Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-17 / 140. szám
1995. június 17., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal B andi és Éva munkahelyén szerette meg egymást. Ez egyáltalán nem csoda, hiszen naponta nyolc órán át szemtől szembe dolgoztak, és lesték azt a pislákoló kis tüzecskét, amely a szívben gyullad, de a szemekben lángol. Mikor aztán már annyira lobogott, hogy nem bírták oltani semmivel, kitalálta Évike, aki ugyancsak ötletes asszonyka volt, hogy csókkal kell csillapítani a szerelem tüzét. Aztán csókolóztak kapuban, ajtóban, folyosón, a gyár előtt, a gyár mögött, ég alatt, fák között percekig, néha tovább is, mikor nem látták, de csak nem volt elég belőle. Jobban harapta, marta, perzselte, égette testüket a lángoló vágy. Úgy látszik, Bandit tüzelte jobban, mert egy szép napon így szólt Évához: Ide figyelj, Éva, nem vagyunk már gyerekek.- Persze, hogy nem! - villant meg Éva szeme, mint egy csillogó nősténybogár. — Tudhatod, hogy kívánjuk egymást, és nem nyugszunk addig, míg nem fürdünk egymás szerelmében. — Igazad van, Bandi - mondta az okos Éva, aki nagyon megértő volt ilyen dolgokban, de aggodalommal tette hozzá: - Csak hát, hol?- Volna nekem egy ötletem - szólt komoran Bandi, aki hajlamos volt ilyenféle ajánlatok tevésekor a mérlegelésre. — Menjünk hozzád!- Nem lehet! - visított fel Éva. - Ilyenkor, tudhatod, nem vagyok otthon biztonságban. Évának ez az előrelátó kijelentése úgy érintette Bandit, mint egy halálos ítélet. Vége a fürdésnek, gondolta szomorúan Bandi. Ügy látszik, nem fognak egymás tengernyi szerelmében pas- kolni, mint ártatlanul fürdőző gyerekek. Hanem Évát közben megszállta az ihlet, végzetszerűen jelentette ki, mint amin már úgyse lehetne változtatni:- Nálad, Bandi!... A nejed úgyis későn szokott hazataGál Elemér: Nagy szerencse- tréfa lálni... Nemde? Szegény Bandi, aki már- már elpityeredett, ettől a mentő ötlettől egyszeriben visszanyerte életkedvét, és majd meghőbörödött a boldogságtól. Felkapta Évát, és hazáig szaladt vele a fél-sötétben. Aztán ki a kaput! Be az ajtót!... Fel a villanyt! Le a redőnyt!... Szét az ágyat! Le a ruhát, csakhogy akkor váratlan fordulat következett. Türelmetlen kopogtatás ropogott az ajtó felől. Bandi, mint akit forró vízbe ültettek, de hideggel öntötték nyakon, fogvacogva, tragikus hős módjára vánszorgott a pokol felé, mert már előre érezte, hogy csakis az várhat rá az ajtón kívül. De már sejtette, ki lehet a poklok küldöttje... Mielőtt még elhagyta volna a hálószobát, úgy tekintett Évájára, mint Ádám a paradicsomra, akit onnan kikergetett az Úr. Éva azonban, az okos nő, látta, hogy nincs idő a tépe- lődésre, gyorsan cselekedett. De még milyen gyorsan! Pillanatok alatt magára kapkodta ruháit, és határozottan mondta:- Bandi! A feleséged!... Én meghúzódom az ebédlőben.- Vigyázz, fel ne gyújtsd a világot! Csald be őt a hálószobába, a többit majd elintézem én.- De mit mondjak neki? - kérdezte Bandi, akit ilyenkor mindig elfogott az agyzárlat, ostoba lett.- Mondj valami rettenetest, ami leveszi a lábáról, és hallgat rád, érted? Hebegett valamit Bandi, de sietett, mert a pokoli szörny ott dörömbölt jogaiért. Szegény, remegve nyitott ajtót, de közben csak kifun- dálta, mivel fogja rémületbe ejteni asszonyát, hogy a hálószobába cipelje. Ismerte jól hitvese pénzéhes természetét, amely egyébként legszelídebb tulajdonságai közé tartozott, és így kiáltott fel, amikor meglátta gyanakvó párját a felborzolt kakadu színeiben:- Végünk!- Mi az? Mi történt, Ban- dikám! Az istenért! - rémült el a drága teremtés.- Képzeld - kapkodta a levegőt Bandi -, az üzemben egymilliót úgy könyveltem el, hogy nem találjuk sehol!- Es azt nekünk kell visz- szafizetnünk?- Igen.- Elájulok! És alighogy ezt elsóhajtotta a drágaság, összeesett, ami elég volt ahhoz, hogy a szemfüles férj a hálószobába vonszolja. Csakhogy itt azonnal magához tért az aranyos, valami idegen nőszagot érzett, mint ahogy a nőstényszamár megérzi vetélytársa bűzét. Talán kérdőre is vonta volna szeleburdi férjét, de újból eszébe jutott a millió, és csak dadogva motyogta:- Be-beszélek én az igazgatóddal... El-elintézem én... csakhogy ne fizessünk... Bármit megteszek... És most megyek... Ment is volna, de felpattant az ajtó, kipirulva toppant be Éva. Kiáltja újságolta:- Megvan a millió! Megkerült! / A háziasszony arcára visz- szatért az élet, és Éva nyakába csimpaszkodott, Nyalta-falta, marasztalta.- Ó, drágám, lekötelezel vele... Igaz, nincs itthon minden, ami kellene, de elszaladok, és hozok, addig a férjem elszórakoztat,.. Bandi, legyél udvarias! Halával tartozunk Évának! B andi pedig nagy hévvel szórakoztatta Évát, és ujjongva pancsoltak a szerelem tengerében, amíg megérkezik az igazán kiérdemelt, de nem sürgetett vacsora. Miért fontos Magyarországnak a készenléti hitel? Még elégedetlen a Valutaalap A teljesítendő és a teljesíthető feltételekről A magyar miniszterelnök elmúlt héten lezajlott amerikai látogatásának igen fontos mozzanata volt a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalás. A „folytatott” kifejezés ebben az esetben kettős, sőt egyenesen hármas értelmet kap. Az immár több mint egy éve, még az előző, a Boross-kormánnyal elkezdett tárgyalássorozatról van szó, amelyet azután a magyar delegáció két tagja, a jegybankelnök és a pénzügyminiszter tovább folytatott kormányfőnk távozása után is. A tárgyalások tétje az úgynevezett készenlétihitel-megái- lapodás aláírása a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), lehetőleg több évre. Ilyen megállapodásunk néhány évvel ezelőtt már volt, azt azonban felfüggesztették, s lejáratakor nem hosszabbították meg, mert nem tettünk eleget a folyó fizetésimérleg-hiány és a költségvetési deficit nagyságára vállalt kötelezettségeinknek. S a tárgyalásokat itthon azért folytatják, mert valószínűleg még most is eltérőek az alap és a magyar kormány nézetei a teljesítendő, illetve a teljesíthető feltételekről. Érthetően felvetődő kérdés: miért olyan fontos ez a készenléti hitel? Hiszen annak 300 millió USA-dollár körüli összegénél lényegesen nagyobb tételeket szoktunk kötvénykibocsátással, vagy a Világbanktól felvenni. Miért érdemes egy rövid amerikai látogatás keretében miniszterelnöki és miniszteri időt fordítani erre a tárgyalásra? Azért, mert azok, akiktől a nemzetközi pénzpiacokon a rövid, illetve a hosszú lejáratú hiteleket várhatjuk, valamint a tőkebefektetők a maguk döntéseit igen jelentős mértékben attól teszik függővé, hogy egy országnak van-e érvényes hitelmegállapodása a Nemzetközi Valutaalappal. Ez nemzetközileg hitelesített minősítést jelent, amelyet olyan hivatalos államközi szervezet adott, amelyben a hitelező országok vannak túlsúlyban. Az ilyen kölcsön sokkal többet jelent mellesleg a világ szemében, mint akár az ugyanebbe a családba tartozó Világbank hitele, vagy az olyan nagy európai intézményeké, mint a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és az Európai Beruházási Bank. S jóval többet nyom a latban az olyan neves és hivatásos adós- minősítő szervezetek ítéleténél is, mint a Moody vagy a Standard & Poor. A Valutaalap hitele azt tanúsítja, hogy az az ország, amelyiknek az IMF ezt folyósítja, maradéktalanul eleget tesz azoknak a feltételeknek, amelyekben megállapodott az alappal belső és nemzetközi pénzügyei rendbetétele tekintetében. A feltételek teljesítését az adott országra vagy kisebb országcsoportra specializálódott szakembergárda ellenőrzi személyesen vagy különféle jelentések alapján, és ez abszolút garanciát jelent. E hitel megléte gyorsabbá, könnyebbé, és nem utolsósorban - a kisebb kockázat miatt - olcsóbbá teszi a kölcsönfelvételt minden más piacon. Ezért van tehát rendkívül kiemelt szerepe a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodásnak. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Sínen lehet lendületbe hozni a kerekekkel felszerelt bobokat FOTÓ: FEB Told, ki tudja, meddig tolhatod! Teadélután Albertiéi és Bobbal Különleges sajtótájékoztatóra invitáltak: a monacói trónörökös, Albert herceg látta vendégül teára a sportújságírókat. Most joggal kérdezhetik, hogy ki akkor az a bizonyos Bob? Ilyen herceget legfeljebb csak a //«szfcz-operettből ismerünk. Nos, ezúttal nem arról a Bobról, hanem „a” bobról beszélgettünk. Tudni kell: a herceg ezt a sportágat űzi, és érdekes ötlettel érkezett hazánkba. A téli olimpiákon mindig az egyik legizgalmasabb verseny a bobosoké, hiszen törékenynek tűnő járműveiken jóval száz kilométer fölötti sebességre gyorsulva siklanak végig a pályán. A hideg évszak elmúltával - bár akad néhány kifejezetten nyári használatra épített, műanyag borítású pálya - a bobo- sok többnyire megkezdik „versenymentes” hónapjaikat. Éppen ez az, amin a herceg változtatni akar. Köztudott, hogy a bobsportban a jó rajt mennyire fontos, nagyrészt ekkor dől el, hogy milyen eredményt ér el egy csapat. Albert úgy gondolja, a holtszezonban ha mást nem is, az indulást, a betolást, szánba ugrást lehet gyakorolni. De az edzés unalmas, föl kell „turbózni”, rendezzenek tehát csak toló-, úgynevezett push-világ- bajnokságot. Tavaly nyáron nyolc nemzet részvételével már tartottak is ilyen bemutatót Monacóban. A 82 méteres, műanyag borítású egyenes pályán sínen lehet lendületbe hozni a kerekekkel felszerelt bobokat. Negyven méter a tolási szakasz, majd a mellmagasságban kifeszített szalag alatt úgy kell elhaladni, hogy akkorra már a csapat minden tagja a bobban üljön. Ha ez is sikerül, még hátravan a neheze: sikeresen meg kell majd állni a célvonal előtt. A pálya szétszedhető, összecsomagolva befér egy teherautóba, s két ember elegendő a fölépítéséhez. Ez adta a hercegnek a másik ötletet: a Forma-1 példájára a push- bajnokságot is nemzetközi versenysorozattá lehetne fejleszteni. A döntő természetesen Monacóban lenne, de a nagyon- nagyon fontos utolsó előtti viadalt Budapesten tarthatnák. (A magyar egység úgyis megelőzte a herceg csapatát a legutóbbi, lillehammeri téli olimpián.) Hogy miért éppen nálunk, amikor Magyarország nem kimondottan bobos ország? Erre a herceg visszakérdezett: de hát miért ne? H. U. (Ferenczy Europress) Úgyis fizet a biztosító Megrendezett koccanások, bűnszövetkezetben Az Egyesült Államok történetének legnagyobb szabású biztosítási csalássorozatának felgöngyölítésén dolgozik a szövetségi nyomozóiroda. Megrendezett balesetekről, céltudatosan megtervezett koccanásokról van szó, amelyeket mindkét fél tudtával - és természetesen a biztosítótársaság(ok) kárára - szerveztek meg a résztvevők, abból a célból, hogy némi illegális jövedelemhez jussanak. Az FBI 1993 októberében kezdte meg a nyomozást. Kiderült, hogy nemcsak egy-egy csaló, hanem sok, jól szervezett bűnszövetkezet műveli ezt az iparágat: a már eladhatatlan, öreg járműveket sajnálatos balesetek érik, a biztosító pedig fizet. Ám néha szélsőséges eseteket is produkál ez a játék. Egy Jorge Sanchez nevű férfiút például gondatlanságból elkövetett gyilkossággal vádol az FBI, ugyanis amikor szándékosan (és előre megbeszélt módon) egy teherautó elé vágott autójával, a koccanásos balesetből tragédia lett: 29 éves utasa meghalt. A profi bűnözők persze, olyan körültekintően hajtják végre ezeket a véletlen ütközéseket, hogy lebuktatásuk igen nehéz. Az FBI 31 amerikai tagállamra kiterjedő, és másfél évig tartó nyomozás eredményeként 400 embert tartóztatott le. Kiderült: a biztosítási csalások 20 milliárd dollárra becsült üzletágának tetemes része az autóscsalásokból ered. Ferenczy Europress Vámraktárakban vár sorsára a kávé, a cigaretta, az ital Elégetésre ítélt tízmilliók Kávét, cigarettát, szeszes italt ma is zárjegy nélkül árulnak sok helyütt az országban, kijátszva a jövedéki törvényt, s így tízmilliókkal megkárosítva az államkasszát. A határállomásokon és az ellenőrzött piacokon a vámosok, pénzügyőrök tonnaszám foglalnak le és koboznak el ilyen árukat, amelyek sorsa legtöbbször a megsemmisítés. Ugyanis ezt írja elő a jövedéki törvény - mondja Kai- zinger Tibor alezredes, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának főosztályvezetője. A parlamenti vita során ilyen szigorú retorzió került a törvény szövegébe. A kávét - tanúk jelenlétében - tonnaszám égetik el gyárak kazánjaiban, szívességből, mert a vámosoknak egyetlen fillérjük sincs erre. A kávészövetség útján próbáltak megoldást keresni, azzal érvelve, hogy a minőségileg kifogásolható kávét természetesen meg kell semmisíteni, a kifogástalan terméket azonban fel lehetne dolgoztatni kávékivonatnak, nescafénak, cap- puccinónak. Vállalkozó híján ez az ötlet nem valósult meg. Ami az italokat illeti: a lefoglalt, legtöbbször kifogástalan, eredeti csomagolású palackok tartalmát a szeszgyárakban a cefrére öntik. A cigarettahegyeket is meg kell semmisíteniük a vámosoknak. Felvetették ugyan, hogy a dohányárut jó áron lehetne értékesíteni, ám az üzletágban érdekelt cégek megtorpedózták a javaslatot. Annak ellenére, hogy a dohány nagy mennyiségben égetve erősen kömyezetszeny- nyező, a szemétégető pedig egyetlen köbméter cigaretta megsemmisítéséért 80 ezer forintot kér. Sok vámhivatalban már mozdulni is alig lehet a cigarettabáláktól. Lesz-e megoldás? A jövedéki törvény módosítása, benne a megsemmisítés szigorúságának oldásával, már a Parlament asztalán van. Jó lenne sürgősséggel tárgyalni, hogy kevesebb milliónk égjen hamuvá. Hegedűs Eszter
