Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-17 / 114. szám
> 1995. május 17., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal Szoros baráti kézfogás lenne? A Heves Megyei Hírlap május 10-i számában „Kál és Kompolt kézfogása" címmel megjelent cikkhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, mint érintett személy. Walter Béla, Kompolt község alpolgármestere vagyok. Szeretném elöljáróban megjegyezni, hogy „kemény ellenállás és szembenállás” a két községben lakó emberek között' sohasem létezett. A „népek”, a községek lakói nem néznek községhatárokat, közigazgatási területeket, hanem élnek, dolgoznak, szeretnek, rendszerektől és határoktól függetlenül. Más a helyzet a községek ön- kormányzatai esetében. Itt már felmerülnek pénzügyi, területi és egyéb problémák, melyek megoldásra várnak. Ellentétben a cikk szellemével - beleértve a pontatlanságokat is -, mely alapján egy nem helyi olvasóban az a benyomás alakulhat ki, hogy minden rendben van a két község között, hadd szóljak néhány, Kompolt községet érintő gondról: 1. 1992. augusztus 1-jén Kompolt önerőből létrehozott egy mentőállomást, mely regionális feladatokat lát el, ennek ellenére az üzemeltetés évi, Kálra eső részét - 25.000 forintot - a község önkormányzata nem utalja át. Más aránnyal ugyanez vonatkozik Kápolna községre is. Csak megemlítem: Nagyút, Tófalu, Aldebrő és Feldebrő tisztességgel teljesítik hozzájárulásukat. 2. Ami a községek gázellátását illeti... A káli önkormányzat 1992. évben mindent latba vetett annak érdekében, hogy bebizonyítsa a szomszédos Tama menti községeknek: a gázhálózat-építést ők találták ki a környéken, és ha ők nem akarják, nem lesz más településen gáz. Azt a tényt, hogy a 20 ezer köbméter/óra kapacitású gázátadó állomás „nem magától” került a káli határba 1990-ben (Füzesabony - Heves - Kál - Kompolt - Kápolna közös beruházásában), szóra sem méltatták. Tehát ebből az alapállásból indult a települések gázellátásának előkészítése. Emlékszem, hogy a káliak által összehívott első közös megbeszélésen az egyik település polgármestere a káli gáztársulat elnökének (aki egyben a káli pénzügyi bizottság elnöke is volt!) „előadása” után felállt, és „nem értem ezt a diktatórikus hangnemet” mondat elmondását követően elhagyta a tárgyalótermet. Kál és Kompolt önkormányzata - éppen a káliak parancsuralmi és diktatórikus magatartása miatt - több mint fél éven keresztül nem tudott megállapodni a közös gerincvezeték és a fogadóállomás költségmegosztása tekintetében. Végül kényszerhelyzetben lévén - indítanunk kellett a kompolti gázhálózat építését - aláírtuk a káliak által készített megállapodást, tudva, hogy több kérdésben is félrevezették önkormányzatunkat, hiszen olyan - milliós nagyságrendű - összegeket utaltattak át velünk, melyek jogszerűtlenek. Igazságérzetünk viszont nem engedte, hogy herdáljuk a lakosság pénzét, ezért bírósághoz fordultunk utólagos elszámolást kérve, illette, hogy a „túlfizetésünket" Kál önkormányzata utalja visz- sza. A bírósági per még folyamatban van, de néhány jelenségből már levonható bizonyos következtetés a káli ’’stílusról”: például a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértők munkáját Kál önkormányzata akadályozta azzal, hogy a kért dokumentumokat nem, vagy több hónapos késéssel küldte meg. A szakértői vélemény összességében minket igazol, hiszen megállapításai megegyeznek a keresetlevelünkben foglaltakkal, „gyanúink” beigazolódni látszanak. 3. Kálból 97 gyermek jár a kompolti önkormányzat által fenntartott általános iskolába. Ismert, hogy az állam az általános iskolai tanulókat 41.000 fo- rint/fő normatív támogatásban részesíti évente. Ez az állami támogatás nem elegendő az iskola működtetésére és fenntartására sehol az országban, így a kompolti önkormányzat a hiányzó összeget - mely 97 gyermek esetében cca. kétmillió forint évente - saját erejéből (ill. erején felül) fedezi már ötödik éve. Az öt év alatt a káli önkormányzat egyetlen fillérrel nem járult hozzá a káli gyermekek után felmerülő többletkiadásokhoz. Ugyanez a helyzet a kompolti óvodába járó 41 káli óvodás esetében is. Természetesen e plusz 144 gyermek oktatása és nevelése jelentősen növelt pedagóguslétszám alkalmazását teszi szükségessé. Az önkormányzatok kötelező feladatai közül kiemelkedik az általános iskolai oktatás és az óvodai nevelés biztosítása. A káli önkormányzat az államtól kapott egyéb lakosságarányos támogatásából e nemes célra öt éven keresztül a kompolti intézményekbe járó káli gyerekek esetében egyetlen fillért sem fordított. A káli polgármester úr a minap megtartott meglehetősen viharos, e tárgyban összehívott szülői értekezletén az ellenne forduló káli szülőknek félvállról úgy nyilatkozott, hogy ő direktbe majd kifizeti az iskola egy-két számláját, de a kimutatott kiadásokhoz nem hajlandó hozzájárulni. E nyilatkozat után gyakorlatilag az ösz- szes káli szülő aláírásával követelést nyújtottak be a káli ön- kormányzathoz, hogy fizessék ki tartozásukat, mivel ők nem hajlandók máshová vinni gyermekeiket. Felmerült a kérdés, hogy Tompa Vilmos káli polgármester úr érzi-e, hogy minden káli gyermeknek ellátásáért egyformán felelős? Megjegyzem, hogy a káli iskolába járó gyerekek után a káli polgármester úr 23.000 Ft/fő összeggel egészíti ki évente az állami normatívát. Amennyiben az említett kompolti kiadások fedezése a közeljövőben nem történik meg, úgy a kompolti önkormányzat önhibáján kívül a káli iskolás és óvodás gyermekek ellátását nem tudja vállalni ez év szeptemberétől! Meg kell jegyeznem, hogy Tompa polgármester úrtól nem elsősorban szóbeli jó szándékot, békülékenységet, baráti jobbot várunk, hanem azt, hogy fizesse meg tartozását, ne csapja be „jószomszédját”, munkaidejének jelentős részét ne a kompolti önkormányzat elleni aknamunkával töltse, tartson törvényes választásokat a Kompolt községtől jogtalanul elvett Újtelep hovatartozása ügyében, és ne üres frázisokat, semmitmondó nyilatkozatokat pufogtasson. Ha ez megtörténik, akkor Kompolt és Kál községek korrekt, jószomszédi kapcsolatban fognak élni egymás mellett. Ez fogja igazán a két községben élő állampolgárok érdekeit szolgálni. Walter Béla Előzetesen szeretném tisztázni: nem vagyok kutyagyűlölő! Ellenkezőleg, nagyon szeretem a kutyákat, s azok is engem. Alapító tagja voltam 1973-ban a MEOE egri szervezetének. Evekig ügyintéző, kutyatenyésztő voltam. Gyerekkoromtól volt és jelenleg is van kutyám. Minden tiszteletem a szabályokat betartó, kulturált kutyásoké. Ami viszont Egerben megy, az már túl jár az elviselhetőség határán. Vannak környékünkön kertes házakban kutyát tartók, akik kényesek udvaruk tisztaságára. Ezért kiengedik kutyáikat rendszeresen az utcára, hogy ott végezzék el ügyes-bajos dolgaikat. így a járda végig ki van dekorálva. A házak előtt gondosan kialakított virágos sávokban különböző méretű kupacok éktelenkednek, majd kitapossák, legázolják a gondosan ültetett virágokat. Elismerem, hogy gazdáik elfoglalt, dolgozó emberek, nincs idejük kutyasétáltatásra. Akkor takarítsák fel, amit kutyáik hátrahagynak' A lakótelepeken elszaporodott kutyák- gazdái - tisztelet a kivételnek - póráz nélkül beszállnak a liftbe, s onnan kiszabadulva, a kijáraton száguldanak, rohannak ki a kutyák. Ugyancsak a lakótelepen, de városszerte gyakori a pórázt kézben lazán lóbáló gazdi, míg kedvence 5-10 méteres távolságban bóklászik. Más: telefonfülkében két gazdi elfoglalva. A fülke mellett két kutya - természetesen póráz nélkül. Az arra haladó pórázos kénytelen megvárni, míg kijönnek a gazdik, és tisztes távolságból illedelmesen megkérni: vegyék pórázra a kutyákat. Csodálkozó, sértődött tekintettel kísérik a csodabogár pórázost. Végül a napokban történt, hogy egy szabályosan közlekedő autónak nekirohant egy dalmata, akinek fiatal gazdija az eset után vette azt pórázra. Behorpadt a kocsi oldala, csekély 80 ezer forintos kárt okozva. Szerencse, hogy a kutya nem sérült meg. Nagyobb szerencse, hogy nem lett sorozatos egymásbaütkö- zés a hirtelen megállás miatt. Ideje volna bevezetni a helyszíni bírságolást a póráz nélküli sétáltatóknál. Gondolom, ha hetenként kétszer megbírságolnák az illetőt, rászokna a pórázra. Elkerülhető lenne a véletlen kutya- harapás és az említett ütközés is. Jelszó: szeressük a kutyákat, de védjük városunk tisztaságát, és kutyáink meg a járművezetők testi épségét. Tisztelettel: Kiss Kálmánné Eger, Hétvezér u. 15. A Heves Megyei Hírlap olvasószolgálata Pf. 23. Várjuk Kedves Olvasóink leveleit Továbbra is várjuk Kedves Olvasóink azon leveleit, amelyekben megjelent írásainkhoz kívánnak észrevételeket hozzáfűzni. Egyúttal szívesen fogadjuk ötleteiket, javaslataikat is közérdekű témákban. A szerkesztőség természetesen fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet a köz- érdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük olvasóinkat, bármilyen gondjukkal, problémájukkal forduljanak hozzánk bizalommal. Egyben szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy szerkesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Az általános eljárás az, hogy mindkét felet meghallgatjuk, és mindkét véleményt leközöljük a lapban. Környezetvédelmi nap egy egri óvodában Az egri, Köztársaság téri óvodában megszerveztük a „Fák, virágok, madarak” napját. Hosszú évek óta a környezet megismerésére nevelés keretében foglalkozunk a környezetvédelemmel. A bennünket körülvevő környezet óvását nem lehet elég korán kezdeni. Az óvodában folyó Freine adaptációs program alapul szolgál nevelésünkben, melynek lényege a személyiség kényszer nélküli fejlesztése. A gyerekek élményeiket egyéni tapasztalatszerzés útján, természetes kíváncsiságukra építve szerzik meg, az óvónő tervező, irányító munkája nyomán. A tavaszi természet jelenségei, tapasztalatai, élményei segítették a nap megszervezését. Kiránduló óvoda vagyunk. Hosszú sétákat tettünk a környéken, és kirándultunk a gyerekekkel. A nagycsoportosok, középsősök Budapesten a Városligetben tettek nagy sétát, majd a Vidámpark és állatkerti program után a cirkusz tette felejthetetlenné a napot. A kis-középsősök úticélja a gyöngyösi Mátra Múzeum volt, ahol az ásványok, a növény- és állatvilág látványa lekötötte figyelmüket. A jászberényi állatkertben az állatokat életközeiből nézhették meg. A kiscsoportosok életkoruknak megfelelően a Les-réten élvezhették a természetes környezet szépségét és szabadságát. Az óvodai ábrázoló tevékenységben gyurmából, ágakból fecskefészket, élő természetben látott virágokat, csokrokat, virágzó fákat rajzoltak, festettek különböző technikákkal. Minden csoportból a legszebb munkák díszítették az előteret. A szülők, gyerekek egyaránt nagy érdeklődéssel nézegették a védett madarakról, állatokról, növényekről a plakátokat. Segítségünkre voltak a szülők és a megyei Környezetvédelmi Szövetség az anyagok beszerzésében. Az előkészületek folyamatos napi tevékenységben nyilvánultak meg a csoportokban, A „fák, virágok, madarak” napján díszítettük a termeket a gyerekek által hozott sokféle virággal. Tízórai után a nagycsoportban gyülekezett az óvoda apraja- úagyja. Itt együtt beszélgettünk a természetvédelmi jelzésekről, miért kell természetünket védeni, mit kell tenni annak érdekében, hogy bolygónk sokáig „kék bolygó” maradjon. Minden csoport tavaszi versei, az együttes éneklés öröme és a mozgásos tevékenység - nap, erő, virág kinyílása, madarak szárnypróbálgatásai - mindenkit vonzott. Találós kérdések, Gryllus Vilmos kazettájáról néhány kedves dal felismerése színesítette a programot. Ezután a gyerekek által hozott virágpalántákat kiültettük az óvoda parkjába. Gazdára talált a gyerekek által hozott seprű, lapát és vödör. Igyekezettel segítettek az óvoda környékének takarításában. Gazdag, élményekkel teljes nap volt ez a nap a gyerekek számára. Elhatároztuk, hogy hagyománnyá tesszük ennek a napnak a megrendezését. Járdány Lászlóné óvónő Éger Haltolvajok a Tiszán nakkal körülveszi, köröznek köA természetszerető, becsületes emberek nevében ragadtam tollat. A Tisza-tó felső részén tapasztalható halrablásról kívánok tájékoztatni. Tudom, nem először teszik szóvá, hol, hogyan és milyen mennyiségben lopják a kisemberek és-az állam vagyonát. A jelenség nem szűnt meg, sőt még elvetemültebben lopnak, mint a korábbi években. Tiszadorogmától a tiszafüredi hídig fenékhorgok tucatjai vannak lerakva - kíméled területen. Egy mezőkövesdi társaság, amelynek Tiszabábolnán panziója van, ez év februárjában fényes nappal vitte le a halászszerszámait a zajló folyóra. Ha nyáron valamelyik kuty- tyogató horgász a fenékhorgok fölé ér csónakjával, akkor ez az erőszakos társaság több csórülötte, megfenyegetik, lehetetlenné teszik a szórakozását, trágár szavakkal távozásra bírják. A nagy testű halak gereblyé- zéssel való megfogása már szinte dicsőségszámba megy a környéken. A halászok a tilalom ellenére fogják a pontyot. A bátrabbak haza is viszik, és eladják. Az óvatosabbak hálóba rakják, és akkor húzzák ki a vízből, ha van rá vevő. Ez év májusának első hetében Tiszadorogma és Tiszabá- bolna között az elöntött réten naponta 5-15 között volt a csónakos tolvajok száma. A 60-80 cm-es vízben az egymást kereső pontyoknak kint van a hátuk. Gyerekjáték őket észrevenni és hosszú dorongokkal agyonverni vagy leszúrni. Ütik a pontyot - ahogy felénk mondani szokták. Tudom, hogy néhány sorommal darázsfészekbe nyúlok. Nem hiszem, hogy ne lehessen ezeket az embereket fülön csípni, és példát teremteni. A halászokat a vízen kellene ellenőrizni mindenre kiterjedően. Tiszabábolnán csak a kocsma elé kell kiállni, és megnézni, amikor a halászok kerékpárjaikon jönnek fel a Tiszáról. Nyugdíjas idős ember vagyok, én már szemtől szembe nem merek szállni a 30-40 évesekkel, de remélem, jóérzésű emberek, és azok, akiknek ez hivatalból kötelességük, tesznek valamit, hogy ne csak telepített pontyok legyenek a Tiszában, és kispénzű emberek hátrányára ne gazdagodjanak a tolvajok. Vágó András Tiszadorogma Felelőtlen kutyatulajdonosoknak Vénséges vén autón a városi séta is jobban esik fotó: kaposi tamás
