt erősíti meg az is, hogy az országban már túlnyomórészt ezt használják, s mindenhol jó tapasztalatokkal.- Az üzembiztonság mellett milyen más előnyei vannak a rendszernek?- Elsősorban az, hogy sokkal természetesebb hangon szólnak a harangok, mintha a hagyo­mányos módon, kötéllel húz­nák. Emellett programozható is: a reggeli, a déli és az esti ha­rangszót az automata indítja el. Rendkívüli esetekben persze bármikor megszólaltathatók.- Mekkora harangok ezek?- A legnagyobb mintegy öt mázsát nyom, a kisebbek há­romszázötven és száz kilo­grammosak. A legnagyobb még mindig a csaknem kétszáz éves, fából készült koronáján moz­gott, ennek fémre cserélése is megtörtént. A kisebbikről a megbontáskor derült ki, hogy csapágyazása gyakorlatilag „eltűnt”, s így az eredetileg öt centiméter átmérőjű tengelye már alig egy centire kopott. El­képzelni is rossz, mi történt volna, ha a többmázsás monst­rum egy esetleges tengelytörés miatt „elindul" a toronyból...- Nem apró munkákról volt tehát szó, a költségeket miből sikerült fedezni?- Egyrészt a hívek adako­zása, másrészt az önkormány­zattól kapott támogatás, és per­sze az egyházközség pénze is rendelkezésre állt. A segítséget, úgy érzem, ezúton is kötelessé­gem megköszönni. A teljes költségről még nem készültek el a pontos számítások, de megkö­zelítőleg száznyolcvanezer fo­rintot tesz majd ki. Ehhez járul még az ivádi templomban vég­zett hasonló átalakítás „terhe”, megközelítőleg nyolcvanezer forint. Ott két harangot villa­mosítottak, egy másfél és egy majdnem egymázsásat.- Hol találtak kivitelezőt erre a különleges munkára?- Az egyházmegyei hatóság­nál ajánlották a füzesabonyi vállalkozót. Több mint száz he­lyen végzett már hasonló átala­kítást a megyében, mindenhol a legnagyobb megelégedésre. Igaz, a próbaüzem csak néhány napja tart, az ivádi rendszer pe­dig még csak beállítás alatt áll, de a tapasztalatok kedvezőek. Remélem, a három garanciális év után is elmondhatjuk ugyan­ezt. Suha Péter

Next

/
Thumbnails
Contents