Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-31 / 126. szám

1995. május 31., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Ma „Kihívás napja” Füzesabonyban is Füzesabonyban ma éjféltől le­het sportolni a Kihívás napja keretében. A városházától in­dult a fáklyás futás, majd te­remfoci volt a Széchenyi-isko- lában. A 15-15 perces moz­gásra kilenc helyszínen lehet nevezni. A fiatalok mellett vár­ják az idősebbeket is a közös sportolásra. Hűtőpatronok Kálból a Zanussi-gyárba A közelmúltban Kálban a Türk- Hillinger Kft. megnyitotta új üzemét. Külföldi tőkével kül­földre és hazai gyáraknak ké­szítenek itt hűtőpatronokat. Egyelőre kilencen kaptak mun­kát, de 30-40 ember alkalma­zását tervezik a tulajdonosok. Egyik hazai partner a Zanussi Hűtőgépgyár, ahol Kálban ké­szült alkatrészeket is felhasz­nálnak majd a termékekhez. Koncert és tanévzáró - zeneiskolai ünnep A Füzesabonyi Városi Zeneis­kola tanulói június elsején 18.30-tól hangversenyt adnak a római katolikus templomban. Június 7-én 17 órakor kerül sor a művelődési központban az ünnepélyes tanévzáróra. Szülő­ket és zenekedvelőket várnak előadásukra a kis művészek. Hollandiai vendégek oktatási gyakorlaton A Poroszlói Általános Iskolá­ban két héten át hollandiai főis­kolások voltak oktatási gyakor­laton. A leendő tanárok alapo­san tanulmányozták az énekta­nítást, a számítógépes oktatást, az alsó tagozatosok olvasási és írási gyakorlatát. Gyertyaöntés-tanulás kísérleti jelleggel Feldebrön kísérleti jelleggel a tájházban beindult á gyertyaön­tés-tanulás. Előbb az iskolások próbálhatják ki a gyertyamártás fortélyait, majd ha sikerül, akár nagy tételben is készülhet a gyertya. A formákat, az illatosí­tószereket s az ötletet is Kele­men József polgármester hozta amerikai útjáról. Csendélet a Tisza-tavon - Felvételünk a poroszlói csónakkikötőben készült FOTÓ: PERL MÁRTON A munka nem szégyen, csak... ...egy kicsit kellemetlen. Különösen azok számára, akik a mai munkanélküli világban szakképesítésüknek, végzettségük­nek megfelelő álláshoz jutni nem tudnak, s esetleg közhasznú tevékenységet ajánlanak fel nekik. Ők azonban az éremnek csak az egyik oldala. S az igazsághoz tartozik az is, hogy ez az a réteg, amely nem fél a munkától, s bátran belefog saját vál­lalkozásba. Az érem másik oldalát polgármesterek tapaszta­latából mutatnánk be. SISKA JÁNOSNÉ, Mezőtár- kány:- 1656 lakosa van települé­sünknek. A munkaképes la­kosság közül hetven ember munkanélküli. Költségveté­sünk szociális támogatásokra több mint hatmillió forintot irányzott elő. Ebből négy és fél millió a munkanélküliek jöve­delempótló támogatása, az összeg felét az állam utalja le. Nyolc embert tud az önkor­mányzat alkalmazni köz­hasznú tevékenységre. El­enyésző ez a hetvenhez ké­pest. De... Sajnos, ezt a nyolc embert is csak keservesen tud­juk meggyőzni arról, hogy a havi fizetés öt-hatezer forinttal több, mint a jövedelempótló támogatás. Ha sikerül bevon­nunk őket a munkába, akkor is csak ímmel-ámmal dolgoz­nak. A munkanélküliek között csak egy-két, szakmunkás-bi­zonyítvánnyal rendelkező egyén van. A többi nyolc osz­tályt végzett, vagy még annyit sem. Számukra aztán szinte lehetetlen kitalálni bármi el­foglaltságot is! A másik do­log: ahol nagyobb a család, ott a családi pótlék meg a 6720 forintos jövedelempótló tá­mogatás elég az igények kielé­gítésére. S ráadásul ezért a kisujjukat sem kell mozdíta­niuk. Gond a munkanélküli­ség, de gond a munkamorál hiánya is. A jövedelempótló támogatás egyelőre végtelenül adható, s nem igazán ösztönöz arra, hogy valamihez fogni kell. FARKAS JÓZSEF, Sziha- lom:- 97 munkanélkülinkből 52-en kapnak jövedelempótló támogatást. Tíz embert tud az önkormányzat alkalmazni. Örülök ennek a tíznek kapott lehetőségnek, hiszen a telepü­lésen van elég munka. A ke­rékpárút építésébe is be tudjuk vonni őket. Pontosabban: tud­nánk. Tavasszal, amikor bein­dult az építkezés, kiválogattuk az alkalmasabb embereket. Munkába is álltak. Csak... már másnap négyen betegszabad­ságon voltak. S amint az egyik csapat visszajött, a másik lett beteg. Hát azt hiszem, így nem lehet. Már-már hajlamos va­gyok azt feltételezni, hogy a különböző elbocsátások során azoktól szabadultak meg, akik így állnak hozzá a munkához. Változtatni a helyzeten na­gyon nehéz. Negyven-ötven év közöttiek számára szinte bezártak a kapuk. A vállalko­zók is csak úgy alkalmaznak valakit, ha meggyőződnek ar­ról, hogy nemcsak tud, akar is dolgozni. Ennyi lustaság soro­lása után mégis - szinte el­lentmondóan az eddigieknek - azt kell mondani: rengeteget dolgozunk. Akinek nincs munkahelye, a jövedelem- pótló mellett vállal fekete­munkát. Jóval többet keres, mintha a közösnek tisztítaná az árkot. A munkaügyi köz­pont indít különböző átképzé­seket. Már akit van mire átké­pezni. Néha az az érzésem, hogy ezekre a tanfolyamokra is csak a pénzt költjük. Renge­teg varrónőt, sőt gipszöntőt meg kosárfonót csinálunk, de minek? Hagyományos mező- gazdaságban - saját részre is - a jártasságra képzés talán cél­ravezetőbb volna. Mifelénk már soha nem lesz számottevő ipar. A földek nagy része ma­gántulajdonba ment-megy át. Több hasznát vennénk, ha eh­hez értenének valamelyest, akik akarnak valamit. A leg­többen azonban nem akarnak. Igaz mese ez, amely nem azokról szól, akik dolgozni akarnak, hanem azokról, akik nem. Senki nem sajnálja az alamizsnának beillő összeget a családoktól. Legfeljebb azok­tól, akik kihasználják a jelen­legi helyzetet, s a munkanél­küliség országos gondjai mögé bújva a „Nekem jár!” felkiáltással pumpálják a töb­bit. (rada) Művészet - mindenkinek Kiállítása megnyitójára hívott meg Trojan Marian Josef len­gyel származású, Füzesabony­ban élő grafikusművész. Semmi rendkívüli, mondhat­nánk. A hely azonban, ahol al­kotásait közszemlére teszi, egy vendéglő biliárdterme. Akár jó értelemben vett kocsmagalériá­nak is nevezhetném. A másik, ami ugyancsak rendhagyó, hogy egy kiállítássorozat első lépésében kerülnek a füzesabo­nyi Muskátli vendéglő falára Trojan Marian képei. Mi célja lehet egy, a megyé­ben, sőt országosan és határa­inkon túl is ismert és elismert grafikusnak azzal, hogy nem éppen tárlatokra járó emberek­nek akarja élete műveit bemu­tatni? De hát csak azoknak volna joguk a tehetség gyümöl­csét látni-élvezni, akik értenek hozzá, vagy kedvelik a képtá­rak hangulatát? S persze, pén­zük is van ahhoz, hogy kedvte­lésüknek eleget tegyenek? Per­sze, hogy nem. S igazat kell ad­nom Trojan Mariannák, aki mindenki számára elérhetővé akarja tenni saját és mások te­hetségének gyümölcsét.- Régóta foglalkozom a gondolattal, hogy mindenki számára hozzáférhetővé kel­lene tenni a szép és megkapó dolgokat, legyen az egy fest­mény, grafika, vagy akár kerá­mia. Meggyőződésem, ha csak karnyújtásnyira 'van tőlünk mondjuk egy kép, mindegy, mi­lyen az iskolázottságunk, elné­zegetjük. Már az is kritika, ha csak jónak, ötletesnek talál va­laki egy alkotást. S a művészet­nek nemcsak hozzáértők bírála­tára van szüksége - magya­rázza Trojan Marian.-Tavasszal Lengyelország­ban nyílt állandó kiállításom. Ottani barátaim - a legnagyobb meglepetésemre - egy kocsmát javasoltak helyszínül. Előbb csak barátkoztam az ötlettel. De rá kellett jönnöm: ennyi nézője, kritikusa soha nem lesz munká­imnak, mint egy ilyen kis cse­llóban. Itthon, amikor betértem a Muskátli vendéglőbe, a bili­árdteremben egy üres falat lát­tam. 1956 óta ismerem ezt a he­lyet, de most, hogy rendbe szedték, nagyon vonzó kis ven­déglő lett. Ez fal jó lenne ne­kem. Már csak a tulajdonost kell meggyőzni. Gál Gábor örült a javaslatomnak, ő is törte már a fejét, mivel lehetne fel­dobni a termet. Trojan Marian és Gál Gábor eldöntötték hát, hogy egy minigaléria éppen megfelelő. Az első kiállító a fü­zesabonyi grafikus lesz. Pén­tektől egy hónapig láthatók majd akvarelljei, monotípiái, linómetszetei, grafikái. Olyan alkotások, melyeket Füzes­abony közönsége még nem lá­tott, erre a bemutatkozásra ké­szülnek. S hogy mit ábrázol­nak? Ez a meglepetés. A falga­lérián átlag 20 munkát láthat­nak majd a vendéglőbe betérők. A neve pedig Trojan Marian és barátai bemutatóterem. Füzes­abonyban ugyanis minden hó­napban más-más művész állítja majd ki munkáit. Már most, a kezdeteknél fél évre előre van jelentkező. Sokak fogadták kedvesnek az ötletet: lehozni a művészetüket a tömegek közé. Mert valahol minden alkotónak ez a célja. Persze, kell hozzá egy adag leereszkedni akarás s egy művészetet értékelő-pár­toló vendéglátós. S ahol ez ösz- szejön, kész a kocsmagaléria - r mindenkinek. r. k. irvrÍMt «svmn Új berendezés a tévénél Jó fél éve, hogy első adásait su­gározza a. füzesabonyi televízió. Jelen vannak munkatársai szinte minden városi rendezvé­nyen, de a körzetbe is kime­részkednek. A környéken lévő hírekkel is igyekeznek a füzesabonyiakat a képernyő elé csalogatni. Műszakilag nem tartoznak a legjobban felszerelt stúdiók közé, de mindent megtesznek, hogy felszereltségüket bővít­sék. Most egy 260 ezer forint értékű mixergépet vásároltak, amely például könnyít a felira­tozásban. A városi művészeti alaptól 70 ezer forintot nyertek pályá­zaton. Aratók ünnepe Sarudon Négy éve indult a kezdemé­nyezés, s mostanra már ha­gyománnyá válik, hogy a Pé- ter-Pál napi aratóünnepre Sa­rudon kerül sor. Az idén a Heves Megyei Művelődési Központ, a Társadalmi Egye­sülések Szövetsége, a sarudi önkormányzat és a Faluszö­vetség közös szervezésében július 1-jén ismét a Tisza-tó mellett ünnepelhetnek. A program felvonulással kezdő­dik, ahol az aratóbandák korhű ruhákban és szerszá­mokkal vonulnak, s viszik a saját készítésű aratókoszorú­kat. Őket a népviseletbe öltö­zött hagyományőrző együtte­sek, felnőtt és gyermek nép- dalkórusok, néptáncegyütte­sek, illetve cigány folklórcso­portok követik. A felvonulók aratórigmu­sokat, summásdalokat éne­kelnek. A Tisza-tó partján az érdeklődők egy színpompás felvonulás után az aratáshoz kapcsolódó jelenetekben, életképekben gyönyörköd­hetnek. A szervezők kéve­kötő- és aratóversenyre várják az érdeklődőket. Az erre be­nevezettek szereplését szak­mai zsűri bírálja majd, s érté­kes tárgynyereményt lehet kapni. Akik viszont csak meg szeretnék tanulni az ősi mes­terségek egy-egy fogását, azok búzakalász-koszorút köthetnek. Tavaly Heves megyéből 400-an vettek részt a Péter- Pál napi rendezvényen Saru­don. Az ideire is várják a je­lentkezőket. A Megyei Műve­lődési Központban lehet je­lentkezni. Csikósruha, -kalap hozta kamera Nem a reklám helye, de igaz, ami igaz, sokan nézik a Zsák­bamacska tévéműsort. Vannak azonban, akik szeretnek ját­szani, s résztvevői is szeretné­nek lenni egy-egy ilyen, or­szág szeme előtt folyó játék­nak. Cseh Ferencné Mariska néni Poroszlón azok közé az emberek közé tartozik, akik élni szeretik nyugdíjasnapjai­kat. Az otthoni, ház körüli te­endők mellett közösségi tevé­kenységre is vágynak, s időt is szakítanak rá. Mariska néni a Poroszlói Nyugdíjasklub egyik alapítója és mozgatórugója. Ki is lehetett volna más, mint ő, aki bátran benevez a Zsákba­macskába.- Kivágtam a Blikkből a je­lentkezési szelvényt, és be­küldtem - mondja. - Jött is vá­lasz, menjünk, de jó lenne va­lamilyen jelmezbe öltöznünk. Az énekkaros ruhám jó lesz, már csak az embernek kell va­lamit kitalálni. Van egy csikós ismerősünk, aki a turisták ked­véért szokott felöltözni, tőle kértem el a páromnak a gú­nyát. Feri bácsi, aki a közeljövő­ben lesz hetvenéves, a Ficseri álnevet választotta. Igaz, már megszokta ezt a becenevet, mert a faluban sokan hívják így. Kismariska lett Mariska néniből, mert a férje szokta így szólítani. Csak azért is, mert a lánykori neve Nagy.- Azonnal kiszúrták Ferit - sorolja Mariska néni. - Egy hölgy, akinek játékból kft.-t kellett létrehoznia, felkérte igazgatónak a nagykalapos bácsit. A Ficseri Kft. azonban nem lett hosszú életű, mert Feri bá­csi azonnal kilépett, s nyert is 35 ezer forint értékű elektro­mos cikket. Az előtte nyerők nem kockáztattak, s számára is ott volt a nagy dilemma: indúl- e a fődíjért.-Biztattam a férjem, koc­káztassunk - mondja Mariska néni. - Játék ez! De előbb nem tudott dönteni a színpadok kö­zött. Csak nézegetett hátra. Kihívott hát engem a műsor­vezető. S kimondtam a vég­szót: hármas. S ott volt a fődíj. Egy közel 130 ezer forint ér­tékű videokamera. Ki sem mondhatom, mennyire örül­tünk. Még soha életünkben nem nyertünk. Pedig lottózunk is hétről hétre. Itthon a család is osztozott a nagy örömben. Az unokák már alig várják, hogy meghozza a postás a nyereményt. Mint mondják, lesz is dolga rögtön. Feri bácsi születésnapja mel­lett a Cseh házaspár 25. házas­sági évfordulóját is ünnepük. A csikósruha - mert ez volt a vonzerő - hozta kamera nye­résének történetét, a Ficseri Kft. megalakulását, felbomlá­sát, s Feri bácsi döntés előtti leskelődéseit Kismariskára va­lamennyien láthatjuk június ki­lencedikén, a Zsákbamacska adásában. r. k.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents