Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-10 / 134. szám
1995. június 10., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal „A megye magáénak érzi a színházat” Interjú dr. Jakab Istvánnal, a megyei közgyűlés elnökével A Heves Megyei Közgyűlés legutóbbi ülésén tárgyalta az egri Gárdonyi Géza Színház helyzetét. Gáli László igazgató-főrendező számolt be az intézmény munkájának személyi, tárgyi, technikai feltételeiről, művészeti tevékenységéről, gazdálkodásáról, s összegezte az önálló művészi alkotóműhely eddigi eredményeit. Az ülésen szó esett a megyei önkormányzattal mint fenntartóval való kapcsolatról is. Ebből az alkalomból kértük beszélgetésre dr. Jakab Istvánt, a megyei közgyűlés elnökét.- Elnök úr, Ön szerint milyen helyet foglal el az egri Gárdonyi Géza Színház a megyében?- Nemcsak azért, mert megyei intézmény, hanem tevékenységénél fogva is egy olyan helyzetet alakított ki magának, amire odafigyelnek, s művészeti ténykedését igénybe is veszik. Úgy gondolom, meghatározó a kultúrát tekintve, már csak azért is, mert nyilván egyedüli színház, s az amatőr színjátszó körök konkurenciát nem is jelenthetnek. Nem is fognak jelenteni. Legföljebb az intézmény elindulhatna vidékre gyakrabban, a repertoárjában olyan darabokkal, kis szereplő- gárdával - olyan előadásokat kialakítva -, amelyekkel egy- egy művelődési központban, kultúrházban is megjelenne. Tudom, hogy ennek anyagi okai és feltételei is vannak. De annak idején volt ilyen, amit úgy neveztek, hogy tájolás.-Az idei szezonban Hevesen például premiert is tartottak...- Tudomásom van róla, s arról is, hogy nagy sikere volt a Szegény Dániel bemutatójának. Azt is hozzá kell tenni: az adott művelődési központ vezetésén is sok múlik. A kezdeményező, fogadókészség sem mindig olyan, ami a színház igazgatóságát arra inspirálja, hogy vidéken játsszanak. — A művelődési házak nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy több produkciót fizetni tudjanak...- Főként ezentúl. Hogy a 44 százalékos tb. hogyan érinti őket, ez még a jövő lecsengése. De hát a kérdés az: milyen meghatározó szerepe van a színháznak a megyében. Nos, ez tovább javulhatna, ha ezeket a feltételeket is netán teljesíteni tudná. De úgy gondolom, mindenki, aki kapcsolatba kerül valamilyen módon a színházzal, figyelemmel kíséri a tevékenységét. Elindítottunk egy olyan akciót, hogy ismerjék meg ezt a közgyűlési tagok és a polgár- mesterek is. Az elmúlt két évben meghívtunk minden polgármestert hozzátartozójával együtt a megyéből egy-egy színházi előadásra, s ez arra is alkalmat teremtett, hogy megismerjék a kulisszák mögötti világot. Meggyőződhettek arról, milyen nehéz körülmények között működik az intézmény. Azt akartuk, hogy mind a 118 település első embere érzékelje, közvetlenül tapasztalja: mi történik egy színházban, s ezeket a tapasztalatokat tovább is adják. De ugyanígy meghívtuk az intézmények vezetőit is.- A megyei önkormányzatnak „terhet jelent” a fenntartás? Mert ismeretes, hogy voltak viták a várossal...- Igen, a továbbiakban is nagy terhet jelent, s a viták továbbra is megvannak. Mi soha nem tagadtuk - és nem is akarjuk -, hogy ez a színház a megyei önkormányzaté. Az adott helyzetben nem is akarunk lemondani róla. Azt viszont szeretnénk, ha a város nagyobb részt vállalna a működése támogatásában. Mert akárhogy is ragozzuk, hogy ez az intézmény a megyéé, azért a közönség döntő többsége egri. Elsősorban a városi lakosságnak nyújtja azt, amit egy színház nyújtani tud. Nekünk fáj, hogy a városi támogatás, ami '91-ben 20 millió forint, az még '95-ben is annyi. Azért vagyunk kicsit szomorúak, hogy a támogatás arányában nem nőtt, holott az intézmény öt évvel ezelőtti 90 milliós költségvetése most már a 150 milliót is meghaladja. Igaz, hogy ennek arányában növekszik a központi támogatás is, de ugyanígy a megyei ön- kormányzati teher is.- Mennyi támogatást adnak?- Hatvan százalékot biztosít a központi költségvetés, a megmaradó negyven százalékon a megyének, a városnak, illetve a saját bevételnek kell osztoznia. A Gárdonyi-színház feltételezhetően eléri most már azt a „plafont”, ahonnan a saját bevétel nem növelhető. Azt hiA láthatatlan ember - Csonka Anikó és Tunyogi Péter főszereplésével Dimanopulu Afrodité, Áts Gyula, Sziki Károly és Csendes László az „Atyai ház”-ban Jelenet a nagy sikerű A görkorcsolyapálya című darabból nanszírozási rendszer kialakításánál a színházak működtetésének szakmai struktúrájára építve kell eldönteni, hogy az állam a színházak kiadásai közül mit és milyen mértékben támogat. A színházak költségeit célszerű kettéválasztani épületekhez kötődő kiadásokra és produkciós költségekre... A produkció támogatására a szakmai politikának kell felvállalnia azt, hogy milyen produkciót milyen formában kíván támogatni. Az én értelmezésem szerint nyilván a műsorválasztásban, az adott színház repertoárjának kiválasztásában az önállóságot csorbítja vagy egyenesen megszünteti. És egy pénzügyi szemlélettel házasítja, mert nyilván azt tűzik műsorra, amihez támogatást kapnak.- Meglehetősen szomorúnak tűnik. Egyáltalán kik fogják ezt eldönteni?-Erre itt semmiféle utalás nincs, nem tudom megmondani, hogy pénzügyi szakemberek vagy a Művelődésügyi Minisztérium szakmai felkészültségű emberei. De itt ha már egy kényszerhelyzet van a pénzügyi támogatást illetően, attól tartok, hogy a szakma alárendeltebb szerepet fog játszani.- Ön egyszer azt nyilatkozta, hogy a megyei önkormányzat mint fenntartó, nem kíván beleszólni a szakmai, művészi munkába...-Most is ezt mondom. De úgy néz ki, hogy a fenntartók helyett lesznek olyanok, akik veszik ezt a bátorságot. Áttételesen egy pénzügyi finanszírozási rendszerrel befolyásolni szándékozzák a művészeti tevékenységet.-Azért azt megkérdezhetem végül, Önnek hogy tetszettek az elmúlt évad produkciói?- Ez a kérdés számtalanszor felvetődött egyeztetőbizottsági ülésen is: olyan világot élünk, ha egy darabnak sok nézője van, az jó darab. Ez olyan „piaci szemlélet”. A szubjektív véleményem: csak akkor kell a fenntartónak „beleszólnia” a művészi tevékenységbe, ha olyan anomáliákat tapasztal, amik a színház működését veszélyeztetik. Szerintem a repertoár megfelel egy szélesebb társadalmi elvárásnak, a közönség igényének. És színes a „választék”: a zenés daraboktól kezdve a mai szerzők művein át a stúdió-előadásokig. Mint egyszerű színházba járó, A görkorcsolyapályát vagy a Láthatatlan embert emelném ki... Mikes Márta Jelenet a Mágnás Miskából - Szilágyi Olga és Sata Árpád szem, az egy végső fázis lenne, ha drágábbak lennének a jegyárak. így is meglehetősen sokba kerül napjainkban a kultúra. Egy négytagú családnak egy színházi est megközelíti az ezer forintot. Summa summá- rum, mi a magunkénak érezzük a művészeti intézményt', még akkor is, ha kicsit tanácstalanok vagyunk amiatt, hogy a finanszírozási rendszerben változtatásokra készül a Pénzügyminisztérium.- Éspedig?- Nem színházi működést, hanem adott produkciókat akarnak majd támogatni. Van egy ilyen elképzelés. Sajnos, nem biztos, hogy ez több pénzt jelent.- Már a következő évadtól?- Nem tudom megmondani. Egy tervezet van a kezünkben, s ez nem mindenben áll szinkronban az intézmény további támogatásának emelésével. Ellenkezőleg. És meglehetősen célirányosnak tűnik. Ha ez a finanszírozási rendszer lép életbe, nem valószínű, hogy segíti a szabad, a művészeti elképzeléseknek megfelelő produkcióválasztást. Zárójelben jegyzem meg: az egész köz- igazgatási rendszer finanszírozási módja is változik a tervezet szerint. Énnek vannak racionális magjai is, ezt nem tagadhatom. De úgy tűnik, akik ezeket a tervezeteket készítették, kifejezetten pénzügyi szemlélet alapján gondolkodtak. Kimarad belőle az ésszerű kultúratámogatás; évtizedek óta történő kialakítása, illetve gyakorlati folytatása. Ez most mind egy adott pénzügyi szemléletet tükröz.-Ha ez megvalósulna, egyszerűen „lefejeznék” a kultúrát. A gyakorlatban sem tudom elképzelni...- Kétségtelen: nem biztos, hogy hasznos a további fejlődésre. Hangsúlyozom, hogy ez egy tervezet, és én nagyon remélem, csak tervezet marad. Idézek a pénzügyminisztériumi vitaanyagból: Az új színházi fi
