Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

1995. május 20., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal Amiről a színpadi ruhák mesélnek Húros Annamária jelmeztervező, a színek kavalkádjának mestere ...gondolkodni kell ebben is még Szentpétervárról vásárolt gyönyörű krétáim. Kihegyez­tem őket, s az ujjammal a kar­tonra rákentem. Hát nagyon jól sikerült: friss lett a rajz.- Tudja előre, hogy mely szí­nészeknek rajzolja meg a jel­mezeket?- Majdnem mindig. Mert ha csak az olvasópró­bán találkozom elő­ször a színészekkel, abból baj lehet, hisz kész tervekkel kell előállnom.-Mitől szép egy jelmez? Mert egy boszorkányé is lehet „szép”...- Attól, ha „ta­lált”. Ha azt jelenti, amit kell, ha funkci­onális, ha jól lehet benne mozogni. Le­het egy csipkés cso­dát kitalálni, de ha ott áll a táncosnő talpig szűk szok­nyában, az életben nem tudja felemelni a lábát. Az egyik legfőbb kritérium, hogy a szereplő lelki alkatának megfelel­jen a jelmez. Rá kell erre érezni, mert ha nem, megette a fene. Karakterteremtőnek kell lenni. Azt szok­ták mondani a szí­nészek, mikor felve­szik a ruhát: most kezdem érezni a sze­repet. A próbákon még ez nem derül ki, csak amikor ka­lappal, cipőben, tás­kával kimegy a színpadra, akkor tudja, mit kell csi­nálni... Én is azt sze­retem, amikor már a kész színpadra a kész ruhákban állnak ki a szereplők.- Oda szoktak menni a színészek, hogy most ez így nem jó, itt szorít, nem érzem benne jól magam?-Olyan sokszor megbeszél­jük és olyan sokat próbáljuk, míg tökéletes nem lesz. Kíván­ságok persze vannak. A testi adottságokat is figyelembe kell venni: előnyös legyen a jelmez, mutasson benne a szereplő.-Sok színt szeret használni, vagy egynek a különböző ár­nyalatait?- Az utóbbit is, bár azt na­gyon nehéz kivitelezni, mert festeni kell, s elég sokba kerül. S néha úgy érzem, túlságosan FOTÓ: KAPOSI TAMÁS finomkodó lenne. Balettban például el tudom képzelni egyetlen színnek a sorát. Pé­csett a Rómeó és Júlia című ba­lettban csupa vöröset csináltam, a legkülönbözőbb árnyalatait használtam. Még máig is játsz- szák. Mostanában nagyon fura érzés nálam: nagyon szeretem az erős színeket. Mondjuk a pi­rosat a lilával. Éppen Litvániá­ban terveztem a Cirkuszher­cegnő díszleteit és jelmezeit: neonzölddel, neonpirossal, ne­onnaranccsal. Nagyon merész volt, egyszerűen felhördültek, amikor meglátták. Nem akarták leengedni a lányokat a színpadról, annyira jók voltak. Pedig ember fel nem venné utcára az ilyen színe­ket.- Mi egy jelmeztervező legfontosabb tulajdon- ' sága?- A józan ész. Senkitől semmi befo­lyásoltság.- Színé­szeknek szok­tak ilyen el­csépelt kér­dést feltenni: szerepálom... Húros Anna­máriának van?- Mindent szívesen csi­nálok, gye­rekdarabot, zenés elő­adást, drámát. Szeretnék Shakespeare-t tervezni. Mostanában a zenés darabok „jutottak”: Szegvári Menyhért rendezte a Vértestvére­ket Pesten, a Kamaraszín­házban. Most megy az Edith Piaf is, azt is nagyon szeretem. Hú, mi­csoda színkavalkádot csinálhat­Attól szép egy jelmez, ha „talált” tam! Május 28-án egyenes té­véadásban lesz... Mikes Márta Megfelelő a jelmez, ha funkcionális, hajói lehet benne mozogni- Tényleg építészmérnöki diplomát szerzett?- Építőművészit. Az Ipar­művészeti Főiskolán, épp abban az időben, amikor komlett okta­tás volt, s így belsőépítész is lettem. A díszlettervezés egy külön szakma, de ilyen oklevél­lel „bele lehet kontárkodni”.- Hogyan váltott át a jelmez­tervezésre?- Valójában művelem a bel­sőépítészetet is - abból élek. Ugyanis szabadúszó vagyok, s az egy-egy darabra való szer­ződés jóformán arra jó, hogy az útiköltséget „kitermelje” a saját munkájából. De elég jól megy a szabadúszás, csak el ne kiabál­jam... Egyik munkából esem a másikba, s rengeteg az autózás. Már ismerem az összes ország­úti szerelőt; valami baj mindig összejön a kocsival.- Legutóbb hol dolgozott?- A tavalyi évadban sokat terveztem Szegeden, de Pécsett voltam legtovább szerződés­ben. Tizenegy évig.-Az egri színházban leg­eszik-e vagy isszák. Kaptam egy féléves ösztöndíjat, amikor csak festettem-festettem. Azóta se szeretem az olajfestéket. Mindenféle feladatot meg kel­lett oldani, a görög drámáktól kezdve a modemekig. Közben gyakorlaton voltam Tovsztono- gov színházában, ahol egy fan­tasztikus mesterem volt: Ko- csergin. Jött egy nagyon kedves felkérés: mivel egy magyar da­rabot készülnek bemutatni, megcsinálnám-e Szakonyi Ká­roly: Adáshiba című drámájá­nak a jelmezeit. Először any- nyira megijedtem tőle; pont jelmezt, mikor egy gombot nem tudtam még felvarmi!? Haza­repültem gyorsan a legkedve­sebb építész tímáromhoz, aki ajt mondta: édes fiam, gondol­kodni kell abban is, mint a ház­ban. Mentem vissza megcsi­nálni. — Hogyan kezd a munkához?-Még a próbák előtt a ke­zembe nyomja a darabot a ren­dező, elolvasom, eltelik egy hét..., semmi nem jut eszembe. „Szeretem, amikor már a kész ruhákban állnak ki a szereplők” utóbb megrendezett kiállításán sok tervét láttam. Vannak közü­lük kedvencei?- Amit nagyon szeretek: Szomori Dezső: Hagyd a nagy­papát! jelmezei. Ezt kétszer is terveztem, itt Egerben és Pé­csett. Lett volna egy tévéválto­zat - ami sajnos meghiúsult -, abban én csináltam volna a díszletet is.- Hogy is van ez? Jött egy öt­let: hopp, tervezek jelmezeket is?-Életemben először tervez­tem jelmezt, amikor azt sem tudtam, hogy a színházat Mosogatok, takarítok, egy sort nem rajzoltam még, amikor újra találkozom a rendezővel, és elmondom, hogy is képze­lem. Jó. Hazamegyek, más­napra készen vannak a tervek. Előtte nem is csinálok vázlato­kat. Volt, hogy egy munkámat éjféltől hajnalig komplett meg­csináltam. Valahogy „össze tu­dom magam kapni”.- Milyen anyaggal dolgozik?- A vízfestéket és a temperát keverem össze, azzal festek úgy, mintha féloldalról kapná a reflektorfényt a ruha. No és ki­találtam, hogy vannak nekem Felgördül a függöny, kigyulladnak a reflektorok, elénk tárul a színpadkép: kezdődik a játék. Ahogyan a színészek megje­lennek, még meg sem szólalnak, de színpadi kosztümjük máris elárulja szerepbéli „kilétüket”. Legalábbis akkor, ha a jelmez telitalálat. Márpedig akárhányszor csak Húros Annamária terveivel találkoztam a színpadon - mindig ezt éreztem. A Lát­hatatlan ember című előadás ruhái mesések, A görkorcsolya­pálya musicalben fellépők karakterét is első látásra meghatá­rozza. Húros Annamária nemcsak Egerben alkot; többek kö­zött Pécsett, pesti színházakban is...

Next

/
Thumbnails
Contents