Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-20 / 117. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1995. május 20., szombat Uvegvarázs 1500 fok felett... Az üveg - kapcsolat. A készítő és felhasználó között. A szépség, a tárgyak szere- tete emberközelbe hozza ezt a rideg, kemény, ugyanakkor törékeny anyagot. A kvarchomok, a hamuzsír, az ólom és a tevékeny emberi kéz csodákra képes. Ebből születik a csoda, az üvegvarázs... PERL MARTON képriportja Gál Elemér: Kánaán felé I zzott a nap, vörösre pörkölte a sivatag homokját, még árnyéka se volt annak az embercsoportnak, amely ! hosszú, kígyózó sorban követte Mózest. De mentek, amerre vezette őket a próféta. Már nem volt lábuk, csak talpuk, azt is alig érezték. Vonszolták magukat az éhségtől, fáradtságtól, de léptek i előre, mert azt mondta Mózes, i hogy aki ezt az utat kibírja, az ' megérkezik az ígéret földjére. Nagy erőt adott a szent cél, elfelejtették az étlenséget, a szomjat, mert ott lebegett lá- j zas szemük előtt a mesés ígéret. A próféta szavában nem j kételkedtek, hitték, hogy úgy lesz. Ezért vállalták a nap po- koltüzét, í\ kovásztalan, a hústalan napokat, az elosztott ! korty vizet, a pénztelen vilá- ! got, a koldusok szegénységét, a hazátlanok sorsát, az úttalan utakat és az összeroggyanó vándorbotot. Este aztán, amikor lebukott a nap, és a csillagos éjszaka hideg fátyla betakarta a kietlen sivatagot, emberek, gyerekek, asszonyok összebújtak, hogy ne dideregjenek a fagylaló dermedéstől. Rongyaikba bújva aludtak, mint a halottak, Csak Mózes virrasztón magában, és látta, hogy a homokszemek fénylenek. Olyanok, mint valami megfagyott fényszemek. Mintha valamikor emberek szeméből hullottak volna, hogy gyöngyszemekké fagyjanak. Beszélt hozzájuk, de valójában csak álmodott, és látta népét a ködök fátylából kibontakozva, amint halad az ígéret földje felé. Az élettelen sivatagot járják, végül oda telepednek le, ahol már senkinek se kell a hely. Tátong üresen, terméketlenül, kietlen pusztaként a kiégett sivatag. A szívós akarat tejjel-mézzel folyó Kánaánt varázsolt ide. Eletet fakasztó öntözőrendszert építenek, telepeket és népes városokat, hogy ide vándorol majd a fél világ csodálkozni és boldogulni. Mózes tudta: csak úgy lesz Kánaán a terméketlen pusztaságból, ha lemondanak a sertéshús evéséről, nem imádják az aranyborjút, vállalják a szegénységet azzal a tudattal, hogy rongyaik mögött őrzik a gazdagodás titkát. Bosszút kell állni a szegénységen. Összeadják maradék pénzüket, hogy közülük a legkiválóbbak valahol tanuljanak, mert ők lesznek az arany- fedezet. Ha kell, évszázadokig élnek idegen országokban, és úgy tanulnak, hogy mindenütt otthon érezzék magukat, beleoltják sejtjeiket az idegen hajtásba, földbe, idegen vérbe, de ott is csak zsidónak maradnak. Tudnia kell vérük minden cseppjének, hogy ők a választott nép, és higgyék, hogy az Örökkévaló csak őket választotta. Ha ezt hiszik tíz évig, fogják hinni száz meg ezer évekig, és a végén időtlen időkig, hogy tényleg választott néppé sodródja az idő. Csak egy nemzet hite teheti azzá népét, amit vall... Aztán nem lesz köztük tolvaj, gyilkos, szegény, mert egyformán szegények voltak, és gazdagok a százados nyomorban, és megtanulták elosztani egymás közt a kovásztalan kenyeret, hogy ezer évek múltán gazdagon terített asztalnál zengjen hálát üldözött népe a világnak. Hajnalban ébred Mózes, nem dörzsöli ki álmát a szeméből, mert előtte áll Ráháb, a vézna öregasszony, akit már alig tart össze aszott bőre. Okos szeme hittel néz rá.- Mózes, én tudok mindent. Te most nem Kánaán felé vezetsz bennünket. Magad sem tudod, merre Kánaán, de vezetsz, és ez a fontos. Összeretten Mózes, kisebbíti zavarát, rámordul:- Bolondokat beszélsz, asz- szony. Az út, ahol haladunk, Kánaánba visz. Tudom.- Inkább az a mód, ahogyan vezetsz - teszi hozzá Ráháb.- Honnan szeded ezt? - kérdi ingerülten Mózes.- Megjelöltem azt a sziklát, amely előtt hatodszor vezetsz újra. Körbehordozol a sivatagon, hogy hulljon közülünk az öregje, akik a fáraó alatt megszokták a rabszolgaságot. A te országodat a rabszolgalelkek- kel nem lehet felépíteni. Ezt jól tudod, Mózes.- Rettenetes vagy te ném- ber! - áll ki fenyegetően a próféta. C sak igazságos. Látom jól, mit akarsz. Bölcs ember vagy, fiam. A fiatalok és erősek, akik veled maradnak, felépítik Izraelt, de a mi porladó csontunk is kell hozzá, akik az áldozatot hozták...
