Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-17 / 140. szám
Ki legyen a köztársasági elnök? Az utca emberének véleménye a közelgő választásról Június 19-re tűzték ki hazánkban a köztársaságielnök-választást. Ezzel kapcsolatosan kérdeztük meg „az utca emberének” véleményét: szeretnék-e, ha továbbra is Göncz Árpád maradna a Magyar Köztársaság elnöke? Nem elhallgatva, hogy Mádl Ferenc volt művelődési és közoktatási miniszter személyében ellenjelöltje is van. Még arról is faggattuk őket, melyikre voksolnának: a nép közvetlenül válasszon, vagy a Parlament döntsön e kérdésben. Zsebe János Ostoros-Árpi bácsitól nem tudok pillanatnyilag jobbat elképzelni - hallottuk Zsebe János buszvezetőtől. - Őt mindenütt elismerik, gyakran tárgyal külföldön az ország érdekében. Nagyon sokat tett azért, hogy Európához csatlakozhassunk. Sajnos, a szociális kérdések, az emberek jóléte nem az ő hatásköre; a kormány a ludas abban, hogy hovatovább a fél ország nem dolgozhat, rengeteg a munkanélküli. Figyelje meg, eljutunk oda: egyszerűen nem lesz középréteg, csak gazdag és szegény. Egyébként jobb lenne a népszavazás, igenis döntsenek az emberek arról, kit szeretnének elnöknek. Bár az is igaz, már any- nyira elfásultunk, hogy elképzelhető, az ország 70 százaléka sem menne el szavazni. De én mindenképpen Göncz Árpádra voksolnék. Szellemileg friss, s én egyébként sem vagyok kibékülve a fiatal politikusokkal. El sem tudnék képzelni egy negyvenéves embert erre a posztra. Neki már megvan a kellő élettapasztalata, kivívta magának a tekintélyt. Morcsányi Sándorné Heves- Csakis Göncz Árpád maradhat szerintem a köztársasági elnök - vélte Morcsányi Sándorné. - Nagyon érti a dolgát, korához képest annyit dolgozik, hogy ritkaság. Bárhol megjelenik, az emberek szeretettel fogadják, intelligens, közvetlen ember. Nem beszélve arról, hogy rendkívül művelt és tehetséges író. Öt év alatt sokat tett az országért, különösen a külföldi kapcsolatokat ápolta. Hiába van hetvenen felül, nem fárad bele a munkába. Csak meg kell nézni a tévében, akárhová hívják, ő elfogadja a meghívást. Legyen az messzi ország, vagy egy kis magyar falu. A felesége is sok feladatot vállal. Azon sajnos, nem tud segíteni, hogy nyakig benne vagyunk a csávában, ahogy most Magyarország áll, ügy néz ki, az életben nem lesz már itt előrelépés. Nagyon nehéz az embereknek, és amiket hallunk, ezután még csak rosszabb jön. Egyébként nem volt helyes az ellenzéki pártoktól, hogy felvetették a népszavazást. Döntsön csak a Parlament, különben káosz lesz. Nagy Zoltán Jászapáti-Nem lenne célszerű, ha Göncz Árpád maradna - szögezte le Nagy Zoltán egri főiskolás. - Őt egy paktum juttatta hatalomra ’90-ben, nem tekinthető pártokon felül álló személyiségnek. Egyébként is tűi idős, s a kormánnyal szemben sem tud határozottan fellépni. Egy fiatalabb, dinamikus egyéniségre lenne szükség, aki az elnöki posztot be- töltené. Egyébként ügy lenne alkotmányos, ha a nép választhatná meg a köztársasági elnököt. Ha viszont a Parlament, akkor mind a hat párt állítson ellenjelöltet, s ez esetben Göncz vesse alá magát egy parlamenti szavazásnak - több jelölt ellenében. Azt viszont egyenesen károsnak tartom, hogy az MSZP egy másik párt jelöltjét támogatja, hiszen Göncz Árpád az SZDSZ színeit képviseli. Akárhogy is nézem, alkotmányellenes lenne, ha nem a nép választhatna köztársasági elnököt. Méghozzá olyat, aki bármilyen kérdésben a nép érdekeit képviseli. (mikes - peri) Eljött az idő, amikor feltárult az eddig féltve őrzött titok Hogyan oszlatták fel a Szovjetuniót? Miként távolították el a Kremlből Gorbacsovot? - Repülőtéri telefonhívás MinszkbŐl - Jelcin úgy beszélt, mint aki részeg... Borisz Jelcin, aki akkor a még létező Szovjetunióban Oroszország elnöke volt, egyetlen célt követett: bármi áron eltávolítani a Kremlből „a habozó, bizonytalan Gorbacsovot”. A tervet Jelcin egyik bizalmasa készítette, s lényege az volt, hogy fel kell oszlatni a Szovjetuniót, s ezzel egyszeriben megszűnik Gorbacsov tisztsége. Ezt követően - vélték - az egyes ex-tagköztársaságok belátják majd, hogy magukra hagyva politikailag és gazdaságilag életképtelenek, s két éven belül újból Oroszország védőszárnyai alá kívánkoznak. Az élet másként alakult: a szovjet birodalom megszűnt, a függetlenné vált országok azonban mindmáig óvakodnak attól, hogy Moszkva ellenőrzésük alá vonja őket. Minderről most nyilatkozott először az események egyik tanúja, Nazarbajev kazah elnök. Elmondotta: 1991. december 8-án éppen a vnukovói repülőtéren volt, amikor sürgősen keresték telefonon Minszkből, ahol több tagköztársaság elnöke találkozott. Kebics belarusz miniszterelnök tájékoztatta arról, hogy „Jelcin orosz, Kravcsuk ukrán és Suskevics fehérorosz elnök aláírta a Szovjetunió feloszlatásáról szóló okmányt." Nazarbajev ragaszkodott hozzá, hogy Jelcin jöjjön a készülékhez. Az oda is jött, de úgy beszélt, mint aki részeg, nem lehetett megérteni. Végül Suskevics olvasta be az okmányt, de ő is artikulátlan hangon. Nazarbajev másnap találkozott Gorbacsovval és Jelcinnel. „Egy fáradt Jelcin ült Gorbacsovval szemben, s közölte vele, hogy azért oszlatták fel a Szovjetuniót, mert Kravcsuk nem fogadott el más megoldást” - idézte fel Nazarbajev a történteket, majd hozzáfűzte: miután Jelcin eltávozott, Gorbacsov azt kérdezte, most mit csináljon. „Ön az államelnök, tegye meg a szükséges intézkedéseket.” - hangzott a felelet. A kazah államfő tudomása szerint Gorbacsov megbízta Saposnyikov marsall védelmi minisztert, hogy akár a hadsereg bevetésével is akadályozza meg a Szovjetunió szétverését. „Mivel azon a véleményen voltam, hogy ez szükségképpen vérontáshoz vezetne, elleneztem” - emlékezik az 1991- ben történtekre Nazarbajev. S mert ezt végül Gorbacsov is elfogadta - a Szovjetunió sorsa megpecsételődött. (Ferenczy Europress) Játék vagy játékosság? Ilyen az idei egri tárlat? A három északi megye - Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Heves - évek óta összetartanak, közös kiállításon mutatják be azokat a művészeket, akikben a régió, a táj otthagyta lelki lenyomatát. Vagy más szavakkal: a mindennapi múló élet hatását felfogni kész emberek alkotásait felvonultatja, annak illusztrálására, hogy itt sem múlik el nyomtalanul az idő, itt is akad olyan sajátos vonulata a kornak, amely, csak innen származhatott, csak erre a világra jellemző. Évtizedekkel ezelőtti beidegződés a három megyében ez a találkozás: onnan származik, amikor még a Képzőművész Szövetségnek regionális szervezete is működött. Mert akkor azt hitték, mindent és mindenkit be kell fogni az ellenőrizhetőségbe, az irányítottságba. Ezt sokan jól bírták, sokan elvándoroltak előle. Vissza is vonultak. Itt most, a városi Ifjúsági Házban, huszon-egynéhányan állítottak ki. A törzsgárda évtizedeket tud maga mögött azzal a változandósággal, amely engedelmeskedik az időnek, a társadalmi mozgásnak, jelesül annak is, ami a hatalom, a berendezkedés ilyen-olyan formáiban végbement. Ki-ki követője, olykor hordaléka annak, ami az időben lefolyik. Ha egyéniség, megtartja főbb jellemvonásait. A köny- nyebb fajsúlynak gyorsan váltanak. Azért is tiszteletre méltó ebben a most látott anyagban az, hogy több a karakteres jegy, mint a kaméleonság. A korábbi évekhez viszonyítva két feltűnő mozzanat észlelhető ezen az idei eseményen. Viszonylag sok az akva- rell, kevés az olaj - és több a bronz, mint a korábbi időkben. A szobor, a szobrászat, ha nem is köztéri méretekben, mint műfaj, kezd izmosodni ezen a vidéken is. És e két feltűnő változást még tetézi bennünk annak a játékosságnak a sokszerűsége, amely itt tapasztalható. Akár drótban, akár bronzban, akár sárkányépítésben, akár abban a ritmikában, amely annyira színessé, képzeletmozgatóvá tudja tenni a látott ábrát. Kezdjük a díjazottakkal! (Kell-e ennyi?) Herczeg István három akvarellel ad számot önmagáról, arról a világról, amely benne szervesen épül, építkezik. Emlékeit, talált tárgyait veszi leltárba, mintha az egész világ csak arra várna, hogy minden apró semmiség elmondhassa nekünk, a művésznek magát, és ezzel megtegye a kötelességét. Odahajolunk a gyerekkor és a kor talált tárgyaihoz, olvassuk a leltári megnevezést, és hisszük, hogy fontos dolgot rögzített a művész. Dohnál Tibor A csend apote- ózisa 1977-91 című, 107x204 cm méretű, olajból, vászonból és bútorlapból álló absztrakt, vagy inkább geometriálisnak nevezhető kompozíciójáért kapta a megyei közgyűlés elnökének a díját. Ha ezt a megjelenési formát, az alkotás témáját, vagy inkább a címét komolyan veszem - nem tehetek mást -, mindenképpen előtolulnak kérdéseim. Égyedi dolog, ehhez mindenkinek az él- mány alapján igazodnia kell, hogy a csendet hogyan és miért Debreczeni Zsóka- Pelcz Zoltán: Hedvig dicsőíti meg, mivel igyekszik magasba emelni. Feloldatlan talányaink között sorakozik majd ez a hosszú időn át érlelt mű is. Szanyi Péter lírikus alkat, a bronzot is úgy formálja képzeletével, hogy a könnyedség, a formák lebegése mozgásba hozza érzelmileg a szemlélőt. Sokat várhatunk tőle! Sarkadi Péter ceruzarajzokkal, kedvelt műfajával jelentkezik. Képaláírásaiban az anarchia robban elibénk, érezzük látványszerűen, felfoghatóan, hogy az egymásra, egymásba torlódó vonalak, ábrándozások egy nagy egészből ide hordott jó-ritmus, tömör képlet. Annak az anarchiának, amire a nevezett céloz (zűrzavar, fejetlenség, rendetlenség), nincs nyoma. Ha csak azt nem nézzük annak, hogy a betűalakzatokból nem állnak össze szavak, vagy akár egyetlen is. Kíváncsian várjuk, hová és hogyan kanyarog még ez a kereső út, amelynek bizonytalanságait aggodalommal figyeljük. F. Balogh Erzsébet az éjszakáról, annak mélykék égboltozatáról elmélkedik. A városi ember tekint így fel az éjszakai égboltra. De vár-e onnan valami világosságot? A század egyik kínos-kín- lódó anyaga a drót; Csemniczky Zoltán alkotása rögtönöz belőle, játékot készít. Beállítja a térbe az összeforrasztott anyagot, és nem félti, hogy a legelső óvatlan érintés is lerombolja ezt a törékenységet. S ha valaki azt hinné, hogy engem a zsűri és a zsűri által adott, protokollárisnak is minősíthető ítélet rabul ejtett - téved. Igyekeztem megérteni az ítészeket, adott helyzetüket. Mert itt hangsúlyozandó további értékek, további kérdőjelek is ágaskodnak. A szobrászoknál: Bobály Attila (Egy pásztor madonnája), Jószay Zsolt (Képek az útról) Nagy Ernő: Elhagyott malom vissza-visszahívó pontjai maradtak számomra a tárlatnak. Varga Éva két gyűjteménye az apró formák iránti vonzódás műves darabjait fogják össze. Pusztai Ágoston két kerámiájával feledteti azt a köztéri szereplését, amely nemegyszer olyan birkózásáról tudósított, amikor az anyag győzte le őt. Debreczeni Zsóka-Pélez Zoltán, ez a szilvásváradi otthonában elzárkózó házaspár a Hedviggel, a Pisztránggal üzente, hogy a táj befogadta őket, ők befogadták a tájat. Várnám is, hogy újabb önálló tárlatukkal valljanak a Bükk egy szegletéről, akár itt, akár Budapesten. Követem őket. Grafikusoknál: Feledy Gyula József Attilához csatlakozik ez alkalommal, a vers-zenét és a gondolatokat igyekszem fellelni vonalaiban, alkataiban. Érett mestere a grafikának. Czinke Ferenc ma is ugyanolyan lelkesedéssel forog témakörében, mint évtizedekkel ezelőtt. A festőknél: Nagy Ernő egyetlen képe, az Elhagyott malom jó helyen függ, fénye és tömörsége bevilágítja a teremnek azt a részét, ahová a látogató megérkezik. Kishonthy Jenő képeit már láttam máshol, írtam is róluk. Réti Zoltán lírai figurája, a Nyár I. csak jelzi, miket állítana még ki, ha alkalma adódna. Oskóné Bódi Klára tűzzománc-gúlákat állított ki, mintha most tudatosan kerülte volna azt a legjobbik önmagát, amit lány- és madonna-ábrázolásaiban dicsérhettünk. Paparó Ibolya sokszoros ritmusfonódások bűvöletében él, nagyméretű képeit színáradatnak kell felfognunk, ahogy elindulnak valahonnan. Magyar István három repülő szerkezetet függeszt fel (Egyszer az Adrián), vegyes ennek az anyaga, a technikája is: mi pedig, nézők: kutatjuk, meddig is élhet egy ilyen mű, milyen szerepet is szán neki alkotója, hol, mikor és miért? Miattunk? Maga miatt? Más fekvésben ugyanez a kérdés izgat minket Balogh László Metafizikus Ero- szaival kapcsolatban is! Erdős Júlia két gobelinje a kiállítás két értékes darabja. Miért nem jelentkezik gyakrabban munkáival ez a finom színeket felvonultató művésznő? Király Róbert érmet csinált a nyári tárlatra, Herczeg István meg plakáttervet és katalógusborítóját. Provincia lenne így, együtt ez a három északi megye? Nem hinném. Aki kételkedik, járjon pesti kiállítótermekbe. Bár itt néhány jó egri és Heves megyei név hiányzott! Miért? Farkas András
