Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

1995. június 17., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal B andi és Éva munkahe­lyén szerette meg egymást. Ez egyálta­lán nem csoda, hiszen na­ponta nyolc órán át szemtől szembe dolgoztak, és lesték azt a pislákoló kis tüzecskét, amely a szívben gyullad, de a szemekben lángol. Mikor aztán már annyira lobogott, hogy nem bírták ol­tani semmivel, kitalálta Évike, aki ugyancsak ötletes asszonyka volt, hogy csókkal kell csillapítani a szerelem tüzét. Aztán csókolóztak kapu­ban, ajtóban, folyosón, a gyár előtt, a gyár mögött, ég alatt, fák között percekig, néha to­vább is, mikor nem látták, de csak nem volt elég belőle. Jobban harapta, marta, perzselte, égette testüket a lángoló vágy. Úgy látszik, Bandit tüzelte jobban, mert egy szép napon így szólt Évához: Ide figyelj, Éva, nem va­gyunk már gyerekek.- Persze, hogy nem! - vil­lant meg Éva szeme, mint egy csillogó nősténybogár. — Tudhatod, hogy kívánjuk egymást, és nem nyugszunk addig, míg nem fürdünk egymás szerelmében. — Igazad van, Bandi - mondta az okos Éva, aki na­gyon megértő volt ilyen dol­gokban, de aggodalommal tette hozzá: - Csak hát, hol?- Volna nekem egy ötle­tem - szólt komoran Bandi, aki hajlamos volt ilyenféle ajánlatok tevésekor a mérle­gelésre. — Menjünk hozzád!- Nem lehet! - visított fel Éva. - Ilyenkor, tudhatod, nem vagyok otthon bizton­ságban. Évának ez az előrelátó ki­jelentése úgy érintette Ban­dit, mint egy halálos ítélet. Vége a fürdésnek, gondolta szomorúan Bandi. Ügy lát­szik, nem fognak egymás tengernyi szerelmében pas- kolni, mint ártatlanul fürdőző gyerekek. Hanem Évát közben meg­szállta az ihlet, végzetszerűen jelentette ki, mint amin már úgyse lehetne változtatni:- Nálad, Bandi!... A nejed úgyis későn szokott hazata­Gál Elemér: Nagy szerencse- tréfa ­lálni... Nemde? Szegény Bandi, aki már- már elpityeredett, ettől a mentő ötlettől egyszeriben visszanyerte életkedvét, és majd meghőbörödött a bol­dogságtól. Felkapta Évát, és hazáig szaladt vele a fél-sötétben. Aztán ki a kaput! Be az aj­tót!... Fel a villanyt! Le a re­dőnyt!... Szét az ágyat! Le a ruhát, csakhogy akkor várat­lan fordulat következett. Türelmetlen kopogtatás ropogott az ajtó felől. Bandi, mint akit forró vízbe ültettek, de hideggel öntötték nyakon, fogva­cogva, tragikus hős módjára vánszorgott a pokol felé, mert már előre érezte, hogy csakis az várhat rá az ajtón kívül. De már sejtette, ki lehet a poklok küldöttje... Mielőtt még elhagyta volna a hálószobát, úgy te­kintett Évájára, mint Ádám a paradicsomra, akit onnan ki­kergetett az Úr. Éva azonban, az okos nő, látta, hogy nincs idő a tépe- lődésre, gyorsan cselekedett. De még milyen gyorsan! Pil­lanatok alatt magára kap­kodta ruháit, és határozottan mondta:- Bandi! A feleséged!... Én meghúzódom az ebédlőben.- Vigyázz, fel ne gyújtsd a világot! Csald be őt a háló­szobába, a többit majd elinté­zem én.- De mit mondjak neki? - kérdezte Bandi, akit ilyenkor mindig elfogott az agyzárlat, ostoba lett.- Mondj valami rettene­test, ami leveszi a lábáról, és hallgat rád, érted? Hebegett valamit Bandi, de sietett, mert a pokoli szörny ott dörömbölt jogai­ért. Szegény, remegve nyitott ajtót, de közben csak kifun- dálta, mivel fogja rémületbe ejteni asszonyát, hogy a háló­szobába cipelje. Ismerte jól hitvese pénzéhes természetét, amely egyébként legszelí­debb tulajdonságai közé tar­tozott, és így kiáltott fel, amikor meglátta gyanakvó párját a felborzolt kakadu színeiben:- Végünk!- Mi az? Mi történt, Ban- dikám! Az istenért! - rémült el a drága teremtés.- Képzeld - kapkodta a le­vegőt Bandi -, az üzemben egymilliót úgy könyveltem el, hogy nem találjuk sehol!- Es azt nekünk kell visz- szafizetnünk?- Igen.- Elájulok! És alighogy ezt elsóhaj­totta a drágaság, összeesett, ami elég volt ahhoz, hogy a szemfüles férj a hálószobába vonszolja. Csakhogy itt azonnal magához tért az ara­nyos, valami idegen nőszagot érzett, mint ahogy a nőstény­szamár megérzi vetélytársa bűzét. Talán kérdőre is vonta volna szeleburdi férjét, de új­ból eszébe jutott a millió, és csak dadogva motyogta:- Be-beszélek én az igaz­gatóddal... El-elintézem én... csakhogy ne fizessünk... Bármit megteszek... És most megyek... Ment is volna, de felpat­tant az ajtó, kipirulva toppant be Éva. Kiáltja újságolta:- Megvan a millió! Meg­került! / A háziasszony arcára visz- szatért az élet, és Éva nya­kába csimpaszkodott, Nyalta-falta, marasztalta.- Ó, drágám, lekötelezel vele... Igaz, nincs itthon min­den, ami kellene, de elszala­dok, és hozok, addig a férjem elszórakoztat,.. Bandi, legyél udvarias! Halával tartozunk Évának! B andi pedig nagy hév­vel szórakoztatta Évát, és ujjongva pancsoltak a szerelem tengerében, amíg megérkezik az igazán kiér­demelt, de nem sürgetett va­csora. Miért fontos Magyarországnak a készenléti hitel? Még elégedetlen a Valutaalap A teljesítendő és a teljesíthető feltételekről A magyar miniszterelnök el­múlt héten lezajlott amerikai látogatásának igen fontos mozzanata volt a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tár­gyalás. A „folytatott” kifeje­zés ebben az esetben kettős, sőt egyenesen hármas értel­met kap. Az immár több mint egy éve, még az előző, a Boross-kor­mánnyal elkezdett tárgyalásso­rozatról van szó, amelyet az­után a magyar delegáció két tagja, a jegybankelnök és a pénzügyminiszter tovább foly­tatott kormányfőnk távozása után is. A tárgyalások tétje az úgy­nevezett készenlétihitel-megái- lapodás aláírása a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), lehetőleg több évre. Ilyen megállapodásunk né­hány évvel ezelőtt már volt, azt azonban felfüggesztették, s le­járatakor nem hosszabbították meg, mert nem tettünk eleget a folyó fizetésimérleg-hiány és a költségvetési deficit nagysá­gára vállalt kötelezettségeink­nek. S a tárgyalásokat itthon azért folytatják, mert valószínűleg még most is eltérőek az alap és a magyar kormány nézetei a tel­jesítendő, illetve a teljesíthető feltételekről. Érthetően felvetődő kérdés: miért olyan fontos ez a készen­léti hitel? Hiszen annak 300 millió USA-dollár körüli összegénél lényegesen nagyobb tételeket szoktunk kötvénykibocsátással, vagy a Világbanktól felvenni. Miért érdemes egy rövid ame­rikai látogatás keretében mi­niszterelnöki és miniszteri időt fordítani erre a tárgyalásra? Azért, mert azok, akiktől a nemzetközi pénzpiacokon a rö­vid, illetve a hosszú lejáratú hi­teleket várhatjuk, valamint a tőkebefektetők a maguk dönté­seit igen jelentős mértékben at­tól teszik függővé, hogy egy or­szágnak van-e érvényes hitel­megállapodása a Nemzetközi Valutaalappal. Ez nemzetközileg hitelesített minősítést jelent, amelyet olyan hivatalos államközi szervezet adott, amelyben a hitelező or­szágok vannak túlsúlyban. Az ilyen kölcsön sokkal töb­bet jelent mellesleg a világ szemében, mint akár az ugyan­ebbe a családba tartozó Világ­bank hitele, vagy az olyan nagy európai intézményeké, mint a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Új­jáépítési és Fejlesztési Bank és az Európai Beruházási Bank. S jóval többet nyom a latban az olyan neves és hivatásos adós- minősítő szervezetek ítéleténél is, mint a Moody vagy a Stan­dard & Poor. A Valutaalap hitele azt tanú­sítja, hogy az az ország, ame­lyiknek az IMF ezt folyósítja, maradéktalanul eleget tesz azoknak a feltételeknek, ame­lyekben megállapodott az alap­pal belső és nemzetközi pénz­ügyei rendbetétele tekinteté­ben. A feltételek teljesítését az adott országra vagy kisebb or­szágcsoportra specializálódott szakembergárda ellenőrzi sze­mélyesen vagy különféle jelen­tések alapján, és ez abszolút ga­ranciát jelent. E hitel megléte gyorsabbá, könnyebbé, és nem utolsósor­ban - a kisebb kockázat miatt - olcsóbbá teszi a kölcsönfelvé­telt minden más piacon. Ezért van tehát rendkívül ki­emelt szerepe a Nemzetközi Valutaalappal való megállapo­dásnak. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Sínen lehet lendületbe hozni a kerekekkel felszerelt bobokat FOTÓ: FEB Told, ki tudja, meddig tolhatod! Teadélután Albertiéi és Bobbal Különleges sajtótájékoztatóra invitáltak: a monacói trónörö­kös, Albert herceg látta vendé­gül teára a sportújságírókat. Most joggal kérdezhetik, hogy ki akkor az a bizonyos Bob? Ilyen herceget legfeljebb csak a //«szfcz-operettből ismerünk. Nos, ezúttal nem arról a Bob­ról, hanem „a” bobról beszél­gettünk. Tudni kell: a herceg ezt a sportágat űzi, és érdekes ötlettel érkezett hazánkba. A téli olimpiákon mindig az egyik legizgalmasabb verseny a bobosoké, hiszen törékenynek tűnő járműveiken jóval száz ki­lométer fölötti sebességre gyor­sulva siklanak végig a pályán. A hideg évszak elmúltával - bár akad néhány kifejezetten nyári használatra épített, mű­anyag borítású pálya - a bobo- sok többnyire megkezdik „ver­senymentes” hónapjaikat. Éppen ez az, amin a herceg változtatni akar. Köztudott, hogy a bobsportban a jó rajt mennyire fontos, nagyrészt ek­kor dől el, hogy milyen ered­ményt ér el egy csapat. Albert úgy gondolja, a holt­szezonban ha mást nem is, az indulást, a betolást, szánba ug­rást lehet gyakorolni. De az edzés unalmas, föl kell „tur­bózni”, rendezzenek tehát csak toló-, úgynevezett push-világ- bajnokságot. Tavaly nyáron nyolc nemzet részvételével már tartottak is ilyen bemutatót Monacóban. A 82 méteres, műanyag borítású egyenes pályán sínen lehet len­dületbe hozni a kerekekkel fel­szerelt bobokat. Negyven méter a tolási szakasz, majd a mell­magasságban kifeszített szalag alatt úgy kell elhaladni, hogy akkorra már a csapat minden tagja a bobban üljön. Ha ez is sikerül, még hátravan a neheze: sikeresen meg kell majd állni a célvonal előtt. A pálya szétszedhető, össze­csomagolva befér egy teherau­tóba, s két ember elegendő a fölépítéséhez. Ez adta a her­cegnek a másik ötletet: a Forma-1 példájára a push- bajnokságot is nemzetközi ver­senysorozattá lehetne fejlesz­teni. A döntő természetesen Mo­nacóban lenne, de a nagyon- nagyon fontos utolsó előtti via­dalt Budapesten tarthatnák. (A magyar egység úgyis meg­előzte a herceg csapatát a leg­utóbbi, lillehammeri téli olim­pián.) Hogy miért éppen nálunk, amikor Magyarország nem ki­mondottan bobos ország? Erre a herceg visszakérdezett: de hát miért ne? H. U. (Ferenczy Europress) Úgyis fizet a biztosító Megrendezett koccanások, bűnszövetkezetben Az Egyesült Államok történe­tének legnagyobb szabású biz­tosítási csalássorozatának fel­göngyölítésén dolgozik a szö­vetségi nyomozóiroda. Megrendezett balesetekről, céltudatosan megtervezett koc­canásokról van szó, amelyeket mindkét fél tudtával - és termé­szetesen a biztosítótársaság(ok) kárára - szerveztek meg a résztvevők, abból a célból, hogy némi illegális jövedelem­hez jussanak. Az FBI 1993 októberében kezdte meg a nyomozást. Kide­rült, hogy nemcsak egy-egy csaló, hanem sok, jól szervezett bűnszövetkezet műveli ezt az iparágat: a már eladhatatlan, öreg járműveket sajnálatos balesetek érik, a biztosító pedig fizet. Ám néha szélsőséges esete­ket is produkál ez a játék. Egy Jorge Sanchez nevű férfiút pél­dául gondatlanságból elköve­tett gyilkossággal vádol az FBI, ugyanis amikor szándékosan (és előre megbeszélt módon) egy teherautó elé vágott autójá­val, a koccanásos balesetből tragédia lett: 29 éves utasa meghalt. A profi bűnözők per­sze, olyan körültekintően hajt­ják végre ezeket a véletlen üt­közéseket, hogy lebuktatásuk igen nehéz. Az FBI 31 amerikai tagál­lamra kiterjedő, és másfél évig tartó nyomozás eredményeként 400 embert tartóztatott le. Ki­derült: a biztosítási csalások 20 milliárd dollárra becsült üzlet­ágának tetemes része az autós­csalásokból ered. Ferenczy Europress Vámraktárakban vár sorsára a kávé, a cigaretta, az ital Elégetésre ítélt tízmilliók Kávét, cigarettát, szeszes italt ma is zárjegy nélkül árulnak sok helyütt az országban, ki­játszva a jövedéki törvényt, s így tízmilliókkal megkárosítva az államkasszát. A határállo­másokon és az ellenőrzött pia­cokon a vámosok, pénzügyőrök tonnaszám foglalnak le és ko­boznak el ilyen árukat, amelyek sorsa legtöbbször a megsemmi­sítés. Ugyanis ezt írja elő a jö­vedéki törvény - mondja Kai- zinger Tibor alezredes, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnokságának főosztályve­zetője. A parlamenti vita során ilyen szigorú retorzió került a tör­vény szövegébe. A kávét - ta­núk jelenlétében - tonnaszám égetik el gyárak kazánjaiban, szívességből, mert a vámosok­nak egyetlen fillérjük sincs erre. A kávészövetség útján próbáltak megoldást keresni, azzal érvelve, hogy a minőségi­leg kifogásolható kávét termé­szetesen meg kell semmisíteni, a kifogástalan terméket azon­ban fel lehetne dolgoztatni ká­vékivonatnak, nescafénak, cap- puccinónak. Vállalkozó híján ez az ötlet nem valósult meg. Ami az italokat illeti: a lefog­lalt, legtöbbször kifogástalan, eredeti csomagolású palackok tartalmát a szeszgyárakban a cefrére öntik. A cigarettahegyeket is meg kell semmisíteniük a vámosok­nak. Felvetették ugyan, hogy a dohányárut jó áron lehetne ér­tékesíteni, ám az üzletágban ér­dekelt cégek megtorpedózták a javaslatot. Annak ellenére, hogy a do­hány nagy mennyiségben égetve erősen kömyezetszeny- nyező, a szemétégető pedig egyetlen köbméter cigaretta megsemmisítéséért 80 ezer fo­rintot kér. Sok vámhivatalban már mozdulni is alig lehet a ci­garettabáláktól. Lesz-e megoldás? A jövedéki törvény módosítása, benne a megsemmisítés szigorúságának oldásával, már a Parlament asz­talán van. Jó lenne sürgősség­gel tárgyalni, hogy kevesebb milliónk égjen hamuvá. Hegedűs Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents