Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-20 / 117. szám
Egy szál magam (Regényrészlet) Sheridan, a jeles angol író kamaszkorában egyszer, amikor ismét pénzt kért az apjától, ezt a választ kapta:- Édes fiam, a te korodban nekem már a magam munkájával kellett megkeresnem azt, amire szükségem volt. Nekem nem adott pénzt az apám.- Ugyan, kérlek - mondta a fiú -, hogy lehet a te apádat összehasonlítani az enyémmel? * Egy önreklámozásra hajlamos író szeretett volna színházi kritikusként elszerződni az egyik nagy budapesti laphoz. Nem sikerült, a szerkesztő mást kért fel. Az író dühöngve, asztalt csapkodva mesélte el az esetet kávéházi törzsasztalánál. Karinthy Frigyes így próbálta megnyugtatni:- Ugyan, kérlek... mindenki tudja, hogy neked a fejedben is több agy velő van, mint annak a másiknak a kisujjában! * Egy igencsak közepes tehetségű színész panaszkodott Sacha Guítrynek, a neves pályatársnak: a kollégák mindig ócsárolják a játékát, lekicsinylő megjegyzéseket tesznek. Sacha Guitry vigasztalóan veregette meg a felháborodott fiatalember vállát:- Látja, kedves uram, ilyenek a színészek. Örüljön neki, hogy maga nem az. * Shaw nyomtatott meghívót kapott egyik hölgyismerősétől, akit különösebben nem kedvelt. A szöveg így szólt: „Lady X. Y. csütörtökön öt és hat óra között otthon teázik.” Az író visszaküldte a meghívót, a nyomtatott szöveg alá ezt írva: „George Bemard Shaw szintén.” * Kossuth Lajos egyik hírlapi cikkében Berzsenyi Dánielt idézte: Minden kornak van istened Nem zúgolódom ellene." A cenzor, Havas József helytartósági tanácsos így javította ki az első sort: „Minden komák van szelleme.” Kossuth közölte vele, hogy az idézet Berzsenyitől származik, mire a cenzor ráírta a levonatra: „Mivel Berzsenyi mondta, maradhat az isten.” * Wagnert sokan bírálták életében. Egy ízben éppen társaság volt nála, amikor a postás egy levelet hozott. A zeneszerző felnyitotta - a papírlapon egyetlen szó állt: „Hülye”. Wagner elnevette magát.- Már sok olyan levelet kaptam, amelyet az írója elfelejtett aláírni, de ez az első, amelyben csak az aláírás szerepel. * Széchenyi Istvánnál ebéd volt. Neves emberek ülték körül az asztalt, köztük Deák Ferenc. Megjelent Döbrentey Gábor, s egy könyvet nyújtott át Széchenyinek:- Az első magyar könyv, amelyben nincs sajtóhiba. Deák Ferenc is kézbe vette a könyvet, és hangosan felolvasta a címlap szövegét:- Shakespeare remekei, Döbrentey Gábor ordítása szerint. Az első hibamentes magyar könyv címlapjáról lemaradt az „f” betű... * Orbán Balázs buzgó tagja volt a Függetlenségi Pártnak. Kortes- körútján előfordult, hogy három nap alatt harmincnál is több beszédet mondott. A kormány elleni érvei között szerepelt az államadósság, amit hol ezer-, hol kétezermillióra tett. Ugrón Gábor szelíden figyelmeztette: „Nem bánom, Balázs, akármilyen nagy számot mondasz, de állapodjál meg egyben, s mindig azt az egyet mondd.” (Megjelent a Nők Lapja évkönyvében, 1989-ben) Mintha kicserélték volna, folyton körülöttem sündörög. Zsuzsával is normálisabb, a gyerek nem bír magával: boldog. Mama megbékélt; hogy nem itthon ebédelünk, kevesebb a dolga, de most is nógat: csak legyek minél többet az iskolában Gáborral. Jó, megyek az iskolába. Nem mintha nagy örömöm lenne, sőt. Az egész gárda lapít, néha bántó félmondatokat hallok, túlságosan találó megjegyzést, sokat sejtető vihogást. Jóskához tüntetőén kedves vagyok, cseppet sem hálás érte. Kérem, kérem, nem erőszak az ajándék. A többiek hetekig kerülték, nem mertek bratyizni vele, mostanában is csak a muszáj társalgásig merészkedtek. Ugyan mit gondolhatnak az ügyről? Dömök még mindig betegeskedik, semmit sem lehet vele megbeszélni. Márpedig helyettes kell. Gábor nélküle próbál valamit csinálni: embert keresgél. Hosszas töprengés után Balogh Sándornál maradunk, most igazán ő kellene. Megköti magát: nem hajlandó. Gábor ideges, nem győzöm nyugtami - két hete gyúrja eredménytelenül. Klárit kapom el: beszéljen az urával. Elnéz mellettem, még csak nem is válaszol. Le vagytok sajnálva, imádkozni azért nem fogunk. Ica terhességére hivatkozik - no, az nem tart örökké! Mielőtt Tomi ide hozta, helyettes volt valami kis faluban. Ica rendes nő, okos, lelkiismeretes, talpraesett. Szeretném, ha ő lenne. Gábor este dühösen jön haza. Hát nem sikerült?- Hülyének néznek - vicsorog. - Nem fogom a Faludi Tamás képét bámulni napszámba, azt már nem! Megőrülök, míg egy mondatot megfogalmaz és eldadog, Úristen! És egyáltalán: olyan blazírt, hogy elviselhetetlen.- Csak nyugodt - védem. - De át mi van?- Mi van? Ica csak úgy hajlandó, ha délutánonként Tomi őrizheti a telefont.- Ica nagyon jól tudja, hogy ez lehetetlen. Legyint.- Persze, hogy tudja. Na, nem állandóan gondolja, csak ha a születendő csemete beteg lesz, vagy valami előadódik. Aha. Kezdem érteni.- Ebbe igazán belemehetnél.- Szó sincs róla! - tüzel. - Tudom, mi lesz, mindig előadódik valami. Meg aztán...- Mondd csak - biztatom.- Gyanús nekem ez a nő. „Elvei” vannak. Ha megszagol valamit...- Ne hülyéskedj - szólok rá ingerülten. - Nem csinálsz semmi disznőságot. Hadd szaglásszon.- Nem tudom - ingatja a fejét -, nem tudom, Anna. Véletlenül is adódhat valami...- Ne adódjék. Szigorúan nézek rá, sóhajt. Boldog isten, meddig tudom én ezt az embert kézben tartani?- Jóskával is, Baloghékkal is nagy a barátság. Ehhez mit szólsz? - védekezik.- Tudom.- Tudod?- Miután vaksággal mindeddig nem áldott meg az ég... ha nagy a barátság, annál inkább meg kéne fogni. Mintha megnyugodna.- Lehet. Lehet, hogy igazad van. Majd meglátom holnap. Dűlőre kell vinnem a dolgot, a járás sürget, mit mondok neRaffai Sarolta: kik? Az is kínos, ha senkit sem találok.- Ne beszélj ostobaságot. Pálos Peti például ugrálna. Megijed.- Azt nem lehet.- Persze, hogy nem lehet, már csak a közvélemény miatt sem. Nagy marhaság volt Babával... azt az ügyet folytatnod. Nem akarok most szemrehányást tenni, nem azért említem, de tudod, hogy ellenségeid vannak. Meg kell nyerned, vagy legalább elhallgattatnod őket. Az örökös Pálos-jutalmakból is elég volt, helyettes- ségről szó sem lehet. Éerivel különben sem bírnál, olyan hiú. Találj ki valami mást.- De mit? Megint idegesen járkál.- Valamelyik öreget? - kérdem bizonytalanul.- Ugyan. Kerekes Imrével szolidárisak.- Bokros Lajos? Vagy Béla bácsi? - töprengek.-r Tudod kit? Emíliát!- A vén csoroszlyát, öreges sirámaival? - háborodik fel. — Inkább a halál!- Előbb-utóbb ráfanyalodsz - mondom fáradtan. - Na, majd meglátjuk. Végére kell járnod hamarosan.- Hamarosan! - kiabál. - Már holnap! A járás végleges választ kér. Dömök megértené, de annak a feleségével van valami komolyabb baj, maga is göthös még. Most meg már hiába is tántorogna ide, döntenem kell. És dönt. Egész nap kapkod, tárgyal, egyenként gyűri a tagokat, semmi. Mindegyik ügyetlen kifogással hozakodik elő, túlságosan egyértelmű a dolog. Valami nincs itt rendjén. Ezt azért nem gondoltam. Jóska keze lehet a szószban? Vagy Klári szája járt el? Nem tudom. Esetleg egyedenkénti tapasztalat? A löttyöm otthon felejtettem, majd szétreped a koponyám. Mégiscsak van valami bajom? Hazamegyek, lefekszem, itt már aligha tudok segíteni. Gábor legfeljebb beéri Emíliával. Késő délután jön haza, keserű az arca, amint felébreszt. Na, én jól elaludtam. Ijedten nézem:- Senki? Mellém ül a heverőre, fúj.- De igen, Eta. Úgy ugróm fel, mintha belém harapott volna.- Megőrültél?- Nem őrültem meg - mondja tagoltan. - Senki nem vállalta. Érted? Senki más.- Lehetetlen. Csüggedten ül.- Ez már így van, Anna. így, így. S ilyen reménytelenül. Szóval eljutottál - most jutottál el a tocsogóig. Hát te is... mindig éreztem, hogy egyszer bekövetkezik, de igazán nem hittem soha. Szóval te is. Bizony, ebbe bele is fulladhatunk, drágám. Szép csendesen, siránkozni nem fognak fölöttünk. De addig... majd meglátjuk.- Pálos sem?- Pálost nem kérdeztem, Julikét sem, Magdáékat sem. Tudod: egyik rokon, a másik kettő kezdő... Pálost te sem akartad. Elvesztem magam.- Még mindig inkább ő, mint ez a... Te is tudod, hogyan került ide. Mindenki tudta. Erre nem gondoltál? Második éve van itt. Elfelejtetted a „forradalmat”? Én még emlékszem rá, ne félj. Mint a fecskék! Megfogja a kezem.- Hallgass rám, Anna. Nem is olyan rossz megoldás, hidd el. Az a kijelentése hirtelenkedés, meggondolatlanság volt, nagy hiba, de te hallottad. És ő tudja, hogy hallottad, azért szaladt el. Tehát a kezünkben tartjuk. Tehát a kezünkben. Ez a lényeg.- Akkor sem, érted? Akkor sem. Ha férfi volna, talán nem is bánnám, de nő. És milyen nő! Holnap szólj Pálosnak, nincs más hátra, aztán bízd Babára a dolgot. Majd ő elintézi.- Holnap? Ne tréfálj. Már jelentenem kellett a járásnak.-És?- Elfogadták. A tantestület hallgat, senki nem beszél az ügyről, vagy csak előttem nem. Gáborra nagyon kell vigyáznom, Eta maga a tej- csarnok, tele vajjal. Egyetlen reménységem Dömök. Napokig ezzel nyugtatom magam, de azután ráébredek: nem is olyan egyszerű. Két év alatt nem lehet három helyettest leváltani, ezt még Dömök sem kockáztathatja. Még értem sem. Azonkívül, ha nem hülye, márpedig nem hülye, legalább gyanút fog, de az is lehet, hogy átlát a szitán. Miért is jöttem haza akkor? Ki kellett volna tartanom. Jóska újra a régi: vigyorgó és elégedett. Valami jó helyet talált volna? Aztán elmúlik a határidő: nem ad be áthelyezési kérelmet. Óvatosan kerülgetem, hátha elárulná magát. Azt hiszem, rájött, mit akarok tőle, de csak mosolyog. Majd nyilatkozol, te is csak olyan emberke vagy, mint a többi. Kiagyalsz egy jó mellbe vágást vagy sziporkát, s előbb-utóbb elsütöd. Gábor meg Eta a tanácshoz mennek délután, gyorsan felhívom Dömököt. Kellemesen lepődik meg, csalogatom, jöjjön már ki. Hamarosan, de sok a munka, mondja. Majdnem egy hónapja kiesett, gondjai vannak az áthelyezések körül is...- Éppen ezért - vágok közbe. - Nincs egy jó káderre szüksége?- Dehogynem - örül. - Különösen, ha maga a szószólója. Ki legyen?- Vidner Jóska - mondom, és várok.- Azt már nem. Hm. Ilyen határozottak vagyunk?- Nézze... - próbálkozom tovább. - Én nagyon sajnálom a fiút. Napról napra jobban. Megjegyzem, már kezdetben sem hittem, hogy ő volt a feljelentő.-No.- De igen! Annál ő sokkal okosabb, mintsem így csinálja. Becsületesebb is.- Hanem?- Nem tudom. Gondoljon ötvenhatra. Annyi az ellenség... Sokáig hallgat, már azt hiszem, szétkapcsoltak.- Majd kimegyek a napokban - mondja végül. - Nem is tudja, mennyire vonz engem az a falu. Szent egek!- De tudom - sóhajtok -, tudom.- Igazat mondjon.- Mindig igazat mondok támad fel bennem egy percre az elveszett -, és ezt maga nagyon jól tudja.- Még mindig? Figyeljen: még mindig?- Még mindig. Már másnap megjelenik. Azt hiszem, nagyon piros lehetek, de ő csak mosolyog, s amint kezet fogunk, süt a tenyere.- Hiszen lázas - mondom ijedtem.- Már egy hete semmi bajom, bár meglehet. Lehet, hogy újra belázasodtam. Kutakodva nézem barna arcát, szemén zöld fények vilióznak. Elönt a meleg. Eta órára indul, engem itt tartanak.- Ma nem mégy vissza, ugye? - kérdi Gábor.- Muszáj, barátom.- Nagyon kérem... - szólok közbe én is.- De gyerekek, hogy gondoljátok? - szabadkozik a főnök. - Annyi a munkám, ki sem látszom belőle.- Vonja be azt a sok léhűtőt ott - szalad ki a számon meggondolatlanul.- Anna! - figyelmeztet Gábor.- Igaza van - nevet Dömök - , majd meglátom, na. Ha eny- nyire szeretné...- Nagyon szeretném - mondom halkan nagyon-nagyon szeretném. Magam is meglepődöm: tényleg szeretném. Gondolom, ennyi elég is. Dömök alighanem egyetlen rohammal meggyőzte Gábort, mert Jóskát hamarosan hívatják. A nevelőiben várom az eredményt, halkan beszélnek, semmit nem érteni - a kisajtóhoz állni nem merek. Rövidet csöngetnek, mire az iroda ajtaját nyílni hallom. Még öt perc, és mindenki itt lesz. Kimegyek a folyosóra. Jóska rám vigyorog, s indul a fordulónak.- Várjon - szólítom halkan. - Mondja el, mi van. Legyint.- Tudja maga nagyon jól.- Ha tudnám, nem kérdezném. Helyesebben csak részben tudom. Elfogadta?- Nem - felel kurtán.- De hát miért? Teljes arccal felém fordul:- Jó volna szabadulni tőlem, ugye? Csakhogy én nem vesztem meg, tisztelt asszonyom. Én kivárom ennek a bolhacirkusznak a végét, már csak kíváncsiságból is. Azonkívül: az ember ott tisztázza magát, ahol beszennyezték. A többieknek is szükségük van rám. Nem vette észre? Egyébként nekem nincs vesztenivalóm, mint maguknak. Tessék tudomásul venni. Nesze neked, Anna, ez telitalálat! Mit gajdolhatott össze Dömöknek ez a hülye? De azok egészen vígan vannak. Hogy belépek, Dömök a fejét csóválja. * 1930. május 23-án, 65 éve született Raffai Sarolta (Kecel, 1930.), írónő, költőnő. Tanítónő volt, hosszú évekig tanított, s volt könyvtáros is. 1978- 81 között a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaként tevékenykedett, de parlamenti képviselő is volt. Nagyon népszerűek voltak regényei, különösen az Egyszál magamban és a Jöhetsz holnap is. Ismert drámája a Diplomások. Történetek híres emberekről Az életre készülnek FOTÓ: KAPOSI TAMÁS
