Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

6. oldal 1995. május 13., szombat Gyöngyös És Körzete Gyöngyöspatán az óvodának adták Jótékony céllal rendezték a leg­utóbbi községi bált Gyöngyös­patán. Az igen élénk érdeklő­déssel kísért, egyértelműen si­keres tavaszi mulatság bevéte­lével az óvodát segítik. Két Tengertánc, vonzó gálaműsorban Tengertánc címmel adnak két­részes gálaműsort a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban az Ördögszekér együttes, a Néptánciskola növendékei és az óvodások. Május 14-én 10, 20-án pedig 17 órakor kezdődik szereplésük. A domoszlóiak is kábeltévét akarnak A domoszlóiak is szeretnék, ha - akárcsak több helyütt - náluk is helyi kábeltelevíziós rendszer biztosítaná számukra a tévé vá­lasztékosabb élvezetét. A köz­ségi képviselők mérlegelték a kívánságot, ám mivel 300-500 ezer forintba kerülne, s erre je­lenleg az önkormányzatnak nincs pénze, úgy döntöttek: vál­lalkozót próbálnak keresni az igényelt szolgáltatáshoz. A közbiztonságról tárgyalnak Adácson Adács képviselő-testülete hét­főn tartja soros ülését. Az ön- kormányzat vezető szerve ez alkalommal a helyi közbizton­ság helyzetéről hallgat meg rendőrségi tájékoztatót, majd a napközi otthonos óvoda műkö­déséről kap beszámolót. Napi­rendre kerül a szociális igazga­tás munkája is, s a tavalyi gaz­dálkodás tapasztalatait teszik mérlegre. Kirándulásokon a szép Baranyában A TIT és az MMK Ország-vi­lágjárók Klubja május 17-én újabb találkozóra várja az ér­deklődőket. Most is 17.30 órai kezdettel Juhász András ny. ta­nár minden bizonnyal igen ta­nulságos, magvas tapasztalato­kat ígérő dél-dunántúli „kirán­dulásra viszi” az egybegyűlte­ket, „Barangolás Baranyában" című előadásában. Új vizesblokkal, női-férfi mosdóval, zuhanyozóval gyarapodott az idei szezonra a kem­ping a mátrai Sóstónál. A meglehetősen kiszámíthatatlan időjárás miatt azonban lassan indul az idegenforgalom, holott igencsak várják itt is a vendéget. fotó: gyónt gyula minden héten kétszer Segítség ­Van Gyöngyösön, a Batsányi utcában egy kis iroda. Csak éppen akkora, hogy az utcai homlokzatára egy ablak és egy keskeny bejárati ajtó fér el. Bent néhány bútor: szék szék mellett. Két idősebb hölgy ült az íróasztallal szemben. Amikor beléptem, szede- lődzködni kezdtek, és elkö­szöntek az íróasztal mögötti hölgytől. Látogatók voltak. Hivatalos ügyben lehettek. Ez a helyiség a Hallássérül­tek Körzeti Csoportjának az irodája. Aki pedig mindezt közölte velem, Dudás Ist­vánná, a gyöngyösiek titkár­nője. Tőle tudtam meg a további­akban azt is, hogy a szervezet immár negyedszázados múltra tekint vissza. Az iroda azonban még csu­pán alig néhány éve létezik itt. Hetente kétszer, kedden és pénteken délelőtt van lehető­ségük az egyesület tagjainak arra, hogy ügyes-bajos dolga­ikkal ide jöjjenek - tájékozód­tam többről is beszélgetésünk közben.- Milyen problémákkal ta­lálkozik a nyitva tartáskor? - kérdeztem.- Állandóan van itt valaki. Az egyik azért jön, mert a tag­sági díjat akarja befizetni. A másik az utazással kapcsolatos tudnivalók iránt érdeklődik. De személyes jellegű problé­mákkal is megkeresnek. Tud­ják, hogy bátran bekopogtat­hatnak.- A tagdíj fejében mit kap­nak, mi dukál a hallássérül­teknek?- Szervezetünk elérte né­hány évvel ezelőtt, hogy az egyesület tagjainak nem kell televíziódíjat fizetniük.- Utazási kedvezményt, sajnos, nem kapnak. Évente egyszer egy útiköltséget el­számolhatnak, de ezt a pénzt is csak utólag kapják meg. Az országos szervezet biztosít erre keretet a sajátjából.- Miért érdemes itt tagnak lenni?- Van egy újságunk, amely sok információt közöl a hal­lássérültek érdekeit illetően. A hallókészülékkel kapcsolatos problémák intézésében is se­gíthetünk.- A hallókészülékről itt csak tanácsot tudunk adni, mert a tényleges intézkedés helye Eger.- Evekkel ezelőtt még itt helyben, Gyöngyösön is lehe­tett a hallókészülékekhez tar­tozékokat beszerezni a társa­dalombiztosításnál. Talán si­kerül elérni, hogy ezt a segít­ségnyújtást visszaadják váro­sunknak.- Hány tagja van a gyön­gyösi szervezetnek?- Százharminc körüli a lét­szám.- Kapnak-e valamilyen tá­mogatást a várostól?- Tudomásom szerint az idén még nem kaptunk. Ta­valy pályázatot nyújtottunk be, aminek révén tízezer forin­tot adtak a bábcsoportunk ré­szére. Az idén megint szeret­nénk pályázat útján anyagi se­gítséget kapni az egész cso­port részére.-Ezért az „óriási” helyisé­gért kell-e vajon bérleti díjat fizetniük?- Én nemrég óta vagyok a csoport titkára, ezért nem tu­dok pontos választ adni. Any- nyit hallottam, hogy a haszná­latbavételért kilencvenezer fo­rintot kértek. Ezt a kiadást is az országos szervezet finan­szírozta.- A takarítást hogyan old­ják meg?- Van egy közismert mon­dás: Magad, uram, ha szolgád nincs. Nos, ez érvényes ide is...- Szerveznek közös kirándu­lásokat?- Természetesen. A vakok és gyengénlátók segítségét él­vezzük olyankor, ha az általuk szervezett kirándulásokra né­hány helyet felajánlhatnak ne­künk. Egyébként mindenki fi­zeti a maga részét.- Mit kívánnak elérni?- Az országos szervezet azt szeretné elérni pillanatnyilag, hogy a tv-műsorok teletextes feliratozását növeljék. Cél az is, hogy az utazási kedvez­ményt is megkapják a tagok.- Én, mint újonnan megvá­lasztott szervezeti titkár, azt szeretném elérni, hogy szerve­zeti életünk megélénküljön. (gmf) Vidróczkiék - megint külföldön Már elcsendesült a város, a Mátra Művelődési Központ is szinte teljesen kiürült Gyön­gyösön, amikor az egyik estén benyitottam az ajtón. Szeren­csére a Vidróczki Néptánc­együttes azokban a percekben fejezte be a próbát, így végre régóta tervezett találkozásom sikerült Előházi Péterrel.- Hallom, ismételten külföldi fellépésre készültök - szólítot­tam meg az együttes vezetőjét.- Igen, július 13-án Német­országba indulunk, s 24-ig számos fellépésünk lesz. Szí­vünk szerint szívesebben fo­gadtuk volna el a spanyolor­szági vagy az izraeli felkérést, de - sajnos - az ehhez szüksé­ges anyagiakat nem tudtuk elő­teremteni.- Lesz-e valami unikum a következő fellépésekre itthon és idegenben?- Igen, új kalotaszegit tanu­lunk, s az ismert dél-alföldi, rá­baközi, szatmári táncok között feltűnik egy vadonatúj palóc tánc.- Ez tényleg igazi unikum, a neve: domaházi. Szinte csak vi­deóról ismerjük mi is az eredeti anyagot, amelyet idős emberek mutattak be a kamerák előtt.- S vajon keletre, a Balkán irányába nem terveztek előadói körutat?- Legutóbb, amikor Románi­ában jártunk egy ottani együttes meghívására, nagyon rossz él­ményekkel tértünk haza.- Politikai jellegű atrocitá­sok miatt?- Nem, nem! Szervezési gondok, elszállásolási hiányos­ságok voltak.- És ti mégis román táncot tanultok mostanában. Vajon mit jelez a magyarországi mű­vészeti életben ez a „románo- sodás"?- Azt nem tudom, mit jelez, mi csak azért tanuljuk például a boncidai leánytáncot, mert jó, és mert szeretnénk a tájegysé­gek táncait összehasonlítani. Ezek az emberek együtt tudtak élni akkor is, egyik hatott a má­sikra, mégpedig jó értelemben. Egyébként is a lehetőségek ki­merülhetnek a mindig újat ke­reső együttes életében is. Ezért keressük az eldugott falu, Do- maháza régi szokásait, és ezért is a román tánchoz való kötő­désünk.- Év végéig mi vár még rá­tok?- A németországi út után, augusztus 20-át követően Tar- namérán, a volt úttörőtáborban afféle edzőtábort tartunk, hogy egyre erősödő kondícióban ér­kezzünk meg az év végi nagy fesztiválra és minősítésre.- Hogyan alakul a magyar néptánc görbéje 1990 óta?- Azóta stagnál, mert az erőltetett hétköznapi táncestek felhígították ezt a nemes moz­galmat.- Ezt tükrözik azok az ese­tek, amikor kezdő vagy félprofi (egy-két táncot ismerő) „kore­ográfus” már tanít, sőt előadá­sokat hoz létre. Ma már min­denkitarthat táncházat...- És a város, Gyöngyös, ho­gyan tud két együttest eltar­tani?- Itt a figyelem nem erősö­dött és nem gyengült azzal, hogy számban megduplázód­tunk. Minden maradt a régiben. Ha ez stagnálás, akkor nevez­zük annak. Van feladatunk bő­ven, ezért mi csak a munkával szeretnénk foglalkozni. Sziki Károly Tv - 16 csatornával Visontán láttuk, hallottuk A visontai közműépítők - látha­tóan - nem méltányolták külö­nösebben a község korábbi és még mindig tartó igyekezetét. Meglehetősen csúnyán össze­túrták a települést, feltörték a jó burkolatokat. Az önkormányzat ennek ellenére sem adta fel: a legutoljára hagyott négy - ösz- szekötő - földutat is vizes ma- kadámmal váltotta fel nemrégi­ben. Ez az talán, ami legelőször szembetűnik jártunkban-kel- tünkben a mátraalji helységben. Nem kell azonban túlságosan sokat barangolnunk az utcákon, hogy mást is észrevegyünk az itteniek igyekezetéből. Hamar feltűnik, hogy korántsem csak az iméntiekkel akarnak az ide­valósiak további kedvére lenni. A község egyéb ügyben is to­vábblép. A televíziózás lehető­ségeinek szélesítéséhez gyön­gyösi vállalkozó kezdett 16 csatornás kábeltévé-hálózat ki­alakításához. Munkája ugyan jelenleg még csak a gerincvezeték elhelyezé­sénél tart, ám a kivitelező nyárra már a műsorok vételét is ígéri a jelentkezőknek. Az igénylők egyébként igen jutányos áron juthatnak majd a várva várt műsorokhoz. A helyi képviselő-testület a jövő hét közepén tartja legköze­lebbi ülését. A község vezetői ez alkalommal is egész sor ak­tuális kérdéssel foglalkoznak. Több más mellett - mint Amb- rusz Józsefné polgármestertől értesültünk a községházán - új rendeletet is alkotnak a helység szolgálati lakásainak további bérleti díjáról. A változás öt la­kást érint a faluban. (-ni) Szükebb lett a terület a mátraszentimreiek körül Az erdőprivatizáció jelentősen szűkítette a Mátraszentimre közigazgatásához tartozó belte­rületet. Döntően a galyatetői rész került ki az önkormányzat kezéből, s így a községnek bi­zony le kellett mondania az üdülőtelkek értékesítéséből várt legalább 100 millió forintról. Sovány vigasz az önkor­mányzat számára, hogy utóbb az itteni települések 64 millió forint értékű erdőgazdasági részvénycsomag tulajdonjo­gára kaptak ígéretet. Ez ugyanis bármennyire szép - s hadd tegyük hozzá: a mai vi­lágban tekintélyes! - summa, az eredetileg reméltnél lénye­gesen kisebb segítség a tovább­lépéshez, a lakosság által szinte minduntalan sürgetett újabb, már elodázhatatlan fejleszté­sekhez. Nem várt körülményei köze­pette az önkormányzat - jobb híján - most Bagolyirtáson ter­vez nagyobb parcellázást. Ám jelenlegi lehetőségei mellett 30 teleknél többet aligha tud még kisajátítással is kialakítani, noha az igények növekvőek. Sokan szeretnének saját pihe­nőhelyhez jutni a páratlanul mesés, kellemes, egészséges környezetben, ahol a kitűnő le­vegő önmagában is gyógyít. Gond, hogy már temetöböví- tésre sincs hely a községben. Tekintve azonban, hogy a fel­adat elodázhatatlan: a szüksé­ges területet az ÁV Rt.-tői feltét­lenül igényelték.-'gy­Pincegaléria, Gyöngyös Katalizátorok szeretnének lenni Majdnem harminc művész neve szerepel a Mátra Műve­lődési Központ programfüze­tében. Ők azok, akik a Pince­galériában legutóbb tárlatot rendeztek. A kiállítás a Folyamat Tár­saság nevéhez kötődik. Na­gyon kíváncsi voltam arra, hogy mitől folyamat a Folya­mat. A rejtélyt nem sikerült megoldanom sem a bevezető­nek, sem a csoport „önéletraj­zának” segítségével. Találtam viszont egy ilyen mondatot: „Az alkotás folyamatába való bevezetés, felvilágosítás érde­kes minden más foglalkozású ember számára.” Igaz, csak nem tudom még így sem, hogy elég-e ez a Folyamat Társaság elnevezéséhez? De lássuk a lényeget, magát a kiállítást! Ha a szereplő művészek száma megközelíti a harmin­cat, ebből következtethető, hogy munkáik is sokszínűek; sokfélék. Vannak, amiket a „szokvány látású” személyek is azonnal felfoghatnak, és akadnak, amik kérdőjeleket támasztanak maguk körül. Az absztrakció sohasem fogható fel könnyedén. Ilyen például Bakonyi Károly Tűzje- lek című alkotása. Hasonló a Péter Agnes által készített Va­rázslatok /-//-///. Balogh Géza Várakozó című képe át­menet a hagyományos és az absztrakt között, bár ennek szomorú hangulatát az első pil­lanattól átérezheti a szemlé­lődő. Laborcz Flóra munkája, a Trianon I-II. olyan érzéseket kavar fel, amikről még ma sem szokás beszélni. Nagyvonalú ábrázolásmód­jával arasznyi nagysága elle­nére is monumentális hatásá­val Balázs Eszter Angyal I-II. című plasztikája lenyűgözött. Örömmel fedeztem fel két gyöngyösi művészt is ezen a tárlaton. Az egyikük Bakos Il­dikó, aki most is „miniatűr” kompozíciójával, a Spirális négy állat című művével kelt­het mindenkiben feltűnést. A másik Nyerges Éva, aki férjé­vel, Oláh Tamással készítette el DNS című munkáját, gobe­linjét. Igazán figyelemre méltó alkotás az övék! Ennek a több szempontból szokatlan kiállításnak csupán­csak néhány részletét tudtam felvillantani a magam nagyon szubjektív ízlése szerint. Hadd idézzek még egy mondattöredéket a társaság önbemutató füzetéből: „...ka­talizátorok szeretnénk lenni, és ehhez kínáljuk fel magunkat.” Ebből következik: hívásra bárhová elmennek, hogy be­széljenek önmagukról, mun­kamódszereikről, alkotásaikról és céljaikról. Talán ettől folyamat a Fo­lyamat - ami május 21-ig lát­ható. G. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents