Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-17 / 114. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. május 17., szerda Huszárparádé Gyöngyösön - Mintha a szobor sokkal daliásabb lenne jelmezbe bújt élő társainál... fotó: kapositamás Sarudi gondok - lefelé a lejtőn...? Célegyenesben az Industria A Budapesti Nemzetközi Vá­sárközpont tavaszi programjá­nak egyik legkiemelkedőbb eseménye a május 23-27. kö­zötti Industria ’95 Beruházási Javak Nemzetközi Szakvására. A rendezvény harmadszorra nyújt bemutatkozási lehetősé­get az ipar legfontosabb szakte­rületeinek. Fővédnöke Pál László ipari és kereskedelmi miniszter. A következő ágazatok mu­tatkoznak be szakkiállítások keretében: bányászat, kohászat; Energexpo - energetika, ener­giagazdálkodás; Instrument - ipari elektronika, műszeripar, professzionális távközlés; Lux- expo - világítástechnika - Öko- tech - ipari környezetvédelem és vízgazdálkodás; könnyűipari gépek, berendezések; Trans- expo - haszonjárművek, tar­goncák; Invest Fórum - befek­tetési találkozó. Az idei Industria-szakvásár 27 ország kiállítóit látja majd vendégül. A legjelentősebb partnerek Németország. Auszt­ria, Csehország, de a kiállítók között találhatunk az Amerikai Egyesült Államokból, Japán­ból, Izraelből és a Koreai Köz­társaságból érkező cégeket. A több mint 800 bemutat­kozó közül 487 a hazai. A ma­gyar gazdaság stabilitásának, hosszú modernizációjának, a privatizáció felgyorsításának idején e szakkiállítás különle­ges aktualitással bír. Ez évben ünnepli 100. évfor­dulóját a magyar járműgyártás. A centenáriumi megemlékezés kapcsán az Industria szakkiállí­tásai között kiemelt jelentősé­get tulajdonítunk a Transexpo Járműipari Szakkiállításnak. A beruházási javak májusi seregszemléjét várhatóan 30- 35 ezer szakmai látogató keresi fel. A kiállítást szervező Hung- expo Rt. május 27-én a szakirá­nyú középiskolák és felsőokta­tási intézmények számára - immár hagyományosan - „nyílt napot” tart. A diákoknak és hallgatóknak a belépésért - előzetes regiszt­rációt követően - nem kell fi­zetniük. Cím: Hungexpo Rt. 1441 Budapest, Pf. 44. Industria-projekt Project-igazgató: Fehér Emil Tel: 263-6056, fax: 263-6086 Project-manager: Rózsáné Mi- lus Szilvia Tel: 263-6088, fax: 263-6086 Sajtófőnök: Kapuvári Gábor Tel: 263-6372, fax: 263-6370 Nemcsak a virágot, az embert is szereti Ebben a rohanó világban, sok­szor rosszindulatú, közömbös viselkedésben, amit tapasztalni lehet emberek egymás közti kapcsolatában, azért még van­nak becsületes, jó érzésű embe­rek. Ezért írtam, hogy bebizo­nyosodott a mondás: Aki a vi­rágot szereti, rossz ember nem lehet. Történt velem, hogy há­rom szál virágért bementem a píaccsarnok emeleti egyik vi­rágüzletébe. Mindig gyors a ki­szolgálás, kedves az eladó, íz­léses a szép csokor, amit elké­szít. Fizetés közben a tárcámat letettem az asztalra, és ott is fe­ledtem. Benne a fizetésem, jo­gosítvány, minden igazolvány, ami számopira fontos. Odahaza este vettem észre, hogy hiány­zik a tárcám. Időbe telt, amíg eszembe jutott, hogy ott hagy­tam, azt hittem, „kiraboltak”. Kinyomoztam szó szerint, ki az a virágárus, hol lakik, van-e te­lefonja, mert másnapig nem bí­rom az idegességet. O vette fel a telefont, és azonnal közölte: megvan a tárcám. Másnap kora reggel mehettem érte. Ha valaki már vesztett el valami fontosat, tudja, mit jelent az, ha vissza­kapja. Örömömben csekélyke ajándékot vittem neki, de a kö­szönet mellé nem akarta elfo­gadni, mondván: ez a legtermé­szetesebb. Nagyon jó lenne, ha tényleg ez lenne a legtermészetesebb. Az, hogy van még ilyen tisztes­séges ember is. Ezért kérem Önöket, szíves­kedjenek ezt a nyilvánosságra hozni. Szeretnék én is Neki egy pici örömet szerezni. A neve Kocsis Mariann, aki nemcsak a virágot szereti, hanem az embe­reket is, hiszen erről bizonysá­got tett. Még egyszer köszönöm neki: Egy vásárló Szilánkok Egyre szomorúbb vagyok: a fogtömésért már nem kell fizetnem, nemsokára ingyen utazhatok. * Hirdetés a Hírlapban (’95. máj. 9.): „Eladó... 1 db vad­disznó és 1 db gímszarvas­szőr.” Kérdéseim: 1. A vaddisznó élve vagy halva? 2. Mibe kerül 1 db gímszar­vas szőr? * Egyes betegeknek az orvos rendel, mások rendelnek az orvosnál. * Bokrostól még a lovak is megbokrosodnak! Czenkár Béla dr. Tisztelt Szerkesztőség! Sarud község önkormányzata 1995. április 27-i ülésén rende­letet alkotott ‘„az önkormány­zati tulajdonú ingatlanok elide­genítéséről” . A rendelet hatálya kiterjed az önkormányzati tulajdonú épí­tési telkek, mezőgazdasági ren­deltetésű földek, lakások, más, nem lakás céljára szolgáló he­lyiségek, üdülőtelkek, magán-, illetve jogi személyek részére történő értékesítésére. E rendelet mellékletében szerepel 16 építési telek, 6 me­zőgazdasági rendeltetésű föld­terület, valamint 3 szolgálati lakás. A rendeletet egyhangú sza­vazattal fogadta el a jelenlevő nyolctagú képviselő-testület. A szavazást megelőzően rendkívül éles vita fejlődött ki a jelenlevő nem képviselők és a rendelet megalkotója, dr. Gu­lyás Ferenc jegyző között, amely vitába később bekapcso­lódtak a képviselők is. Az éles vitát leginkább az váltotta ki, hogy a szolgálati la­kások értékesítésre kerülnének akkor, amikor Sarud községben az úgynevezett jegyzőlakás is az eladandó épületek listájára került. Ezt a szolgálati lakást azért létesítették Sarud község ősei, mert úgy látták, erre szük­ség van, mivel ilyen kis község nem minden évben tud kitanít­tatni a jegyzői munkakör ellátá­sára alkalmas szakembert. A jegyzői munkakört most nem sarudi szülött látja el, így a szolgálati lakás jelenleg is la­kott (a jelenlegi jegyző lakik benne). Felmerül a kérdés: ha netán néhány év múlva a jelen­legi jegyző helyett más tölti be ezt a tisztséget, az új jegyző va­jon hol fog lakni? A vita során előjött az az érv, hogy nincs elegendő pénze az önkormányzatnak; és azért kénytelen eladni ezeket a szol­gálati lakásokat. Aki felelősen gondolkozik, annak ez az érv nem fogadható el, már csak azért sem, mert ha így haladunk, akkor holnap a művelődési intézmények ke­rülnek eladásra az önkormány­zati fennmaradás érdekében!? Az ügy pikantériája az, hogy a benne lakók: Gálné Majoros Edit, Heinrich Tamás AMK-igazgató, dr. Gulyás Fe­renc jegyző, Végh Tamás isko­lai tanár kívánják megvásá­rolni. A rendelet 6. paragrafus (3.) pontja az alábbiakat tartal­mazza: ­„Az ingatlanok kedvezmé­nyes vásárlására azok a sarudi állandó lakosok tarthatnak igényt, akik beosztásuk vagy egyéb körülmények miatt a község társadalmi életében je­lentős szerepet játszanak. A kedvezmény megítélése a kép­viselő-testület hatáskörébe tar­tozik.” 11. paragrafus. (1) Lakások (bérlakások) el­idegenítése: „Amennyiben az értékesíteni kívánt lakást annak bérlője, il­letve jogszabály alapján elővá­sárlásra jogosult személy vásá­rolja meg, úgy a vételár leg­alább 10%-át a szerződéskötés­kor előlegként meg kell fizet­nie.” (2) „A vételár fennmaradó ré­szére legalább 25 éves törlesz­tési „részletfizetési” időt kell biztosítani.” Hát ilyen jogszabályt hozott a sarudi önkormányzat 1995. április 27-i ülésén. A szépséghibája csupán az, hogy a község lakossága mind­ezekről semmit sem tud. Szeretnénk tudni azt, hogy mindebből milyen haszna származik Sarud községnek? A 10% vételár igen kedvező, de csupán a vevő számára. Etikai szempontból elítélendő az, ha valaki hatalmával élve, a köz­vagyon elkótyavetyélésével próbál anyagi előnyt'szerezni, és sajnos, a község két repre­zentánsa a jegyző és az iskola igazgatója. A községünkért aggódók ne­vében követeljük, hogy ez ügy­ben a polgármester hívjon ösz- sze falugyűlést, és az döntsön ilyen nagy horderejű ügyben. Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon kérem, szíveskedje­nek lapjukban e témával fog­lalkozni, hogy ha másképpen nem, ezúton vegyen tudomást a község lakossága e megmagya­rázhatatlan eseményről. Ha csupán ilyen tranzakciók útján tud működni a sarudi ön- kormányzat, akkor már ez a vég, és mindazt, amit nagyapá­ink megszereztek, unokáink el­pusztítják? Sarud lefelé a lejtőn... Berecz Gábor nyugdíjas Sarud,’Kossuth u. 188. Sertésborda Fellner módra A turistaszezon kezdetén bűn lenne részemről elhallgatni azt az esetet, ami férjemmel és velem történt május 6-án, az annak idején jó hírnévnek örvendő, kellemes kiszolgálást biztosító Fellner sörö­zőben. Sétálgatás közben úgy döntöttünk, hogy megebédelünk a legközelebbi helyen. Az említett sörözőre esett a választásunk - szerencsétlenségünkre. Üvöltő zene fogadott az akkor még eléggé kihalt teremben. Csu­pán a pincérek rángatóztak ütemesen a diszkó zenéjére, amin egyáltalán nem csodálkozom, mivel a vendégek szeme láttára hör- pintették fel pohár söreiket. Ebédet nem rendelhettünk, mivel az óra még nem ütötte el a delet. Végül aztán eljött az idő, rendelhet­tünk. Mindketten rántott sertésbordát választottunk vegyes körettel és csemegeuborkával. Arról nem szeretnék írni, hogy a vegyes kö­ret öt, azaz öt szál sült krumpliból és egy kanál rizsből állt, vagy hogy a 80 forintos csemegeuborka egy, azaz egy darab felszeletelt uborkából állt. A rántott borda volt a csúcs. A Pocsék Aruk Fóru­mán magasan vinné el a pálmát. Utólag sajnálom, hogy egy darab díszpéldányt nem raktam papírzacskóba és városszerte mutogat­nám. Elég régen vagyok háziasszony, de ilyen vékonyra kivert ser­tésbordát még életemben nem láttam. Szeretnék gratulálni a Fell­ner mesterszakácsának, aki képes volt azt a hártyavastagságú, akarom mondani vékonyságú bordát bundázni és kisütni. Ballagás lévén, érkeztek a vendégek. Ezt abból is megállapíthat­tuk, hogy az egyik pincér bekiabált a szakácsnak: „Kösd fel, Csaba, húszán jöttek ebédelni!” Azaz ebédeltek volna, ha ki bírják várni a kiszolgálást. Fizettünk volna, ha lett volna kinek. Többszöri kérésre megkap­tuk az elég borsos számlát. Ötezressel fizettünk. Visszaadni hosszas várakozás után voltak hajlandók, többszöri felszólításra. A pin­cérnő számolás nélkül lerakta elénk a visszájáról, apró címletek­ben. Megkértük, hogy számolja le. Másodszorra sikerült is neki. Gratulálok a Fellner söröző vezetőjének, hogy ilyen talpraesett, figyelmes, udvarias, jó üzleti érzékkel megáldott munkatársakat foglalkoztat, akik bizonyára jó hasznot hoznak a konyhára. Ennek ellenére azt javaslom mindenkinek, hogy aki nem akar üres zseb­bel, üres hassal, jól felbosszantva felállni az asztaltól, messze ke­rülje el a Fellner sörözőt. Béresné Andó Vilma Eger A kedvenc állat legfőbb haszna Az ember négylábú társa, ha tudna beszélni, jelszavát Ka­rinthy „hegedűórát adok-ve- szek” abszurdja után szabadon imigy nyilvánítaná ki: „szere- tetet adok és veszek”. Az állattartók tudják, hogy kedvencüktől mennyi kedves­séget és ragaszkodást kapnak, s hogy ezek minő gyengéd ér­zelmeket képesek kiváltani. Szeretetszegény korunkban kétségtelenül már ez sem semmiség. Tudományos vizsgálatokkal igazolták, hogy az olyan csa­ládokban, ahol kedvenc állat is van, a családi konfliktusok hamarabb és zökkenőmente­sebben oldódnak fel. Erre az a magyarázat, hogy az állat je­lenléte, a vele való szükség- szerű törődés olyan semleges terület és beszédtéma, amely a családtagok közötti érintkezést - büszkeségük vagy sértettsé­gük feladása nélkül - teszi le­hetővé. A pszichiáterek a szoron­gató probléma „kibeszélését”, megvitatását használják a fe­szültségek feloldására, egyéni vagy csoportos terápia kereté­ben. A kedvenc állat a család­tagok közötti kommunikáció­ban beállt gátat töri át bohókás viselkedésével, hízelkedésével, s így véget vet az érintkezést lehetetlenné tevő fagyos han­gulatnak. A pszichológusok egyéb­ként rámutatnak arra, hogy a társadalmi elvárások miatt fel­nőttkorra megtanuljuk, hogy érzelmeinket elrejtsük társaink elől. Ezzel szemben a kedvenc állattal őszintén és nyitottan bánhatunk, nem él vissza ér­zelmeinkkel. Az állat jelenléte pszichológiailag azért is ked­vező hatással van az emberre, mert lehetővé teszi az ember számára egyébként igen fontos szeretetteljes fizikai érintke­zést, amelyet az etikett felnőtt­korban elítél. Nagyon érdekes megfigye­lés, hogy ez a tiltás fokozot­tabban jelentkezik férfiak ese­tében, akiknek felnőttkorra még inkább vissza kell fogniuk az érzelmeiket, hiszen az igazi „férfi” nem érzeleg. Abban azonban senki sem lát kivetni­valót, ha a ház ura és parancso­lja az ölében szunnyadó ci- cust simogatva nézi a televí­ziót, vagy a lábánál heverő, a szemét reá rajongással füg­gesztő kutyussal bensőséges párbeszédet folytat, miközben élvezettel vakargatja az eb buksi fejét. De milyen is legyen a ked­venc? Madár, kutya, macska, vagy más kisemlős? A válasz­tást a lehetőségek döntik el. A díszmadarak és a kisemlősök tartása olyan család számára ajánlott, ahol a gyermekek nem érték el a négy-öt éves kort, s az állatok napi gondozása még nem bízható rájuk. Később ugyanis az állattal való foglal­kozás nagyon fontos és hasz­nos nevelési eszközzé válik. A házicicus minden korosz­tály, kicsik és nagyok számára alkalmas családi kedvenc, ezzé az teszi, hogy szívesen feladja szabad életformáját a lakásban való létre, mert ott teljes körű szolgáltatást és szeretetet kap, s ezt igen nagyra értékeli. Re­mekül alkalmazkodik a család szokásaihoz, tartása kényel­mes. A kutyatartás több időt igé­nyel, főképp, ha lakásban tar­tott ebről van szó. Naponta többször is le kell vinni sétálni, megfuttatni, de ez önmagában is előny, hiszen mozgásra, testedzésre készteti a család tagjait. Kezdetben a kutya ne­velésére is időt kell szánni, rá kell szoktatni a nyakörvre és a pórázra, továbbá a szobatiszta­ságra. Meg kell tanítani arra is, hogy szót fogadjon a parancs­szavaknak, s így illedelmes ku­tya váljék belőle. A teljes ér­tékű, változatos táplálékot nyújtó, nagy választékban kapható gyári állatelédelek a gazdi számára rendkívül meg­könnyítik kedvence tartását. További nagy előnyük még, hogy kiegyensúlyozott, vita­minokban, ásványi anyagok­ban dús táplálékhoz juttatják az állatot. Hogy kinek milyen állat felel meg társként, végül egyéni lehetőségek és ízlés kérdése. A lényeges ebben az, hogy az ember-állat kapcsolat­tal foglalkozó kutatások egyér­telműen leszögezik: a kedvenc állat jelenléte gyógyterápiával ér fel, hiszen az állat gazda iránti feltétel nélküli vonzalma meglepően nagy segítséget nyújt a stressz és az embert nap mint nap érő pszichológiai nyomás ellensúlyozásában.

Next

/
Thumbnails
Contents