Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-21 / 143. szám

1995. június 21., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Önkéntes véradás Füzesabonyban Június 22-én, csütörtökön 9-13 óra között a Magyar Vöröske­reszt szervezésében a Művelő­dési Központban önkéntes vér­adás lesz. Várják a többszörös donorok mellett az először vért adni kívánókat. Templomtorony épül Kerecsenden Kerecsenden hozzáfogtak a templomtorony építéséhez. Az építmény a maga 35 méteres magasságával jelentősen ki­emelkedik majd a környezeté­ből. Alapítványi pénzből, a la­kosság, valamint az Egri Érsek­ség támogatásával várhatóan október végére elkészül. Tófalun marad az Idősek Klubja A tófalui képviselő-testület legutóbbi ülésének egyik té­mája volt: maradjon-e a telepü­lésen az Idősek Klubja, vagy sem. A képviselők úgy döntöt­tek: kell a gondoskodás az idő­seknek, marad tehát a klub. Rendeletmódosítás Nagytályán az adóról Június 29-én 18 órától tartják testületi ülésüket a nagytályai önkormányzat képviselői. Há­rom rendelet módosítását tár­gyalja meg a település hét kép­viselője. Az egyik a helyi adók­ról szóló rendelet. Reálosztályok a poroszlói iskolában Szeptembertől a Poroszlói Álta­lános Iskolában matema­tika-számítástechnika osztá­lyok indulnak. Az igények fel­mérése már megtörtént, így az önkormányzat hozzájárult a re­álosztályok létrehozásához, jö­vőre az eszközbeszerzésben is segíti a tanintézményt. Újlőrincfalván 73-an utat építenek Újlőrincfalván - az üdülőrészen - hozzáfogtak a tulajdonosok egy üt építéséhez. A 73 érintett a saját költségén készítteti el a csaknem két és fél millió forint értékű útszakaszt. ________________Sarum Vendégvárás________________ S zárnybontogatás az Adlerben Későn kezdte az idényt a sarudi kemping. Tulajdonjogáról még ma is viták folynak: az önkormányzat a magáénak vallja, s így bérleti szerződésben ki is adta Török Sándornak, aki be­téti társaságot hozott létre Adler néven.- A betéti társaság, úgy érzem, mindenki számára nagyobb biz­tonságot nyújt. Jobban számon kérhető, a szakhatóságok is könnyebben állnak szóba vele. S nekünk sok mindenre gon­dolnunk kell, ha a terveink - európai szintű kemping létre­hozása európaiaknak - megva­lósulnak. Az idén a magunk szerény módján tudjuk csak fo­gadni a vendégeket. A terület meglehetősen elhanyagolt volt, s mivel későn kezdtünk, csak a legfontosabbakat tudjuk elvé­gezni. Meg aztán a vendégek nyugalmát sem akarjuk boly­gatni. Tízéves bérleti szerződés van érvényben az önkormányzattal. Mint Török Sándor mondja, fo­lyamatosan szeretné átvará­zsolni ezt a 3,3 hektáros terüle­tet. Ami már megvalósult: az ivóvíz, a szennyvíz, valamint az elektromos hálózat karbantar­tása, a két vizesblokk teljes fel­újítása. A büfét is teljesen át kellett építeni. Előbb arra gon­doltak a kivitelezővel, a Petiik Épületgépészeti Vállalkozással, hogy csak felújítják a konyhá­val együtt. Ám olyan állapot­ban volt, hogy az összedőlés fenyegette. Két hét alatt sikerült az ÄNTSZ szigorú előírásainak is tökéletesen megfelelő - a konyhát és a büfét zárt tető- szerkezettel összekötött - he­lyiségeket létrehozni. Alakul a játszótér, rendben vannak a ke­rítések. Átépült az öltöző, a négy faház is megújult külsővel várja a vendégeket. Egyelőre talán csak az igénytelenebb nyugati elvárásait tudják kielé­gíteni...- Amit elterveztünk, az a következő év, évek nagy fel­adata. Előbb egy recepciót léte­sítünk vizesblokkal, éjszaka is működő büfével. Modul szer­kezetű lesz, s így csak a helyére kerül, különösebb vendégzava­rás nélkül. Szeretnénk fűthető épületeket kialakítani, hogy a szezon legalább hét hónapig tarthasson. Itt elsősorban a hor­gászokra, a vadászokra gondol­tunk. Jelenleg háromcsillagos a kemping, cél a négycsillagos minősítés. Török Sándor, aki az Adler Bt. mozgatórugója, nem „rabolni” akar. Egyik álma, hogy a környék igazi üdülőpa­radicsommá, Balatont leha- gyóvá váljon. Ez nem véletlen, hiszen itthon van. A közelben, Kömlőn született.- Szeretném, ha a kemping Sarud életének is szerves része lenne. Egy rendezvénysátort tervezünk, amely különböző, kempingen belüli és települési rendezvényeknek is otthont adna. Különben az idei majális nálunk fejeződött be, s az Ad­lerben lesz az aratóversenyt záró bál is. Kiss István, Sarud polgár- mestere is bizakodva nézi az adleresek munkáját.-Testületünk több pályázó közül választotta Török Sándo- rékat. Bemutatkozásuk, terveik a képviselőket arról győzték meg, hogy jó kezekbe adjuk a kempinget. Azóta már legalább három testületi ülésen is részt vettek, s nem döntenek önha­talmúlag. Kíváncsiak a képvise­lők véleményére, s ez meg­nyugtató. Munkahelyet terem­tenek, 10-15 munkanélkülink kap állást, ha időszakosan is. S ez sem mellékes. S az sem, hogy mi magunk is azon va­gyunk, hogy a Tisza-tó ránk eső partjánál végre a gyakor­latban is fellendülés legyen. Erzsébet három újrakezdése Az üdülőövezetekben nem ritkaság, hogy külföldiek vesznek telket, parasztházat. Nyáron aztán átruccannak a magyaror­szági „nyugalomba”. Sarudon is sok a külföldi tulajdonos. Scavelli-Lováti Erzsébet és Costanzo Filippo is így gondolta, amikor vettek itt egy kis házacskát.- Barátaink meghívására jöt­tünk Sarudra. Szétnéztünk: szép üde, zöld volt, meg virá­gos, csendes itt minden - so­rolja idekerülésük történetét Erzsébet, mivel ő beszél jól magyaml. - Ki is néztünk egy házat. Én azt képzelgettem bele az épületbe, hogy mit lehet ki­hozni belőle. Filippo inkább a telket szemrevételezte. Amikor a mienk lett, Filippo előállt az­zal, hogy valamihez fognunk kellene. A pénzünkből ugyan megélnénk, de a semmittevés nemcsak unalmas, faluhelyen csúnya dolog is. S jött az ötlet, nyissanak va­lamilyen boltot. Előbb egy kis butikot csináltak. De ez kevés volt. Ott volt a nagy telek, szép a pázsit, de valami hasznosabb kellene, töprengtek. Filippo olasz, hát javasolta, legyen egy olaszos vendéglő, majd ő főz. Csináljanak egy pizzériát. Sze­rettessék meg a magyarokkal a tortellinit, a lasagne-t, a talia- tele-t. És persze az olasz fagyit.-Örültem, hogy Filippo itt, szülőhazámban jövőt lát. Bol­dog voltam, hogy így alakult, mert mindig is gyötört a hon­vágy - mondja a Pizzeria Fi­lippo háziasszonya. Erzsébet ugyanis magyar­nak, és csakis magyarnak vallja magát. Apja magyar, édesanyja német származású. Családjuk artistaszámaival bejárta egész Európát. Huszonegy éves ko­ráig ő is élte a cirkuszosok szép, ám nehéz életét. Ha kel­lett, a családi, a Lováti-cirkusz- ban bátyjaival zsonglőrködött, a kézenállás, a különböző at­trakciók a vérében, a csontjai­ban voltak. Ekkor gondolt egy merészet. Mert mi lesz, ha egyszer majd nem tudja már elbűvölni, szó­rakoztatni a közönséget?! Jobb híján számítógépes tanfolyamra jelentkezett, s két szezon között dolgozott, közben a programo­zást is megtanulta. Majd lánya, Edit kedvéért, hogy mindig mellette lehessen, felhagyott a cirkuszi élettel. S Svájc után jött Sarud. S itt egy harmadik foglalkozást választott. A világ különböző részein szerzett konyhaművészeti tapasztalatait akarja kamatoztatni. S a cirkusz?- Most már csak az emléke­imből élek... - teszi elém akro­bataévei zöld albumát. - Bá­tyáim közül az egyik, sajnos, Balesetet szenvedett. De gyere­keit tudja irányítani ezen a pá­lyán. Van tehát még Lováti-cir- kusz. Különben nekik is meg­tetszett Sarud, ők is itt vettek házat. De nem hagyják el a pá­lyát. Úgy tervezik, hogy itt kez­dődik majd a településen a Lo- váti-cirkusz szezonja, és itt is fejeződik be. * Szombat van. S ilyenkor ez a Tisza-tó parti falu él. Idős em­berek üldögélnek a kiskapuk előtt. Nézegetik a jövő-menő idegeneket. Azokat, akik talán holnapra már ismerősök lesz­nek. S hoznak ide német biszt­rót, olasz vendéglőt, európai­nak ígérkező kempinget... Színesítik a mindennapokat, talán egy kicsit másként élni tanítanak... Rada Katalin Egy óvoda vége, de élhet az új! Poroszlón nem új keletű a probléma. A Fő úti óvodát több ízben is be akarta záratni a Köjál, vagy jogutódja, az ÁNTSZ. Egyszer egy fél év, máskor egy esztendő haladékot adtak arra, hogy az általuk feltárt hiányosságokat meg­szüntesse az önkormányzat. A közelmúltban ismét kiszáll­tak a helyszínre, s úgy tűnik, ennek a csaknem százéves épü­letnek és a hozzá toldozgatott-foldozgatott részeknek már csak múltjuk van, óvoda-jövőjük nincs.- Az előző önkormányzat ide­jében két alkalommal is a le­vegőben lógott, hogy veszé­lyessége miatt be kell zárnunk ezt az óvodát - magyarázza Kőszeginé Király Izabella óvodavezető. - De kaptunk mindig egy kis haladékot, hogy javíthassunk a helyze­ten. Pénz azonban csak a ki­sebb javítgatásokra jutott. S itt bizony komoly befektetés kell, hogy megfeleljünk az ÁNTSZ által támasztott jogos kívánalmaknak. Néhány megállapítás a leg­utóbbi vizsgálat jegyzőköny­véből: „...a csoportszobák padlózata korhadt, balesetve­szélyes; a három csoporthoz - 75 gyermeknek - 5 kagyló van kézmosáshoz felhelyezve; a WC-tartályok, ülőkék hasz­náltak, állandó javításra szo­rulnak, mennyiségileg keve­sek; a mosdóhelyiség fala sa- létromos, repedezett, a vako­lat potyog; a WC-helyiségben a villanykályha vezetése bal­esetveszélyes; a vizesblokk kövezete megsüllyedt.” És le­hetne sorolni tovább a hibá­kat. Szóban még az is elhang­zott, hogy életveszélyes az épület.- Természetesen az ön- kormányzathoz fordultam, noha még nem kaptuk meg a hivatalos értesítést arról, hogy be kell zárnunk az ovit, vagy esetleg kapunk még haladékot- mondja a vezetőnő. - Va­lamit azonban lépni kell.-Bornemissza János pol­gármester úgymond kézbe vette az ügyet. Előbb felmér­tük, hogy hány kisgyermekre számíthatunk a jövőben. Nos, hasonlóra, mint most. Há­roméves korig 130-135 gye­rek van a településen. Az ő óvodáskorukra is gondolnunk kell. Háromtól hétéves korig- az Újlörincfalvóról járó gyerekekkel együtt - 149 óvodás van, ennek fele a Fő úti intézménybe jár. Több variáció is felvetődött a megoldásra. Az egyik, ami már egy-két évvel ezelőtti terve a képviselő-testületnek, hogy bővítsék ki a József At­tila úti óvodát, s kerüljenek át a gyerekek oda. De az anya­giak közbeszóltak. A szülők is ragaszkodtak a Fő útihoz. Most is megkérdezték a szülőket, mi legyen. Az első szülői értekezleten még csak az hangzott el, hogy bővítik a másik óvodát, az ottani szol­gálati lakást alakítják át. De pénz csak akkor lesz rá, ha ér­tékesíteni tudják a Fő úti épü­letet. Az ugyanis nem olcsó mulatság, ha lebontják, mert le kell az egészet. A bontás is komoly százezrekbe kerül. A második szülői értekezleten már új lehetőséget ecsetelt Bornemissza János polgár- mester. A pénz még mindig csak akkor lesz meg, ha érté­kesíthetik a régi épületet. A másik óvodában van építke­zésre hely bőven. Egy három­termes - mindegyikhez mosdó és öltöző is járna - óvodarészt álmodtak meg. Egy elkülönítő is készülne, ha valamelyik gyerek megbete­gedne. Ézt a variációt a szü­lők már szívesebben fogad­ták. Meg is nézték, hol lenne majd az új óvodai rész, mely­nek fekvése megegyezne a régiével. Maradna terület ját­szótérnek, az összekötő fo­lyosón pedig ki lehetne alakí­tani egy sportolásra alkalmas teret. Munkaszervezés szempont­jából sem lenne elhanyagol­ható, ha együtt lenne a neve­lői kollektíva. A fűtés, világí­tás stb. is kevesebbe kerülne, mint így. Persze, azért voltak, akik felvetették: mi lenne, ha a régit felújítanák? Mint a polgármester elmondta, en­nek nem sok értelme lenne, mert a terméskő alappal baj van. A vizesblokk alatt szinte teljesen kimosta a talajt a víz. Pénzt meg - hangsúlyozta a polgármester - csak a régi ér­tékesítéséből szerezhetnek. A szülők egy része társa­dalmi munkát is vállalna. Jól jönne, csak az a gond, hogy jelentkező máskor is volt már ilyenre, csak éppen amikor szükség lett volna a segít­ségre, harminc feliratkozóból hárman jöttek el. Amíg felépülne az új óvo­dai rész, addig is meg lehetne oldani a gyerekek elhelyezé­sét. Gaál Antalné iskolaigaz­gató készségesen ajánlotta, hogy kapnak helyet az óvodá­sok az iskolában. Addig ők összehúzzák magukat a jö­vendő tanulók kedvéért. Úgy néz ki, hogy valami elkezdődött óvodaügyben Po­roszlón. A tervek azonban még módosulhatnak. A kép­viselő-testület a hónap végén tárgyalja a kérdést. A döntés az ő kezükben van. (r. k.) Józsi hajléktalan, ám mégis gazdag Még a télen történt. Egyik munkatársunk hívta fel a figyelmemet: van egy hajléktalan vala­hol a Tisza-tó vagy a Tisza partján, aki egy hullámpapír-tákolmányban tengeti életét. A te­rületileg illetékes polgármester egy alkalma­zottat adott mellém, keressük meg. Mégsem fagyhat meg egy ember! Talán tudnánk rajta segíteni. Nem találtuk. Később, érdeklődé­semre mondták a favágók, hogy merre van. De úgy jött ki, hogy amikor láttam a bódéját, egyedül voltam. S bár elég bátor vagyok, de valahogy férfikísérő nélkül nem mertem meg­közelíteni odúját. Mire összejött a dolog, már csak a felégetett helyet találtam. Eltűnt a haj­léktalan. S most megtaláltam Józsit. Azt mondta, így szólítsam. Dolgozik, van tető a feje felett. Nem hajléktalan, per pillanat. Olvasni szokott, mu­tatja is a könyvtárból hozott könyveket. Elbe­szélgetünk családjáról, unokáiról. Azért él így, magányosan, mert nem szeretne senkinek a terhére lenni. Lánya családjával a közelben él, de férjestől munkanélküli. Józsinak a télihez képest jó dolga van. Mos­tani gazdája adott egy kis földdarabot. Van borsója, hagymája..., meg ellátja alapvető élelmiszerekkel. Ruhája kopott, régen elhasz­nált. Lukas zsebéből, ha lenne pénze, kiszó­ródna. Mégis gazdag! Szegénységében adni tud! Szeretetet Pajti kutyának, Pityunak, a csirkének, Cirminek, a macskának. S ami a legfontosabb, nekünk, Embereknek. Megkö­szöni, hogy leálltunk vele, a rongyossal be­szélgetni, s alázatosan mondja: nézzünk be hozzá máskor is, ha erre járunk, és ha nem sér­tett meg bennünket... Távolodóban otthonától arról beszélünk a családdal, mit hozhatnánk neki. Közben hall­juk: Tessenek várni! Megállunk, lépünk vissza. Hozzánk ér, s apró lányom mindkét kezét bele- süllyeszteti egy zacskóba. Nápolyi kerül elő a kis mancsokkal. Recseg az ostya, gyerekem azonnali evéssel köszöni meg a bácsinak az ajándékot. Ez más, mintha otthon kapta volna... Mi is másnak tartjuk! (rada) Gyerekrajz-kiállítás Feldebrön A feldebröi tájház egyik helyi­ségében a községi általános is­kolások legjobb munkái, több mint kétszáz alkotás került kiál­lításra. Láthatók ceruzarajzok, akvarellek, temperával és gyer­tyatechnikával készült művek. De helyt kaptak a fonal-, a pa­pírragasztás, illetve -hajtogatás legsikeresebb darabjai is. A ta­nulók által feldolgozott témák nemcsak technikájukban, de gondolat-ábrázolásukban is igen változatosak. Az szinte egységes bennük, hogy a gye­rekek a valóság megörökítésére törekedtek. A kedvenc tárgykörök: az ál­latvilág és a táj ábrázolása a na­gyobbaknál, míg a kisebbek in­kább a mesevilág megjeleníté­sére törekedtek. Nagyon jól si­került például az a ceruzarajz, amely Feldebrő nevezetességét, a Szent István korabeli temp­lomot ábrázolja. A rajzokon végigkísérhető, hogy a gyerekek mennyire fon­tosnak tartják a dohányzás el­leni küzdelmet és a természet- védelmet. Az ünnepek is gya­kori visszatekintők a munkák­ból. A tanévkezdés, a kará­csony, a farsang, a húsvét épp­úgy visszatükröződik a rajzo­kon, mind a nőnap, vagy a Éöld napja. Á tájház vezetője Rudas Vilmosné. Ő az ötletgazdája és kivitelezője is ennek a hangula­tos, települést is bemutató gye- rekmunka-kiállításnak, amelyet a turisták nagy tetszéssel fogad­tak, elismeréssel szóltak a fel­debröi gyerekek ügyességéről. De nemcsak az idegenek né­zegetik szívesen az ügyes pró­bálkozásokat, a kis művészek alkotásait. A kiállítás a tájház nyitvatar­tási idejében tekinthető meg. Vasárnap és kedden 17-19 óráig, csütörtökön 10-12 óra között. A tájházban emellett to­vábbra is láthatók a korabeli mesterségek szerszámai, tár­gyai, a táj szőttesei, hímzései, az udvaron olyan gazdálkodási eszközök, mint a kukoricaőrlő, a kendertörő. De sokan meg­csodálják a századforduló ide­jén használt egykori tűzoltószi­vattyút. Nemcsak megtekinthetők, meg is vásárolhatók a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet termékei: szőtte­sek, párnák, filcgamitúrák, gyapjútarisznyák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents