Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. június 17., szombat Kertbarátoknak A szamóca szedése, növényápolása A szamóca május végétől (korai fajták) különböző időben érleli gyümölcseit. Vannak ún. „foly­ton érő” fajták is, amelyek ta­vasztól szinte késő őszig adnak termést, de egyszerre sohasem tűi sokat. Ez inkább fajtaválasz­téknak jó, hogy olyan időszak­ban is friss szamócánk legyen, amikor már a hűtőből kellene kivenni. A hagyományos fajták fő érési ideje júniusban van. Gyümölcseit naponta, kétna­ponta szedni kell. Nem tartozik az utóérő növények közé, ezért akkor kell szedni, amikor az íz- és zamatanyagai már kifejlőd­tek. Ennek külső jele, hogy a gyümölcsök a csúcs kivételével beszíneződtek, illatuk intenzív. A szedés optimális ideje a reg­geli órákban van. Két kézzel végezzük, az egyikkel a nö­vényt rögzítjük, a másikkal rö­vid szárral és csészelevéllel le­választjuk a gyümölcsöt. Sze­dőedénynek lapos edényt, pa­pírral bélelt kosarat, rekeszt vá­lasszunk. Sokan kérdezik, miért kell „csumával” szedni, mikor fogyasztás előtt olyan sok gond van ennek eltávolításával. Két okból is. A növényen maradt gyümölcsdarabkás csuma a kórokozóknak ad táptalajt, a gyümölcsön maradt „lyuk” pe­dig a rothadás, romlás kiindu­lópontja. A leszedett gyümöl­csöt felhasználásig tartsuk sö­tét, hűvös helyen. Hűtőszek­rénybe lehetőleg tisztított álla­potban és hermetikusan elzárva kerüljön. A szedés közben talált beteg gyümölcsöket ne dobjuk le, ha­nem gyűjtsük össze és semmi­sítsük meg, hogy ne legyen újabb fertőzés forrása. A leter- mett töveket szedés után ne ha­nyagoljuk el, mert az ezután következő feladatok alapozzák meg a következő évi termést. Végezzünk szelektálást. Ez azt jelenti, hogy a beteg, gyenge töveket vegyük ki, égessük el. A legszebbeket pedig jelöljük meg, hogy ezek indáit felhasz­nálhassuk állományunk bővíté­séhez vagy pótlásához. A gyü­mölcsérés, illetve -szedés befe­jeztével erőteljes indanöveke­dés indul meg. Egy-egy indán több növényke is fejlődik, kö­zülük az első fióknövény a leg­értékesebb, ezen lesz majd a legjobb termés. Ha állomá­nyunkat szaporítani akarjuk, akkor ezt hagyjuk meg, majd a jól meggyökeresedett palántát kiemelve új helyre átültetjük. Az új ágyást előtte alaposan elő kell készíteni, gyomtalanítani, trágyázni. Optimális ideje au­gusztusban van. Utána még van elegendő ideje a begyökerese- désre, hogy a telet már megerő­södve várja. Ha szaporítani már nem akarunk, akkor minden fej­lődő új indát, illetve növénykét le kell szedni. Ellenkező eset­ben állományunk besűrűsödik, minden új növény az előzőt gyengíti, így a termés elapró­zódik. Ha egyszer „kicsúszik” a kezünkből, nehezen hozható rendbe. A besűrűsödött növé­nyekben hamarabb fellép a szürkepenész. A szamóca víz- és tápanyagigényes növény, amit öntözéssel és fejtrágyázás­sal kielégíthetünk. Egy-egy telepítést 4—5 évig hagyhatunk meg. Amikor a tö­vek kezdenek felnyurgulni, a termés egyre apróbb és keve­sebb lesz, itt az ideje az új tele­pítésnek. Ha ez valamilyen ok­nál fogva késik, elöregedett ál­lományunkat egy kis időre meg lehet újítani. Ilyenkor, szedés után a leveleket levágjuk, csak a középső, ún. szívleveleket hagyjuk meg. Az indafejlődést, így az anyatő gyengülését meg­akadályozzuk. A talajt fellazít­juk, majd tápanyagot és vizet adunk. Az új telepítést úgy cél­szerű időzíteni, hogy mire a ré­git felszámoljuk, addigra már teljes értékű, jól termő legyen. V. Pénzes Judit Mindennapi Nyelvünk »Egy újraéledő irodalmi műfaj megnevezése mai szóhasználatunk háttértükrében” Egy olvasói levélből idéztük meg közleményünk címét. Az idősebb korosztály képviselő­jeként megszólaló levélírónk ezeket a meghökkentőnek tűnő sorokat vetette papírra: „Örülök annak, hogy mai nyelvhaszná­latunkban is szerephez jutnak ezek a szavak: ponyvairoda­lom, ponyvaregény, ponyvát ol­vas". Elgondolkoztathatnak bennünket véleményét véde­lembe vevő sorai is: „Meg­csappant a rendszeresen olva­sók tábora, ifjúságunk olvasási készsége sem a legmegfele­lőbb. A «kötelező» irodalmi al­kotások elolvasása csak teherté­tel, tisztelet a kivételeknek, egyeseknek. Bár az is igaz, hogy ifjúságunk annak idején többet olvasott ponyvairodai­mat, de legalább rászokott a rendszeres könyvolvasásra, könyvvásárlásra is. Külön könyvszekrényt, könyvespolcot különített el számukra.” Mi adta az alkalmat arra, hogy ez a problémakör érdek­lődésünk előterébe kerüljön? Rejtő Jenő alkotásának megje­lenése. Az igénytelenebb, de a legszélesebb olvasóréteg által kedvelt irodalmi alkotásokat a kiterített ponyvákon kínálgatták a vásárló közönségnek. Volt idő, amikor a ponyvairodalom elnevezés, s maga a műfaj gya­kori volt. Több volt közöttük a betyártörténet, s vándorlanto­sok, versfaragók népies rigmu­sokban megfogalmazott ver­sélménye. A ponyvairodalom, mint sajátos műfaj, igen válto­zatos témakört fogott át. A hie­delmek világa, az anekdoták öt­letgazdagsága, a népi csúfoló­dások tudatosan orrára buktatott témaköre a ponyvakiadványok címlapján is kiemelt szerepet kapott. Jellemző sajátossága, hogy szövegének megfogalmazásá­ban kulcsszerepet kapott a hu­moros áthallásokkal és képi megjelenítő erővel is ható pon­gyolaság, hogy mindenki értse és élvezze. Iskoláskorunkban többször szóvá tették, miért va­gyunk „rabjai” a ponyvairoda­lomnak. A válasz, mert „jól” olvastatja magát, mert izgalmas maga a történet, nem riaszt fe­leslegesen felnagyított borzal­makkal, emberi környezetünket nem árasztja el túlbonyolított botrányokkal. Az idősebb generáció tagjai még emlékeznek arra is, hogy a piacokon a ponyvasátorok alatt olcsóbb áron árulgatták a ka­lendáriumokat, s ezekben jelen­tek meg írogató deákok, kánto­rok, nótáriusok, vándor versfa­ragók írásai. Annak idején ma­gam is ponyvaáruként vásárol­tam meg Bogár Imre betyár his­tóriáját és Nagy Rozália „bor­zasztó történetét”. A „Népies rigmusok” című ponyvatermé­ket is féltve őrzöm. Ponyvater­mékként vehették meg a nép fiai a nekik szánt füzetes alkotá­sokat, a vásárokon gajdoló versfaragók verselemzését, például „Egy magyar vitézről, Toldiról, ki malomköveket ha- jigál”. Arany János a megbe­csülés hangján szólt erről a ponyván árult alkotásról, meg­említve azt is, hogy „láttam is egy ponyván, mutogatták rajzon is”. Annak idején a Ludas Ma­tyit is a ponyvákon juttatták el a nép kezébe. Láttam olyan kiad­ványt is, amelyet ponyván árult példányként - Arany János Toldiját - kínálgattak megvé­telre, olvasásra. Arról is szólnunk kell, hogy a „ponyvairodalom” megneve­zésnek rosszalló minősítést is tulajdonítanak, s csak a selejtes értékű kalandos írásokat illetik vele. Ezzel szemben az is el­gondolkodtató jelenség, hogy kiváló íróink sokszor a megbe­csülés hangján szólnak róla, ahogyan ezt ez a szövegrészlet is tanúsítja: „írása oly érdekes és gyönyörű, akár egy ponyva- regény utolsó fejezete.” Egyik legnagyobb nyelvművészünk, Kosztolányi Dezső vetette pa­pírra ezeket a sorokat, és nem véletlenül. Az értékesebb irodalmi alko­tások egyike-másika is pony­vára került füzetek formájában. Napjainkban is próbálkoznak ezzel íróink. Elég, ha Hernádi Gyula kezdeményezéseire hi­vatkozunk. Az Egri Csillagok ponyvairodalmi jellegű átfor­málása, illetőleg átírása talán azt a feladatot is vállalta, hogy az irodalmilag kevésbé művelt olvasók igényeit is kielégítse, s ezzel az újra jelentkező pony­vairodalom szálláscsinálója le­gyen. Dr. Bakos József Közérdekű sikerek, gondok Hiányoznak az egyéniségek? A Petőfi adó - közelről A nem is olyan régen postá­zott meghívó a sajtótájékozta­tóra szólt, amelyet a Petőfi adó vezetői tartottak a közintéz­mény budapesti székházának nagy múltú Márvány Termé­ben. Mindez nem rögvest reagá­lást kívánt, hanem valamiféle közös töprengést, amely a többmilliós hallgatótábor ja­vára hasznosul. Ráadásul a tömegkommu­nikáció némileg különböző posztjain munkálkodó embe­rek, zsurnaliszták találkoztak, akiket azért mindig is összekö­tött a szolgálat valamennyi­ükre érvényes missziója, és a hivatás nélkülözhetetlen tiszte­lete, szeretete. Ebből következett az őszinte hangvétel, s az, hogy a kétségtelen eredmények mel­lett utaltak az általuk észre­vett, a megoldásra váró gon­dokra is. Hol vehető? Az informálok elmondták: a fővárosban és körzetében elő­fordulnak vételi nehézségek. Ezeknek azonban olyan tech­nikai akadályai vannak, ame­lyeket forint híján egyelőre nem orvosolhatnak. E sorok írója mindjárt reagált, s je­lezte: ilyesféle problémák saj­nos vidéken, a megyeszékhe­lyeken, a városokban és a fal­vakban is adódnak. Megjegy­zésem újdonságként hatott, ám köszönettel nyugtázták, s a cég érintettje - alelnöki minő­ségben is - a megoldandó fel­adatok listájához sorolta. An­nál is inkább, mert korántsem mellékes az, hogy az ott mun­kálkodó kollégák riportjai, tu­dósításai milyen kört érinte­nek. Ha ez meglehetősen szűk, akkor csorbul a hatékonyság. Akkor gyorsan hozzátet­tem, s ezt tapasztalatom birto­kában ma is megerősítem: hogy ez a gárda zömében fel­készült, lelkiismeretes, művelt ifjakból és idősebbekből to- borzódott. Olyanokból, akik tudják, hogy mit miért csinál­nak, akik kíváncsiak a vissza­jelzésekre, hiszen tisztában vannak azzal, hogy ezek hoz­zájárulnak látásmódjuk csiszo­lásához, s megkönnyítik szá­mukra az esetleg szükséges, az elkerülhetetlen korrekciókat. Arra is utaltam - miután ismertették a friss törekvések lényegét -, hogy felesleges önsanyargatókká, flagellánu- sokká válniuk, ugyanis van mivel büszkélkedniük. Kínála­tuk ugyanis változatos, igé­nyesen kialakított, a réteg­óhajokra körültekintően építő, színes, érdekes. Minek ta­gadni: a televízió egyetlen csa­tornája sem versenghet ezzel a rangos nívóval. Épp ezért semmi értelme az öncélú mó­dosítgatásoknak. Nem kell ha­tásosabb címmel közzétenni azt, ami szerényebb változat­ban is elismerést váltott ki, hi­szen senki sem a külsőségek rabja, azaz elsősorban a szel­lemi értékekre koncentrálunk, s nem a csakazértis csicsás csomagolásra. Markáns arcok Hiányoltam - nem egyedül - azt, hogy mintha eltűnnének az egyéniségek. Sajnos, gya­kori az a hűvös mértéktartás, amely csak közömbösséget szülhet. Esetenként a mikro­fon gazdája „tényeket” sorol, partnereket kérdez, s ezzel - legalábbis sokszor - úgy érzi: teljesítette küldetését. Minek ehhez - vélekednek az efféle hangoltságúak - markáns arc, személyes jelen­lét és vélemény. Nos, nem ve­szik észre azt, hogy - képzett­ségtől függetlenül - ennél jó­val többet kívánunk. Valami­féle álláspont jelzését. Azt, hogy az illető pártoktól füg­getlenül, kizárólag a félreért­hetetlen igazság érdekeit kép­viseli, s egyértelműen a sze­gényekkel, az élet árnyékos oldalára szorultakkal szimpa­tizál. Másképpen fogalmazva: elítéli a durva önzést, a gán- csoskodást, a haszonlesést, a korrupciót, a pénzért folyó, a semmifajta erkölcsöt nem is­merő hajszát. Ha ezzel adós marad, akkor bizony hiába szólt. Minderről a rendezvény után Sárközi Erika adófőszer­kesztővel is- beszélgettem, cé­lozva arra, hogy az álmérték­tartás egyáltalán nem azonos az úgynevezett BBC-kódex szellemiségével. Aki ezt csak betű szerint tartja be, igen ha­mar lelepleződik. Ő azzal ér­velt, hogy drágák a sztárripor­terek. Nem értettem egyet vele, mert a Nyugat majmo- lása félelmetes szamárság, nem túlmenedzselni kell vala­kit, csupán átlagon felüli adottságaira építeni, azokat méltatni. Néha a szupervastag borítéknál magvasabb az alko­tótársi tisztelet, az etikai tá­mogatottság felemelő atmosz­férája. Ezzel párhuzamosan ke­mény harcot illene indítani a dilettantizmus, a felszínesség, a hevenyészettség, a nemtörő­dömség ellen. Ezek az ifjak hadarnak, el­jutva egészen az érthetetlen- ségig, összetörik a mondato­kat, he sem fejezve azokat, nyögdécselnek, nyekeregnek, javítható beszédhibákkal bir­kóznak. Azon is csodálkoztam, hogy tartanak a helyi kezde­ményezések által teremtett konkurenciától. Hát attól aztán nem kell félniük, mert a szitu­áció ezekben a „műhelyek­ben” még katasztrofálisabb, az itteni megnyilatkozások meg­közelítik a primitivitás mély­pontját. „Fentről jöhetne hát a pozi­tív kisugárzás.” Mindnyájunk számára ka- matozóan... Pécsi István Párbeszéd egy patikában... Kacsmarekné beállít a patikába, és így szól a patikushoz:- Szeretnék valamilyen vi­tamint a gyermekem számára!- Milyent tetszik kérni? „A”- t, „B”-t vagy „C”-t? Az asszony válaszát lásd a rejtvényábra vízsz. 1. és függ. 59. sz. soraiban. VÍZSZINTES: 1. Az asszony szavainak első része (zárt betű: M) 15. Érzel­mes álmodozásba ringató 16. Beszél a ló 17. Mosószermárka 19. Zseblámpatartozék 20. Ma­gad 22. Jegyzetelő 23. Esni kezd az eső 26. Arab fiúnév 28. Táplálék 29. A szobába 30. Személygépkocsi-márka a volt SZU-ból 32. Hatvan hónapon át 33. Kórházi osztály 34. Fába feszítőeszköz beverése 36. Ma­got földbe juttat 37. A tv köz­kedvelt műsorvezetője volt (Já­nos) 38. Madárlakás - régiesen 39. Ipari növény 40. A részedre 41. Éseményt későbbre halaszt 42. Sportöltözék 43. Teréz be­cézve 44. Jó a szeme 45. Az udvarra rakó 47. Tüzérségi alegység 48. Kerti munkát vé­gez 49. Az egyik égtájról való 51. Erre a helyre 52. A szobába kukucskáló 53. Mesterséges ta­karmány 55. Távoli előd 56. Kebel 57. Erkölcs 59. Lépked­nek, járkálnak 61. Egy szerve­zet tagja lett. FÜGGŐLEGES: 1. Biztonsági készletek kép­zése 2. Helyrag 3. Részben el­dug! 4. Becézett János 5. Szö­veget tévesen jegyző 6. Balázs Béla-díjas filmrendező (Sán­dor) 7. Győri sportegylet 8. Puha fém (ford.) 9. Az izmot köti a csonthoz 10. Lószerszám része 11. Ebédidőben pihenőt tart 12. Származik 13. Nagy testű, vöröses szarvasfajta 14. Ford. kettős mássalhangzó 18. Élő 21. Valahol való megreke­dés 23. A személye előtti helyre kísérő 24. Női név 25. Bosz- szússá, dühössé teszi 27. Sze­mével érzékeli az itt levő dol­gokat 28. Klasszikus kötőszó 29. Fátyolos hangúvá váló 31. Női név 32. Részben köszön! 33. Megpróbálja kiengesztelni 35. Táplálkozásra utaló szócska 37. Jókedv 39. A földre helyez 40. Tiltószó 42. Mérföld ango­lul (MILE) 43. Virág része 45. Kedvesség, báj 46. Római ha­tos 49. Ébredne 50. Néhány esztendő (2 szó) 52. A szobá­ban 53. Madarak testét borítja 54. A Szentatya 56. Összeadás­kor használt szó 57. Vállalatok minőség-ellenőrző osztálya 58. Kukucskál 59. A válasz folyta­tása (zárt betűk: É, U) 60. Káté! 61. Belgium és Németország gk-jele 62. Néma tanú! Báthory Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents