Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

Dámává avatták Az amerikai székhelyű karitatív lovagrend tagjai közé fogadták a gyöngyösi Zetter- bergné Kiss Erikát. (5. oldal) Vasárnap: búcsú Fogacson A tamai tanyavilág egykori ékszerdobozára, Pusztafo- gacsra hív Varga Bertalan tamamérai plébános, feleleve­níteni a hagyományokat. (3. oldal) Amiről a ruhák mesélnek Húros Annamária nemcsak Egerben alkot, de Pécsett, s pesti színházakban is. A jel­meztervező a lelki alkatra „szab”. (9. oldal) HEVES EGER, GYÖNGYÖS, HATVAN, HEVES, FÜZESABONY, MEGYEI 1995. MÁJUS 20., SZOMBAT HÍRLAP LŐRINCI, PÉTER VÁSÁRA VÁROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA VI. ÉVFOLYAM 117. SZÁM ÁRA: 19,50 FORINT HÍRLAP fiókszerkesztőség, hirdetésfelvétel, lapterjesztés! Párnával fojtották meg áldozataikat Elkészült a vádirat a gyöngyösi bögrecsárdás gyilkosok ügyében Több mint három esztendeje annak, hogy Gyöngyösön néhány hónap leforgása alatt két egyedül élő, idős asszonyt is brutálisan meg­gyilkoltak. A kitartó nyomozás eredményeként a múlt esztendő decemberében sikerült elfogni a bűncselekmények elkövetésével alaposan gyanúsítható személyeket. Egyúttal számos más bűntény tetteseinek is nyomára bukkan­tak a bűnüldözők. A Heves Megyei Főügyészségen tegnap ar­ról tájékoztatták a Hírlapot, hogy elkészült a vádirat. A vádhatóságnak - amely nem egé­szen húsz nap alatt „rendezte” egybe a sokfelé ágazó bűnlajstromot - legalább háromezer ol­dalnyi jegyzőkönyvet, iratot kellett alaposan áttanulmányoznia, pontosan 37 történeti tény­állásról kellett jogi szempontból állást foglal­nia. Együttesen 11 vádlottja van az ügy soro­zatnak, amelyek közül súlyosságában messze kiemelkedik az a két minősített emberölés, amelyet 1992. január 12-re virradóan a gyön­gyösi özv. Visontai Józsefné, illetve ugyaneb­ben az évben április 29-re virradó éjjel, a szin­tén a mátraalji városban lakó özv. Baranyi Oszkárné sérelmére követtek el. (A további részletek all. oldalon olvashatók.) Ki most a gazda Károlytárón? „A magántulajdon, sajnos, eléggé elidegenítette egymástól az embereket” Se nem falu, se nem igazi lakótelep, egyszerűen csak Károly­táró - Gyöngyösoroszi fölött. Valahol az Isten ölén. Vagy in­kább csak az Isten háta mögött. Nevével és távolságával egy­aránt elkülönül a községtől. Itt nem szól, ide legfeljebb elhal- latszik a harang, nincsenek utcák, terek, középületek, a kevés ház is szétszórt. Történelme helyett inkább csupán múltja van. Tízmillió forintért pályázik Eger 4 Lesz-e majd hamarosan közíépkori „város” a megyeszékhely alatt? Hírek Keddi ratifikálás Az Országgyűlés várhatóan kedden ratifikálja a magyar­szlovák alapszerződést. Ezt Sa­lamon László, az Országgyűlés alelnöke közölte sajtótájékozta­tóján. A képviselők a tervek szerint lezárják a pótköltségve­tés általános vitáját, és többek között megkezdik a tb-költség- vetés tárgyalását. „Nem korrekt...” A privatizációs miniszter nem tekinti korrektnek a sztrájkbi­zottság létrehozását a villamos- energia-iparban, mert a tárca nem utasította vissza a szak- szervezetek javaslatainak meg­tárgyalását. Suchman Tamás ezt a sztrájkbizottsággal kö­zölte, és egyúttal javasolta, hogy a megbeszélésekbe von­ják be a Magyar Villamos Mű­vek Rt. vezetőit. Új vállalkozások Áprilisban több mint 14 ezer új vállalkozást jegyeztek be, és ezzel 1 millió 100 ezer fölé nőtt a gazdasági szervezetek száma. A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint a legna­gyobb mértékben az egyéni vál­lalkozások száma növekedett. Választások A tét: vagyonelosztás Pénteken megkezdődtek az egy hétig tartó üzemitanács-válasz- tások. Üzemi tanácsot kell vá­lasztani az olyan munkahelye­ken vagy önálló telephelyeken, ahol 50-nél több dolgozót fog­lalkoztatnak. Száz dolgozóig 3, kétszázig 7, ötszázig 9, ezerig 11, ezer felett pedig 13 tagú üzemi tanácsot kell választani. A választási eredmények alap­ján osztják el a szakszervezetek ágazati vagyonát. A megyei helyzetről a 3. ol­dalon olvashatnak. Néhány évtizedéből kevésbé futotta hagyományokra, szoká­sokra. Az idevalósiaknak a me­sés tájnál és az erdők csöndjé­nél alig jutott több a világból... Mégis, ma is ezen a helyen élnek, s vállalják sorsukat, amit az időközben bezárt ércbánya formált úgyszólván mostanáig. Elhagyott, pusztuló üzemi lé­tesítmények között jutok idáig, s az összetöredezett, kigödrösö- dött úton véletlenül akadok ösz- sze Tóth Józseffel, aki mindjárt készséges kalauzomul is sze­gődik. Nem hosszú a séta, amit a két nagyobb társasház mellett, a családi otthonok rövid során te­szünk, s felhasználunk arra, hogy még néhány építményt szemre vegyünk.- Ha jól tudom, jelenleg 178-an lakunk idefenn - ma­gyarázza -, zömmel nyugdíja­sok, munkanélküliek, magam­fajták, meg fiatalabbak, idő­sebbek. Hajlékaink már a saját­jaink, mivel a szolgálati laká­sokat is értékesítette a vállalat, amikor a foglalkoztatás meg­szűnt. A miénk egyszobás, s végül is az eredetileg ígért 12.500 helyett 79 ezer forin­tunkba került. Vásárolhatott az is, aki soha nem tartozott kö­zénk. Két szomszédunk is ilyen, máig nem költöztek még mel­lénk. A külön álló házakat üdü­lőknek használják. A magántu­lajdon, sajnos, eléggé elidege­nítette egymástól az embereket. Meglazultak a kapcsolataink, kisebb lett az összetartás. Ki-ki megy a feje után, amióta Ká- rolytárónak nincs gazdája, aki legalább kicsit beleszólhatna a rendetlenségbe. A cég már, a helyi önkormányzat még nem érzi magáénak a telepet. Elma­rad az útjavítás, estelente alig gyújtanak néhány lámpát. Az egyetlen boltocska olyan, hogy szívesebben utazunk távolabbi- akba, ha valami kell. A két italmérés is mindössze néhány óráig tart nyitva. Az egykori kantin - klub, üzlet, óvoda, is­kola - falán lévő piros ládikó jelenti a postát, a Felsőrészen álló fülke meg a nyilvános tele­fonállomást. Még szerencse, hogy — ha drága is — a távolsági autóbuszjáratok elég sűrűek, s így nem érezzük annyira mos- tohaságunkat...- Jobb lenne megint valaki­hez tartoznunk! Mást ne említ­sek: itt most építkezni sem le­het, nincs, aki hozzájáruljon. Amelyikünk még a bányabezá­rás idején - a rehabilitációs megbízott biztatására - felfo­gott egy kis telket, még azzal sem vigasztalódhat. Nem írják a nevére, s maholnap megeshet, hogy a kerítését is eltúrják. Pe­dig a kertjeinket a prériből te­remtettük kemény munkával, s többet is álmodtunk rá a vete- ménynél, néhány gyümölcsfá­nál. Az „én” földecskémen is áll már egy lakókocsiból kiala­kított kis „pihenőház”, ahová a gyerekek szívesebben kijöhet­nek Gyöngyösről. Mélyítenék alá pincét is, de az ijesztgetéstől már nem merek többet tenni. Egyszóval: furcsa most a hely­zet. (Folytatás a 3. oldalon) Az egri önkormányzat tegnap pályázatot nyújtott be az Or­szágos Idegenforgalmi Hiva­talhoz. Abban a megyeszékhely belvárosában, a Bazilikától a Foglár utcáig levő részen már korábban feltárt és megerősített háromezer négyzetméteres pin­cerendszer hasznosításához kémek tízmillió forintos támo­gatást. Habis László alpolgár­mester érdeklődésünkre el­mondta: a Dorogi Tervező Inté­zetet bízták meg az említett pin­cerész műszaki kidolgozásával. Mindez - többek között - a víz­telenítést, a statikai elemzést, a szellőztetési technikát és a be­járat kialakítását öleli fel. (Folytatás a 3. oldalon) A doni veterán, Kis Lajos (balról) bajtársai körében A honvédelem napját ünnepelték Egerben „A katona nem meghalni, győzni akar” Az egykori 14-es gyalogezred doni túlélőinek találkozója A katonák edzett emberek, bizonyították ezt tegnap dél­előtt is, amikor - a meg-meg- eredő hűvös eső ellenére - rezzenéstelen tartással tiszte­legtek a díszes csapatzászló, az állományt szemlélő elöl­járó, valamint hősi elődeik emléke előtt. Pontban tíz órakor harsant a kürtszó az egri Dobó István Laktanyában, ahol a honvéd­ség napja, valamint az egykori egri 14-es honvéd gyalogezred katonáinak találkozója alkal­mából sorakozott fel a 24. Bornemissza Gergely Felde­rítő Zászlóalj. A jelentéstétel és a Himnusz elhangzása után az állományt Szabó Béla alezredes, helyőr­ségparancsnok köszöntötte, majd Dávid Tamás őrnagy em­lékezett meg arról az 1849. május 21-i eseményről, amely­hez a mai honvédelem napja kötődik. A korabeli szabadságharc és forradalom egyik legnagyobb katonai győzelmét jelentette - hangsúlyozta -, amikor a hon­védség visszafoglalta a meg­szálló ellenséges csapatoktól az ország ősi székhelyét, Buda várát, s ezzel érvényt szerzett az országgyűlés által 1849. áp­rilis 14-én kimondott függet­lenségnek, valamint az április 19-én elfogadott Független­ségi Nyilatkozatnak. Az egy­éves születésnapját ünneplő honvédsereg ezzel a tettével, amelyre azóta is büszkék va­gyunk - emelte ki a szónok -, minden addiginál nagyobb di­adalát vitte végbe, s bebizonyí­totta: képes megvédeni a fris­sen elnyert szabadságot. A megemlékezést követően Dobos Árpád százados ismer­tette a parancsot: miniszteri ki­tüntetésben részesült Murinkó Attila főhadnagy és Kranciczki József főhadnagy, valamint 25 év után Kola Lászlóné közal­kalmazott. Az állományból számosán részesültek előlépte­tésben. jutalomban és dicséret­ben. (Folytatás a 3. oldalon) Május 25-én: Nehéz döntés Petöfibányán? Idestova egy hete, hogy az ur­nákhoz szólították a petőfibá- nyaiakat: döntsék el maguk, akarnak-e hulladékakkumulá­tor-feldolgozó üzemet a lakóhe­lyükön. Természetesen - tették hozzá a kérdés megfogalmazói - csak abban az esetben, ha a szakhatósági vizsgálatok meg­nyugtató eredménnyel zárai­nak, s a környezetet semmiféle károsodás nem éri. Lapunkban már hírül adtuk a sikertelen esemény tényét. A 2552 jogosultból mindössze 1171-en éltek a lehetőséggel, s közülük öten érvénytelen cédu­lát dobtak a ládákba. így a rész­vételi arány 45,88 százalékos volt, ezért kihirdették a népsza­vazás érvénytelenségét. (Folytatás a 6. oldalon) Üvegvarázs • •• ™ a Parádsasvári Üveggyár szakmai szép­ségeit, művészi munkáit a 8. oldalon mutatjuk be. ° J FOTÓ: PERL

Next

/
Thumbnails
Contents