Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-24 / 146. szám
Forró indulatok a hidegsebészeten Korábban félrenézve fogadták a boncmesterek, ha valaki - hálája jeléül - borítékot csúsztatott a zsebükbe az extra szolgáltatásért. Aztán úgy gondolták, lehet ezt tisztességesen is csinálni - alapítottak egy betéti társaságot. A halottszépítésért egy jó ideig számlát adtak. Mikor ez kiderült, fegyelmit kaptak. Maradt a feladat, immár kötelességszerűen. Az egri Markhot Ferenc Kórház patológiai osztálya az épület legszélén, külön bejárattal üzemel. Az ajtó mellett tábla a nyitva tartásról, s csengő, mert délelőtt is csak kísérettel léphet be az érkező. Függöny takar mindent a kíváncsi szemek elől, nem való a látvány hétköznapi embernek. Nem is hétköznapiak az itt dolgozók. Ránézésre nincs bennük semmi különös, jó arcú, harminc körüli fiatalemberek. Inkább a feladatuk hátborzongató, ehhez a munkához hivatástudat kell.-Úgy adjuk ki a halottat, mintha élne - mondja Plósz Ferenc. - Volt rá példa: az asz- szony orvost hívatott, mert nem akarta elhinni, hogy nem él a lánya.- Csodára mi sem vagyunk képesek - veszi át a szót Csörsz Attila -, de az elhunyt máshogy kerül ki innen, mint ahogy behozták. Meg lehet őt nézni a ravatalon.- Hogyan lesz valakiből boncmester?- Először segédnek jön ide, aztán később Kecskeméten elvégez egy szakiskolát, és vizsgát tesz.- Tulajdonképpen miből áll a konkrét feladatuk?-Boncolás: koponya-, hasüreg-megnyitás, a szervek kiemelése. Aztán jön az orvos, és megvizsgálja a szerveket, megállapítja a betegségeket. Utána következik a visszavarrás, öltöztetés. Meg ami még ezzel jár. Takarítás, egyebek.-Hány halottat hoznak be évente az osztályra?- Ezerötszázat.- Vagyis, átlagosan napi ötöt...- Nem lehet átlagot számolni. Az egyik nap tíz elhunytunk van, a másikon kettő, és az is előfordul, hogy egy sem. De mi nemcsak itt boncolunk, hanem a vidéki halottasházakban is, középkori állapotok között. Nekünk ezért pluszfizetés járna. Ezt az ügyvédnőnktől tudtuk meg, s mikor ezt megemlítettük a vezetőségnek, csak szálkák lettünk a szemükben.- Ugyancsak elmaradt az öl- töztetési pótlék - fűzi hozzá a kollektíva harmadik tagja, 7a- labos József. - Amikor ezt szóvá tettük, mindjárt lett újra pénz.- Mennyi a fizetésük? Az hiszem, hogy rosszul hallok. Aki tizenegy éve dolgozik, 19 ezer 950 forintot kap kézhez, aki „csak” hat esztendeje, az 16 ezer 500-at.-Ebben már minden benne van. Még a veszélyességi pótlék és az öltöztetés is. Az öltöztetésért hárman 150 forintot kapunk. Ez persze bruttó. A kívülállók úgy gondolják: „hű, mekkora pénz van itt”. Mi nem a pénzért csináljuk, hanem mert szeretjük a munkánkat.- ...mit lehet ezen szeretni, már elnézést?- Ezt nehéz megmagyarázni. Összetett. Van, aki szeretné látni, mi van belül. Megismerni a betegségeket. Felkészíteni egy embert a legutolsó útjára. Ez egy nagyon szép feladat.- S ahhoz, hogy ez még szebb legyen, alakítottak egy betéti társaságot...-Pontosan. A kórházakban általános dolog a paraszolvencia. Mi úgy döntöttünk: senki ne kiabálja ránk, hogy pénzt fogadunk el. Hivatalossá akartuk ezt tenni, és hivatalosan adózni. Nyugodtan akartunk aludni.- Mikor alakult ez a cég?- ’91-ben.- Jól működött?- Döglődött. Egészen május végéig. Azóta szüneteltetjük.- Miért?- Négy évet harcoltunk, sze- kíroztak minket eleget, meguntuk a macerát. Vége a kozmetikázásnak. Eztán csak azt csináljuk, ami a munkaköri leírásunkban szerepel.- Miért váltott ki ellenérzést a kórházvezetésből ez a betéti társaság?-Talán lenézik ezt a dolgot. Persze csak addig, amíg nem kerül ide valakinek a hozzátartozója. Onnantól már szépek vagyunk, okosak vagyunk, jók vagyunk. Mindaddig, míg várnak tőlünk valamit, utána újra el lehet bennünket taposni. Amikor alakult a bt.-nk, Ertsey orvos-igazgató úr írt egy néhány mondatos, pecsétes levelet az ügyvédnőnknek, hogy a kórház igazgatótanácsa nem engedélyezi ezt a tevékenységet, és slussz. Bennünket nem hallgattak meg. Hogy valaki megnézte volna, hogy erre a munkára szükség van? Ugyan!- A hozzátartozók közül hányán igénylik ezt az extra szolgáltatást?-A nyolcvanöt százalékuk. Még azok is kérik az öltöztetést, kozmetikázást, akik ham- vasztatni viszik a rokonukat. Halála után sem válik egy ember tárggyá. Ha életében szerettük, azt akarjuk, hogy az utolsó útjára is szépen menjen.-Arra gondoltunk, hogy itt, helyben is felállíttatunk egy ravatalozót. Pont azért, hogy azok is elbúcsúzhassanak a ha- lottuktól, akik a hamvasztást választják. Ezt sem engedélyezte a kórház vezetése.- Teljes körű szolgáltatást szerettünk volna. Hogy. a nyolcvanéves néninek ne kelljen rohangásznia. Idejön hozzánk, s mi a papírmunkát is elvégezzük. Természetesen munkaidő után. Számtalan ötletünk volt, hogy megkönnyítsük a temettetők dolgát. Az igazgatóság viszont mindentől elzárkózott.- És mi történik akkor, ha a vezetőség egyszerűen beépíti ezt a tevékenységet a munkaköri leírásukba?-Ezt nem tehetik meg velünk. Eleinte megcsináljuk, mint szorgalmi, pluszfeladatot, később pedig a kötelességünkké válik? Hogy nézne az ki?!-S ha mégis megteszik magukkal? Csapatostul felmondanak?-Nem. Mit érnénk el vele? Azt mondanák erre, hogy: „jó, holnap jön másik három”. Pedig akárki az utcáról nem képes erre a munkára. Ehhez, mint mondtam, elhivatottság kell.- Mit szeretnének elérni?-Vállalkozásban csinálni a munkánkat. Hogy eltarthassuk a családunkat. Ahogyan erre van már példa. Nem akarom megnevezni a másik intézményt, ahol ugyancsak boncolnak, számlával. De ^említhetném az orvosokat is. Ők is dolgozhatnak vállalkozóként a kórház területén. Nekünk már az is elég lenne, ha békén hagynának bennünket. Ennél többet nem várunk. *** A múlt hét péntekjén fegyelmit indított a kórház vezetősége Plósz Ferenc boncsegéd ellen.- Egy hozzátartozó azt állította, hogy kértem az 1800 forintot - mondja a felelősségre vont dolgozó. - Holott az volt az igazság: megkérdezte tőlem, van-e ilyen szolgáltatás. Mondtam, hogy igen. Erre ő: menynyiért? Megmondtam az árat. Megkaptam a pénzt, és betettem a kasszába, amiből igazságosan osztozunk a kollégákkal. A nő pedig felment a kórház igazgatóságához. Onnan leszóltak - épp boncoltam, ki kellett vetkőznöm -, és irány hozzájuk.- Mi lett a vizsgálat eredménye?- Hétfőn már be sem kellett jönnöm.- Ezt leírták a határozatban?- Nem. Egy szóval sem. Ez olyan volt, mint egy statárium. Ott ült a kórház jogásza, két tanú, meg Szloboda Imréné ápolási igazgató és a helyettese. Látszott rajtuk, hogy egyéb vágyuk sincs, mint lecsapni az emberre.-Mi lesz most magával? Családos ember?- Van egy négy és fél éves, s egy tizenöt hónapos gyerekem. A feleségem állapotos, újabb kisbabát várunk. Tavaly kezdtem el építkezni - természetesen nem a fizetésemből, hanem szülői támogatással három hete költözködtünk be. A köl- csönöm a kamatos kamattal tízmillió-hatszázezer forint. Rezsi nélkül 14 ezer 600-at fizetek minden hónapban. Legalábbis eddig. Most nem tudom, mi lesz. Ha a munkaügyi döntőbíróság a kórháznak ad igazat, azonnal el kell adnom a házamat. Rettentő munkám van benne... De ez van... Talabos József pártfogásába veszi kollégáját:- Évente ezerötszázszor boncolunk. Ez legalább ezerötszáz hozzátartozót jelent. Egyvalaki feljelent minket, s a fejünket veszik. Azt senki sem nézi, hogy 1499-en viszont elégedettek voltak. Idézem Cs. Gy.-né besenyőtelki olvasónk szerkesztőségünkhöz küldött írását: Csatlakozom Dávid Lajos nyugdíjas leveléhez, melyet május 31-i lapjukban olvastam, a „Boncsegéd preparálásra kért pénzt” című cikkükben. Igenis, kérik az 1800forintot az urak a szegény elhaltak után, úgy látszik, az elmúlásból is busás összeget tudnak egyesek összehozni. Kérem, higgyék el, ezt tagadni nem lehet, elég sokan háborogtunk érte, pedig elég a fájdalom és a bánat azoknak, akiknek családtagjait azon a gonosz, szívtelen helyen éri utol a végzet. S ekkor még az összetört, fájó lelkű embereken anyagilag is csavarnak egy nagyot. Kedves halottam majd húsz évig önkéntes véradó volt. *** Bánik Eduárd temetkezési vállalkozó, a. füzesabonyi EDU és Társa cég képviselője:- Tudom, hogy mi a különbség halott és halott között. Láttam, hogyan adják ki például Miskolcról az elhunytat, és hogyan adják ki az egri fiúk. Az előbbi tátott szájjal, meredt szemmel „néz” a világba, az utóbbi pedig mint aki nyugodtan, szépen alszik. A hozzátartozók nem borzadnak össze, ha meglátják.- Mennyibe kerül egy temette tés?- Harmincezertől kétszázezerig is elmehet. Manapság mindenért fizetni kell. Van olyan vállalkozó, aki azt hirdeti magáról: ingyen szállít száz kilométeren belül. Tudja, hogy ki hiszi ezt el, ilyen benzinárak mellett...-Lehet, hogy a szállítás ingyenes, viszont a szemfedél sokkal drágább...- így van. Ügyesen beépítik a koporsó vagy az egyéb kellékek árába.- Ha a kórház úgy adja ki a halottat, ahogy az a világra érkezett - vagyis ruha nélkül -, mennyit számol fel a vállalkozó az öltöztetésért?-Ez is változó. Hallottam már 2700 forintot is.-Maga sokallja azt az ösz- szeget, amit az egri boncmesterek a kozmetikázásért kérnek?- Nem. Sőt! *** A boncmesterek ügyvédnője kérte, őrizzem meg inkognitó- ját, de a véleményét szívesen elmondta:- 1991 novemberében kerestek fel azzal, hogy speciális tudásuk birtokában társaságot alapítanának. Rendkívül jó ötletnek tartottam, mert ők olyan szolgáltatást nyújthatnak, ami méltóságot ad a halottnak. Valóban eljártam abban, hogy a kórházzal együttműködve végezhessék ezt a munkát - ismervén az egészségügyben dolgozók jövedelmét. Ma sem értem, hogy miért nem jó a kórháznak, ha a dolgozói kamatoztatják speciális tudásukat, melynek igénybevétele nem kötelező! Az azonban nem várható el, hogy ezt ingyenesen tegyék, főleg, hogy ez a munkaköri leírásukban sem szerepel. Nem értem, hogy egy intézmény miért nem védi a kötelékébe tartozókat, akik semmi mást nem csináltak, mint tisztességesen végzett munkáért - számla ellenében és előzetes megállapodás után - munkadíjat fogadtak el. Legjobb tudomásom szerint a számla adását az intézmény vezetése tiltotta meg. Ismereteim szerint nem volt még példa arra, hogy a kórházban a „paraszolvencia” elfogadásáért elbocsássanak valakit a munkahelyéről. Kicsit ironikus számomra, hogy ezt a 16 ezer 500 forintos fizetésű boncsegéden kezdik.- Azt mondták a boncmesterek: feladják, nem működtetik tovább a betéti társaságot.- Szerintem szegényebbek lesznek az urak, ha nem gyakorolják a mesterségbeli tudásukat. De szegényebbek lesznek a hozzátartozók is. És felvetődik bennem a kérdés: vajon a kórház vezetése tudja-e, hogy ezzel a lépéssel az intézmény is veszteséget szenved? Megjegyzem, én köszönettel tartozom az uraknak, hiszen nekem is volt halottam. Ők együttérzően és szeretettel gondoskodtak arról, hogy úgy kísértük hozzátartozónkat utolsó útjára, mintha csupán egy hosszú álomba merült volna. Megkérdeztem Szloboda Imré- nét, az egri Markhot Ferenc Kórház ápolási igazgatóját, miért nem engedélyezi a vezetőség, hogy a boncmesterek bt.-je működjön? Miért nem kérhetnek pénzt az extra szolgáltatásért?-A kórház nem engedheti, hogy valaki a munkaköri kötelességéért pénzt kérjen. A boncmesterek feladata az intézet alaptevékenységei közé tartozik. Vagyis: a halott meg- mosdatása, öltöztetése, rendbetétele, a férfiak borotválása.- Ezt a munkaköri leírásuk is tartalmazza?- Igen. Be is mutathatom. Az igazgatónő elém teszi a Plósz Ferenc boncsegéd által is aláírt, ’90. január 2-án keltezett munkaköri leírást. A sorok között megtalálom a vitatott feladatot is. Bár a rendbetétel meghatározást nem érzem elég konkrétnak. Hiszen, mint a temetkezési vállalkozó elmondta, vannak, akik például a nyitott szájat, szemet is rendjén valónak gondolják.- Ha egy hozzátartozó különleges kívánságokkal áll elő - teszem azt: csináljanak frizurát, rúzsozzák ki az ajkát az elhunytnak -, ezt is teljesíteniük kell?- Ez már nem munkaköri feladat. Ha ilyen speciális tevékenységet végeznek, és erre alapítanak betéti társaságot, azt mondják el az orvos-igazgatónak, s a vezető testület eldönti, hogy elfogadja-e. Ha ezt engedélyezné, kitennénk egy táblát az osztályra, hogy a hozzátartozók lássák, ezért már fizetni kell.-Előfordult már, hogy panasz érkezett a boncmesterekre?- Ez a harmadik eset. Az első hozzátartozói észrevételből tudtuk meg, hogy pénzt kémek az öltöztetésért, rendbetételért, és számlát adnak ezért a tevékenységért. Akkor fegyelmit kapott a csoport. A mostani alkalommal Plósz kollégára érkezett a konkrét bejelentés. A feljelentő megnevezte még négy ismerősét, akik hasonlóan jártak a patológián. Intézetünk levelet küldött nekik, ketten válaszoltak, s a személyleírás Plósz Ferencre illett. Ennek értelmében döntöttünk a fegyelmi elbocsátás mellett.- Ezt írásban is megkapta?-Pénteken volt a fegyelmi, hétfőn vagy kedden postáztuk a fegyelmi határozatot, amelyben az állt: elbocsátás, fegyelmi büntetés. Ez 15 nap elteltével emelkedik jogerőre, ha a dolgozó nem fellebbez.- Mikor tett látogatást az igazgatóság a patológián? Tud- ják-e, hogy milyen lélekőrlö munkát végeznek ezek az emberek nap mint nap?-Tisztában vagyunk a feladatukkal, és elismerjük a munkájukat.-Ez meglátszik a bérükön is?- Az egészségügyben mindenkinek - az ápolóknak és a műtősfiúknak is - alacsony a fizetése. Hangsúlyozom: ennek ellenére nem lehet a hozzátartozóktól pénzt kérni.-S ha nem kérnének, csak kapnának?- Azért még soha senki ellen nem indult eljárás, mert a valaki által önként adott pénzt elfogadta. *** Bár sose tudtam volna meg, mennyit veszít a temettető - azon túl, hogy soha többé nem láthatja azt, aki fontos volt számára, akit szeretett. Másfél hónapja veszítettük el férjem édesanyját. Ilyen tragikus alkalmakkor számolatlanul megy a pénz. Semmi sem drága. Nem lehetünk kicsinyesek, ha már az életében nem tudtuk megadni neki mindazt, amit megérdemelt, amit szerettünk volna. Fizetni kell a temetkezési vállalkozónak, az egyháznak, a temetőgondnoknak, a kőfaragónak, a nyomdának, a postának, a virágárusnak, a cukrásznak, a borásznak, a benzinkút-kezelőnek. A temetésen az elhunyt a főszereplő. Ha felravatalozzák őt, akárhogy is, de szépnek akarjuk látni. Utoljára. Négyessy Zita
